AZ ÉPÍTÉSZET HELYE

Bár elődintézményei sok évtizedes múltra tekinthetnek vis­z-
sza, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) jelen formájában 2017-ben jött létre. A budapesti XIII. kerület egyik félreeső utcájában működő múzeum országos gyűjtőköre, tudományos tevékenysége és az itt őrzött értékek dacára még ma is nehezen látható a nagyközönség számára – ám mindez gyökeresen megváltozhat, ha megvalósul új otthona a Városligeti
fasorban.

2020 őszén sikerült beazonosítani azt az 1614-ben Bázelben kiadott német
nyelvű Vitruvius: Tíz könyv az építészetről című kötetet, amelyet a MÉM MDK Dokumentációs Osztálya könyvtára őriz. A latin nyelvű dedikáció szerint Szántói Kőrösy József statisztikus 1892 karácsonyán ajándékozta azt unokaöccsének,
a frissen diplomázott Kőrössy Albert Kálmánnak. A könyv 1960. május 6-án került az akkori Országos Műemlékvédelmi Hivatal könyvtárába. Ismereteink szerint
ez az egyetlen Kőrössy Albert Kálmánhoz köthető személyes tárgy

¶ Az 1968-ban az Országos Műemléki Felügyelőség kereteiben létrehozott Magyar Építészeti Múzeum joggal büszkélkedhetne a „legtöbb fedél alá beálmodott múzeum” kétes értékű címével. Az impozáns lista egy székesfehérvári polgárháztól és a Dísz téri De la Motte–Beer-palotától a fordulatos sorsú
óbudai barokk Selyemgombolyítón, a Domus Áruházon,
a Párizsi Nagy Áruházon és a Kiscelli Múzeumon át a főváros több zsinagógájáig és a budavári polgárváros számos üres telkének beépítéséig terjed. Ehhez képest az intézmény jelenleg a XIII. kerületi városháza mögött egy raktár- és irodaépületben működik – a korábbiakhoz képest így is komoly előre-
lépést jelentenek az itteni körülmények, elsősorban a gyűjtemény számára biztosított, állandó hőmérsékletű, klimatizált termek. Ráadásul nemrég kiírták az országos tervpályázatot a Városligeti fasori új helyszínre; itt, az egykori BM-kórház területén, több történeti épület bevonásával valósulna meg
a magyar építészet régi-új múzeuma.

A MÉM MDK Kutatási Osztálya régészeti, falkutatási munkát is végez. Gyűjteményünk egyik érdekes darabja az a faunfej, amely egykor a fertődi Esterházy-kastély marionettszínházát ékesítette, és az épület 2005-ös feltárása során került elő

¶ A mostani történések némileg egybecsengenek egy több mint 115 évvel ezelőtti eseménnyel. A Magyar Mérnök- és Építészegylet 1904–1905-ös nagypályázatának témája ugyanis a „szabadon álló építészettörténelmi múzeum” tervezése volt. Ekkor már évek óta beszélt arról a szakma, hogy a szépművészeti és az iparművészeti múzeumok mintájára a hazai építészet is saját intézményt érdemelne. Végül 1935-ben a korábbi pályázatot kiíró egylet impozáns anyagából létre is jött az Országos Magyar Műszaki Múzeum, amely előbb a Déli pályaudvar igazgatósági épületébe, majd az első bécsi döntés nyomán a visszacsatolt Kassára költözött. A tizenhárom vasúti kocsiban tárolt gyűjtemény megfelelő helyszín hiányában, illetve bizonyos közismert világpolitikai események okán éveket rostokolt a kassai pályaudvaron. Végül 1943. november 11-én az egykori kassai Pénzügyi Palota épületében megnyílhatott a vidéki Magyarország legjelentősebb országos múzeuma. Egyben legfontosabb építészeti gyűjteménye, valamivel több mint egy évig – 1945 januárjában ugyanis a Vörös Hadsereg elfoglalta a várost, amely ezzel egy másik országhoz került.
Az intézményt ma Kelet-szlovákiai Múzeumnak hívják, a magyar kutatók számára felbecsülhetetlen értékű, többek közt a Parlament építésze, Steindl Imre autográf rajzait rejtő kollekciója digitálisan hozzáférhető.

¶ Az 1945 utáni Magyarországon, különösen az ötvenes évek szocialista realizmusának idején a műemlékvédelem éppoly fontos menekülőutat biztosított az építészettörténészek és a tehetséges építészek számára, mint az ipari tervezés.
Az 1957-ben életre hívott Országos Műemléki Felügyelőség ehhez nem csupán a szervezeti kereteket biztosította, de ápolta a Műemlékek Országos Bizottságának 1872-ig visszanyúló hagyományait is. Ami a hagyományoknál is többet jelentett, az a bizottság hatalmas értékű archívuma, amelyet az újonnan létrehozott Gyűjteményi Osztályon keresztül tettek hozzáférhetővé. Nem véletlen, hogy ez az osztály karolta fel elsőként a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti Bizottságának 1968-as ötletét: az Építészeti Múzeum létrehozásának
szándékát. A Gyűjteményi Osztályba sorolt intézmény születésénél négy elismert szakember bábáskodott: Zádor Anna, Gerő László, Rados Jenő, valamint Major Máté. Az alapszabály értelmében (és figyelembe véve az elérhető, gyűjthető anyagokat) a múzeum a 19–20. századi magyarországi építészet dokumentatív jellegű emlékeinek gyűjtésére, valamint a kapcsolódó területekre: a belsőépítészetre, a városépítészetre, a képzőművészetekre fókuszált. Az első alkalmazott két fia­tal művészettörténész Kelényi György és Pusztai László lett.

Alsókubin (ma Dolný Kubín, Szlovákia), Árva vármegye egykori székvárosának nevezetessége az Árva folyón átívelő, 120 méteres híd, amelyet a 18. század végén emeltek. Ez a terv néhány évtizeddel később már a javításához készült, talán egy komolyabb áradás után. Két másik rajzzal együtt 2020-ban, ajándékként került intézményünkbe Lehoczky Elek Turóc vármegyei nemesúr leszármazottainak birtokából

¶ A fentiekből nyilvánvaló, hogy a múzeum a kezdetekben a kortárs népszerűsítését, megismertetését nem tartotta feladatának: a történeti építészetre fókuszált. 1972-ig ötezernél is több tervet, negyvenezer oldalnyi személyes iratot (kéziratokat, kutatói gyűjtést), 365 műtárgyat (festményeket, érmeket, szobrokat), 15 ezernyi fényképet és csaknem négyszáz könyvet sikerült vásárolni a formálódó gyűjteménybe.¹
Ekkor kerültek be az anyagba Hauszmann Alajos első tervlapjai, a zsámbéki templomot konzerváló Möller István, a szegedi dómot tervező Foerk Ernő hagyatéka – de megjelentek
a két világháború közti időszak neves alakjai: Györgyi Dénes, Weichinger Károly, Borbíró Virgil, Árkay Bertalan is. Az akkori közelmúlt is képviseltette magát az 1965-ben elhunyt Weiner Tibor hagyatékával, aki a Bauhaus egykori hallgatójából Chilét és Moszkvát megjárva lett aztán a születő Sztálinváros főépítésze.

¶ A következő évtizedekben a múzeum anyaga folyamatosan gyarapodott, és léte lassanként a közönség számára is érzékelhetővé vált különböző helyszíneken rendezett kiállításaival, amelyek zöme a szerzeményezett anyagokra épült. Az állandó bázis kérdése azonban egyre égetőbbé vált. A kezdeti állapot, azaz az OMF-székházban fenntartott egyetlen szobácska és egy székesfehérvári raktár, miközben a képzőművészeti anyag különféle állami irodákban díszítette a falat, nyilvánvalóan tarthatatlan volt. A helyzet különösen ellentmondásossá vált, miután a gyűjtemény 1975-ben országos szakmúzeumi rangot kapott, speciális, tematikus gyűjtőkörű feladattal, bár szervezetileg továbbra is az OMF kötelékében. Sőt Pusztai László részt vett az International Confederation of Architectural Museums (ICAM) 1979-es helsinki alakuló ülésén is! Végül az óbudai Mókus utca egy helyreállított barokk házikójába, a 20. szám alá költözhetett be a múzeum 1987-ben, ez azonban csak irodák, raktárak, kutatószobák számára felelt meg – az anyagok többsége a papírrestaurátori műhellyel együtt egy újbudai raktárba került, amelyet utcája után mindenki csak úgy emlegetett: „Talpas.”

¶ A következő években felállt egy (mini)múzeum működéséhez szükséges szervezeti struktúra, művészettörténészekkel és kutatókkal, fotográfussal és papírrestaurátorral – majd nagyjából húsz éven keresztül így is maradt. Az önálló helyszín a szakmai tevékenységet is fellendítette. Az 1985-ben bemutatott nagy Lechner-kiállítást például az ICAM segítségével Londonban, Pozsonyban, Prágában és Bécsben is bemutatták. A múzeum maga is fogadott külföldi kiállításokat, illetve az 1980–1990-es években jellemzően évi kettő-négy saját tárlatot rendezett. Emellett publikációkat jelentetett meg, kutatóbázisként működött, saját anyagait pedig lehetőség szerint publikálta és restaurálta. Az állandósuló forráshiány ellenére ekkoriban szerezték meg Molnár Farkas, Tálos Gyula, Kaesz Gyula, Winkler Oszkár hagyatékát, Rimanóczy Gyula, Kotsis Iván, Gádoros Lajos jelentős anyagait.²

¶ Ami a kezdeti időkben még áthidalhatónak tűnt, a kilencvenes évektől egyre sürgetőbb problémaként jelentkezett: állandó kiállítóhely híján a múzeum egyre kevésbé volt látható, még a szakmai közönség számára is. Ennek részbeni oka az volt, hogy léte szorosan összefonódott a rendszerváltás után mindinkább terepét vesztő műemlékvédelmi hivatallal: nemcsak finanszírozása érkezett innen, de megjelenései, publikációi is erősen ide kötődtek, a kiállítások többsége pedig a Táncsics utcai székház Pincegalériájában várta látogatóit. Az országos státus dacára tisztázatlan maradt a hazai múzeumi rendszerben betöltött szerepkör – a budapesti építészeti emlékek, dokumentumok gyűjtésével például a Kiscelli Múzeum is foglalkozik a hatvanas évek eleje óta, a Fővárosi Levéltár pedig százezres méretű archívumot őriz, és mindketten szerveznek kiállításokat is. Ráadásul a rendszerváltás után Budapesten több építészeti galéria jött létre, bár utóbb megtizedelte őket a válság. „Nem árulok el titkot, hogy egyetlenegy miniszter sem volt a harminc év alatt, akit érdekelt volna a Magyar Építészeti Múzeum megfelelő kiállítóhelyiséget is magában foglaló, méltó épületben való elhelyezése” – kesergett az intézményt évtizedek óta vezető Pusztai László 1999-ben.³

Major Máté írott hagyatékát fia ajándékaként, több tervrajzát pedig a közelmúltban, vásárlással szerezte meg a MÉM MDK. Utóbbiak közé tartozik a diósgyőri vasgyári munkások Szabó Ervin Kultúrotthonához készített tervsorozat 1934-ből

¶ Az intézmény jobb láthatóságában a 2000-es igazgatóváltás sem hozott eredményt. Bár a Pusztai László helyére érkező Bugár-Mészáros Károly nagy ívű programot dolgozott ki a Párizsi Nagyáruházban való elhelyezésre, sőt filiálékat is vizionált budapesti villákba, végül minden maradt a régiben. A partnerekkel megvalósított kiállítások,⁴ szakmai kötetek, forráskiadványok, tudományos dokumentációk⁵ mellett továbbra is bővült ugyan a kollekció – ekkoriban került be Csontos Csaba, Vedres György és Vargha Mihály hagyatéka –, kulturálisan a múzeum mégis félárnyékban maradt. A pályázati pénzből elkezdett archimus.hu honlap fejlesztése megszakadt, a publikációs felületként használt nyomtatott médiumok egyre ritkultak. Folyamatosan csökkentek a gyűjteményezésre szerezhető források is. A kétezres évek első
évtizedének végére a múzeum súlyos válságba sodródott.

¶ Márpedig a világ hasonló műfajú intézményeiben lezajlott paradigmaváltás bőven kínált volna követendő példákat.
Az 1988-ban alapított Holland Építészeti Intézet (NAI, ma a Het Nieuwe Instituut része) az archiválás mellett a kortárs építészet témáinak élményalapú és tudományos bemutatására egyaránt nagy hangsúlyt fektetett. Bár a gyorsan nagyra nőtt NAI a legismertebb példák közé tartozik, a holland építészet kulturális beágyazottsága jelentősen eltér a hazai helyzettől. Arra azonban, hogy kicsiből is lehet magasra törni, remek példa az Architekturzentrum Wien. A nemzetközi léptékben későn, 1993-ban alapított osztrák építészeti központ eleinte egyáltalán nem foglalkozott gyűjteményezéssel: kizárólag kiállítások, programok szervezésére fókuszált, 2001-től a MuseumsQuartier részeként immár ezer négyzetméteren. A jó példákat oldalakon keresztül lehetne sorolni, annyit azonban fontos megjegyezni, hogy a nyilvánvaló hiányokat pótlandó időközben a szakmai közeg is lépett: a 2006-ban alapított Kortárs Építészeti Központ tematikus programok szervezésében, a bő évtizede működő, kamarai finanszírozású FUGA Budapesti Építészeti Központ pedig állandó kiállítási helyszínként lépett a színre. Mindez bizonyíthatta volna azt is, hogy egy határozott stratégia mentén működő, önálló
Magyar Építészeti Múzeumra igenis lenne igény.

¶ Ám 2011-ben ennek épp az ellenkezője történt. A munkatársak nagy részét elbocsátották. A teljes megszüntetést csodával határos módon sikerült elkerülni, de a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal döntése értelmében 2012 második felére a Magyar Építészeti Múzeumnak egyetlen munkatársa maradt, az igazgatóból gyűjteményvezetővé visszafokozott Ritoók Pál. A ház bezárt. És hamarosan nem csak átvitt értelemben: 2013-ban átadták a Mókus utcai épületet a tulajdonjogért bejelentkező óbudai önkormányzatnak. A tárgyak nagy részét a legendásan rossz állapotú Talpas utcai raktárba szállították; kisebb
és értékesebb részéből a 2012 őszén Forster Központtá lett KÖH székházának aulájában nyílt „látványraktár”.

¶ Ez a fordulat már elég tragikusnak bizonyult ahhoz, hogy felkeltse a hazai építészszakma érdeklődését is. A múzeum tevékenységét évtizedek óta nyomon követő Fekete György,
a Magyar Művészeti Akadémia elnöke az elsők között ajánlotta fel segítségét; az ő lobbizásának is köszönhető, hogy a Magyar Építészeti Múzeum bekerült a Liget Budapest projektbe. Az első újragondolt intézményi program megírásában 2012-ben a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Építész Kamara képviselői is szerepet vállaltak.⁶ A 2014-es pályázatot a KÖZTI nyerte meg, az általuk tervezett szürke kubus azonban végül papíron maradt, helyén jelenleg a Néprajzi Mú­zeum új otthona emelkedik. Az építészeti hányatott sorsa pedig folytatódott, sőt: egykori anyaintézményét is több részre bontották.

A MÉM MDK Digitalizációs Osztálya tevékenységeinek sorában nagy szerepet kap az intézmény egyéb tevékenységeihez kapcsolódó digitalizáció, illetve a műtárgyak befotózása. A képen épp egy Steindl Imrét, az Országház tervezőjét ábrázoló, kisméretű szobor fotózása zajlik. A terrakotta alkotást a korszak népszerű épületszobrásza, Markup Béla készítette 1925-ben, és intézményünk 1980- ban vásárolta meg a művész örököseitől

¶ Ekkorra már nyoma sem volt az Országos Műemléki Felügyelőségnek: az a rendszerváltást követően, 1992-ben három utódintézményre szakadt. Az elsőfokú hatóság az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) lett, a vagyonkezelői feladatok a Műemlékek Állami (később Nemzeti) Gondnoksága (MÁG, majd MNG) alá kerültek, a műemlékekkel kapcsolatos úgynevezett operatív feladatokat pedig az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) kapta. Utóbbi átalakításával 2007 tavaszán jött létre a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, amely azonban csak 2010-ig működött, majd Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Örökségvédelmi Központ (MNM NÖK) néven új intézmény alá került. Az egykori OMF gyűjteményeit egységes rendbe foglaló Gyűjteményi Osztály (Tervtár, Fotótár, Könyvtár, archív irattár és kézirattár) nagy része a Táncsics utcai székházban maradt, kisebb része azonban 2015-ben a Daróczi utcai telephelyre költözött,
és ide tették át az Építészeti Múzeumot is a Táncsics utcából.

¶ 2012-ben az OMVH-ból tizenegy évvel korábban létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is megszűnt, és maradványait az MNG-vel összeolvasztva létrehozták a Forster Központot.⁷ Ezt hamarosan újabb átszervezés követte, két lépésben beolvasztva a Lechner Központ, illetve az MNM NÖK műemléki és örökségvédelmi tevékenységeit a Forster Központba. Aki azonban ebből hosszú távú következtetéseket vonna le, az erősen téved: 2016 végén ugyanis a Forster Központot is megszüntették.

A MÉM MDK új állandó helyszíneként 2022 tavaszára készült el a Bajza utca 10. alatti villa felújítása, az épület Fischer József tervei alapján 1936-ban készült Walter Rózsi operaénekesnő és családja számára. A Digitalizációs Osztály által készített fotó a felújítás közben, 2021 májusában mutatja a többször is komolyan átépített, a legutóbbi időkig gyermekorvosi rendelőként használt villát, amely most eredeti formáját nyeri vissza Kokas László építész tervei alapján

¶ A MÉM ekkor került a Magyar Művészeti Akadémia fenntartásába, és egy évvel később az egykori Forster Központ tudományos gyűjteményei (Tervtár, Fotótár, Irattár, Könyvtár), valamint műemléki kutatóinak jelentős része is követte. A több évtizedes út végén így tehát az egykor a Gyűjteményi Osztályba tagolt Építészeti Múzeum egyesült egykori kenyéradójával. A 18/2017. (05. 25.) számú kormányhatározattal jött létre jelen formájában a MÉM MDK, amelynek négy osztályában⁸ 2021 nyarára a négy évvel ezelőtti többszöröse, 46 munkatárs dolgozik. A gyűjtemények 2018 végétől költöztek be a jelenlegi telephelyre, az angyalföldi Jász utca 33–35. alatti bérelt ingatlanba; a Daróczi utat teljesen el kellett hagyni, a Talpas utcai raktárak kiürítése még zajlik. A múzeumot 2019 novemberétől vezeti Almássy Kornél építőmérnök, a BME Út- és Vasútépítési Tanszékének egyetemi docense.

¶ A gyűjtemény és a tevékenységek kettős eredetét az intézmény nem csak nevében őrzi: ténylegesen elkülönülnek a Múzeumi Osztály (azaz a Magyar Építészeti Múzeum) kollekciói és az egykori Gyűjteményi Osztályból ideszármazott anyagok. Az utóbbi részét képezi a Tudományos Irattár, a magyar műemlékvédelem 1872 és 1992 között keletkezett iratanyagával, valamint a Tervtár az igazi különlegességnek számító felmérési rajzokkal (köztük Henszlmann Imre, Myskovszky Viktor, Steindl Imre, Schulek Frigyes, Möller István és Sztehlo Ottó munkáival), valamint jelentős hagyatéki anyagokkal (például Rómer Flóris, Möller István, Rados Jenő, Gazda Anikó személyes hagyatékával). A Könyvtár ugyancsak 1872-es alapításra tekinthet vissza, és az épített örökség és az ahhoz kapcsolódó ingó műemlékek védelmével kapcsolatos információk egyetlen speciális hazai szakkönyvtárának tekinthető. Állománya eléri a 42 ezer kötetet; jelenleg korlátozottan nyilvános szakkönyvtárként működik. Az örökségvédelem felől érkezett gyűjtemények negyedik részét a Fotótár alkotja, amely 250 ezer negatívot, 87 ezer pozitívot és 14 ezer diafelvételt őriz.

A MÉM MDK Dokumentációs Osztályának fotótára őrzi Seidner Zoltán eredeti felvételeit is a frissen elkészült Walter Rózsi-villáról

¶ Az Építészeti Múzeum gyűjteményei az évtizedes raktárproblémáknak és a sokszori költözésnek köszönhetően nincsenek ilyen szinten feldolgozva. A szakmai stáb azonban növekedésnek indult, és mára az osztály hét főt számlál. Folytatódik a gyűjteménygyarapodás: a közelmúltban megszerzett jelentősebb anyagok közül kiemelkedik Virág Csaba és Pázmándi Margit, Fischer József, Major Máté, Pintér Béla hagyatéka, a Körner Józseftől származó anyagok, Häider Andrea építészeti fotóinak teljességre törekvő kollekciója, valamint a FUGA 2019-es aukcióján vásárolt 74 kortárs rajz és makett. Emellett az osztály munkatársai számos kiállítás rendezésében is közreműködtek a közelmúltban, jellemzően intézményközi együttműködések keretében, például Budapest
Főváros Levéltárával, a Ludwig Múzeummal, az Iparművészeti Múzeummal és a Műcsarnokkal. A Sándy Gyula, Kőrössy Albert Kálmán és Czigler Győző életművét feldolgozó, a közelmúltban bemutatott kiállítások mellett jelenleg többek közt az eddig ismeretlen darabokat is tartalmazó Kós Károly-
hagyatékrész feldolgozása zajlik.

¶ Az intézmény legnagyobb létszámú egysége, a Kutatási Osztály jellemzően tudományos és szakértői tevékenységekkel foglalkozik, az utóbbi alatt elsősorban műemléki értékleltárak készítését és épületkutatásokat értve. Az egykori Gyűjteményi Osztály anyagának közelsége ennyiben mindennapos könnyebbséget jelent a kutatók számára. A futó projektek közül mindenképp említést érdemel Veszprém és Tállya műemléki topográfiáinak elkészítése, a Barokk freskófestészet Magyarországon című, négy kötetben megjelenő nagyszabású kutatás, valamint a Baumhorn Lipót munkásságát bemutató kiállítás és kötet. A kutatók jelentős része 2015 óta részt vesz a Nemzeti
Kastély- és Várprogram keretében zajló munkákban is. A Digitalizációs Osztály egyrészt ehhez a munkához biztosítja a dokumentálás szakmai kereteit, másrészt a különféle gyűjteményi egységek tárgy- és dokumentumanyagának digitalizálását végzi.

¶ Az intézmény legnagyobb aktuális kihívását a Városligeti fasori új helyszín jelenti – amely azonban történetének legszebb feladata is egyben. Összetett építészeti örökségével, a közeli
belváros, az egykori szabadidős övezetnek számító Ligetkörnyék, illetve a sűrűn beépített Csikágó határán található terület ideális helyszínnek ígérkezik a múzeum számára.
A területet 2018-ban vette át az MMA, ahol ekkor három belső bizottság alakult a kapcsolódó feladatok elvégzésére;
ebből a tervpályázat előkészítésén a Marosi Miklós által vezetett Infrastrukturális Bizottság dolgozott.⁹ Hamar kirajzolódott, hogy a munka több szakaszra bontható, amelyek közül az első mára végső stádiumában jár.

¶ A terület Bajza utcai oldalán áll a hazai modern építészet egyik kivételes emléke: a Fischer József tervei alapján Walter
Rózsi operaénekesnő és családja részére épített városi villa.
Az 1936-ban elkészült épület alig több mint tíz évig volt
a család használatában, majd különféle egészségügyi funk­ciókat szolgált, és igen megviselt állapotban érte meg a 21. századot. Bár fővárosi védettséget is csak 2021-ben kapott, kétség nem férhetett hozzá, hogy amennyire lehet, eredeti formájában állítják helyre, a fennmaradt értékek – például a nagyvonalú hall eredeti falépcsője, a lakószintek térszerkezete,
a sajátos tömegkialakítás – megőrzésével, illetve esetenként visszaépítésével. A villa azon kevés modern épületek egyike, amelyen a bontások megkezdése előtt falkutatásokra is sor került. Az MMA – a Kutatási Osztály által készített építéstörténeti dokumentáció és értékleltár ismeretében – a feladattal Kokas László építészt, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének helyet adó budai Hild-villa felújításának tervezőjét bízta meg. A Walter Rózsi-villa alagsorában és földszintjén, az eredetileg is a lakók kényelmét kiszolgáló, alacsonyabb rangú helyiségek helyén fogadótér, jegypénztár, mosdóblokkok és ideiglenes kiállítótér alakul ki. A fenti lakószintek eredeti térstruktúrájukat megőrizve újulnak meg és válnak használhatóvá kiállítási és rendezvényfunkciókra.

¶ A legelső, 2022 tavaszán nyíló kiállítás azt a látványt szeretné visszaadni, amit az eredeti építtetők élvezhettek. Walter Rózsi nagyon büszke volt modern villájára, de a személyes ízlésének megfelelően összeválogatott, neobarokk berendezés erős kontrasztot mutatott Fischer tereivel. Az újjáépítés ennek fényében kiállítótérként kezeli a ház egyes tereit, és nem törekszik az eredeti berendezés visszaállítására, hiszen a villa a közeljövőben a múzeum időszaki tárlatainak is helyet ad majd. A nyitó tárlat Magyaróvári Fanni, Sebestyén Ágnes Anna és Ritoók Pál kurátori munkájának eredményeként a modern lakóház-építészetet és otthontervezést mutatja be, a villa konkrét történetébe ágyazva – mintegy magyarázva, kontextusba helyezve az épületet. A MÉM jelentős anyaggal rendelkezik ebből a korszakból, így a gyűjtemény csúcsdarabjai és új szerzeményei is bemutatkoznak majd.

¶ A feladat nagyobb részét a terület végleges kialakítása jelenti. A 257/2020. (VI. 3.) rendelettel a kormány az épületegyüttes rekonstrukciójának megvalósításával összefüggő közigazgatási hatósági ügyeket nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította, a beruházást magát pedig kiemelten közérdekűvé. 2021 első felében elkészült az Építészet Ligete összefoglaló névvel illetett beruházás programterve, sőt a területen 2021 májusára a bontások is lezajlottak. Míg az egykori BM Korvin Ottó kórház legnagyobb részét elbontották, nem volt kérdés a Városligeti fasori fronton álló két historizáló egykori szanatórium megtartása: Herczel Manóé a Városligeti fasor 9. szám alatt 1893 és 1895 között, a Grünwald szanatórium a 13. szám alatt 1892–1893-ban épült. Ezek mellett a terület hátsó térfalába illeszkedő két, az 1970–1980-as években emelt kórházi épületet is megtartották; ezek kubusa a jövőben a múzeumi háttérfunkciókat fogadná be. A két együttes között mára felszabadított és nagyobb részben zöldfelületként megtartott területre kerülne a múzeum leendő főépülete, a közönségforgalmi és kiállítóterekkel. A kihívás nem kicsi: a történeti épületek integrációja, a világörökségi védőzóna határán álló terület városképi adottságainak tiszteletben tartása egyeztetendő a pályázatban meghatározott elvárásokkal, a kortárs formanyelvvel, a 21. századi múzeum ideájával – és nem utolsósorban a közeli Liget Budapest fejlesztéseivel, valamint
az MMA kulturális csúcsintézményként betöltött szerepével is.

A Múzeumi Osztály makettgyűjteményének saját egységét képezi a Virág Csaba és Pázmándi Margit hagyatékából származó számos darab. Az építész házaspár többek között a visegrádi Mátyás Király Múzeum 1972-es pályázatán is indult, ahol első díjat kaptak.
A képen látható makett ehhez a tervhez készült

¶ A tervpályázat lebonyolításával, majd a leendő új épület tervezésével és felépítésével, a szükséges források biztosításával az intézménynek a saját szerepét is újra szükséges definiálnia. A MÉM MDK helyzete sajátos, hiszen a Magyar Művészeti
Akadémia fenntartásában áll, azaz sem állami, sem önkormányzati, de országos szakmúzeum, amelynek meg kell találnia a pozícióját a budapesti építészeti intézmények és gyűjtemények között, az országos közélet terén és a nemzetközi intézményi hálózatban is. Az intézmény eredetéből következő összetettség sajátos helyzeteket eredményez; bár egy múzeumtól nem feltétlenül ezt várnánk, a kollektíva jelentős részét momentán régész-művészettörténészek teszik ki, akik helyszíni munkával, feltárásokon, falkutatásokon, tudományos dokumentációk készítésén keresztül gyarapítják az építészettörténeti tudást. Ez a „hands-on” gyakorlat hosszú távon is különleges színfoltot jelenthet a múzeum mindennapjaiban.

¶ Ahhoz azonban, hogy működő múzeum jöhessen létre, Almássy
Kornél igazgató középtávon a múzeum–könyvtár–levéltár–kutatási központ funkciókban gondolkodik. Ehhez egyrészt a jelenlegi gyűjteményeknek tovább kell lépniük a levéltári elvárások teljesítése felé, de a múzeumi kollekció feldolgozásával, leltározásával is haladni szükséges. Ehhez fontos lépés a digitális gyűjteménykezelő rendszerek beszerzése és tartalommal való feltöltése, amely – az MDK után – immár a MÉM esetében is folyamatban van. Az alapításkori fókuszt jelentő 19–20. századhoz képest az intézmény tevékenységi köre momentán a teljes magyar építészettörténetet lefedi, igaz, a gyűjtemények alapját továbbra is az elmúlt két évszázad adja. Meg kell találni azt az ennek megfelelő elbeszélésmódot, amely egy leendő állandó kiállítás alapját, valamint az ideiglenes kiállítások tematikus és tudományos vázát jelentheti. Emellett az intézménynek a kortárs építészet irányába is nyitni szükséges – ezt az elvárást nemcsak a közönség érdeklődése teremti meg, de a Magyarországon zajló komoly közberuházások is.

¶ A jelenlegi tervek szerint 2021 végére kiderülhet, ki nyeri az új múzeumépületre kiírt tervpályázatot. A szerencsés irodára aktív szereplőként számít az intézmény a hosszú távú, a téri keretektől is függő tervek és funkciók meghatározásában, az pedig kifejezett elvárás, hogy az okosan működtethető, flexibilis épület komoly szerepet tudjon betölteni a múzeum fenntartásában, akár utat mutatva a jelen építtetőinek is. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor még az évtized vége előtt megnyílhat új helyén a MÉM MDK.

(A szerző muzeológus, a MÉM MDK munkatársa)

Jegyzetek

[1] Pusztai László: Az OMF Építészeti Múzeumának négyéves működése. Magyar Műemlékvédelem 1971–1972. Az Országos Műemléki Felügyelőség kiadványai VII. 371–384.

[2] A korszak gyűjteménygyarapodásáról lásd Pusztai László három összefoglalóját a Magyar Műemlékvédelem VII. (1971), IX. (1984)
és XI. (2002) kötetében.

[3] Pusztai László: A Magyar Építészeti Múzeum jövője. Műemlékvédelem, 1999/6. 346–348.

[4] A kiállítások eddigi leginkább átfogó összefoglalóját lásd A Magyar Építészeti Múzeum kiállításai 1969–2008. Műemlékvédelem,
2008/4. 248–257.

[5] Bővebben lásd Bugár-Mészáros Károly: Kiadványok, 2000–2008. Tudományos műhely a Magyar Építészeti Múzeumban. Műemlékvédelem, 2008/5. 277–285.

[6] A Liget Budapest projektben való részvételt biztosító dokumentum szerzői: Borsos András, Bugár-Mészáros Károly, Czéh Judit, Csontos Csaba, Chappon Miklós, Dulácska Zsolt, Eleőd Ákos, Ertsey Attila, Fekete György, Finta József, Göde András, Jámbor Imre, Kálmán Ernő, Mányi István, Ritoók Pál, Sáros László György, Ulrich Tamás, Vukoszávlyev Zorán.

[7] Teljes nevén 2012-ben Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ, majd 2014 őszétől Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ.

[8] Múzeumi Osztály (osztályvezető: Ritoók Pál), Műemlékvédelmi Dokumentációs Osztály (osztályvezető: Bakó Zsuzsanna), Kutatási Osztály (osztályvezető: Koppány András) és Digitalizációs Osztály (osztályvezető: Hack Róbert).

[9] A bizottság tagjai: Marosi Miklós, Dévényi Sándor, Ferencz István (2020. márciusig), Turi Attila, Tima Zoltán (2020. márciustól), Szegő György (2021. februártól). Állandó meghívottak: Székely-Gyökössy Szabolcs (MMA), Almássy Kornél (MÉM MDK), Ritoók Pál (MÉM MDK), Bódiné Kersner Katalin (MÉM MDK, 2020. februártól), Kovács Dániel (MÉM MDK, 2020. februártól). Szakmai titkár: Baldavári Eszter (MÉM MDK).