Cella Septichora
Egy ókeresztény világörökséget bemutató hely mérlege
MúzeumCafé 2.
- március 31-től a nagyközönség előtt is nyitva áll Pécsen a nyolc ókeresztény sírkamrát bemutató kiállítóhely. A világörökség egy részének végre van rangjához méltó, egységes, hozzáférhető, ugyanakkor védett bemutatóhelye. Az eddig itt megfordult 40-45 ezer látogató örömmel fogadta mindezt, nem beszélve arról, hogy a pécsiek is büszkék a létesítményre. A bemutatóhely létrehozásának azonban hosszú előtörténete van, a Cella Septichora-komplexum megépítése során pedig több probléma is felmerült.
Előtörténet
A 4. századi temető keresztény jellegének első értékelője talán Szent István volt, valamint püspökei, akik itt jelölték ki az egyik egyházi központot. Az első ismert turista viszont a muzulmán Evlia Cselebi volt, aki Platón sírjának vélt egy valószínűleg római sírkövet. 1716-ban, a török utáni állapotok még nem engedték meg, hogy az akkor megtalált, festett sírkamrát megtartsák; erre csak a század végén, 1780-ban került sor, amikor Koller József kanonok már valóban megmenthette a Péter-Pál sírkamrát. Innen vezetett régészek és műemlékvédők tevékenységének hosszú során át az út odáig, hogy egy városi és állami támogatást élvező szakmai-politikai lobby-csoport elérje az UNESCO-nál a leletek világörökségi rangra emelését. (Talán ez volt az utolsó olyan nagyobb pécsi kulturális projekt, amely mögé a város lakossága is odaállt.) Az Európai Unió pénzügyi támogatásával pedig 2007-re megvalósult a 1,5 milliárd forintos Cella Septichora-komplexum.
Problémák
A kultúra legnagyobb gondja a pénzhiány. A nyolc sírkamra 21. századi szintű bemutatóhelyét minden követelmény figyelembevételével nagyjából feleannyi pénzből kellett létrehozni, mint a pécsi TESCO áruházat. Az utófinanszírozásos kivitelezést az állami kifizetések mesterséges visszatartása is majdnem meghiúsította. A problémát sajnos – pro és kontra – politikai úton oldották meg.
A komplexum fenntartásának költségei a jelenleg rendkívül eladósodott Pécs város kasszáját terhelik, bezárása ezzel együtt elképzelhetetlen. A rentabilitás elérése könnyítene a helyzeten, erre azonban éppen a kultúra területén kevés a remény.
Régészeti-szakmai előírás a kutatott korszakon kívül fellelt más korszakok emlékeinek feltárása és bemutatása. Mindez, ha kompromisszumok árán is, de részben sikerült. Az ásatást nehezítette, hogy a Káptalani Levéltár épülete alatt kellett kutatni, aminek következtében a műemléképület megrepedt. Ez utólag több tízmillió forintjába került a városnak.
A bemutatóhely műemléki, építészeti és esztétikai előírások szorításában született külső designja a lehetőségekhez képest a maximumot nyújtja. A környék lakói azonban nem ezen a véleményen vannak: ők inkább „garázsnak” nevezik az építményt. A problémára csak az idő adhat megoldást: a születése idején ellenszenvvel fogadott Eiffel-torony ma már Párizs jelképe.
Összegezve: a Cella Septichora-komplexum megépítésével mindenki jól járt. A látogatók többet láthatnak a sírkamrákból, az antik freskók védettebb helyzetbe kerültek, a Pécs/Sopianae Kht. kezelésében levő, színvonalas kivitelű bemutatóhely pedig kitűnő reklámot jelent az egész városnak.