Erős vár a végeken
A vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény
MúzeumCafé 7.
Történelmi tragédiák egész sorát szenvedte el, mégis közel nyolcszáz éve áll a domonkosok Árpád-kori temploma és kolostora Vasváron. A város felett elszállt az idő, az épület mégis a koldulórend egyedülálló jelképe, emlékeinek őrzője maradt. A rend küldetése szerint ugyanis a szerzeteseknek nem cellá-ikban, hanem a városokban, az emberek között van a helyük. Még akkor is így gondolták, amikor ezt az emberek nem annyira, vagy egyáltalán nem fogadták jó szívvel. Mára azonban a helyzet megváltozott.
A szemlélődés és a szemlélt igazság továbbadása – a domonkosok Aquinói Szent Tamástól származó jelmondata talán már a falakba is beszívódott egy dunántúli kisváros templomában. Az evangéliumi szegénységben élő domonkos szerzetesek művelődéstörténeti szerepe legalább olyan jelentős, mint hittérítő tevékenységük, szellemi építményüket, közel nyolcszáz éves magyarországi jelenlétük folyamatosságát mégis egy kőépület jelképezi: a vasvári domonkos rendház. A történeti források szerint a 13. században, közvetlenül a tatárjárás előtti, vagy utáni években, s ahogy a legenda tartja, IV. Béla adományából épült fel a Szent Kereszt-templom és kolostor, amely a város egyetlen szilárd építményeként, végvárrá alakítva élte túl a török ostromokat. Igaz, a koldulórend szerzetesei többször távozni kényszerültek falai közül, a vasvári rendháznak azonban jelképes szerepe van ma is. Csak a világ fordult nagyokat a kolostor körül.
Vasvár egy hátrányos helyzetű térség hátrányos helyzetű központjaként érte meg a rendszerváltást – olvasni a várostörténeti írásokban. Talán ha nem tűnik el az Árpád-korral együtt vasfeldolgozó szerepe, talán ha hadi helyett kereskedelmi utak érintették volna a középkorban még virágzó várost, talán ha nem szűnik meg a kora újkorban vármegyeszékhelyi státusza és egyházi központ jellege, ma Szombathelynél kezdene fékezni a vasvári gyors. De éppen fordítva történt: a mai megyeszékhelyről a vármegye hajdani központjába mellékvonal vezet – ahogy bizonyos értelemben mellékvágány a domonkosok történetében a vasvári kolostor is.
A rend küldetése szerint a szerzeteseknek nem celláikban, hanem a városokban, az emberek között a helyük. A középkor egyik legjelentősebb, 40-50 fősre tervezett domonkos kolostorában ezért a város újkori hanyatlása után rendszerint már csak 4-5 szerzetes dolgozott. A prédikáló barátok érdeklődése a néhány ezer lelkesre apadt Vasvárról Szombathely felé fordult. Sigismondo Ferrari, aki a reformáció terjedése és az oszmán pusztítás miatt szétziláld domonkos rendet a 17. században újjáélesztette Magyarországon, már itt építkezett. A vasvári kolostor a rend 1950-ben történt feloszlatásáig nem kapott jelentősebb szerepet.
Igaz, a koldulórend éppen megszűntetése előtt, a két világháború között prosperált a leginkább Magyarországon: gyarapodott a közösség, virágzott a híveket megszólító Rózsafüzér-társulat és a Credo mozgalom, valamint két és fél évszázad után újra különvált az osztráktól a magyar rendi provincia. Ekkoriban épült a négyszögletes alaprajzú vasvári kolostor keleti, főtér felőli szárnya is, amely évtizedekre elrejtette az épület történeti értékeit. Az ötvenes években szükséglakásokat és irodákat alakítottak ki az ódon termekben, így csak a lakók kiköltöztetése után, a nyolcvanas években kezdődhetett meg a kolostor régészeti feltárása. Mint kiderült, a törökkori romokra épült, egyszerű barokk épületnek tartott kolostor valójában jelentős részében középkori eredetű: a vakolat alatt szinte érintetlenül, párkány-, illetve emeletmagasságig maradtak fenn a templom és a kolostor 13. századi főfalai. A feltáráskor szétvert kolostorépület azonban hosszú ideig még üresen, romosan állt a főtéren.
„A rendszerváltás előtt készült egy tanulmányterv: kulturális központtá alakították volna az épületegyüttest. Ekkor pénz nem jutott rá, később pedig az ötlet hiányzott a kolostor hasznosításához” − derül ki a szomszédos Oszkóból származó, középkori város- és településtörténetet kutató történész-muzeológus, dr. Zágorhidi Czigány Balázs beszámolójából. A kilencvenes évek elején, amikor a szakember a kolostor néhány épen maradt termében működő, hányatott sorsú helytörténeti múzeum vezetője lett, az épület hasznosítása jelentette a legnagyobb fejtörést. Első lépésként a millecentenáriumi évfordulóra készített dr. Kiss Gábor régésszel egy középkori megyetörténeti tárlatot. A téma hosszú távon a múzeum egyik fő profilja lett, és a történész-régész páros azóta is dolgozik az intézmény megújításán. Czigány Balázs nem csak egyháztörténeti kutatásokból ismeri a domonkosokat − a rendszerváltás előtt Lengyelországban találkozott a későbbi magyarországi tartományfőnökkel −, így a múzeum 1999-es hasznosítási tervében a domonkos rend történetét bemutató kiállítás is szerepelt.
Az 1989-ben újraszerveződött szerzetesrend támogatásával feléledt az épület domonkos múltja. A millenniumi ünnepségek részeként nyitották meg A domonkos rend Magyarországon 1221–2001 című kiállítást. Az eredetileg kétteremnyi tárlat egy gyarapodó gyűjtemény és egy kezdeményezés alapja lett. A Szent Domonkos Rend Magyar Tartományfőnöksége, illetve a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának együttműködése tette lehetővé, hogy a város anyagi segítségével, részben pályázati forrásokból, hét év alatt felújítsák a kolostort. Ma már a múzeum megyetörténeti kiállításának jelentőségével vetekszik a domonkos rendi gyűjtemény: egy egész folyosót, illetve hamarosan emeleti termeket töltenek meg történeti emlékeik. Néhány festmény, bútor és kegytárgy mellett főként a könyvek és az irattári anyag, hiszen az igével együtt a műveltséget is terjesztő domonkosok, a híressé lett kódexmásolók (elég csak Ráskai Leára, vagy Váci Pálra gondolni) legértékesebb tárgyi hagyatékai a könyvek.
Bár a fennmaradt 17 domonkos kódexet országos közgyűjtemények őrzik, ahogy az elpusztult, szétszóródott, államosított szerzetesi könyvtárak megmenekült anyagát is, azért kerülnek még elő kallódó kötetek. Egy jelentősebb gyűjtemény az Országos Széchenyi Könyvtárban, feldolgozatlanul érte meg a rendszerváltást, s ez a soproni domonkos templom tornyában nemrég fellelt iratokkal, könyvekkel együtt már a vasvári kolostor műemlékkönyvtárában látható. A körülbelül 1200 kötetes könyvtár legkorábbi kincsei a 16. század első feléből valók – megírásukkor lehetett ekkora gyűjteménye a klastromnak. Itt őrzik a múlt század közepén több mint másfél évtizedig raboskodó Szigeti Imre hagyatékát, az eszperantistaként is ismert házfőnök, Glasics Egyed és a híres hitszónok, Bőle Kornél iratait. Itt találjuk az egykori tartományfőnök, majd veszprémi püspök Badalik Bertalan néhány személyes emlékét is. Hamarosan az épületbe költöztetik a külső raktárban őrzött szakkönyvtárat, amely a rend történetének tanulmányozásához szükséges kiadványokat tartalmazza, illetve helyben őrzik a fellelhető levéltári anyag egy részét – szintén a kutatást elősegítendő. A közelmúltban elhunyt rendtagok bútoraiból és személyes tárgyaiból szerzetesi cellát rendeztek be a múzeumban, amelyet a kutatók vendégszobának használhatnak. Nemrég negyven férőhelyes zarándokszállás nyílt a kolostor földszintjén − hiszen Vasvár jelentős búcsújáróhely lett az elmúlt évszázadokban −, jelenleg pedig önkéntes diákok festik ki az épület egyik termét Vas megye középkori templomainak rekonstruált freskóival.
„Gondviselésszerű támogatásokat kapunk, a pályázatokon túl emberi oldalról is, legutóbb például teljes könyvtárát adományozta nekünk egy idős helytörténész” – mondja a gyűjteményvezető. Most azon dolgoznak, hogy a „nyitott” kolostor hagyományaihoz híven modellértékű működési formát valósítsanak meg: a város, a megye és a rend összefogásával egységként, az erre a célra létrehozott Vasvári Domonkos Kolostor Alapítvány felügyelete alatt kezeljék az épületet, a világi és egyházi tárlatokat bemutató múzeumot. Mert az épület fenntartható hasznosítása továbbra is megoldandó kérdés.
Bár a kolduló szerzeteseket többször elkergették, könyvtárukat feldúlták, emléküket porba tiporták Vasváron, kolostoruk ma is a város és a hazai domonkos közösség büszkesége. A csöndes dunántúli kisvárosban a kő őrizte meg azt, ami a kőnél is maradandóbb.
Vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény
Vasvár, Kossuth u. 1. Postacím: Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény 9801 Vasvár, Pf. 27.
Nyitva tartás: május 1. és augusztus 31. között hétköznap hétfő kivételével 10-18 óráig, szombaton és vasárnap 14-18 óráig; szeptember 1-től április 30-ig hétköznap hétfő kivételével 9-16 óráig. Előre bejelentett látogatókat ettől eltérő időpontban is fogadnak. Bejelentkezés a múzeum címén, vagy közvetlenül Drimmer László közművelődési munkatársnál a 06-20-492-1942 telefonszámon.
Telefon: +36-94-573-220
www.lomart.hu/domonkos-muzeum