Egy sokszorosan széthordott és kirabolt gyűjtemény
A balassagyarmati Palóc Múzeum 120 éves múltja és jövője
MúzeumCafé 22.
Nagy múltja van, nem kevés tanulsággal.
Nagy Iván történész-genealógus 1890-ben tett közzé felhívást a Nógrádi Lapokban: „Gyűjtsük össze a legkisebb történeti morzsáit is a múltnak, ami hazánk, nemzetünk és különösen Nógrád vármegye múltjának, történetének megismerésére adalékul és forrásul szolgálhat! Állítsunk egy helyi múzeumot!” Szavai lelkesítően hatottak: a megyei közgyűlés 1891. március 15-én hivatalosan is megalapította Balassagyarmaton a Nógrád Vármegyei Múzeum Társulatot, s annak elnökéül gróf Degenfeld Lajos főispánt választották. A 19. század hetvenes éveitől virulensen szaporodó hazai múzeumi társulatok és egyesületek között a balassagyarmati volt a tizenötödik vidéki múzeumi szervezet.
A felhívás nyomán gyors ütemben gyarapodó gyűjteményt a város egyik iskolájának erre kijelölt tantermében még az alapítás évében bemutatták. A társulat mindeközben körlevélben kérte a falvakban élő értelmiségieket a további gyűjtésre, amire ki így reagált, ki úgy. A rimóci jegyző, valamint a cserhátsurányi és az őrhalmi pap például azt válaszolta: községükben néprajzi tárgy nincs. Ehhez legyen elég annyi: ezek a falvak még a második világháború utáni évtizedekben is gazdag lelőhelyekként szolgáltak a néprajzosoknak.
Azért persze voltak a jegyzőnél meg a két papnál lelkesebb honfiak is. Egy év alatt százhetvenkét adományozó több mint 3500 tárgyat juttatott el a társulathoz. Régészeti és néprajzi emlékeket, történeti korokból származó leleteket, ásványokat, könyveket. Lassan kinőtték az iskolát. A társulat vezetése 1894-ben önálló, saját épületet keresett. Ám közben a tagság lelkesedése alaposan alábbhagyott, főként ami a tagdíjfizetést illeti. A kiválasztott épületet végül Nagy Iván és Degenfeld Lajos váltóival tudták megvásárolni. Ám idővel ez is szűk lett.
Az 1898-ban elhunyt Nagy Iván végrendeletében minden vagyonát a Nógrád Vármegyei Múzeum Társulatra hagyományozta, ám azt is kikötötte: a pénz csakis egy új múzeum felépítésére fordítható. Az épületre 1910-ben írták ki a tervpályázatot, amelyet Wälder Gyula fővárosi építész nyert meg. Hozzá is láttak a munkálatokhoz, ám mivel gyorsan kifutottak a költségvetésből, így végül lemaradt az egyik épületszárny. Hiányát a mai napig érezni: kevés az iroda, a raktár, és a kiállítótér is meglehetősen szűkös.
A múzeum 1914 nyarán beköltözött a még csak félig kész épületbe, s ettől valahogy megint újjáéledt a lelkesedés. Annyi volt csak a baj: hamarosan kitört az első világháború. A múzeumot, mint annyi más középületet azokban az években, rekvirálták: előbb laktanyaként, majd kórházként működött. A gyűjtemény nyolcvan százaléka elpusztult, eltűnt. Az épületet később minisztériumi támogatással újították fel.
A múzeumi társulat 1930. szeptember 15-én döntött úgy, hogy a balassagyarmati intézménynek a Nógrád Vármegyei Nagy Iván Múzeum nevet adja. A kiállítóhely 1931. november 29-én nyílt meg ismét a publikum előtt. Igazgatónak Fényes Dezsőt, a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi munkatársát nevezték ki. Ugyanakkor Hóman Bálint vallási és közoktatási miniszter megbízta a neves etnográfust, Györffy Istvánt, hogy ismételten kezdje meg a néprajzi tárgyak gyűjtését, mindenekelőtt a palóc hagyományok dokumentálását. 1936. július 17-én a miniszter a múzeumot közgyűjteménnyé nyilvánította. Az épület mögött létrehozták az ország első szabadtéri skanzenét (lásd felső képünkön). A nyitásra Karancsberényből érkezett egy komplett, 18. századi parasztporta.
Minden rendben lévőnek tűnt tehát, csakhogy néhány évvel később megint a feje tetejére állt a világ. 1940-től a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége rendre azt kérte: a gyarmati múzeumból szállítsák biztonságos helyre a gyűjteményeket. Ezt nem tették meg, viszont 1944 nyarán német katonák rendezkedtek be az épületben. Miután kivonultak, a gyűjtemény kilencven százalékának szőrén szálán nyoma veszett.
A háború után tehát megint mindent elölről kellett kezdeni. 1949-ben Manga János lett a múzeum igazgatója, az intézménynek pedig egyre inkább a néprajzi kutatás, gyűjtés lett a főprofilja. Az igazgató nagy súlyt fektetett a népi hangszerek, a pásztorélet, az ünnepi szokások, a kismesterségek tárgyi anyagának gyűjtésére, emlékanyaguk lejegyzésére. Az intézményt 1950-ben államosították, nevét Palóc Múzeumra változtatták. A hatvanas évektől több neves kutató is dolgozott itt, mások mellett Flórián Márta, Gádor Judit, Zólyomi József, 1970-től Kapros Márta. Csakhogy 1970 és 1973 között a Palóc Múzeumban működő különböző múzeumi szakágakat, azok gyűjteményeit – a néprajz kivételével – Nógrád megye más múzeumai között osztották szét. Ezt akkoriban úgy nevezték: profiltisztítás. Másként mondva: a hagyományos polgárváros, Balassagyarmat kulturális értékeivel akarták szellemében is izmosítani a fejlődő bányavidék központját, Salgótarjánt. Az addig Balassagyarmaton működő megyei múzeumi igazgatóság is a bányavárosba költözött.
A Palóc Múzeum történetében – a hivatalos leírásokat tanulmányozva – itt általában elég nagy vágás következik. Kimarad úgy harminc év. A jelenlegi igazgató, Lengyel Ágnes viszont azt mondja: bár a múzeum elvesztette vezető szerepét a megyében, szakmailag továbbra is izgalmas hely. Ő 1986-ban, friss diplomásként kerül a múzeumhoz, férjével Limbacher Gáborral együtt. Pesti lány, végzős néprajz szakos egyetemista volt, amikor először jött kutatni – nyelvjárásokat – a nógrádi vidékre. Úgy találta: ami a néprajzot illeti, addig csak Erdélyben látott olyan gazdagságot, mint itt, Palócföldön. Ahogy a helyiek szívélyessége is arra a távoli vidékre hajazott. Lengyel Ágnes hamar a vallási néprajz felé fordult. A vidéken ugyanis máig erősen élnek a paraliturgikus szokások. Nemcsak falun, Balassagyarmaton is akadtak-akadnak gyógyító emberek, jósok, halottlátók. Nem valami divathullám ébresztette őket képességeikre, hanem tradíciókat követnek. Mindemellett egyéb szokások, viseletek is éltek, s kezdenek napjainkban újjáéledni. Elég az eléghez: Nógrád valóban néprajzi kincsesbánya.
Ám tény az is: a múzeum állandó palóc kiállítása tizenkilenc éve látható mai formájában. Mondjuk úgy: átfogó képet ad, gazdag anyagot mutat be, ám mentes az interaktivitástól. Ami ugyancsak jelez valamit. A Bölcsőtől a sírig című állandó tárlat a 19. század utolsó harmadáig visszatekintve mutatja be a vidék paraszti világát. A születés, házasság, halál tárgyait, szokáskörét. 2009-től Madách- és Mikszáth-relikviák is láthatók az épületben. Mindkét alkotó erős gyökerekkel kötődik a nógrádi vidékhez. Az állandó kiállítás mellett rendszeresek az időszaki tárlatok is. Legutóbb jelentős szakmai és közönségsiker volt az Öltöztetett ábrázolások, szakrális textilek című bemutatójuk. Látható volt palóc és országos gyűjtemény is. A kiállítás idején szakmai konferenciát is rendeztek. Most éppen az Egy hazát szeretünk! Nemzeti jelképek Pápa történetéből című időszakos tárlat látható. Emellett külön kiállítótér mutatja be az alapító Nagy Iván munkásságát. Állandó kiállítása még az intézménynek a Tudós köznemesi könyvtár és a Nemzeti történelmünk tüköre című helytörténeti tárlat.
Lengyel Ágnes, aki tavaly került a múzeum élére, azt mondja: a több mint harminc éve fiókintézménnyé nyilvánított múzeumnak leginkább tárgyi gazdagsága van, anyagi kevésbé. Ami az előbbit illeti: 22 ezer műtárgy, húszezer fotó, ötezer dia, kétezer tételnyi adattári anyag, tízezer kötetes könyvtár. Másfelől: a múzeumnak saját költségvetése nincs. A rezsit, a munkabéreket fizeti a salgótarjáni központ. Egyéb dologi kiadásra mindössze havi ötezer forintot ad. Az ezerötszáz négyzetméteres intézménynek hét munkatársa van, az igazgatótól a négyórás munkaidőben dolgozó takarítónőig. Olykor az előbbi, máskor az utóbbi engedi be a látogatókat a téli időszak vasárnapjain. Néha egy muzeológus munkatárs, akinek ezért viszont két szabadnap jár kötelezően. Addig szünetelteti muzeológusi teendőit.
Mindeközben a Palóc Múzeumnak nagyjából évi tíz és fél ezer látogatója van. Az eladott jegyek árából befolyó két és fél millió forint körüli összeg viszont megy a megyei kasszába. Holott a Palóc Múzeumnak négy saját kisebb – más profilú – kiállítóhelye is van a környező falvakban. Ezek fenntartása, működtetése nem kis kihívás. A bánki Szlovák Tájház például zárva tart. A távolabbi bemutatóterekbe, raktárakba való eljutás is problémás. Az üzemanyagköltségre gyakorlatilag éppen úgy pályázni kell, mint a konferenciák finanszírozására, a múzeumpedagógiai programokra. Utóbbira Lengyel Ágnes csapata tavaly hétmillió forintot nyert el, s az idén huszonnyolcmilliót költhet, ami szintén jelez valamit: a margón túl is van élet. Az önálló költségvetéssel nem rendelkező intézmény 2010-ben infrastrukturális fejlesztésre is nyert 97 millió forintot, száz százalékban uniós forrásból. A pénzből a múzeum lapidáriumát bővítik, olyan látványtárat kialakítva, amely egyben rendezvény- és oktatóteremként, valamint a múzeumpedagógiai foglalkozások színtereként is működhet, a legmodernebb technikákat alkalmazva. Mindemellett a teljes körű – fizikális és infokommunikációs – akadálymentesítés is megtörténik, s az új épületrész minden tere elérhető lesz a fogyatékosok számára is.
Ráadásul van más terv is. A múzeum a városi és a megyei vezetéssel együtt gondolkodik az intézmény szomszédságában álló, elhagyatott, szecessziós-eklektikus Aninger-ház átalakításáról. Itt kaphatna helyet a Nógrádi Identitásközpont, bemutatva a megye kulturális és természeti értékeit, plusz a jelenkornak a régióhoz kötődő kulturális alkotásait, tudományos eredményeit. Megoldódhatna az irodahelyiségek, raktárak hiányának évszázados problémája is. Van rá remény. A lapidárium átalakítása viszont tény. Fizeti az unió. És akkor, a százötven négyzetméteres bővítéssel együtt, talán a Palóc Múzeum apanázsa is emelkedhet picit. Akár még a dologi kiadások ötezer forintos tétele is megugorhat.
Palóc Múzeum, 2660 Balassagyarmat, Palóc liget 1.
Telefon: 06.35.300.168
E-mail: palocmuzeum@t-online.hu
Nyitva tartás: kedd–szombat 10–16 óráig
Belépő: teljes árú 700 forint, 6–26 és 62–70 éves korig 350 forint; kamarajegy teljes árú 500 forint, 6–26 és 62–70 éves korig 250 forint; családi jegy (3 gyermek, 2 felnőtt) 1500 forint, a Palóc Házzal együtt 2000 forint; fotójegy 1050 forint, a Palóc Házzal együtt 1575 forint; tárlatvezetés 1575 forint, a Palóc Házzal együtt 2100 forint; szakmai tárlatvezetés 3150 forint, a Palóc Házzal együtt 4200 forint; támogatói jegy 500 és 1000 forint;
múzeumpedagógiai foglalkozás: 350 forint/fő