Értékeink nyomában I.
Egyházi gyűjtemények és kincseik
MúzeumCafé 1.
Örömmel üdvözlöm a kezdeményezést, amely a címben jelzett sorozatot elindíthatja.
Valójában nagyon hézagos az ismeretünk az egyházi gyűjtemények helyzetéről, gondjaikról, az általuk gondozott örökségünk értékéről. Annyit talán tudunk, vagy inkább sejtünk (?), hogy az egyházaknál őrzött értékek nem az állam, hanem az egyházak tulajdonát képezik, arról azonban kevésbé vannak ismereteink, hogy a tulajdonviszonyok felekezetenként is eltérőek. Ennek következtében a gyűjtemények is sajátos, az állami múzeumokéitól lényegesen különböző jogokkal bírnak, munkatársaik azokétól eltérő feltételek mellett dolgoznak.
Történelmi egyházaink közül a katolikusoknál a tulajdoni jogok birtokosa mindenkor és mindenhol a püspökség. Szükségszerűen következik ebből, hogy a katolikus gyűjteményekről és az egyházközségek őrzésére bízott kulturális javak kezeléséről, megőrzésük feltételeinek meghatározásáról pápai dokumentumok rendelkeztek. A jelenleg érvényben lévő pápai dokumentumot (Római Dokumentumok XXXIII. Cittá del Vaticano) „Az egyházi kulturális javak leltározásának és katalogizálásának szükségessége és sürgőssége” címmel 1999-ben adta ki az Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottsága (Magyar fordításban 2006-ban jelent meg a Szent István Társulatnál). A dokumentum a kulturális értékek egységes szemléletű megőrzését hangsúlyozza, ennek érdekében tartja fontosnak az egyházi, állami és civil intézmények (szervezetek) közötti együttműködést.
A református és az evangélikus egyházban a kulturális javak birtokosa maga az egyházközösség, amely tulajdonosi jogát választott civil képviselőin keresztül gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy a gyűjteményekbe bekerülő kulturális javak változatlanul a közösség tulajdonában maradnak, a múzeumtól bármikor visszakérhetők. Az intézmény tehát letétként kezeli, őrzi azokat, és az állami múzeumok munkamódszereit átvéve saját költségvetéséből biztosítja állapotuk megőrzését, jelentőségük megismertetését. Ez azonban nem zárja ki, hogy saját vásárlásaival, vagy ajándékozás útján gyarapítsa a gyűjteményt.
A kisebb egyházak tulajdonosi jogi helyzete vagy ezekhez hasonló, vagy eltérő hagyományt követ, mint például a hazai ortodox egyházak többsége.
A magyar egyházak legtöbbje létrehozta saját központi, vagy területi (kerületi) gyűjteményét, s ezek mellett vannak olyan tárgyegyüttesek, amelyek helytörténeti szempontból, vagy a vallásgyakorlás sajátos jellegéből adódóan, esetleg egy-egy kisebbség vallástörténeti emlék-együtteseként bírnak jelentőséggel, ilyen okok miatt kerültek védelem alá.
Ebből a sajátos helyzetből következően a Műhely rovatban nemcsak a nagy egyházi gyűjtemények bemutatását tűztük ki célul, hanem foglalkozunk az egyházközségek és a fent említett kisebb együttesek védett műtárgyaival is – a további lapszámokban.