Díszek enciklopédiája
MúzeumCafé 22.
Az emberi civilizáció tárgyainak egyik alapvető kérdése az azokat díszítő motívumok milyensége, egymáshoz illesztésük, a térkitöltés megoldása. Mindezek egy-egy kor stílusát, stílusjegyeit mutatják. Az egykori Mintarajztanodában, majd az abból kinőtt Képzőn tanították ezt a mesterséget. Ezt segítették azok a mintakönyvek, amelyek ma a Képzőművészeti Egyetem Könyvtárának legféltettebb darabjai; mintegy ötszáz régi kötet. És ezért üdvözlendő Katona Júlia és György Judit könyve: mostantól nem kell kézbe venni, roncsolni az eredeti lapokat (amelyeket amúgy korábban két kiállításon – a Képzőművészeti Egyetemen és a FUGA-ban – is megcsodálhattunk). „A kor (a 19. század) építészei a történeti mintakönyv műfajának megteremtésével saját maguk hozták létre azt a széles spektrumú, számos históriai stílus formakincséből válogatott motívumtárat, amely a stílus választhatóságának szabadságát biztosította számukra” – írja Katona Júlia. Megtudjuk azt is, hogy a tananyag kiválasztásában prominens egyéniség volt Schulek Frigyes, aki elsősorban a középkori díszítőformák adaptálását preferálta. Újító szellemről árulkodik viszont az Európán kívüli kultúrák – az indiai, a kínai, a japán, az iszlám – megismertetése, amelyek motívumait az építészek és az iparművészek előszeretettel alkalmazták már a párizsi világkiállítás idején az épületeken és a kiállított tárgyakon a textilektől az edényekig. A Formatani és rajzoktatási könyvek fejezet alfabetikus rendben sorolja fel a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtárában található mintakönyvek szerzőit Andel Antontól Zsitvay Jánosig. (A magam részéről egy kronológiai rendet is szívesen láttam volna, nyilván a szerzők praktikus döntése volt az ábécésorrend. Az egyik legnagyobb értéke a kötetnek a katalógus, a formatani és rajzoktatási tankönyvek jegyzéke, amelyből megtudhatjuk, hányféle forrásból is táplálkozott az oktatási anyag. Katona Júlia és György Judit nagyon alapos munkát végzett – nekem mégis kicsit technokratának és túlságosan leíró jellegűnek tűnik a mintakönyvek bemutatása, bár nagyon gazdag, tanulságos és érdekes a kiadvány. Jelentős a tudománytörténeti háttér, szépek a színes táblák. Manapság inkább a műtárgyak egyediségét hangsúlyozzuk, alaposabb dokumentálásukat, természettudományos vizsgálatukat teszik lehetővé a mikroszkópok, a fotográfia vagy a 3D-modellek. Lenyűgöző viszont ma is az az igényesség, amely a maival össze sem hasonlítható technikai eszközök mellett rajzokkal, színes képekkel ilyen tökéletes szépségben rögzítette az akkori, múltbeli világot. S ezt a jelen könyv – modern technikával – meg tudta ismételni. A Díszítmények és ideák vonzásában című könyv hasznosságához nem fér kétség. Forgassák kedvvel és főleg haszonnal fiatal építészek, műemlékes szakemberek, művészettörténészek, restaurátorok, kiállításrendezők – és folytathatnám a sort a muzeológusok teljes hierarchiájával.
Katona Júlia–György Judit: Díszítmények
és ideák vonzásában
Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2010