El Greco, Rippl-Rónai és Nemes
Egy legendás magyar műgyűjtő és mecénás
MúzeumCafé 12.
Jánoshalmi Nemes Marcell (1866–1930) a 20. század első évtizedeiben kibontakozó magyar polgári műgyűjtés egyik legjelentősebb, s egyben legellentmondásosabb figurája volt. Mesébe illő, kalandos pályafutásáról, néhány év alatt létrehozott pazar műgyűjteményéről, s nagyvonalú mecénási tevékenységéről már életében legendákat zengtek. Máig tartó hírnevét elsősorban több száz darabot számláló kortárs magyar, illetve régi és modern külföldi képekből álló festménykollekciójának köszönhette, az évek során azonban gótikus faszobrokból, falikárpitokból, miseruhákból és egyéb iparművészeti tárgyakból is igen jelentős gyűjteményre tett szert. Saját korában főleg elsőrangú francia impresszionista anyagát, s a kortársakra revelációként ható El Greco-kollekcióját értékelték nagyra. Ha nem is ő volt El Greco újrafelfedezője – mint ahogyan ezt annakidején többen is állították –, neve elválaszthatatlanul összeforrt a görög származású spanyol festőével.
Nemes korabeli szóhasználattal élve úgynevezett „marchand-amateur” volt, aki nem csupán gyűjtötte, hanem állandóan adta-vedte is a műtárgyakat. Gyűjteményének összetétele ebből adódóan állandóan változott. Nagyszabású műtárgyvásárlásait mindig részben baráti kölcsönökből, illetve banki hitelekből finanszírozta. Nemes azt szerette volna, ha különleges érzékkel és egyéni ízléssel létrehozott gyűjteménye egyben marad, s idővel valamelyik hazai, vagy esetleg külföldi múzeumba kerül. Tárgyalásai azonban sikertelennek bizonyultak, így a túlköltekezésre hajlamos gyűjtőnek már életében meg kellett válnia híres kollekciójának jelentős részétől. A korabeli magyar kultúrpolitika egyik legnagyobb baklövésének számít, hogy állami részről semmit sem tettek ennek a maga nemében egyedülálló műgyűjteménynek a megszerzéséért. Hogy milyen pótolhatatlan darabok hagyták el így az országot, annak érzékeltetésére elég talán néhány fontosabb művet kiemelni a Nemes-gyűjtemény 1913-as párizsi, majd 1928-as amszterdami árverésén eladásra került festmények közül: Sandro Botticelli Jézus születése (jelenleg Columbia Museum of Art), Paul Cézanne Vörösmellényes fiú (jelenleg Bührle-Stiftung, Zürich), Lucas Cranach Páris ítélete (jelenleg The Metropolitan Museum of Art, New York), Francisco de Goya Játszó gyermekek (jelenleg Museo del Prado, Madrid), El Greco Szeplőtelen fogantatás (jelenleg Thyssen-Bornemisza gyűjtemény, Madrid), Edouard Manet Rue Mosnier zászlódíszben (jelenleg Paul Getty Museum, Los Angeles), Rembrandt Férfi tollas kalappal (jelenleg The Art Institute of Chicago), Auguste Renoir A Heriot család (jelenleg Barnes Foundation, Merion), Jacopo Tintoretto Krisztus és a házasságtörő nő (jelenleg Statens Museum, Koppenhága), Vincent van Gogh Csendélet hagymákkal (jelenleg Rijksmuseum Kröller-Müller, Otterlo).
Nemes Marcell egyébként már 1918-ban házat vásárolt Münchenben, s az 1920-as évek elejétől ténylegesen is a bajor fővárosban élt. Üzleti érzékének köszönhetően hamar talpra állt, sőt müncheni korszakának műgyűjtői és műkereskedői tevékenysége minden korábbinál látványosabb külsőségek között zajlott. Megvásárolta és saját költségén felújíttatta a starnbergi tó partján fekvő tutzingi kastélyt (jelenleg Evangélikus Akadémia), vadászházat tartott fenn a festői Garmisch-Par-tenkirchenben (ennek jelenlegi tulajdonosa a közismert orosz milliárdos, Roman Abramovics), sőt még a velencei Canal Grandén is szerzett egy befejezetlenül álló palazzót (Palazzo Venier dei Leoni, jelenleg Peggy Guggenheim Museum).
Nemesnek nem volt gyermeke, illetve örököse. Az 1930 őszén elhunyt (tetemes adósságokat hátrahagyó) gyűjtő még ekkor is több millió márkára becsült műgyűjteménye így teljesen szétszóródott az 1931 és 1934 között Münchenben, illetve Budapesten megrendezett hagyatéki árveréseken. Az egykor oly híres kollekcióból ma már jórészt csak azok a műalkotások találhatóak Magyarországon, amelyeket Nemes Marcell még életében ajándékozott oda valamelyik fővárosi, vagy vidéki intézménynek, illetve olyan darabok, amelyeket Herzog Mór Lipót, Hatvany Ferenc, vagy más hazai műgyűjtők szereztek meg annakidején a legendás magángyűjtemény valamelyik említett árverésén.
Nemes Marcell esetében a műgyűjtés szenvedélye szinte kezdettől fogva elválaszthatatlanul összefonódott a mecénási szándékkal. Élete során régi és modern műalkotások egész sorát ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak, 1911-ben közel nyolcvan darabot számláló, modern magyar festményekből összeállított kollekciót adományozott Kecskemét városának, de az Iparművészeti Múzeumot, a berlini és a müncheni képtárat, sőt még a madridi Pradót, vagy a párizsi Louvre-t is értékes műtárgyakkal gazdagította. A jeles műgyűjtő Münchenbe költözése után sem feledkezett meg Magyarországról, sőt legjelentősebb adományainak egy része éppen ehhez az időszakhoz köthető. 1921-ben ajándékozta például a Szépművészeti Múzeumnak El Greco velencei ihletettségű Bűnbánó Magdolnáját, egykori El Greco-kollekciójának talán legismertebb darabját, s 1925-ben szintén ő szerezte meg Drezdából Mányoki Ádám híres – Magyarországon nemzeti ereklyeként tisztelt – II. Rákóczi Ferenc portréját, amelyet aztán a magyar államnak adományozott.
Nemes műpártolói tevékenysége korántsem csupán különféle festmények és szobrok ajándékozására korlátozódott. Nagy számban vásárolt műveket kortárs hazai és külföldi mesterektől (Pablo Picassótól, később Oskar Kokoschkától is), s az általa alapított díjaknak, illetve alapítványoknak köszönhetően több évtizeden keresztül magyar művészek egész sora folytathatott külföldön tanulmányokat. Egyik kedvence Rippl-Rónai József volt, akitől az évek során több mint ötven művet szerzett meg. A Nemzeti Szalon egyik 1914-es tárlatán a fiatal Uitz Béla szinte összes kiállított szénrajzát felvásárolta. Az egyik róla szóló korabeli méltatásban olvasható: „modern képtára is a legválogatottabb műalkotásokból áll, ami művészkörökben annyira köztudomású, hogy élő művészeinknek majdnem olyan becsvágya bekerülni a Nemes-féle gyűjteménybe, akár a múzeumba”.
A Szépművészeti Múzeum egy 2011 tavaszán nyíló reprezentatív kiállítással állít emléket a 20. századi magyar műgyűjtés e legendás alakjának. Bár a tárlat elsődleges célja Nemes Marcell nagyvonalú, szerteágazó mecénási tevékenységének bemutatása, a különböző hazai és külföldi múzeumok, és magángyűjtemények anyagából összeállított válogatás a híres „marchand amateur” egykori műgyűjteményének a gazdagságát és sokszínűségét is igyekszik majd kellőképpen érzékeltetni. Antik vázák, különböző korokból származó szobrok és értékes iparművészeti tárgyak, vagy a reneszánsz és a barokk festészet remekművei (az egykori híres El Greco-kollekció néhány féltett darabjával együtt) éppúgy ott szerepelnek majd a kiállításon, mint a 19-20. századi magyar képzőművészetet emblematikus alkotásai, köztük Ferenczy Károly, Fényes Adolf, Kernstok Károly, Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József, Szinyei Merse Pál és Vaszary János olyan ismert képei, amelyekről a szakembereken kívül esetleg ma már nem sokan tudják, hogy egykor szintén Nemes Marcell híres kollekciójába, vagy éppen a gyűjtő emlékezetes adományai közé tartoztak.