Érsekek, püspökök hagyatéka
Az Egri Érseki Gyűjtemény
MúzeumCafé 15.
Az egri egyházi muzeológia közel százötven éves hagyományra tekint vissza, bár sorsa meglehetősen viszontagságos. Megalapozása Pyrker János László velencei pátriárka nevéhez köthető, aki 1827-ben érkezett Egerbe, hogy elfoglalja érseki hivatalát. Magával hozta százkilencven darabból álló festménygyűjteményét, amely főként a velencei festészet kvalitásos darabjaiból állt. Képtárának elhelyezésére emeltette az érseki palotához azt az épületszárnyat, amelyben a Múzeum ma is működik. Pyrker képtára először az 1828 és 1844 közötti években volt látható; 1836-tól mint „a nemzeti musaeum képtára”, mivel az érsek 1836-ban száznegyven képet felajánlott az alapítandó Nemzeti Múzeum számára, amit később a további ötven képpel is kiegészített. Nagylelkű adománya ma a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának gyűjteményét gazdagítja. A Pyrkert követő érsekek tovább gazdagították a gyűjteményt, közülük Bartakovics Béla érseket kell kiemelni. Az ő adománya tette lehetővé, hogy 1874-ben megnyílhasson az Egri Érseki Líceum Múzeuma (működött 1944-ig). Bartakovics éremgyűjteménye négyszázötven darabból állt, de kelta és római bronz- és középkori vastárgyakat is tartalmazott.
A második világháború alatt és után a múzeum biztonsági okok miatt zárva volt. Az új társadalmi és politikai rendszerben ez a gyűjtemény is áldozatul esett az államosításnak, és az átmeneti (1947–1950) időszakot kísérő gondatlanságnak. Jelentős kár érte a gyűjteményt, amikor a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja elrendelte (1950), hogy az Érseki Múzeum anyagát át kell adni a városi közgyűjteménynek. Mivel részletes és pontos leltár nem készült, a szállítás során az alig háromszáz méteres úton tárgyak tucatjai tűntek el. A múzeum életében lényeges változást csak a rendszerváltás hozott. Megtörtént a tulajdonviszonyok visszarendezése, sor került a működtetés anyagi és személyi feltételeinek biztosítására, rendeződtek a szervezeti keretek, 2009-ben pedig, jelentős pályázati támogatással megindulhatott az érseki palota Pyrker-szárnyának rekonstrukciója. Minden remény megvan arra, hogy ezzel egy időben az állandó kiállítás átépítésére is sor kerül.
Az utóbbi években csökkenő állami támogatás miatt a gyűjtemény gyarapítása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, önálló vásárlásra alig van lehetőség. A segítség más irányból érkezik: mivel az egyházközségeket az anyagi problémák mellett a papok hiánya is sújtja, gyakran élnek azzal, hogy értékes liturgikus és mobil berendezési tárgyaikat átadják az egyházmegyei múzeumoknak. Az egri múzeum – eltérően a katolikus egyházon belüli gyakorlattól – letétként kezeli a plébániáknak a gyűjteményébe került tárgyait, és jó gazda módjára gondoskodik azok állapotának megőrzéséről. Az ehhez szükséges anyagiakat többnyire pályázatok útján igyekeznek biztosítani, több-kevesebb sikerrel. A múzeum számítógépes nyilvántartást vezet az egyházmegyéhez tartozó plébániák műtárgyairól és a műemléki épületekről. Könyvtára jelentős értékű, gyakran látogatják kutatók, egyetemi és főiskolai hallgatók, de jelentős szerepe van a különböző egyháztörténeti munkák és forráskötetek megjelentetésében is. Gondozásában jelenik meg az egri egyházi intézmények és plébániák periodikája, a Katolikus Hang is.
Tizenhét éve, 1993-ban nyílt meg a múzeum állandó kiállítása. Napjainkra ugyan kissé megkopott, de még mindig őrzi eleganciáját, érdekességét. Ez elsősorban a témaválasztásnak és a rendezési koncepciónak köszönhető. Indításként néhány szép és értékes darabbal a 17. századot idézi meg (például Bársony György püspök kazulája felszereléssel 1676-ból). A tárlat elsősorban a 18. századtól a második világháborúig terjedő időszak főpapjainak életére koncentrál a tevékenységüket kísérő egyházi- és személyes tárgyak, dokumentumok, könyvek segítségével. A főegyházmegye történetének ez a nagy periódusa igen jól dokumentált. A rendezés két nagy egységre bontja fel ezt az időszakot. Az első egység a 18. századi eseményektől a feudális korszak végéig négy karizmatikus püspök (Telekessy István, Erdődy Gábor, Barkóczy Ferenc, Eszterházy Károly) tevékenységét tárja elénk. Ebben a részben a 18. századi emlékek kapnak hangsúlyosabb szerepet, hiszen ezek az egri egyházmegye fénykorának reprezentatív darabjai (például Mária Terézia koronázási palástjából készült pluviale 1741-ből, kelyhek, monstranciák, miseruhák teljes felszereléssel, ereklyetartók a 18. század első és második feléből, patikaedény Holicsról a 18. század első feléből). A második nagy kiállítási egység a földesúri joghatóság és a földesúri terhek megszűnésétől a második világháború végéig dolgozza fel az eseményeket. Ennek az időszaknak legkiválóbb egyénisége Bartakovics Béla érsek volt, így főként az ő személye köré rendeződik a kiállítás ezen részének anyaga. Az utolsó, kisebb méretű teremben a 19. és a 20. századi eseményeknek jóval szerényebb, puritánabb ízlésvilágot mutató öröksége kapott helyet.
A kiállítótér adottságai – egymásba nyíló két kisebb terem, középen egy nagyméretűvel – kínálták a lehetőséget a történeti folyamatosság érzékeltetésére, amit szerencsésen sikerült is kihasználniuk a kiállítás rendezőinek. A falak színe mindenhol összhangban áll a tárlókat bélelő textil színével, és ez köszön vissza a termek elnevezésében is (kék, zöld, bordó terem). A nemesfémtárgyak ragyogását és a színek hangsúlyozását szolgáló megvilágítás meghitt, áhítatos hangulatot teremt, amellett, hogy óvja, kíméli a tárgyakat. A látogató templomi miliőben érezheti magát, miközben nemcsak az egri főpapok életét ismerheti meg, de szokásaikról, magas szintű kultúrájukról is hiteles képet alkothat. Közben le is ülhet a bordó teremben elhelyezett számítógép elé, hogy alaposabban megismerkedhessen egy-egy korszak történetével, egyházi személyiségével.
Az egri múzeum – eltérően a katolikus egyházon belüli gyakorlattól – letétként kezeli a plébániáknak a gyűjteményébe került tárgyait, és jó gazda módjára gondoskodik azok állapotának megőrzéséről. Az ehhez szükséges anyagiakat többnyire pályázatok útján igyekeznek biztosítani, több-kevesebb sikerrel. A múzeum számítógépes nyilvántartást vezet az egyházmegyéhez tartozó plébániák műtárgyairól és a műemléki épületekről. Könyvtára jelentős értékű, gyakran látogatják kutatók.
Egri Érseki Gyűjteményi Központ
3300 Eger, Széchenyi utca 5. (Érsekudvar)
www.egyk.uw.hu
Telefon: +36-36-421-332
Nyitva tartás: április 1-től szeptember 30-ig
keddtől szombatig 9–17 óráig, október 1-től március 31-ig hétfőtől péntekig 8–16 óráig.
Belépődíj: felnőtt 500 forint, diák-nyugdíjas 300 forint