Budapesti fények és árnyékok
A BTM új állandó kiállítása
MúzeumCafé 29.
A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) 2008-ban kezdte meg egy új állandó várostörténeti kiállítás előkészítését. A kitűzött cél az volt, hogy a Vármúzeum első emeleti kiállítóterében 1995-ben, Budapest az újkorban címmel megnyitott állandó kiállítás helyén egy várostörténeti és kivitelezési szempontból egyaránt korszerű, a mai igényeknek megfelelő kiállítás nyíljon meg, amely egységes koncepció mentén mutatja be a főváros történetét az antik előzményektől a közép- és a törökkoron át egészen a rendszerváltásig.
A kiállítást hosszas szakmai vita előzte meg, amely közben elsősorban a régészeti leletek és a középkori várostörténet, valamint az egészen más típusú műtárgyakat őrző újkori gyűjtemények egységes bemutatását igyekeztek összhangba hozni a múzeum középkori és újkori várostörténeti osztályainak munkatársai. Ebbe a véleménycserébe, előkészítő munkába kapcsolódott be a kiállítás megteremtéséhez szükséges forrásokat biztosító Nemzeti Erőforrás Minisztérium Alfa programját koordináló szakmai bizottság, amellyel a kiállítás előkészítése közben folyamatosan egyeztettek a múzeum vezetői, valamint a kiállítás felállítására megbízott két kurátora, a középkori részt kidolgozó Végh András régész és az újkori részért felelős Perényi Roland történész. A mintegy két évig tartó eszmecserével megszületett az a koncepció, amelynek első, nagyobb üteme 2011 szeptemberében nyílt meg a nagyközönség előtt.
Történeti kiállítások esetében általában két különböző megközelítést szoktak alkalmazni a kurátorok: meghatározott témák köré csoportosítják a bemutatandó műtárgyakat, vagy pedig a hagyományosabbnak számító kronologikus rend szerinti kiállításszerkezetet választják. A BTM kiállítása ebből a szempontból merész vállalkozásnak tekinthető, hiszen a két koncepció ötvözésével, párhuzamos alkalmazásával igyekszik bemutatni a főváros történetét.
A kiállítás gerincét egy a kronologikus rész vezérmotívumához, a Dunához hasonlóan kanyargó folyosó adja, amelyben a látogatók „átúszhatják” a várostörténet időfolyamát. Alapkoncepcióját az évszázadok során újra meg újra lerombolt, majd ismét újjáépülő város képe határozza meg. A címben szereplő „fény és árnyék” kifejezés a főváros épülő, virágzó időszakaira, az ezt megszakító háborúk és természeti katasztrófák – mint például a tatárjárás, a török uralom, az 1838-as árvíz vagy Budapest 1945-ös ostroma –, majd a rombolást követő újjáépítések egymásra rétegződésére utal. Az itt megjelenő történelmi eseményeken keresztül válnak érthetővé a látogató számára mindazok a társadalom-, építészet- és gazdaságtörténeti sajátosságok, amelyek Közép-Európa egyik legizgalmasabb fővárosává teszik Budapestet.
A kronologikus részben kiállított műtárgyak között a korábbi állandó kiállításokból jól ismert tárgyak mellett számos olyan darabot is bemutatunk, amelyeket korábban soha nem prezentált a múzeum. Ilyen például az a 18. századi női ruhaderék, amely a Kiscelli Múzeum Textilgyűjteményének legrégibb darabja, de számos olyan festmény és szobor – így például Pátzay Pál Kádár Jánosról készült mellszobra – gazdagítja a kiállítást, amelyek sokáig a raktárak mélyén lapultak, és csak egy szűk szakmai kör tudott a létezésükről.
A műtárgyak mellett igen gazdag, hierarchikusan egymásra épülő információs felületeket helyeztünk a kiállításba. A bejáratnál két, nagyméretű érintőképernyős monitoron Budapest virtuális térképe jelenik meg, amelyeken a látogató különböző ásatási helyszínekről, érdekes budapesti épületekről találhat leírásokat, valamint fotókat. A kiállítás minden csomópontján a tablószövegek mellett egy nagyobb, az adott korszak Budapestjét ábrázoló, valamint egy kisebb méretű, a főváros történetét tágabb történelmi kontextusban elhelyező térkép található. Így például Buda 1849-es ostromának részletes térképét a tavaszi hadjárat hadmozdulatainak térképe egészíti ki.
A szöveges információk mellett digitális képkereteken fotók, az újkori részben pedig filmhíradó-részletek színesítik a kiállítást, de minden egyes kronologikus csomópontnál hangzóanyagokat is elhelyeztünk; itt „megszólalnak” az adott történelmi eseményeket átélő egyszerű emberek is, akik naplóikban, útleírásaikban jegyezték fel élményeiket, de a kiállításban számos egyéb forrást, érdekes várostörténeti adalékot hallgathat meg vagy lapozgathat át a látogató. Mivel a BTM közönségének jelentős részét külföldi turisták adják, ezért a kiállításban szereplő összes szöveges információ angolul is olvasható.
A kiállítás kronologikus egységéből tematikusan kialakított leágazások nyílnak, amelyek egy-egy, a város történetére jellemző kérdéskört fejtenek ki, többnyire konkrét helyszínekhez vagy városi térformációkhoz kapcsolódóan a középkortól egészen a 20. század végéig. A kiállítás 2011-ben megnyitott részében a tíz tervezett tematikus „minikiállításból” három valósult meg. A városi ipart egy kőfaragó-, ötvös-, csontfaragó- és bronzöntőműhelyhez, valamint az óbudai Goldberger-gyárhoz kapcsolódó régészeti leletek és műtárgyak hivatottak bemutatni. Az ehhez a kiállítótérben szorosan kapcsolódó, kereskedelemmel foglalkozó részben a törökkori fajanszedények mellett a 19. század végén a ferencvárosi Duna-parton létrejövő, a Vámházból, a Központi Vásárcsarnokból, az Elevátorból, valamint a Közvágóhídból álló logisztikai központ – vagy ahogy a kiállításban neveztük, a „főváros gyomra” – jelenik meg. A harmadik, jelenleg már látogatható tematikus egység egy speciálisan újkori témát dolgoz fel: a szimbolikus térfoglalás kérdéskörét. Itt a Hősök tere 19–20. század történetére felfűzve, ezen belül is két szimbolikus aktusra, az 1919. május 1-jei ünnepségekre, valamint az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra koncentrálva mutatjuk be azt a folyamatot, hogy a politikai reprezentáció és a hétköznapi városlakók hogyan vették birtokukba a város köztereit.
A tervek szerint 2012 őszén megnyíló második ütemben elkészülhetnek a további tematikus egységek, a kiállítás végre teljessé válhat. Így az eddig felsorolt témák mellett megjelenik a Budát, majd Pest-Budát és Budapestet a kezdettől fogva jellemző etnikai sokszínűség, amit egy temető, illetve különböző etnikai hovatartozású egyének sírköveinek megidézésével illusztrálunk. Természetesen helyet kap a kiállításban a lakáskultúra kérdése is. Ebben a részben egy középkori lakóház, valamint egy törökkori lakószoba jelenik meg, majd egy orvos családtörténetén keresztül a 19. századi nagypolgári lakáskultúrába nyerhetünk bepillantást. A témát végül egy a két világháború közötti időszakból származó bérlakás és egy lakótelepi lakás enteriőrje zárja le. Ezen témakörök mellett a nagyvárosi kultúra színterei, a Budapest egyediségét és hírnevét meghatározó fürdőkultúra – amit a Rudas fürdőhöz kapcsolódó műtárgyak mutatnak be –, és a középkori Buda gazdaságát egészen a 19. század végéig meghatározó szőlőkultúra jelenik meg, amelynek a filoxéravész vetett véget, ezzel utat nyitva a budai Rózsadomb villanegyeddé válásához. A vallásos élet témáját a hányattatott sorsú budavári Helyőrségi Templom történetén keresztül ismerheti meg a látogató, amelyet a 13. században építettek, majd a 16. század végén a törökök dzsámiként használtak. A török uralom megszűntével a ferencesek vették birtokukba a templomot, amely 1792-ben I. Ferenc koronázásának adott helyet. A második világháborúban súlyos károkat szenvedett templomra – melynek hasznosítására napjainkig több koncepció is született – ma a háború után helyreállított torony emlékeztet. Budapest nagyvárossá fejlődésének fontos tényezőjét képezi a külvárosok, valamint az elővárosi övezet kialakulása és rohamos ütemű fejlődése. Ezt a kérdést is tárgyaljuk egy tematikus egységben, ahol a mai XI. kerületben feltárt középkori Kána faluval, valamint Csepel történetével ismerkedhetnek meg a látogatók.
Úgy véljük, hogy a két eltérő, a műtárgyak kronologikus, illetve tematikus elvek szerinti elrendezése szerinti szemlélet ötvözésének köszönhetően két egymással párhuzamosan haladó, de mégis egymásra reflektáló kiállítási egység jött létre, amelyek segítségével az eddigi, hagyományos esemény- és politikatörténeti megközelítéssel szemben sokkal színesebben lehet bemutatni a magyar főváros történetét. Ezzel a sajátos felépítéssel egyúttal nem titkolt szándékunk az, hogy a látogató újra meg újra visszatérjen a múzeumba, hogy a várostörténet „kötelező” narratívájának, históriájának megismerése mellett elmélyüljön egy-egy érdekes téma részletkérdéseiben.
Egy kiállítás látványának ma már szinte ugyanolyan súlya van, mint maguknak a műtárgyaknak, az installáció pedig fontos magyarázó szerephez jut, ezért a látványtervező egyre fontosabb kulcsszerepet játszik a koncepció megvalósításában. A Narmer Építészeti Stúdió által készített látványtervek megkönnyítik a kiállított tárgyak befogadását, ugyanakkor nem uralkodnak el a látványon. Az installáció, valamint a már említett technikai eszközök mellett nagy hangsúlyt fektetett a múzeum a korszerű, interaktív múzeumpedagógiai elemek kidolgozására, amelyek nem csupán a gyermekeknek, hanem a felnőtt látogatók számára is érdekes információkkal szolgálnak.