Értékeink nyomában III.
A Tiszáninneni Református Egyházkerület Múzeuma, Sárospatak
MúzeumCafé 3.
A múzeumnak otthont adó, egyemeletes Berna-sor kiegyensúlyozott, nyugodt tömegével a Református Kollégium udvarán áll. Műemlékként a protestáns kollégiumi barokknak nevezett stílus emléke. A nyeregtető közepéről huszártorony emelkedik, itt helyezték el a Csengettyű-sor kisharangját, amelyet akkor szólaltatnak meg, ha a világban valahol meghal egy pataki diák.
A mai gyűjtemény fő gyűjtési területe az iskolatörténet és az egyházművészet, de felfigyelnek minden fontos és megmentésre kívánkozó történeti, néprajzi emlékre is. A sárospataki gyűjtemény utóbbi években tapasztalt jelentős gyarapodása az egyházak sajátos helyzetének a következménye: napjainkban a gyakori lelkészváltások, valamint az a gyakorlat, hogy egy lelkész egyszerre több egyházközségben is kénytelen szolgálatot teljesíteni, lehetetlenné teszi a klenódiumok biztonságos őrzését. A ritkán látogatott templomok, parókiák felhívják magukra a tolvajok figyelmét, egyre gyakoribbak a betörések, a kifosztások. Ezért vált általánossá, hogy az értékes, régi tárgyakat az egyházkerületek gyűjteményeiben helyezik el. Elhelyezésük a tulajdonosi viszonyokra nincs hatással, a tárgyak változatlanul az egyházközségek tulajdonában maradnak, új helyzetüket letéti megőrzésre kötött szerződések rögzítik. A protestáns egyházközségeknél a választott presbitérium dönt sorsukról, s ha igényt tartanak a tárgyak használatára, biztonságos őrzési feltételeket tudnak létrehozni, visszakérik azokat a gyűjteménytől.
A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeiben és Múzeumában egy főállású szakalkalmazott és egy részfoglalkozású munkatárs gondozza a gyűjteményt, végzi a napi feladatokat Patakon, és gondozza a filiaként működő Bibliamúzeumot Göncön. Emellett szakmai – tárolásra és gondozásra vonatkozó – tanácsadással és gyakorlati munkával is segítik a hozzájuk forduló egyházközségeket. A működési költségek mellé pályázatokkal igyekeznek biztosítani a restauráláshoz és feldolgozáshoz, a kiállítások szervezéséhez szükséges anyagiakat. Pályázati pénzből sikerült restaurálni a nagy értékű, jelentős számban Lorántffy Zsuzsanna hímző-műhelyéből származó úrasztal-terítőket, szószéktakarókat. Vásárlásra alig van lehetőségük, a gyűjtemény gyarapodása az önzetlen és lokálpatrióta adományozóknak köszönhető.
A Tiszáninneni Református Egyházkerület területén sikerült megőrizni a legtöbb és legkvalitásosabb református egyházművészeti emléket, ezek többségét az Iparművészeti Múzeum 1947 és 1970 között védetté nyilvánította. Jelentős részüket ma a Sárospataki Múzeum őrzi.
Ezúton mondok köszönetet Pocsainé Eperjesi Eszternek, a múzeum igazgatójának a cikk megírásához nyújtott önzetlen segítségéért.
Hagyatékokból: Löffler Béla kassai szobrásztól három Győri Elek festmény, a teljes Beno-hagyaték, Szalai Zoltán rajztanár több mint ezer gyermekrajzból álló gyűjteménye és művészeti írások, Szathmári Lajos volt pataki diák (USA) hagyatéka; ajándékként: Kazup Antalnétól egy Győri Elek festmény, Bodó Sándor Amerikában élő képzőművész 24 karátos aranyozott bronz éremsorozata, Lesli Balázs (USA) 11 darabos numizmatikai anyaga, Beno Menyhért 667 darabból álló porcelángyűjteménye és Rudnay Gyula egy, Glatz Oszkár öt festménye, a svájci Piros Gyula órásmester értékes órái.