Csillagok, oklevelek, érmek, plakettek, avagy mit ér egy díj, ha múzeumi? – imho

2013-ban a szakmai szervezetek és az intézmények csupán négy főt terjesztettek fel Móra Ferenc-díjra. Mivel a minden év augusztus 20-án átadott díj a muzeológusoknak, muzeológiai tevékenységért adományozható legfontosabb állami kitüntetés, meglepetést okozott, hogy nem volt több jelölt, főleg miután a három kitüntetett személyére javaslatot tevő bizottság tagjait öt szakmai szervezet delegálja. Felmerül a kérdés: a kitüntetés presztízse csorbult, vagy nem akadt több olyan szakember, akit a múzeumi, közgyűjteményi szervezetek, intézmények érdemesnek találtak volna a jelölésre? Egyáltalán: rangosnak számítanak-e ma a múzeumokban dolgozók, illetve a múzeumok számára adományozható kitüntetések? Ugyanakkor azt sem árt végiggondolni, hogy egy-egy díj mit is jelent a vele elismerteknek: csak egy plecsnit vagy valós elismerést? Ösztönzőleg hat, vagy inkább George Bernard Shaw tanácsát fogadjuk-e meg: „Kitüntetést visszautasítani nem lehet; élj úgy, hogy ne kapd meg”. Miközben meglehetősen ambivalens a sokszor átpolitizált díjakhoz való viszonyunk, léteznek olyan múzeumok, amelyek intézménypolitikájuk részének tekintik a szakmai elismeréseket: pályáznak kiállításokkal, arculati elemekkel, weboldallal, illetve rendszeresen állami és szakmai kitüntetésekre jelölik kollégáikat. Mivel a 2010-ben alapított MúzeumCafé Díj is azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet az általa leginkább előremutatónak, követésre érdemesnek tartott múzeumi kezdeményezésekre, most ahhoz nyújtunk segítséget, milyen díjakra jelölhetjük elismerésre méltó munkát végző kollégáinkat.

„Dr. Farkas Zénó, a budapesti Pázmány Péter egyetem ny. r. tanára, a szerves kémiai intézet igazgatója, tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, az angol Royal Society-nek, tiszteletbeli tagja a Deutsche Chemische Gesellschaftnak, a stockholmi Tudományos Akadémiának, a bonni és oxfordi egyetemek díszdoktora stb. Kitüntetései közül megemlítendők a francia Becsületrend lovagi fokozata, a Scheele-emlékérem, a Hoffmann-aranyplakett, a finn Fehér Oroszlán és Rózsa nagykeresztje, s végül az akkori legnagyobb magyar tudományos kitüntetés, a Corvin-lánc, amelyet intézeti laboratóriumában az ajtó melletti fogason tart, az árnyékszék kulcsával együtt” – jutott eszembe Déry Tibor Felelet című regényének főhőse, amikor kiderült, hogy a felsorolt nemzetközi kitüntetések közül egyet az egyik családtagom is átvehet. Főleg miután általános derültségre adott okot a szervezőknek az a kérése, hogy a díjátadón megjelenő kísérők válasszanak sötét ruhát, és viseljék kitüntetéseiket. „Mégis mit? A Kiváló dolgozó jelvényt a vörös csillaggal?” A cinikus megjegyzésből is kiderül: Magyarországon nincs igazán kultúrája a kitüntetések viselésének; a rendszerváltás után elnyert díjak általában éppúgy a fiókban landolnak, mint korábban a szocialista elismerések. „Sosem lehet tudni, hogy az egyik politikai kurzustól kapott szakmai díj nem válik-e hátránnyá a következőben. De azt sem, hogy a munkám eredményességéről vagy a felterjesztő hatalmi gesztusáról van-e szó, esetleg arról, hogy már túl öreg vagyok, és így jelzik, hogy lezártnak tekintik az életművemet” – fogalmazott egy ismerős. [1]

A kitüntetés valóban egyfajta kommunikációs csatorna: azokat az állami és társadalmi megnyilvánulásokat soroljuk ide, amelyek a kimagasló közösségi vagy egyéni teljesítményt elismerésben részesítik, de a kitüntetés ténye sokat elárul az adományozó világnézetéről, illetve a kitüntetett kapcsolatrendszeréről is. Míg egy olimpiai érem, tudományos felfedezés egyértelmű eredmény, addig egy múzeum szakmai teljesítménye nehezen megfogható, és maguk az elismerések, a mögöttük álló indokok is nehezen kommunikálhatók. A problémát a legtöbbször az okozza, hogy a legtöbb területen szinte képtelenség összehasonlítani az eredményeket, így a kitüntetettek kiválasztásában számtalan – nem mindenki számára elfogadható – szubjektív elem érvényesül. Ezért a kulturális területen alig találunk olyan díjat és díjazottat, amely mögött adott pillanatban átfogó társadalmi konszenzus állna. A kitüntetések nagy száma pedig egész egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy szélesebb körben kommunikálhatóvá váljon egy-egy olyan elismerés, mint a már említett állami Móra Ferenc-díj vagy például a műtárgyvédelemért járó civil Balázsy Ágnes-díj.

„Minimális társadalmi visszhangjuk van az általunk adott elismeréseknek, bár az Év Múzeuma és az Év Kiállítása díj a kezdetekhez képest egyre ismertebbé válik – fogalmaz Deme Péter, a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület elnöke, akinek szervezete további, magánszemélynek adható szakmai kitüntetésekről is dönt. – Ugyanakkor maga a díjazott sem látja minden esetben a díjak hozadékát: elismeréseink sokszor gyászjelentéshez, évfordulós tisztelgéshez kötődnek, háttérbe szorítva az aktuális teljesítményt. Egyre több díjazott múzeum használja viszont – helyesen – marketingeszközként a díjakat: feltüntetik az épület falán, a kiadványaikon, a levélpapír és a weboldal fejlécén. Ez nemcsak az ő reputációjukat, hanem a díj értékét is növeli” – teszi hozzá az elnök, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy az elmúlt években történt változások sem kedveztek a jelöléseknek. A megyei múzeumi intézményrendszer átalakítása annyi munkával járt, hogy a jelölési határidőkre kevesebb figyelem jutott, a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvény 24. § (6) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján született 49/2012. (XII. 15.) Emmi-rendelet pedig újraszabta a miniszter által adományozható elismeréseket, ami ugyancsak bizonytalanságra adott okot. [2]

Vásárhelyi Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum nyugalmazott főigazgató-helyettese, ma önkéntes munkatársa úgy gondolja, a múzeumi terület elmulasztja sztárolni a díjakat és a díjazottjait. Igaz, a vidéki városokban komoly presztízsértéke van az Év Múzeuma díjnak, de magának a kitüntetésnek nincs kellő ismertsége. Nem volt jó döntés szerinte, hogy a Múzeumok Majálisán háttérbe szorult az Év Múzeuma és az Év Kiállítása díjak átadása, amikor a ceremónia a korábbi központi helyszínről a Nemzeti Múzeum dísztermébe került. Pedig ez az esemény kiváló alkalom lenne, hogy a múzeumi szakmára felfigyeljen a közvélemény, és a díjazottak „adásba kerüljenek”. A díjak és a díjazottak médianyilvánosságán a múzeumi szakmának magának többet kellene dolgoznia – fogalmaz.

Vásárhelyi véleményén érdemes elgondolkodni. Több hazai múzeum bebizonyította, hogy a nemzetközi és a hazai díjaknak – akár egyéni, akár intézményi – felbecsülhetetlen marketingértékük lehet. Amikor 2011-ben megnyílt a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléjaként működő felújított Kassák Múzeum új állandó kiállítása, új típusú múzeumi kommunikációra és hozzá kapcsolódóan kortárs arculati elemekre lehettünk figyelmesek. Ez utóbbiért a múzeum 2012-ben elnyerte a rangos Red Dot dizájndíjat, illetve 2013-ban a Good Design díjat, amelyet két építészeti-dizájn intézmény ítél oda minden évben. A múzeumban folyó szakmai munka pedig a lapunk által felkért zsűri érdeklődését is felkeltette: a harmadik MúzeumCafé Díjat 2013-ban az intézmény igazgatója, Sasvári Edit vehette át, aki nem mellesleg 2005-ben már Németh Lajos-díjban is részesült. „A díjak nagyon fontos – adott esetben nemzetközi – visszajelzést jelentenek a munkánk minőségével kapcsolatban. Az elnyert díjaink mind komoly brandek, ezért nagyon magas számunkra a PR- és marketingértékük, rövid és hosszú távon egyaránt. A Kassák Múzeum nemcsak jelentős médiafigyelmet – és ezáltal fokozott szakmai figyelmet is – kapott az elismeréseknek köszönhetően, de azok a jövőben is meg fogják könnyíteni számára a nemzetközi szereplést, mert egyfajta »minőségbiztosítási védjegyként« funkcionálnak. Éppen ezért a múzeum legitimációját is szolgálják – hiszen ha egy díj évek, évtizedek óta a megbízható minőséget jelenti, akkor esetleg ezt mások, a közönség, a múzeum partnerei is elismerhetik – fogalmaz Sasvári Edit. Szerinte a díjak akkor is kötelezik a múzeumot, ha a jelentőségük itthon alig ismert. – Úgy dolgozunk, hogy két, három, öt év múlva is olyan évet zárjunk, aminek alapján eséllyel indulhassunk az ilyen típusú megmérettetéseken.”

Hogy milyen fontos szerepet játszhatnak a múzeum, valamint a múzeumban dolgozók szakmai, állami és nemzetközi díjai a múzeum külső és belső kommunikációjában, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum intézményi praxisa hosszú ideje bizonyítja. A Skanzen munkáját az elmúlt évtizedekben számtalan szakmai és civilszervezet ismerte el kitüntetések formájában, de a szentendrei intézmény olyan nemzetközi kitüntetést is magáénak mondhat, mint a Schumacher-díj (1976). Azóta a Skanzen begyűjtötte szinte valamennyi hazai szakmai elismerést: megkapta az Év Múzeuma (2001), az Év Kiállítása (2010), a Látogatóbarát Múzeum (2003) díjakat, 2012-ben a 17–18 évesekre szabott komplex foglalkozása pedig Múzeumpedagógiai Nívódíjat nyert. 2013-ban átvehették a Millenniumi Díjat, amelyet a szellemi tulajdon védelmében fontos szerepet játszó intézmények nyerhetnek el. Legutóbb pedig a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Képzési Központ honlapja került reflektorfénybe: ezt az eFestivalon III. helyezettként értékelték a Kultúra/Kulturális örökség/Turizmus kategóriában. A múzeum társadalmi elismertsége is visszatükröződik a kitüntetésekben: a helyi közösségben betöltött meghatározó tevékenységükért Pro Urbe Szentendre (1999) és Pest Megyei Közművelődésért (2000) díjat kaptak. 2005-ben pedig elnyerték a Prima Primissima díjat, amelyet egyértelműen a legkiemelkedőbb elismerésüknek éreznek, hiszen ezt csak széles társadalmi támogatottsággal lehet kiérdemelni. Ugyanakkor a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kitüntetései mellett az intézmény munkatársai is számos díjat vehettek át az elmúlt években. A legjelentősebb muzeológiai elismerésnek tartott Móra Ferenc-díjat Bereczki Ibolya, Cseri Miklós, Káldy Mária, Bíró Friderika és H. Csukás Györgyi kapta meg, az épített és régészeti műemlékvédelem területén végzett kimagasló szakmai tevékenységért járó Forster Gyula-díjat pedig Füzes Endre egykori főigazgató, valamint Varga Gyula ácsmester vihette haza. Többen megkapták a fiatal néprajzkutatóknak járó Jankó János-díjat: Cseri Miklós, Bereczki Ibolya, Sári Zsolt, Vass Erika; Nagyné Batári Zsuzsanna pedig a Pulszky Károly-díjat érdemelte ki. A múzeum főigazgatója, Cseri Miklós is számtalan nemzetközi, illetve hazai kitüntetés díjazottja: övé a Belga Királyi Koronarend tisztikeresztje (2003), a Szentendre díszpolgára cím (2008), a Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2009) és a Pro Turismo Díj (2011). „Hogy a múzeum különböző megmérettetésekre jelentkezzen, a kollégákat pedig eredményeiknek megfelelően kitüntetésekre terjesszük fel, a vezetői koncepcióm része – mondja a főigazgató. – Az elismerés ugyanis nemcsak ösztönző, hanem az intézményre, sőt rám is jó fényt vet.” Cseri Miklós szerint az emberek nem kitüntetésekért dolgoznak, viszont egy jó időpontban odaadott díj egy életre szóló impulzus lehet. Nem szerencsés viszont, amikor a szakmai eredmények helyett születésnapok, kerek évfordulók vagy a maradványelv a legfontosabb szempont a jelölők szemében. Ezt Sári Zsolt, a múzeum tudományos igazgatója is alátámasztja: „Meghatározó volt számomra, amikor harmincéves korom előtt megkaphattam a Jankó János-díjat. Sokat jelentett, hogy abban az évben nem a saját kollégáim terjesztettek föl, hanem a Néprajzi Társaság elnöke, Kósa László akadémikus. Ezt külön megtiszteltetésnek éreztem, ráadásul a szakmában többen ennek köszönhetően figyeltek fel rám.”

Azaz nem mindegy, hogy ki és miért terjeszt fel valakit egy-egy kitüntetésre. Cseri Miklós szerint sok intézményvezető esik abba a hibába, hogy nem érzékeli: más is lehet sikeres az intézményében rajta kívül, vagy egyenesen konkurenciát lát a kollégákban. „Ugyanakkor gyakran kisszerű dolgok mentén dől el, ki kap meg egy kitüntetést – teszi hozzá. – Egy-egy díj nyertese azt is mutatja, melyik belső klikk képvisel erősebb pozíciót a szakmai közéletben. Bár nincs objektív díjazási rendszer, mégis két alapvető dolog szükséges ahhoz, hogy valaki egy elismerést megkaphasson: egyrészt, hogy a jók közé bekerüljön, azaz kiválót képviseljen, másrészt legyen, aki felterjeszti egy díjra. Félre kell tenni a buta szemérmességet! Úgy kell küzdeni a saját embereinkért, mint a saját intézményünkért!”

Egyvalami azonban a Skanzennek sem sikerült: a nemzetközi múzeumi megmérettetéseken eddig még nem tudott átütő eredménnyel szerepelni. Kétszer volt közel, hogy megszerezze az Év Európai Múzeuma díjat: egyszer a legjobb öt között szerepelt, másodszor pedig második helyre került az arnhemi szabadtéri múzeum mögött. A megmérettetésen 2006-ban a Szépművészeti Múzeum is indult, de ők sem jártak eredménnyel. Ha a fődíjat nem is, az Év Euró-pai Múzeuma különdíját (Special Commendation) több hazai múzeum kiérdemelte már: 1993-ban a Szent István Király Múzeum Római Kori Kőtára, 1998-ban a Magyar Természettudományi Múzeum, 2003-ban az esztergomi Duna Múzeum, 2004-ben a Terror Háza Múzeum, illetve a Skanzen a már említett két alkalommal. „Hogy miért nem indulnak, és ha indulnak, miért nem sikeresek a nemzetközi szakmai versenyeken a magyar múzeumok, annak több oka is van – mondja Vásárhelyi Tamás. – Első helyen mindjárt az anyagiak szerepelnek. A pályázati díj önmagában még kifizethető, annál nagyobb gondot jelent az angol nyelvű pályázati dokumentáció összeállítása. A legnagyobb költséget azonban a döntés folyamata igényli: az Év Európai Múzeuma díj estében valamennyi pályázót meglátogatja a zsűri, illik fizetni a szállásukat, programjaikat. A díjátadóra is minden jelentkezőt meghívnak, mivel nem lehet előre tudni, ki viszi haza az elismerést. Ilyenkor minden jelölt kap tizenöt percet, hogy bemutatkozzon, és csak ezután derül fény a nyertesre. Ugyancsak probléma, hogy a zsűri tagjai között többnyire olyan szakemberek ülnek, akik Nyugat-Európában jobban kiismerik magukat, mint a Lajtától keletre. Ha megnézzük a díjazott múzeumokat, akkor a vasfüggöny nyomai még mindig jól felismerhetők. És ez a többi nemzetközi díj esetében sincs másként.”

Feladni azonban nem szabad, főleg miután komoly szakmai tapasztalattal jár egy-egy ilyen megmérettetés. Az Év Európai Múzeuma díj mellett érdemes figyelemmel kísérni a Micheletti-díjat is: ezt Kenneth Hudson és a Luigi Micheletti Alapítvány alapította 1996-ban a kiemelkedő munkát végző technika- és tudománytörténeti múzeumok elismerésére. A European Museum of the Year Award zsűrijéből néhány éve alakult European Museum Academy (EMA) pályázatait sem árt követni, 2013-ban például a kutatási eredményeket, úttörő jellegű múzeumokat elismerő EMA-díj mellett az Örökség Mozgásban Díjra (Heritage in Motion Award) lehetett multimédiás produkciókkal pályázni, múzeumoknak is. Az EMA és a főként euró-pai gyermekmúzeumokat tömörítő szövetség, a Hands On! International 2012-ben adta át először a Gyermekmúzeum Díjat, amellyel a tizennégy évesnél fiatalabb gyerekeknek rendezett kiállítások és programok kreativitását, innovatív ötleteit értékelte.

A nemzetközi díjak mellett azonban sokkal több lehetőséget kínálnak a jóval egyszerűbb módon elérhető hazai díjak, úgyhogy befejezésül álljon itt egy kis válogatás – a teljesség igénye nélkül – előbb a nemrég megváltozott állami, majd a civil kitüntetések közül. [3]

Móra Ferenc-díj: A kitüntetést augusztus 20. alkalmából adják át azoknak a muzeológusoknak, akik szakterületükön kimagasló szakmai életutat tettek meg, tevékenységükkel, kezdeményezésükkel példaértékű, a muzeológia fejlődését és változását jelentős mértékben befolyásoló eredményt értek el. Évente legfeljebb három adományozható, a díjjal járó pénzjutalom mértéke az illetményalap hússzorosának megfelelő összeg.

Balassa Péter-díj: A díj művészeti (irodalmi, színházi, zenei, képzőművészeti és filmes) területen elért kiemelkedő esszé- és tanulmányírói teljesítményért adományozható, átadására a Magyar Kultúra Napja alkalmából kerül sor. Összege megegyezik a Móra-díjéval.

Balogh Rudolf-díj: A díj kiemelkedő fotóművészeti, fotóriporteri, illetve fotószakírói tevékenység elismerésére adományozható, múzeumi fotósoknak is. A díj átadására március 15. alkalmából kerül sor. Összege megegyezik a Móra-díjéval.

Németh Lajos-díj: Ugyancsak március 15. alkalmából adják át a kiemelkedő szakmai tevékenységet felmutató, kortárs témával foglalkozó művészettörténészek, kritikusok, kurátorok számára. A díjjal járó pénzjutalom mértéke az illetményalap harmincszorosának megfelelő összeg, a díj évente egy szakembernek adományozható.

Ferenczy Noémi-díj: Iparművészeti alkotói díj, de múzeumokban dolgozó restaurátorok, restaurátor-művészek is kapják kiemelkedő munkájuk elismeréseként. Átadása március 15. alkalmából történik, évente öt fő részére, a díjjal járó pénzjutalom mértéke az illetményalap harmincszorosának megfelelő összeg.

Bánffy Miklós-díj: A kulturális területen, így múzeumokban is, legalább tizenöt éven át kiemelkedő munkát végző dolgozók kaphatják. Átadása március 15. alkalmából történik, évente három fő részére, a díj összege megegyezik a Móra-díjéval.

Bessenyei György-díj: A díj azoknak a közművelődési intézményekben, más szervezetekben dolgozó közművelődési szakembereknek adományozható, akik huzamosabb ideig kiemelkedő közművelődési tevékenységet folytatnak. Összege megegyezik a Móra-díjéval, évente legfeljebb öt adományozható.

Pro Cultura Hungarica emlékplakett: A magyar kultúra értékeinek megismertetésében, terjesztésében, a kulturális kapcsolatokban érdemeket szerzett külföldi állampolgárok kapják, így a határon túli magyar múzeumok dolgozói is. Átadása harmincöt fő részére történhet, évente egy vagy több alkalommal.

Régészeti örökségért Schönvisner István-díj: A Schönvisner István-díjat évente egy személy kaphatja meg, a Schönvisner István-emlékérmet pedig négy személy vagy szervezet.

Forster Gyula-emlékérem: A Kulturális Örökség Napjai alkalmából adják át a műemlékvédelem érdekében jelentős érdemeket szerzett személyek és társadalmi szervezetek részére.

Múzeumpedagógiai Nívódíj: Az Országos Múzeumpedagógiai Évnyitón adják át, hogy a gyakorlatban folyamatosan magas színvonalon megvalósuló múzeumpedagógiai kezdeményezéseket kiemeljék. A díjakhoz a támogatást a Nemzeti Kulturális Alap biztosítja.

Az Év Múzeuma: A Pulszky Társaság által 1996-ban alapított elismerés a muzeális intézmények működésének átfogó elemzése alapján kivívható rang, amelyet az adott intézmény elmúlt évi fejlődését értékelve, az eredményeket összevetve ítélnek oda a bírálók. A díjat általában két kategóriában („kis” és „nagy” múzeumok) adják át a Múzeumok Majálisán, de különdíjat és elismerő oklevelet is osztanak.

Az Év Kiállítása: Ugyancsak a Pulszky Társaság alapította 2010-ben az évente adományozott díjat, amely a muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy mú-zeum állandó vagy időszaki kiállítását kiválasztva.

Az Év Tájháza: A Magyarországi Tájházak Szövetsége évente pályázatot ír ki, hogy szakmai elismerésben részesítse azokat a muzeális intézményi működési engedéllyel rendelkező tagjait, amelyek példaértékűen működnek.

Pulszky Ferenc- és Pulszky Károly-díjak: A Pulszky Társaság évente adja át a kiemelkedő szakmai életutat elismerő Pulszky Ferenc-díjat, valamint a jelentős eredményt felmutató, negyven évnél fiatalabb szakemberek számára a Pulszky Károly-díjat.

Balázsy Ágnes-díj: A Pulszky Társaság Műtárgyvédelmi Tagozata által adományozott díj, amellyel az állományvédelemmel kapcsolatos erőfeszítéseket jutalmazzák.

Poroszlai Ildikó-emlékérem: A Pulszky Társaság Kismúzeumi Tagozata ezzel ismeri el annak a kismúzeumnak a munkáját, amely az adott évben a legelőremutatóbb volt.

MúzeumCafé Díj: A magyar múzeumi szakmából minden évben egy olyan szakember munkáját ismeri el, aki a magazin szellemiségével összhangban előremutató, új- és korszerű szemlélettel alkot kiemelkedőt a maga szakterületén.

Múzeumpedagógiai Életmű Díj: A Skanzen alapította 2013-ban, kétévente a múzeumpedagógia területén dolgozó, több évtizede a pályán lévő szakemberek kimagasló munkáját ismerik el vele.

Wellmann Imre-emlékérem: A Magyar Múzeumi Történész Társulat elismerése a történeti muzeológia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtóknak.

Réthy László-jutalomérem és Szentgáli Károly-jutalom-érem: A Magyar Numizmatikai Társulat elismerései.

A fentiek mellett állami kitüntetésekre is érdemes jelölni kollégáinkat: Kossuth- és Széchenyi-díjra, a Magyar (Köztársasági) Érdemrendre, a Magyar (Köztársasági) Érdemkereszt fokozataira, de a helyi, megyei, valamint a speciális szakmai díjakról sem szabad elfeledkezni.

[1] A kitüntetések történetéről lásd: Makai Ágnes–Héri Vera: Kereszt, érem, csillag. Kitüntetések a magyar történelemben. h. n., Helikon Kiadó, 2002

[2] A 2011-es változásokról lásd Hamvay Péter: És mi mégis láncot hordunk. Élet és Irodalom. LV. évfolyam 49. szám, 2011. december 9.

[3] Köszönjük Nagy László Gábor segítségét!