Felszabadulástól megszabadulásig
Szovjet katonák, magyar civilek
MúzeumCafé 23.
A Magyar Országgyűlés 2001. május 8-án az utolsó idegen „megszálló” katona Magyarországról történt távozása emlékére június 19-ét nemzeti emléknappá, június hónap utolsó szombatját pedig 2003. június 28-án a magyar szabadság napjává nyilvánította. 2011. június 18-án az országban oly népszerű Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat napján a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban új időszaki kiállítás nyílik, Felszabadulástól a megszabadulásig – Emlékezés a szovjet csapatkivonás 20. évfordulóján címmel. A kiállítás célja bemutatni a szovjet hadsereget és annak katonáját, az egyént, aki része lett hétköznapjainknak a csaknem fél évszázad alatt, amíg itt tartózkodott. A feladat nem könnyű, hiszen az alapadatok a szovjet álláspontnak megfelelően többnyire titkosak. A Magyarországon állomásozó Déli Hadseregcsoport diszlokációja az egyezményeknek megfelelően a két kormány, a honvédelmi miniszterek és a hadseregcsoport parancsnoka hatáskörébe tartoztak. A Magyar Népköztársaság területén történő hadgyakorlatokra és csapatmozgásokra a szovjet félnek bejelentési kötelezettsége volt, de minden eseményt titkosan kezeltek. A polgári lakosság kénytelen volt együtt élni ezekkel a körülményekkel, a családi ebéden a beszélgető felek mondandójába néha „közbevágott” a lőtér irányából megszólaló géppuska kelepelése, és az is a hétköznapok része lett, hogy az egyirányú utcában a menetiránnyal szemben haladó páncélozott csapatszállító katonai jármű elől az útpadkára kellett húzódni. Mindezek ellenére a szemtanúk beszámolói szerint a szovjet katonák és a polgári lakosság között a viszony nem volt rossz, csencseltek, csereberéltek, és ami a legfontosabb, megértették egymás sorsának kényszerűségét. Persze a történelemírásban a politikatörténeti források használata vált meghatározóvá, így az átlagember, a névtelen katona kimaradt a hivatalos történetírásból. Emlékeik azonban tárgyiasult formában jelen vannak, mindegyiknek külön története van, csupán el kell őket mesélni. A kiállítás küldetése azoknak az eseményeknek és a hozzájuk kapcsolódó érzéseknek a felidézése szemtanúk elbeszélései, valamint tárgyi emlékek, fényképek és korabeli plakátok alapján, amelyek végigkísérték Magyarország történelmének ezt az időszakát, s olyan mélyinterjúk bemutatása, amelyek egyaránt felidézik a szovjethez kötődő jó és rossz emlékeinket. A kiállítás hiánypótló, abban az értelemben, hogy segíthet a történtek lelki hatásainak feldolgozásában is.
- november 3-án a szovjet Déli Hadseregcsoport utolsó egységei elhagyták Veszprém térségét. Burlakov vezérezredes búcsúbeszédében kiemelte, hogy milyen büszke a katonáira, ugyanis az itt állomásozó hadosztályok szabadították fel a második világháborúban Ukrajnát és Németországot – majd a lakossághoz fordult, és bocsánatot kért a sok kellemetlenségért. Az esemény Veszprém és környéke lakóinak életében jelentős változásokat hozott. A hátrahagyott épületek hasznosítása még most is folyamatban van. A tiszti szállásokat, valamint a katonai kórház épületét felújították, s új otthonokat teremtettek bennük. Egykori raktárépület ad otthont a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság irodáinak is. A „ruszki laktanya” a mai napig ezen a néven szerepel a köztudatban, és a nem túl távoli események emlékét cirill betűs írásjelek idézik a Veszprém Megyei Levéltár falain. A lőtéren és az utakon most több mint tizenkét ország katonái gyakorlatoznak, a „csatazaj” pont olyan, mint évtizedekkel ezelőtt.
Ezek a körülmények és a közelgő évforduló adta a gondolatot egy szovjet blokk történeti kiállítás és rendezvényközpont megvalósítási tervéhez, amelynek kezdő lépése az időszaki kiállítás és a hozzá kötődő múzeumpedagógiai terv megvalósítása lesz. A tárgyalt korszakhoz kapcsolódóan tudományos és ismeretterjesztő sorozat megtartását tervezzük, ezeken a korszakot kutató ismert történészek, valamint a Honvédelmi Minisztériummal együttműködésben a témakör katonai szakértői tartanak előadásokat havi rendszerességgel a kiállítás időtartama alatt. Az előadásokra elsősorban a gimnáziumok emelt szintű történelemoktatásban részesülő tanulóit várjuk, de a nagyközönség számára is látogathatóvá szeretnénk tenni.
A tárlatban látható lesz a szovjet csapatfelvonulás és magyarországi berendezkedésük történeti áttekintése, majd kiemelten a kivonulás eseményei, dokumentációi. Ehhez a témakörhöz kapcsolódik egy interaktív térkép, amely jelöli a szovjet alakulatok bázisait fegyvernemek szerint, valamint a már nyilvánosságra került titkolt katonai létesítmények elhelyezkedését, a többi között azon helyőrségekét, amelyekben atomeszközök hordozására és telepítésére alkalmas létesítmények voltak. A látogató betekinthet a legénységi és a tiszti állomány körleteibe, megismerkedhet a szovjet egyenruhákkal és a gyakorlóviselettel, a katonák felszerelésével, valamint személyes használati tárgyaikkal. A hátrahagyott létesítményekből orosz nyelvű képes oktatótranszparensek kerültek elő, amelyek szemléltetik a helyes tisztálkodástól a szakszerű csizmaszárításon át a raktározási technikákig mindazt, amit egy kiváló katonának mind kötelessége volt ismerni. Emellett láthatók harcászati eszközök és vagonírozást leíró tablók is, bővítendő a kiállítás látogatóinak ismereteit. Helyet kapnak a múzeum gyűjteményében fellelhető váll-lapok, gombok, parolik, kitüntetések, érdemérmek, érdemrendek, valamint fegyvernemi jelvények. Lehetőség nyílik eredeti magyarázó tablók segítségével értelmezni, hogy milyen címekkel rendelkezett az SZKP főtitkára. Olyan tárgyak, eszközök is láthatók lesznek, amelyek a szovjetek nélkül nem kerültek volna használati tárgyaink közé: háztartási gépek, vagy például egy varsa a Dnyeperről. Folyóiratok és jellemző kötetek teljesítik ki a kor hangulatát. A közös emlékek fényképeken is megelevenednek a katonai jelenlét napjaiból, ünnepségekről, és a lelkesítő politikai plakátok sem maradhatnak ki. A tárlat központi eleme az a médialejátszó és -rögzítő készülék, amely a szemtanúk elbeszéléseiből válogatott történeti anyagot tárolja és mutatja be. A látogató pedig itt összegezheti a kiállításon szerzett élményeit, vagy éppen az általa átélt események emlékeit a korból. Az eszköz célja, hogy olyan személyes benyomásokat és elbeszélt emlékeket őrizzen meg és játsszon vissza, amelyek személyessé teszik a kiállítást, s egyúttal történelmi elbeszélésekkel bővítik a múzeum hanganyagtárát.
Kiállításunk a múzeum koncepciója szerint 2011 központi kiállítása lesz, amelyet kiemelt szakmai és marketingmunka készít elő. Tematikáját tekintve előzmény nélküli, hasonló témában a veszprémi és Veszprém megyei közönség utoljára 1970-ben láthatott – természetesen ideológiai szempontból korántsem objektív megközelítésű – tárlatot. A téma komplexitását tekintve egyaránt számítunk a helyiek és a nyári szezonban a turisták érdeklődésére, különösképpen a Balatonra egyre nagyobb számban látogató, és az itt töltött katonaévek iránt immár nosztalgiát érző oroszországi turistacsoportokra. Ezért kiemelkedő az a szerepvállalás, hogy a közös múlt azon elemeit hangsúlyozzuk, amelyekre szorongás nélkül, baráti szívvel emlékezhetünk.