Egyszerű kérdés: van már barátja?
MúzeumCafé 4.
Miközben a legtöbb szakember múzeumi boomot emleget Magyarországon, utalva ezzel az elmúlt évek nagysikerű magyarországi kiállításaira, a kiállítóterek vezetői továbbra is azon dolgoznak, hogyan lehetne megteremteniük „hétköznapi” törzsközönségüket. Ennek egyik módja az úgynevezett baráti kör kialakítása. Az alábbi írásban azt mutatjuk be, milyen sikerrel vágott bele baráti körének kiépítésébe Debrecen egyik legfiatalabb és egyben legdinamikusabb kiállítótere, a MODEM.
Minden csak matematika kérdése – szokták mondani azok, akik statisztikákban gondolkoznak, a számok világában (és bűvöletében) élik az életüket. Ám ha erről az oldalról közelítjük meg a MODEM baráti körének megalakulását, nyilván téves következtetésre jutnák. Mert ha abból a tényből indulunk ki, hogy Debrecenben több mint kétszázezer ember él, még aligha lehetne kiszámolni, hány olyan embert lehet megszólítani, elérni, aki úgy gondolja, és úgy dönt: lenne a MODEM barátja.
Száz, kétszáz, ötszáz ember számadatokban mérve nem sok, a teljes lakossághoz mérve ezer is kevésnek tűnik. Ám lehet, ötven is elegendő ahhoz, hogy segítse a „múzeum munkáját (a múzeum kiállításaihoz kapcsolódó programok szervezésével, közönség mobilizálásával, önkéntes munkával, stb.), másrészt közösséget formáljon a múzeum iránt érdeklődőkből (kedvezményekre feljogosító tagsági kártyával, klubszerű összejövetelekkel, folyamatos informálással, stb.)”. Az idézet a MODEM Baráti Kör Közhasznú Egyesület alapítói szándéknyilatkozatából való, és Puskás István elnök szerint lényegében össze is foglalja a baráti kör küldetésének lényegét.
És hogy mennyire nehéz vállalkozás is összegyűjteni egy ilyen baráti támogató kört, azt egy kávé és egy Bukta(-album) mellett vázolja Darabos Diána, a MODEM szervezési menedzsere. Pedig a város adottságai kiválóak: harmincezer egyetemista és főiskolás él és költ Debrecenben évente legalább tíz hónapon át. Célközönségnek sem kis létszámú társaság, de megszólítani őket leginkább fesztiválokon (Sziget, EFOTT) lehet. Legalább ekkora kihívást jelent elérni a város lakóit, akik a cívis városban sem élnek másként, mint bárhol az országban. Filmklubok, koncertek, irodalmi estek szervezésével, társmúzeumok „barátságát” (például Budapesten a Kogart Ház, a Ludwig Múzeum, a Szépművészeti Múzeum) keresve, ingyenes, vagy kedvezményes – akár csoportos – látogatásokkal persze vonzóbbá tehető egy ilyen barátság, és az éves tagdíj (diák/nyugdíjas: hatezer forint; felnőtt/dolgozó: tízezer forint) sem tűnik elrettentő összegnek, amiért cserébe ráadásul ingyen látogatható a MODEM minden rendezvénye és tárlata. Ráadásul a tagokat további kedvezmények illetik meg, akárcsak a pártoló tagokat, akik egymillió forint felajánlásával már ki is érdemelhetik a kiemelt támogató címet.
Három hónap nem sok egy baráti kör kiépítéséhez, de ígérjük, visszatérünk még a debreceni MODEM-hez, és beszámolunk arról, mire jutott az ország egyik legfiatalabb és legdinamikusabban fejlődő múzeuma. Vállalkozásukat addig is nyomon követhetjük az interneten is, a www.modembaratikor.hu weboldalon.