A Burgenlandi Tartományi Múzeum alapítása és a Wolf-gyűjtemény
MúzeumCafé 75-76.
Burgenland, Ausztria legfiatalabb tartománya 1921 óta politikai és közigazgatási egysége az országnak. A tartományt alkotó területek évszázadokon át a Magyar Királyság részei voltak, elsősorban a határvédelem és a határsáv szerepét töltötték be. Az 1921 és 1938 közötti szűk két évtized egyértelműen a tartomány kulturális identitása megtalálásának, helyesebben kitalálásának, felépítésének a korszaka, mindez egyben az osztrák identitáshoz való szoros kapcsolat kialakításának is az időszaka. Ennek a periódusnak a kultúrpolitikája határozta meg a burgenlandiak későbbi hovatartozásának érzését. Elengedhetetlen szerepet játszott ebben a tartomány történetének kutatása, a helyi értékek iránti elkötelezettség tudatos nevelése, kialakítása a burgenlandi lakosságban (Volksbildung, Hei-matpflege, Heimatsvereine). Politikai támogatással létfontosságú szerepet kaptak azok az intézmények, amelyek ezt az
identitást bemutatták és ennek értékeit továbbadhatták. Ide tartozik a Burgenlandi Tartományi Múzeum (Burgenländisches Landesmuseum), a Burgenlandi Tartományi Könyvtár (Burgenländisches Landesbibliothek) és a Burgenlandi Tartományi Levéltár (Burgenländisches Landesarchiv). Josef Rauhofer, a tartomány kormányzója a műgyűjtő Sándor Wolfhoz intézett levelében világosan megfogalmazza a politikai célt 1926-ban: „Wird ein bedeutungsvoller Fund gemacht, so erblicke ich darin nicht allein eine wertvolle Bereicherung unserer Kenntnisse über die Geschichte des Heimatbodens und eine erwünschte Vermehrung der Bestände unserer Sammlung, sondern auch, dass manche in Österreich und darüber hinaus auf das Burgenland blicken und seinen Namen auf der Zunge nehmen müssen.” (Amikor egy jelentős leletre bukkanunk, nem csupán hazánk történelméről szóló ismereteink értékes gazdagodását és gyűjteményünk örvendetes gyarapodását látom benne, hanem hogy néhányan Ausztriában
és azon kívül is megpillantják Burgenlandot, és a nevét ki kell mondaniuk.) 1938 és 1945 között a nemzetiszocializmus és a második világháború mérhetetlen pusztítást okozott az addig elért kulturális értékteremtésben, de az 1920-as és 1930-as évek eredményeit nem tudta teljesen megsemmisíteni. 1945 után, az újjáépítés időszakában ezekre az alapokra építkeztek, és ez tette Burgenlandot azzá, ami napjainkban is.
Sándor Wolf borkereskedő, műgyűjtő, múzeumalapító
¶ Burgenland tartományt, amely társadalmi, gazdasági és közigazgatási szempontból korábban soha sem alkotott önálló egységet, mondhatni 1921-ben „találták ki”, és a lehető leggyorsabban meg kellett keresni a gyökerét a tartományi élet minden területén. Amikor világossá vált, hogy a „Deutsch-Westungarn” néven számon tartott terület Ausztriához fog tartozni, a leendő tartománynak még nevet is kellett találni. Adalbert Wolf javaslata már 1918-ban szóba került, hogy „Vierburgenlandnak” nevezzék el a területet a négy megyeszékhely (Vasvár/Eisenburg), Mosonmagyaróvár/Wieselburg), Sopron/Ödenburg) és Pozsony/Pressburg) alapján. Miután Pozsony Csehszlovákiához került, így maradt „Dreiburgenland”, amely végül az egyszerűbb „Burgenland” nevet kapta. Első hivatalos megnevezése 1919. október 8-án egy vatikáni levélben szerepelt. A függetlenséget, belső egységet és Magyarországtól való különállását jelezte a burgenlandi címer megalkotása, amelyet a Mattersdorf-Forchtensteiner és a Güssinger családok címereinek jelképeiből alakítottak ki. Ezek a családok a középkorban szoros családi és birtokkapcsolatban álltak osztrák és magyar területekkel, a Magyar
Királysághoz inkább ellenségesen viszonyultak.
Az állandó kiállítás megnyitója
¶ Miután 1921-ben létrejött az önálló Burgenland tartomány, nem tartoztak a területéhez a korábbi kulturális és tudományos központok: Sopron, Mosonmagyaróvár és Szombathely.
Magyarországon maradtak a tudományos szakemberek,
a jelentős gyűjteménnyel és könyvállománnyal rendelkező könyvtárak, levéltárak és múzeumok, ahogy a pezsgő tudományos élet is. A Burgenland területén korábban folyt gyűjteményezések anyaga a magyar múzeumokban, könyvtárakban, archívumokban maradt.
¶ A burgenlandi magángyűjtők, mint Sándor Wolf borkereskedő, aki jelentősen hozzájárult a burgenlandi műemlékek védelméhez, valamint további elkötelezett személyek, akik elsősorban a Burgenländischer Heimat- és Naturschutzverein tagjai közül kerültek ki, élénk gyűjtési tevékenységet folytattak a területen. Ez a tudósokból és civilekből, de mindenképpen a terület kultúrtörténetéhez ragaszkodó és azt megőrizni kívánó egyénekből álló csoport kemény politikai lobbival kezdeményezte, hogy a Burgenlandi Tartományi Kormány egy tartományi múzeumot alapítson. Ez nagyon fontos része volt a „későn született” Burgenland tartományi tudat erősítésének, egyáltalán ezen tudat megszületésének.
¶ Dr. Ludwig Leser, a tartományi kormány kultúráért felelős referense, egyben a tartományi kormányzó helyettese Sándor Wolfot bízta meg a tartományi múzeum alapításának előkészítésével. Felhatalmazást kapott, hogy a múzeum létrehozásának folyamatába vonja be Alphons Barbot, az elismert, de még igen fiatal múzeumi szakembert is. Wolf a megalakulóban lévő tartományi múzeum számára ideiglenesen biztosította a tulajdonában lévő úgynevezett Leinner-házat az Eisenstädter Rusterstraßén, jelképesen 1 schilling ellenében.
Az állandó kiállítás megnyitójáról szóló újságcikk
¶ Sándor Wolf a kóser borkereskedő, Ignatz Wolf gyermekeként látta meg a napvilágot 1871-ben Kismartonban (Eisenstadt). A családi emlékezet szerint nyitott, intelligens, tudásra vágyó gyermek volt. A századfordulóra egyre jobban láthatóvá vált gyűjtőszenvedélye. Burgenland és az itt élő zsidóság története érdekelte leginkább, ehhez kapcsolódtak legfőbb kutatásai
és gyűjtése is. A zsidóság történetéhez kapcsolódó magángyűjteménye a kor leggazdagabb kollekciója volt ekkor Ausztria területén. Régészeti gyűjteményének anyagát figyelmen kívül hagyva, az úgynevezett Wolf-gyűjtemény 1932-ben több mint 5800 tárgyat foglalt magába. 1938 márciusában a Gestapo letartóztatta, és „önszántából” le kellett mondania a vagyonáról. Testvérével, Frida Löwyvel Fiumén keresztül Triesztbe menekültek, ahol a családnak fióküzlete volt, onnan folytatták útjukat Izraelbe, végül Haifában telepedtek le. 1946-ban halt meg, amikor hazautazását tervezte Eisenstadtba.
¶ A tartományi múzeum állandó kiállításának kialakítása 1926 júliusában kezdődött el, és 1926. szeptember 14-én Michael Hainisch, Ausztria köztársasági elnöke nyitotta meg. Miután a múzeum kiállításának tartományi finanszírozása – hatezer schilling – késett, Sándor Wolf anyagi támogatásával készült el időre minden. A fejlesztés érdekében folyamatosan segítette a múzeumot anyagilag és kapcsolatrendszerén keresztül. Alphons Barb jelöltségét eredményesen támogatva elérte, hogy a tartományi múzeum első igazgatójának őt nevezték ki.
¶ Alphons Barb 1901. április 15-én született Bécsben, és 1979. november 13-án hunyt el Londonban. A bécsi egyetemen végzett ókortörténészként és numizmataként. Kismartonba Sándor Wolf hívta el, először a Wolf-Museum gyűjteményének rendbetételére, majd 1926-ban megkapta a burgenlandi tartományi kormánytól a feladatot: a tartományi múzeum kiállításának elkészítését, amit nyolc hét alatt sikerült befejeznie. Az, hogy a múzeum vezetésével is őt bízzák meg, nem volt egyértelmű. Egy 1926 novemberében kelt állásfoglalás alapján a tartományi kormány egy korábbi tanár, Otto Aull személyében is gondolkodott. Paul Eitler professzor, Burgenland kulturális referense határozottan kiállt Barb szakmai ismeretei mellett, kiemelte, hogy Barb a gyűjtést a múzeum számára Burgenlandban megkezdte, illetve a tartományi múzeum kiállításának rendezése során bebizonyította, hogy a múzeum gyűjteményét jól ismeri. Így nemcsak a múzeumi gyűjteményt tartja a kezében, hanem a Burgenlandban fellelhető anyagokat is ismeri. Ezen munkája során a tartományi kormányzattal szorosan együttműködött, amely viszony kultúrpolitikai szempontból fontos volt Burgenland pozíciójának erősítéséhez. Ebből a célból két vidéki kiállítóhelyet is létrehoztak, Pinkafelden és Markt St. Martinban 1925-ben. Nem utolsósorban Barb jól ismerte a Wolf-gyűjteményt, Sándor Wolffal kiváló kapcsolatot ápolt. Wolf a múzeumra kívánta hagyni értékes gyűjteményét, és Barb igazgatósága nélkül elállt volna ebbéli szándékától. Barb végül 1926-ban kapta meg az igazgatói állást, amelyet 1938-ig gyakorolt. Vezetőként nemcsak a klasszikus régészeti, történeti, néprajzi gyűjteményt gyarapította, de 1932 és 1938 között kiemelten foglalkozott a természettudományi gyűjteménnyel is, és rövid időn belül figyelemre méltó gyarapodást ért el. 1932 és 1934 között számos régészeti kutatást végzett Kismarton, Mattersburg, Oberpullendorf és Oberwart járásainak területén, és több mint százhúsz tudományos értekezése jelent meg.
¶ Múzeumigazgatói tevékenységének a nemzetiszocializmus vetett véget. 1938-ban felmentették a Burgenlandban végzett minden munkája alól, nyugállományba vonult, és Angliába menekült. 1947 után többször visszatért a tartományi múzeumba, és folytatta tudományos munkáit Burgenlandban, egészen haláláig.
¶ A nemzetiszocialista hatalomátvételt követően 1938-ban nemcsak Barbot bocsátották el, hanem a Burgenlandi Tartományi Múzeumot területi múzeummá (Landschaftsmuseum) alakították át, és az Alsó-Ausztriai Tartományi Múzeum (Niederösterreichisches Landesmuseum) filiáléjává tették. Gyűjteményének egy része a Reichsgau Steiermarkhoz (Stájer kerület) és a Reichsgau Niederdonauhoz (Alsó-Duna kerület) került.
¶ 1939-ben aztán a múzeum átköltözött a Meierhofgasse, a Museumgasse, a Jerusalemplatz és a Sandor Wolfgasse által határolt háztömbbe. Az itt található öt épület közül négy már évtizedek óta Sándor Wolf családjáé volt. A négy Wolf-ház
a 17. és 19. századból származó, öt épületből álló háztömbhöz tartozik. Ez a háztömb már a kismartoni zsidónegyeden kívül helyezkedett el. A 223-as helyrajzi számú ingatlan tulajdonosa Moritz Schlesinger, a 224–227-es helyrajzi számú ingatlanok tulajdonosa a Wolf család volt. Ezekben a házakban működött a családi cég is, amíg helyhiány miatt át nem költöztették a közeli Wertheimer-házba (ma itt található a kismartoni Österreichisches Jüdisches Museum). Az úgynevezett Wolf-házakat elsősorban a család lakhelyeként használták, de 26 helyiségében helyezték el a Sándor Wolf által gyűjtött és összeállított gyűjteményt. Az 1939-es költözéssel nemcsak új helyre került a tartományi múzeum gyűjteménye, de itt egyesült az úgynevezett Wolf-gyűjteménnyel. A Wolf-gyűjtemény nem lett teljesen része az általános múzeumi gyűjteménynek, hanem napjainkig hagyatéki, zárt gyűjteményként kezeli
a múzeum.
¶ Alphons Barb elbocsátása után a vidéki területi múzeummá
visszaminősített burgenlandi múzeum Richard Pittioni professzor vezetése alá került, miután egy rövid ideig Karl Kritsch, a Burgenländischer Heimat- und Naturschutzverein elnöke kapta meg ezt a pozíciót. Pittioni professzort 1942-ben Gruzecki professzor, majd Eitler professzor követte.
¶ 1945 után a tartományi múzeumot a Burgenlandi Tartományi Kormány részlegeként visszahelyezték régi rangjára. A múzeum vezetőjének az egykori tanárt, Adalbert Riedlt nevezték ki. A múzeum és gyűjteménye a négy Wolf-házban és
a Schlesinger-házban maradt a Meierhofgassén. A házak és a Wolf-gyűjtemény örököseivel, miután az 1. számú restitúciós törvénynek megfelelően a tulajdonukat visszakapták, megállapodást kötöttek a gyűjtemény további kezelésére. 1950-ben a tartomány kormánya minden feltételüket elfogadva megvásárolta az örökösöktől a Schlesinger-házat és 1958-ban a Wolf-házakat. A tartomány és az örökösök között már korábban megszületett egy egyezség, hogy az igényekről kölcsönösen lemondanak.
¶ Burgenland tartományi kormánya 1957. június 19-én hozott kormányzati döntésével megszüntette azokat a megszorításokat, amelyek a műemlékvédelemről szóló törvény alapján
Frieda Löwynek, Sándor Wolf örökösének megtiltották, hogy a Wolf-gyűjtemény műtárgyait Ausztrián kívüli értékesítse. Így a Wolf-gyűjtemény örököse, Frieda Löwy árusításra bocsáthatta a gyűjteményt. Az egyik vevő maga a Burgenlandi Tartományi Múzeum volt. Az örökös ügyvédjén, dr. Frieden keresztül 1958-ban a múzeum megvásárolta a Wolf-gyűjtemény azon darabjait, amelyek Burgenland tartományhoz kapcsolódtak. Ugyanakkor a Wolf-gyűjtemény legnagyobb része sajnos nem a Burgenlandi Tartományi Múzeum tulajdonába került, hanem a svájci Fischer Galériába (Galerie Fischer Auktionen AG), Luzernbe. Az évtizedek során a tartományi múzeum több olyan műtárgyat visszavásárolt a Fischer Galériától, amelyeket az 1958-as vásárlásnál nem vettek figyelembe, bár Burgenland kultúrtörténetének fontos részét képezték.
¶ 1963-ban Alois Ohrenberger lett a múzeum vezetője, az ő igazgatósága alatt vált a tartományi múzeum olyanná, amilyennek ma is ismerjük. Az átalakításra szükség volt, mert a hajdani Wolf-házak már nem feleltek meg az akkori alapvető muzeális követelményeknek. 1965-ben határozta el a tartományi kormány, hogy a múzeumot át kell építeni, és a kor legmodernebb múzeumi épületét kell benne létrehozni. Az át- és hozzáépítés 1968 és 1976 között Hans Puchhammer és Günther Wawrik tervei alapján történt. 1980 és 1990 között Hans Schmid vezette a múzeumot, és elsőként adta ki az állandó kiállítás tárgykatalógusát. 1990 és 2002 között Gerald Schlag, majd Josef Tiefenbach igazgatósága alatt újragondolták a múzeum tevékenységét és kiállításait, amelynek eredményeként 2006. március 30-án „új múzeum” nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.
¶ Nyolcvan évvel a tartományi múzeum alapítása és harminc évvel legutolsó átépítése után elengedhetetlen volt a kiállítások
koncepcionális újratervezése. Jelentős szervezeti és szakmai változást hozott a 2011-es év. Innentől különvált a múzeum szakmai, tudományos és gyűjteményezési feladata a közönségszolgálati tevékenységtől, ugyanis a tartományi múzeum kiállításaival, azok reklámozásával és az ehhez köthető rendezvényekkel közvetlenül nem a Burgenlandi Tartományi Múzeum foglalkozik, hanem a Kultur-Service Burgenland (2017-től Kultur-Betriebe Burgenland), Wolfgang Kuzmitsch vezetésével. Ezt a kiszervezést többféle módon megítélhetjük, de egy biztos: a Burgenlandi Tartományi Múzeum igazgatója, Gert Polster és kollégái tudományos munkája, a műtárgyak ismerete és folyamatos gyarapítása nélkül nem lehet tartalmas
és szakmailag megalapozott kiállításokat létrehozni.
Irodalom
Burgenland. 90 Jahre – 90 Geschichten. Begleitband zur Ausstellung. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland (WAB) Band 137. Eisenstadt 2011.
Johann Kiegler: Politisches handbuch des Burgenlandes I (1921–1938), Eisenstadt 1972.
Martin Krenn: „…in weite, bisher davon unberührte Kreise”. Studien
zur burgenländischen Kulturpolitik I. 1921–1938. Burgenländische Forschung 116. Eisenstadt 2014.
Leonhard Prickler: Die Entstehung des burgenländischen Landeswappens als Ausdruck des politische-kulturellen Umfelds in den „Geburtsjahren” des Burgenlandes. In: Forscher – Gestalter – Vermittler. Festschrift für Gerald Schlag. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland (WAB) Band 105. Eisenstadt 2001.
Gert Polster (Hg.): Kultur verbindet! Verwaltung, Vermittlung, Vision. Festschrift für Josef Tiefenbach. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland (WAB) Band 155. Eisenstadt 2015.
Josef Tiefenbach: Geschichte des Burgenländisches Landesmuseums. Daten-Fakten-Bilder. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland (WAB) Band 127. Eisenstadt 2009.
Josef Tiefenbach: Kultur Pur. Kulturpolitik und kulturelles Leben im Burgenland. 1921 bis heute. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland (WAB) Band 134. Eisenstadt 2010.