A fás tudományok dicsérete
MúzeumCafé 6.
„Ha a Föld történetét a klasszikus hasonlattal egy naptári évnek vesszük, akkor a tűz tudatos hasznosításának kezdeteitől a holdraszállásig mindössze december 31-dikének utolsó negyedórája áll rendelkezésünkre.” A szemléletes kép forrása C. Sagan Éden sárkánya (Európa, 1990) című könyve, s Dobosi Viola idézi Fás vegetáció a felső paleolitikumban című tanulmányában, abban a kiadványban, amely a 2005. május 9-10-i soproni konferencia előadásait adja közre. A régi műhely – a soproni egyetem Erdőmérnöki Kara – erdészeket, környezetvédőket képez elsősorban, de mindig segítségére volt a régészeknek. A régészetben pár éve alakult meg a dendrokronológiai laboratórium az ELTE-n, a néprajzban pedig a fatárgyak természettudományos feldolgozása szinte még el sem kezdődött. Hagyományosan és legrégebben a farestaurálás alkalmazza a természettudományokat, a kémiát, a biológiát és a laboratóriumi vizsgálatokat. Erről beszélt a konferencián Morgós András Faanyagok kormeghatározása és Régészeti faanyagok konzerválása című előadásaiban. A kötetben szerepel néhány új tudományterület is, mint a pollenanalízis, az anthrakotómia (fafajták megha-tározása faszén-leletek alapján), a környezeti régészet – ám ezekben egyelőre a megfigyelések összegzése még személyekhez kötődik, nem pedig jól felszerelt laboratóriumokhoz és kutatószemélyzethez. Emellett régészeti publikációk olvashatók a hajóépítészetről, a fáról a középkori ember világában, a nemrég felfedezett és rekonstruált Tisza-hidakról a török hódoltság korából és Sopron római kori faleleteiről. Gömöri János régész, a kötet szerkesztője évtizedek óta az egyik elindítója és úttörője a hazai archeometriai, kísérleti és környezeti régészeti kutatásoknak. Más a módszertana a néprajznak. Ki kell mondanunk: ez a tudományág ezen a területen konzervatívabb, mint más segédtudományok esetében.
Az erdő és a fa régészete és néprajza
MTA VEAB, Sopron, 2007
Szerkesztő: Gömöri János