Az érsek és a festőművész
Egy régió kulturális életének jelképévé válhat a felújított füredi Vaszary-villa
MúzeumCafé 19.
A május végi nyitás óta több mint 15 ezren tekintették meg a balatonfüredi Vaszary-villa kiállításait. Az önmagában nem sokat mondó számadat igazán akkor válik beszédessé, ha viszonyítási alapként azt vesszük, hogy a Balaton északi partján fekvő városban körülbelül 13 ezren élnek. A nyár derekán nyílt Nádler István-kiállítás kapcsán a vitathatatlan szaktekintély, a franciaországi Saint Etienne-i Művészeti Múzeum vezetője, Hegyi Lóránd úgy nyilatkozott: megvalósítható, hogy három éven belül Balatonfüred valódi kulturális központ legyen, semmiképpen nem szabad azonban a kiállításoknak üdülőprogrammá válniuk. Egyetért ezzel a város kulturális intézményeit irányító önkormányzati tulajdonú nonprofit kft. ügyvezetője is, aki úgy látja, hogy a magaskultúrára nemcsak Budapesten van igény, hanem vidéken is. A vidéken pedig ma már nem falusi művelődési házakat kell érteni, hanem európai színvonalú kiállítótermeket, mint például a Vaszary-villát. Doncsev András nem kis büszkeséggel beszél arról, hogy mennyire népszerű lett rövid idő alatt az új kiállítóhely. Persze van is mire büszkének lenniük a füredieknek, hiszen a Balaton-part ékköve II. uniós pályázaton 1,5 milliárd forintot nyert a város, amihez négyszázmilliót tett az önkormányzat. Ebből készült el a település „kulturális negyede”, a képtárnak helyet adó Vaszary-villa teljes rekonstrukciója, a Jókai-villa felújítása, valamint a valamikori fürdőigazgatói házban létesített új városi múzeum. Úgy is fogalmazhatunk: Balatonfüreden a kultúra alapú városfejlesztésnek lehetünk tanúi.
Vaszary Villa – Balatonfüred
Vaszary János kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
„Az uniós pályázatnak csaknem egy évtizedes előzménye van” – vezet be az előzményekbe Doncsev András. Szerinte a kultúra alapú városfejlesztés megtérülő, sőt települési szinten jövedelmező befektetés is lehet. Korábban a városban a három intézményből mindössze a Jókai-emlékház működött a „kultúraipar” szempontjából hagyományos módon – most az is bekerült az új vérkeringésbe. Nemcsak presztízs szempontjából jelentenek sokat ezek a beruházások, de rövid időn belül nemzetközi hírnevet is szerezhet a város. „Rengeteg kulturális program van Balatonfüreden, ami megadja a település karakterét, kialakult egy célközönség, erre pedig bátran építhettünk.” Doncsev András megemlítette, hogy eddig nem volt olyan rendszerük, ami mérte és pontos képet adott volna a városba érkező vendégek elégedettségéről, fizetőképességéről, igényeiről. Próbálják ezt pótolni, például a számítógépes jegyrendszerrel, és pontos, mindenre kiterjedő felméréseket készíttetnek, hiszen a tudatos tervezéshez nélkülözhetetlen ez a fajta háttérmunka.
„Egyszeri, de jelentős költség volt a felújítás, ugyanakkor az intézményeket üzemeltetni kell, az pedig már az üzleti terv készítésekor nyilvánvalóvá vált, hogy az uniós előírásoknak való megfelelés évente százmilliós nagyságrendű kiadás – magyarázza az ügyvezető. – Az intézmények egy kézben való összefogása viszont csökkenti a költségeket. A fenntartás jelentős összeg a város költségvetésében, ezért fontos, hogy bevételt generáljunk, másrészt pedig fenntartsuk, illetve fokozzuk a színvonalat. A népszerűsítésben sokat jelent a Vaszary Villáért Alapítvány, amelynek védnöke Mádl Dalma asszony, valamint a Vaszary Szalon, ami a legszélesebb értelemben vett támogatói kör. A kultúra stratégiai befektetés egy ország életében, ezért reméljük, hogy előbb-utóbb a sporthoz hasonló kedvezményeket kapnak a kultúrába befektetni kívánó mecénások is. Fogalmazhatok úgy is, hogy nagyon csalódott lennék, ha nem születne erre valami megoldás. Ráadásul egy ekkora országban a kultúrára többszörösen igaz, hogy nincsenek távolságok: ezzel azt akarom mondani, hogy a kultúra iránt fogékony, érzékeny embereknek igenis megéri az a bő száz kilométeres, erős egyórás utazás, hogy eljöjjenek ide egy hangversenyért vagy kiállításért” – válaszol egyben arra a felvetésre is az ügyvezető, hogy a fővárostól való távolság mekkora hátrányt jelenthet a városnak.
A Vaszary-villa életében nagyon extenzív időszak volt a megnyitó utáni első néhány hónap, hiszen a cél az volt, hogy minél gyorsabban és minél szélesebb körben megismertessék az emberekkel az itteni múzeumokat, az ősztől viszont már intenzívebb korszak jön, hiszen miután a kultúrakedvelőkhöz eljutottak, a feladat most az, hogy az igényességet fenntartsák – foglalhatók össze az elmúlt időszak törekvéseinek céljai. „Azt szeretnénk, ha legalább olyan hírünk lenne, mint a Modemnek, amiről nem az jut az emberek eszébe, hogy vidéki múzeum, hanem az, hogy milyen igényes kiállítások vannak ott” – hangsúlyozza Doncsev András.
A villáról mindenki, vagy legalábbis sokan azt hiszik, hogy a festőé, Vaszary Jánosé, pedig a nagybátyjáé, Vaszary Kolosé volt – derül ki a részletekből, amelyekbe Kállói Judit, a Vaszary-villa művészeti vezetője vezet be. Aki rég nem látott kultúrakedvelő barátjával szeretne találkozni, annak érdemes ellátogatni a villába, ugyanis a visszajelzések szerint az első hónapokban itt olyan ismerősök futottak össze, akik évek óta nem találkoztak személyesen. De természetesen nemcsak ezért érdemes ellátogatnia a múzeumba, hanem azért is, mert megnyitása után rögtön három nemzetközi kiállítást tekinthetett meg itt a nagyközönség, vagyis sportnyelven szólva erős kezdésnek lehettünk tanúi. A művészeti vezető a Vaszary-kiállítás megtekintése közben mesél a Vaszaryak, Kolos és János kapcsolatáról. A festőnek nagyon fontos volt a nagybátyja, aki nemcsak a mentora volt, de ő tette lehetővé, hogy Bécsben, majd a párizsi Julian akadémián tanuljon, barangolásai közben megismerje Franciaországot, Spanyolországot, Olaszországot. Ezek az utak nagyban befolyásolták később művészetét.
Vaszary Villa – Balatonfüred
Vaszary János kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
„Vaszary-leszármazottak még élnek a régióban, a nyitás előtti estén találkozót szerveztünk számukra. Öröm volt látni, hogy több mint tízen jelen voltak itt, még Svájcból is érkeztek” – oszt meg egy kulisszatitkot Kállói Judit. A családról egyébként tudható, hogy a 18. században települt Keszthelyre. Vaszary Ferenc szűcsmester legkisebb gyermeke volt Ferenc, aki a szerzetességben a Kolos nevet vette fel, majd 1891-ben választották esztergomi érsekké, két évvel később bíborossá. Akkor vásárolt itt tíz hold földet a bencésektől, azért, hogy európai színvonalú fürdőhelyet hozzon létre a Balaton partján. A kétszintes, reprezentatív villában töltötte már Vaszary Kolos az 1902-es év nyarát. A nyári rezidenciának számító épületnek a csodájára jártak, hiszen a maga idejében kiemelkedően modernnek számított: fel volt szerelve vízvezetékkel, villanyvilágítással, vízöblítéses mosdóval. Vaszary Kolost 1912-ben megvádolták, mert az érsekség gazdasági kapcsolataiban hiányosságokat találtak, ezért a Szentszék engedélyével lemondott, és nyugdíjba vonult. Balatonfüredre vonult vissza teljesen megtörten. Meghurcoltatása azonban továbbra is tartott: minden járandóságától megfosztották, úgyhogy hamarosan a villát is adósság terhelte. Ez a hosszú tortúra megviselte Vaszary Kolos egészségét: 1915-ben meghalt. Ekkor már olyan mértékű adósság volt a villára terhelve, hogy titkára úgy próbálta meg tehermentesíteni az ingatlant, hogy elárverezte a berendezést, de ez sem volt elég, nem lehetett megmenteni a villát: 1926-ban megvásárolta azt a Honvéd Jóléti Alap, és megkezdték benne az üdültetést. A villa új szárnya 1928-ban épült. A háború után 1945-ben államosították, majd három évvel későbbtől az itt állomásozó szovjet csapatok üdülőjeként szolgált egészen a kivonulásukig. Egy háromszintes, vasbeton épületet építettek a parkba, ezt később elbontották. A Vaszary-villa 1991-ben került állami kézbe, sokáig üresen állt. Az épület nagyon rossz állapotban volt, mindenhol orosz feliratok éktelenkedtek, a falakat zöld olajfesték borította.
A helyi önkormányzat 2007-ben döntött arról, hogy kulturális célra használják az épületet. Idén május 29-én adták át, kimondottan azzal a céllal, hogy meghosszabbítsa a szezont – vázolta az épület elmúlt százéves történetét a művészeti vezető. Vaszary János kiállítása került a régi villába, a másik két tárlat (a Zsolnay remekművek és a Szomolányi-gyűjtemény) pedig az új szárnyban volt látható. A kiállítási koncepció az, hogy a Vaszary-villa „A” épületében a klasszikusok, a „B” épületben pedig a kortárs kiállítások kapnak helyett – tudtuk meg.
A Magyar Nemzeti Galéria, illetve magángyűjtők anyagából létrehozott tárlaton Vaszary minden stíluskorszakából voltak képek: külön teremben kaptak helyet az egyházi, a balatoni, a külföldi utazásai közben készült munkái, de a hadifestőként a háborúban, majd utána készített sötét tónusú festményeinek is szenteltek egy termet. „Vaszary festőként soha nem volt egy stílusirányzat képviselője, nagyon sok hatás érte, és ezek mint tükröződnek is a képein. Az 1920-as években a képzőművészeti főiskolán tanított, haladó szellemű tanár volt, engedte kibontakozni tanítványait, például Hincz Gyulát, aki nonfiguratív képeivel kiváltotta a korabeli kultúrpolitika haragját.” (Az már csak további érdekesség, hogy Hincz Nádler Istvánnak volt a mestere, akinek szintén volt kiállítása a Vaszary-villában.)
„A villa kiállítóterei építészeti és épületgépészeti szempontból magas színvonalúak, és jelentős kutatás-feltárás előzte meg a renoválást. A 21. századi technika egyébként egy komoly kiállítóhelytől elvárás, hiszen az értékes festményeknek állandó hőmérséklet és páratartalom szükséges, de az árnyékoló berendezések és a világítás is a nagyon magas szintű – váltunk a művészetről egy kevésbé színes, de legalább olyan fontos témára. – A villában kialakítottunk egy olvasósarkot, ahol wifi is van. Több teremben helyeztünk el nagy képernyős televíziókat, ezeken a kiállításhoz kapcsolódó művészeti portré- és dokumentumfilmek mennek, az érdeklődők így bepillantást nyerhetnek a művészek életébe, az alkotás folyamatába.” Volt olyan látogató, aki a Nádler-kiállítás kapcsán arról beszélt, hogy ilyen képeket ő is tudna készíteni, de jelentősen megváltozott a véleménye, amikor megtekintette a filmet arról, milyen fáradságos munkával is alkot a művész.
„Van egy bizonyos kultúrmissziónk is, az iskolai tananyagra építve szeretnénk bevonni a város diákjait a művészeti életbe, és bár biztos, hogy többségük nem lesz művész, de olyan alapot kaphatnak itt, amit később használni tudnak a tanulmányaikban. De rendezünk összművészeti előadásokat, szerzői esteket, beszélgetéseket, kamarakoncerteket” – sorolja a programokat a művészeti vezető.
Kállói Judit hisz abban, hogy régióban kell gondolkodni: a veszprémi Művészetek Házával már született is megállapodásuk, hiszen nekik arra van szükségük nyáron, hogy Füredről „felmenjenek” hozzájuk is a látogatók, a füredieknek meg ősszel és télen arra, hogy onnan „lejöjjenek” ide az arra járók; muszáj, hogy egymást erősítve működjenek együtt. A művészeti vezető beszélt arról is, hogy elképzeléseik között szerepel hasonló együttműködés más balatoni városokkal, településekkel. Halkan kimondott terv, hogy 2011-ben az egyik legjelentősebb kortárs indiai, de magyar származású festőművész, a fiatalon elhunyt Amrita Sher-Gil kiállításával emlékezzenek a Nobel-díjas Rabindranath Tagore születésnek 150. évfordulójára, előtte pedig a Német egység a Balatonnál multimédiás kiállítást láthatják majd az érdeklődők.
Vaszary Villa – Balatonfüred
Vaszary János kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből