Bivalyok – távol Ázsiától
Bivalyrezervátum Balatonmagyaródiban – az utolsó pillanatban jött a segítség
MúzeumCafé 8.
Ha a herendi porcelán Magyarország kulturális kincsei közé tartozik, akkor nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy az őshonos bivaly egyik ökológiai kincsünk. Persze a herendi porcelánt könnyebb gyűjteni, hiszen elég hozzá egy vitrin, míg a bivalyokhoz minimum néhány hektáros terület, rezervátum szükségeltetik, és némi takarmány. A bivalyt sokan tejéért, mások a húsáért kedvelik, és tény, haszonállatnak sem utolsó ez a makacs, bivalyerős patás. Rezervátumuk egyben élő biológiaóra és szakmai műhely a helyes állattartásról.
Sokan talán nem tudják, de a bivaly őshonosabb nálunk, mint a szürke marha, hiszen előbbit már a kora középkor óta használják, míg a Hortobágy egyik jelképének is nevezhető szürke marhát csak sokkal később említik a források – kezdi rövid történelemórával a beszélgetést Gál Róbert, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park gazdasági igazgatóhelyettese, aki egyben a Magyar Bivalytenyésztők Országos Egyesületének vezetője is. A bivaly Ázsiából érkezett Magyarországra, nincs pontos tudomásunk arról, miként, vannak viszont olyan utalások, miszerint a Kárpát-medence területén először az avarok tenyésztették.
– Tudta-e: a vad vízibivaly (Bubalus bubalis arnee) ma már csak Kelet-India mocsaraiban él? Háziasítása valószínűleg Kínában történt öt-hatezer évvel ezelőtt, majd Indiában és Mezopotámiában is megjelent a házi bivaly. Ezekből az országokból terjedt el egész Délkelet-Ázsiában, Afrikában, s innen került Európába is.
A bivaly Magyarországon kipusztulófélben volt, amikor létrehozták a rezervátumot; ma már elmúlt a veszélyezettség, de azért még sok dolguk akad Gál Róbertéknek. Az állománymegőrző és -fenntartó munka akkor kezdődött, amikor a 90-es évek elején a Nemzeti Park megvette a helyi állami gazdaság területét – tizenhat bivallyal. Akkor a magyarországi bivalypopuláció száma alig érte el a százat. Az állatok génállománya tiszta, több évszázados, és magyar. Utóbbi azért fontos kitétel, mert bivalyok élnek Erdélyben is, s nagyüzemileg tenyésztik őket Bulgáriában és Olaszországban (elég csak arra gondolni, hogy a mozzarella sajt alapanyaga a bivalytej).
A zalai állatok a Festetics uradalom „leszármazottai”, évszázadok óta itt élnek. Kismértékben, néhány százalékban eltér a génállományuk a többi fajtársaikétól. Gál Róbert szerint ma már nem kell aggódni a bivaly kipusztulása miatt, mint ahogyan erre példa volt másfél-két évtizeddel ezelőtt. Örvendetes gyarapodásnak indult az állomány, ami nagyrészt a balatonmagyaródi rezervátumnak is köszönhetően pár ezresre növekedett, ugyanakkor ez még messze van a múlt század elején tartott százezres állománytól, bár valószínűleg soha nem is lesz már annyi. Ma már ott tartanak Gál Róberték, hogy nemcsak a mennyiségre kell figyelniük, hanem egyre nagyobb szerepet kap a minőség is, azaz: minél szebbek legyenek az állatok. Magyarországon egyébként nagyobb számban csak nemzeti parkokban tartanak bivalyokat.
Az állatok „értékének” amortizációjában a gépesítés játszotta a legnagyobb szerepet. Az igavonó ereje, húsa és teje miatt tartott bivalyt fokozatosan felváltották a munkagépek, amelyek hatékonyabbak voltak.
– Tudta-e: a bivaly marmagassága 150-180 centiméter? A tehenek súlya 400-800, a bikáké 600-700, az ökröké 500-800 kilogramm. Szarvai sarlószerűen felfelé irányulnak. Bőre fekete, feketésbarna, vagy szürkés, szőrzete ritka, a fara kopasz. A bivaly igénytelen állat, megeszi a kákát, a nádat, a szittyót és a mocsári füveket is.
A bivalynak, bár hihetetlenül erős, van egy rossz tulajdonsága: ahogy vizet, vagy sarat lát, képes a vontatmánnyal együtt belefeküdni és dagonyázni – avat be a bivalylélektanba az igazgatóhelyettes.
Ez arról árulkodik, hogy a gének évezredek alatt sem változnak, hiszen a bivalyok a melegebb, trópusi éghajlatú vizes élőhelyekről származnak. De visszatérve a haszonállathoz: a bivalyhús ma még nem számít presztízsterméknek, mint például a száraz húsú szürke marháé. Ugyanakkor húsának íze vetekszik a marháéval, egyesek szerint finomabb is, tejének zsírtartalma pedig eléri a tizenhat százalékot, az átlagos négy százalékos tehéntejjel szemben.
– Tudta-e: híres bivalytejből készült sajt a közkedvelt mozzarella, a feta és a cheddar? Az állat húsában több foszfor és vas van, mint a marhahúsban. A bivalyborjúhús egyenértékű a marhaborjúéval.
A rezervátumban az egykori haszonállatnak pazar dolga van. Tavasztól késő őszig csak dagonyáznak, pihennek és legelnek, mint ahogy szerencsém volt ezt megtapasztalni egy késő őszi vasárnap. A 2000-ben átalakított, látogatóbarát rezervátum fogadóhelységeiben interaktív tárlattal várják a kisebbeket, de a meglett, őszes halántékú apukák szeme is felvillant, amikor a madárhang-felismerő játékon a helyes szárnyast jelölték be.
A tanösvény hatalmas kört ír le a telepen, a csendben kérődző jószágokat alig néhány centiméterről lehet megtekinteni. Mindezt az elektromos kerítés teszi lehetővé, amit megtanultak elkerülni az állatok. Az kerítés szükséges biztonsági intézkedés, ugyanakkor aki ismeri a bivalyokat, az tudja: egyik jó tulajdonsága ennek az állatnak a végtelen nyugodtsága. Hiába a rikítozó gyereksereg, a fenyegető, égnek meredő szarvú, több mint a féltonnás testtömegű állatok még fülüket sem mozdítják meg. A tanösvényre egy ajtón keresztül lehet bejutni, amire több nyelven van kiírva: Nyisd ki. Először azt hittem, hogy valaki poénból ellopta a „ne” tiltószócskát, ugyanis az ajtót kinyitása után egyenesen a bivalykarámba jutunk, és bizony ott nincs védelmező elektromos kerítés, semmi korlát. Ugyanakkor az állatok nem veszik zokon, ha valaki megzavarja a territóriumukat, a tanösvényhez vezető két-három méteres útszakasz pedig nagyon gyorsan letudható, még babakocsival is.
A rezervátum valószínűleg üzleti vállalkozásnak sem utolsó, bár az elsődleges cél az állomány génmegőrzése és bemutatása. A bivalyokat tavaly csaknem ötvenezren látogatták meg, vagyis a tapolcai tavas barlang után ez volt a második leglátogatottabb látványosság a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban. Aki közelebbi kapcsolatba akar kerülni a bivalyokkal, az látogasson el Balatonmagyaródra, ahol az egyik csárdában több bivalyspecialitást kóstolhat meg, így például a bivalypörköltet dödöllével.