A belső nyugalom megteremtése
S. Perémi Ágota régész, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum új igazgatója
MúzeumCafé 42.
A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum igazgatói posztjának elnyerésére – Limbacher Gábor ötéves igazgatói ciklusának lejárta után – hárman adták be pályázatukat: a volt igazgató mellett Schleicher Veronika néprajzkutató és S. Perémi Ágota régész, muzeológus, az intézmény Régészeti Osztályának vezetője. Utóbbi terveiben a legsürgetőbb feladatok között a múzeum belső nyugalmának és a finanszírozás kérdésének megoldását említette, illetve az addig hiányzó közép- és hosszú távú terv megvalósításával egy modernebb szemléletű múzeum megteremtését vázolta. Pályázatában azt is leírta, hogy jó stratégiák mentén a múzeumból egy jól működő intézményt lehet újrateremteni. A közgyűlés, amely korábban többször utalt arra, hogy az évek óta sok belső konfliktussal terhelt múzeum új igazgatójának első feladata a belső rend megteremtése kell legyen, végül egybehangzóan a több évtizedes szakmai és vezetői múlttal rendelkező S. Perémi Ágotát támogatta; 2014. július 1-jétől öt évre őt bízták meg az intézmény igazgatásával.
– A pályázatában felvázolt céloknak vagy a múzeumban eltöltött évtizedeknek köszönhette inkább, hogy az ön kinevezését támogatta egyhangúlag a közgyűlés?
Az egyetem elvégzése után régészként kezdtem el dolgozni a Laczkó Dezső Múzeumban. Később a Régészeti Osztály vezetője lettem, öt éven át megyei múzeumigazgató-helyettes is voltam. Jól ismerem a múzeumot, figyelemmel követem munkatársaim szakmai pályáját – ez is közrejátszhatott a kinevezésemben. Pályázatomban azokat a közép- és hosszú távú terveket vázoltam fel, amelyek eddig hiányoztak a múzeum koncepciójából.
– Sejteni vélem, hogy a gondokra különböző módon orvoslást kínáló pályázatok mögött személyes ellentétek, intézményen belüli konfliktusok is húzódnak. Mindhárom pályázatban szerepelt, hogy előbb a belső nyugalmat kell megteremteni ahhoz, hogy jól működhessen a múzeum. A közgyűlés önben látta a nyugalom garanciáját?
Kisebb konfliktusok minden intézményben vannak. Hogy hárman is pályáztunk, valóban jelzi a problémákat. Mivel régóta dolgozom a múzeumban, látom a gondokat. Az elmúlt időszakban többször változott az intézmény fenntartója, ami szintén nem könnyítette meg a múzeum életét. Most reményeim szerint ez is nyugvópontra jutott: Veszprém város vezetése támogatásáról biztosította a múzeumot.
– Ön régész. Kinevezésével a Régészeti Osztály jelentősebb támogatást kap? Mi a fő szakterülete a múzeumnak?
A múzeum első és ma legnagyobb gyűjteménye a régészeti leletegyüttesekből áll. Többek között a balácapusztai régészeti ásatások hatalmas leletanyaga kapcsán merült fel először a múzeum önálló épületben való elhelyezésének gondolata. Igaz, a néprajzi gyűjteményt is abban az időben alapozták meg. De én nem emelném ki egyiket sem; a vidéki múzeumoknak az a feladatuk, hogy az adott régió minden kulturális örökségét gyűjtsék és megőrizzék. Igaz, az elmúlt öt évben kissé háttérbe szorult az intézményben a régészet, kevesebb régészeti kiállítás készült, amit a város közönsége is hiányolt. Az augusztusban nyíló Megmentett örökség című kiállításunkat már most nagy érdeklődés övezi.
– A térségben mindkét szaktudománynak jelentős múltja és jelene van. A következő években hogyan képzeli el e szakterületek tudományos kutatásainak fejlesztését, kiállításokban való megjelenésüket?
A következő évek egyik nagy terve egy új állandó kiállítás létrehozása, amelyben Veszprémet, a „Királynék városát” mutatjuk be. Ebben a néprajz és a régészet is nagy hangsúlyt kap majd. Az új állandó kiállítás forgatókönyvének összeállítása előtt azonban fel kell mérnünk: kiknek csináljuk, kik képezik az állandó közönséget? Kiket lehet rajtuk kívül megszólítani? Jelenleg elsősorban az idősebb korosztály látogatja a kiállításainkat. A múzeumpedagógiának köszönhetően nagyon jó a kapcsolatunk a helyi iskolákkal is, de ennél sokkal szélesebb réteget szeretnénk bevonzani. Veszprém egyetemi város; bár történtek kísérletek, az egyetemistákat még nem sikerült kellő hatékonysággal megszólítanunk. Célom, hogy számukra is vonzóvá tegyük a múzeumot. Korszerű, modern kiállításokat kell rendeznünk. Az interaktivitás mellett fontos, hogy érdekes, vonzó legyen a téma is. Ötletekből nincs hiány, de megfelelő anyagi háttér nélkül nehéz jó kiállításokat rendezni. Pályázatok segítségével ezek megvalósítása is lehetséges.
– A múzeum sok feladatot lát el: a kiállítás az „arca” az intézménynek, a kutatások, a feldolgozás a színfalak mögött zajlanak. Mi az, ami kevésbé látszik kívülről, de fontos feladata a múzeumnak?
A háttérmunka nagyon fontos. Nem ez tartja el a múzeumot, de ez az alapja annak, hogy milyen „arcot” tudunk mutatni; hogy milyen kiállításokat szervezünk, milyen kiadványokat tudunk megjelentetni, milyen kapcsolatokat tudunk építeni. A múzeum az adófizetők akaratából fenntartott intézmény, éppen ezért feladatunk, hogy világossá tegyük a társadalom minden tagja számára a múzeum társadalmi-gazdasági hasznosságát, hogy kiállításainkkal, rendezvényeinkkel a társadalom igényeit elégítsük ki.
– Egy jó kiállítás a minket körülvevő világra reflektál?
A kiállítás sajátos eszközeivel tud kapcsolódni a társadalmi kérdések, problémák feltárásába, és lehetőségei szerint hozzájárulhat a válaszok kialakításához is. Folyamatosan figyeljük, melyek azok a kérdések, amelyek köré érdemes kiállítást szerveznünk, amelyekre válaszokat kell találnunk. A kiállítás egy hosszú munkafolyamat végállomása: gyűjtés és komoly feldolgozás kell a jó bemutatáshoz. A múzeumnak a gyűjtemények tudományos feldolgozása mellett fontos feladata az ismeretterjesztés is. Éppen ezért a tudományos munka, a tudományos stratégia kidolgozása elengedhetetlen a múzeum közép- és hosszú távú munkájának tervezésében.
– A vidéki múzeumoknak nehezebb a helyzetük a fővárosi társaikhoz képest?
Nehezebb. Bár közel vagyunk a Balatonhoz, a nyár sem hoz több látogatót. De a nehézségek ellenére sem tettünk le arról, hogy „nagyot dobjunk”, figyelemfelkeltő kiállításokat rendezzünk. Terveink között szerepel a szomszédos településekkel való kapcsolatfelvétel is: a cserekiállítások szervezése, a kiállítások utaztatása nagyobb érdeklődést hozhat. Vannak jól működő nemzetközi kapcsolataink is, többek között a sepsiszentgyörgyi és a komáromi testvérmúzeumokkal. Nagyon fontosak ezek: közös kiállításokat, tudományos együttműködést, tapasztalatcseréket, konferenciaszervezéseket eredményezhetnek.
– Pályázatában azt is megfogalmazta, hogy a múzeumban modernebb szemléletre van szükség. Milyen területeken változtatna elsőként és mit?
A kiállítások modernizálását tartom a legfontosabbnak. Ez az infrastruktúra fejlesztését is igényli. Az ehhez szükséges forrásokat pályázatokból lehet finanszírozni.
– A múzeumok számára a Támop-pályázatok több lehetőséget is kínálnak.
A Támop-pályázatok többségének célja a múzeumok közoktatásban való részvételének támogatása, így ezeket leginkább a múzeumpedagógiai programok megvalósításához vehetjük igénybe, sőt a pályázatok megvalósítása után a Támop-programban nem szereplő iskolákkal is előnyös bérletrendszert vezetett be a múzeum.
– Az intézmény „névjegye” sokáig a balácapusztai ásatás volt.
Baláca valóban nagyon értékes terület, ahol 1904-ben kezdődtek el az ásatások, amelyek mára feltárták a hely értékeinek nagy részét. Ezeket az ott létrehozott kiállítóterekben és kőtárban állították ki. Csakhogy Balácapuszta a tavalyi évtől a Nemzeti Múzeum fenntartásába került, bár a két intézmény között létrejött szerződés keretében a mi múzeumunk üzemelteti. Próbáljuk jól kezelni ezt az olykor nehezen működő kapcsolatot. Most úgy látom, hogy mindkét fél a sikeres és eredményes együttműködésre törekszik.
– Küzd érte, hogy visszakapják?
Jó lenne, de ez további költségeket jelentene. Állami segítség nélkül a hely nehezen működtethető, mi viszont számos programot tudnánk szervezni a helyszínre. Távlati vízióm Baláca kapcsán a sporttematika erősítése. Emellett folytathatjuk a nyári kézműves táborok szervezését, és más, a hely szelleméhez is kapcsolódó programok megrendezését. A kiállításokon, programokon keresztül többek között azt szeretnénk megmutatni, hogy ugyanolyan emberek éltek azokban a korokban is, mint a maiak. A korábbi avar-honfoglaló kiállításunknak éppen azért volt akkora sikere, mert rekonstrukciókon keresztül mutattuk be, hogyan éltek eleink: például a sírokból előkerült állatcsontok és növényi magvak kapcsán azt is bemutattuk, mit és hogyan főztek. Így sokkal könnyebb elképzelni, milyen életet éltek évszázadokkal ezelőtt. Az ilyen kiállításokat szívesen veszi a közönség.
– Jól érzékelhető, hogy a régészetben és a muzeológiában is komoly szemléletváltás történt: a kiállításokat el kell adni. Milyen tervei vannak a múzeumi reklám erősítésében?
A versenyszféra szótárából az utóbbi években sok fogalom került be a múzeumok életébe: ugyanazokat a kifejezéseket – stratégia, monitoring, menedzsment – használjuk mi is. Ez is jelzi, hogy ma már nem elegendő a korábban jól bevált „négyes funkció”: a gyűjtés, az őrzés, a tudományos és az ismeretterjesztő feldolgozás. Felgyorsult a világ, az információáramlás, és a múzeumoknak is követniük kell mindezt; használniuk kell a régi, hagyományos felületek mellett az internet, a honlap, a közösségi oldalak lehetőségeit. A marketing erősítésére nagy szükség lesz a következő években.
– A múzeum igazgatását is „versenyszféraként” képzeli el? A múzeumoknak versenyezniük vagy összefogniuk kell?
Mindkettő fontos. Számos, nagy múlttal rendelkező kulturális intézménye van Veszprémnek; több sikeres együttműködésünk volt már velük. Van bennünk versenyszemlélet is, de én inkább az összefogásra törekszem.
– Milyen pénzekből tartják fenn a múzeumot?
Ez a legnehezebb kérdés. A jegybevétel nagyon fontos, de nem elegendő ahhoz, hogy kipótoljuk az állami támogatásból hiányzó összeget. Nonprofit intézmény vagyunk, de ahogy a pályázatomban is hangsúlyoztam, törekednünk kell a gazdasági alapok megteremtésére. A legtöbb bevételt továbbra is a régészeti feltárások hozzák. A fő cél, hogy a múzeum meg tudjon állni a saját lábán.
– Népvándorlás koros régészként számos feltárást vezetett. Vannak olyan fehér foltok a szakterületén, amelyek még „kitöltésre” várnak?
Több mint tizenöt éven át vezettem ásatást Lesencetomaj határában, ahol az úgynevezett Keszthely-kultúrás temető 1700-nál is több sírját tártuk fel. A sajátos emlékanyag feldolgozása kapcsán a magyar régészetnek még számos kérdésre kell választ találnia, amelyhez a feltárt temető anyaga sok új információval járulhat hozzá. A megoldás lehetősége a kezemben van; jó lenne végigvinni.
– A raktározás egyre nagyobb problémát okoz a legtöbb múzeumnak. Milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban?
Ez is régi szívfájdalom: a régészeti raktárunk nagy része, a Kőtár és az antropológiai anyagok a korábbi bázison, Felsőörsön maradtak. Ezek között még feldolgozatlan anyagok is vannak, amelyek rendbetételére intézkedési tervet dolgoztunk ki. Reméljük, hogy a fenntartó segítségével sikerül megoldást találni a problémára.
– Van olyan ön által ismert, kedvelt múzeum, amely példát, ötletet ad a következő évek vezetéséhez?
Sok múzeumban láttam jó ötleteket. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum is példa a számomra. Nagyon jó szakmai kollektívája van, példaértékű, ahogy közösen gondolkoznak, dolgoznak. A Nemzeti Múzeum is fontos szakmai példát jelent. Nekem a múzeum vezetése során az a legfontosabb, hogy jó légkörben komoly szakmai munkát végezzünk. Sok a terv, ezeket szeretném megvalósítani a következő években.