FERENCZY IDA ÉS ERZSÉBET KIRÁLYNÉ MAGYAR UDVARTARTÁSA

Volt Magyarországnak egy áldott emlékezetű királynéja, Erzsébet, ki életében védő angyala volt ez országnak, a magyar nemzetnek…” Jókai Mór emlékezett e szavakkal Erzsébetre, a magyarok királynéjára. Jókai Mór, aki éveken át „baráti” viszonyt ápolt Sisivel, aki mindig szívesen látott vendég volt a budai várban. A tárlat Erzsébet királyné Magyarországhoz, magyarokhoz fűződő viszonyát mutatja be, különös tekintettel a kecskeméti születésű Ferenczy Idára. A kiállításban megjelennek az úgynevezett magyar udvartartás tagjai, a látogatók képet kaphatnak az Erzsébet királyné környezetében eltöltött mindennapjaikról is.

¶ Szó esik azon magyar körök tagjairól, akikkel Sisinek kapcsolata volt, egészen 1853-tól, amikor Majláth János gróf még Bajorországban magyar történelemre tanította Ferenc József jegyesét, majd a későbbiekben Homoky Imre apát, a bécsi Theresianum tanára, illetve 1866-ban az író-újságíró-politikus Falk Miksa folytatta a királyné oktatását. Falk az irodalom mellett gyakran beszélt Erzsébetnek a magyar történelemről, az aktuális politikai helyzetről is. Erzsébet királynéról írt visszaemlékezéseit kötetbe is rendezte, ami első kiadása óta többször is megjelent. A magyar udvartartás tagjai közül kiemelt szerepet kapnak az udvarhölgyek: Hunyady Caroline grófnő, Festetics Mária grófnő, Mailáth Sarolta grófnő, Mikes Johanna grófnő és Sztáray Irma grófnő, valamint megjelenik a tárlatban a főudvarmester, Nopcsa Ferenc is. Különösen izgalmas Rónay Jácint, az egykori ’48-as forradalmár, pozsonyi nagyprépost, bencés tanár, természettudós státusa az udvarnál, hiszen ő Rudolf trónörökös és Mária Valéria főhercegnő nevelője is volt. A folyosó fotókkal illusztrált, látványos „idővonala” egyben a tárlatban szereplő személyek bemutatása is.

Részlet a „Magyarország áldott emlékezetű királynéja” – Sisi, Ferenczy Ida és a magyar udvartartás című kiállításból A szerző jóvoltából

¶ A tárlatra több mint tíz intézményben kutattam fel műtárgyakat, fotókat, dokumentumokat: Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét; Budavári Mátyás-templom Egyházművészeti Gyűjteménye; Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár; Gödöllői Királyi Kastély; Gödöllői Városi Múzeum; Herendi Porcelánművészeti Múzeum; József Attila Múzeum, Makó; Magyar Nemzeti Múzeum; Móra Ferenc Múzeum, Szeged; Pannonhalmi Bencés Főapátság Könyvtára; Szépművészeti Múzeum.

¶ Erzsébet királyné, Ferenczy Ida és Andrássy Gyula rekonstruált ruhái Czédly Mónika kutatásokon alapuló alkotásai. A ruhák nagy részének anyaga
és varrástechnikája is korhű. Ezekből öt már a folyosón megjelenik: az úgynevezett possenhofeni kockás hernyóselyem ruha 1852-ből, Erzsébet császárné úgynevezett svájci blúzos ruhája berni övvel 1864-ből és az úgynevezett övcsatos ruha 1865-ből. Erzsébet lovaglóruhájához a Cifrapalota hangulatos, borostyánnal felfuttatott belső udvara természetközeli hátteret kölcsönöz. Még a folyosón, de már a Kiegyezés-koronázás termének „küszöbén” kapott helyet az úgynevezett magyar motívumos, piros-fehér-zöld színű ruha, amelyet Erzsébet az 1866. február 5-i pesti polgárbálon viselt. Ez a ruha, illetve a tárlatban való elhelyezése szimbolikus is – Erzsébet császárné 1857 óta ekkor jár ismét Magyarországon –,
és egyben „átvezeti” a látogatót az 1867-es évbe. Az 1866-os év a kiegyezés létrejöttében meghatározó történések sora, a porosz–osztrák háború, az osztrákok königgrätzi csatavesztése kétségkívül felgyorsította a magyarokkal a tárgyalási folyamatokat, ám Ferenc József még mindig vonakodott találkozni a magyar politikai vezetőkkel. Erzsébet – a korábban rá egyáltalán nem jellemző módon – közbenjárásba kezdett férjénél a magyarok érdekében. Politikai aktivitását mutatja, hogy július 15-én önálló tárgyalásokba fogott Andrássyval. Kettejük találkozójáról másnap rendkívül aggódó hangvételű levélben számolt be férjének, ami a kiállításban olvasható Ferenc József válaszával együtt.

Részlet a „Magyarország áldott emlékezetű királynéja” – Sisi, Ferenczy Ida és a magyar udvartartás című kiállításból A szerző jóvoltából

¶ A terem „hivalkodó” méretű falfelületén Benedek Elek Erzsébet királyné iránti szeretetteljes gondolata köszönti a belépőket: „Mi koronát tettünk a fejére,
ő a koronáért szívét adta nekünk. Ezer év óta az egyetlen királyné, kinek szíve melegét érezte a magyar.” E felirat alatt – amely egyben a terem főcíme is – Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Ferenczy Ida, Erzsébet királyné és Ferenc József portréja látható méretes fotókon; Ferenczy Ida szempontjából is szerencsés a kompozíció, hiszen azáltal, hogy a kecskeméti hölgy középre került, közvetítő szerepe is különös hangsúlyt kap.

¶ Ferenczy Ida huszonöt évesen, 1864-ben került Erzsébet császárné mellé, hivatalos címe jóllehet felolvasónő (Vorleserin) volt, de valójában sokkal inkább nevezhető Sisi társalkodónőjének (Gesellschafterin), illetve legfőképpen legjobb, legközelebbi, legbizalmasabb barátnőjének, akinek az úgynevezett magyar udvartartáson belül is különleges szerepe, státusa volt, egészen Sisi 1898. szeptember 10-én bekövetkezett haláláig. Erzsébet császárné magyartudását Ferenczy Idával tökéletesíthette; ez volt tehát Ida alkalmazásának hivatalos indoka. Ferenczy Ida kiválasztásánál Deák Ferencet és Andrássy Gyula grófot feltételezhetjük a háttérben, akik azt a szerepet szánták a kecskeméti hölgynek, hogy a császárnét megismertesse politikai nézeteikkel, ambícióikkal; Ida közvetítésével juttatták el leveleiket Erzsébethez. Ha elolvassuk Andrássy leveleit, jól látszik, hogy Erzsébetnek szólnak, hiába volt a boríték Ferenczy Idának címezve, illetve a gróf gyakran Ida közbenjárását kérte, hogy találkozhasson a királynéval. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Ferenczy Ida komoly szerepet játszott abban, hogy Erzsébetet ráhangolta a magyar ügyre, érzékeltette vele a kiegyezés és koronázás kérdésének fontosságát. Ferenczy Ida tehát – főleg 1866–67-ben – tulajdonképpen a „nagy politika” alakítójává is vált. Andrássy Gyula gróf remekül mérte fel, hogy Erzsébetben kiváló szövetségesre találhat a magyar ügy kép­viseletében, és ez be is igazolódott, hiszen Sisi Ferenc József felé kellő diplomáciai érzékkel – sőt helyenként női rafinériával – közvetítette a magyar kéréseket, elképzeléseket. Amikor 1866. január 8-án Erzsébet császárné és Andrássy Gyula gróf először találkozott Bécsben, a Hofburgban, Andrássy megnyugodhatott: a magyar ügy jó kezekbe került.

¶ Az 1867. június 8-i koronázást szinte minden részletében igyekeztünk megidézni; a Budavári Mátyás-templom szentélyének megjelenítése, a templom Egyházművészeti Gyűjteményéből érkezett gyönyörűséges műtárgyak e nap történéseinek átélhetőségét segítik: díszpárna Erzsébet királyné címerével; az 1867-es koronázás emlékére a Nagyboldogasszony-templomnak adományozott miseruha; gyászmiseruha, amely Erzsébet királyné adományaként, Ferenczy Ida közvetítésével került a templomba. E sorok írójának egyik kedvenc darabja
Erzsébet királyné menyasszonyi koszorújának megmaradt töredéke; a koszorút Erzsébet a Mátyás-templomnak ajándékozta szeretete, a templomhoz fűződő különleges kapcsolata jeléül. Liszt Ferenc Magyar koronázási miséjének partitúrája szintén helyet kapott a tárlatban. A zeneszerző hivatalos meghívót sem kapott az ünnepségre, nem vezényelhette saját művét, udvari karmestert hívtak az udvari zenekar élére, Liszt csupán a karzaton ülve élhette át az eseményeket.

¶ A koronázási menetet bemutató szövegben leírtakat látványos térkép illusztrálja, ami előtt e nap kiemelkedő eseményeinek – eskütétel, kardvágás stb. – stá­cióit megörökítő fotók kaptak helyet. A két ruharekonstrukció – Erzsébet királyné koronázási ruhája és Andrássy Gyula gróf koronázáson viselt díszmagyarja – elegáns környezetének kialakításához a koronázásról e teremben másolatban kiállított festmény jelentett inspirációt: Eduard von Engerth: Koronázás (1872); a festmény a Szépművészeti Múzeum tulajdona, jelenleg a Gödöllői Királyi Kastélyban van kiállítva.

¶ Magyarországon a királyi család elsősorban Gödöllőn és Budán tartózkodott. Amikor 1867-ben a gödöllői kastélyt és a hozzá tartozó birtokot a királyi pár koronázási ajándékként használatba megkapta, Erzsébet királyné határtalanul boldog volt. Gödöllőn szeretettel vették körül, mindenben igyekeztek kedvében járni. Ide és Budára is az úgynevezett magyar udvartartásával utazott, köztük Ferenczy Idával. Itt látta vendégül azokat a személyeket – akár ismerősei, akár rokonai voltak –, akik Bécsbe nem szívesen mentek, vagy éppen ott, az udvarnál nem voltak szívesen látott vendégek. 1867-től majd minden tavasszal és ősszel megtelt a kastély a királyné vendégeivel (a királyi család esetenként a karácsonyokat is Gödöllőn töltötte), és elkezdődtek a falkavadászatok, Sisi pedig kedve szerint hódolhatott lovaglószenvedélyének. E terem nyitánya éppen ezért Julius Blaas emblematikus festményének másolata: Spányik Kornél Julius Blaas után: Királyi falkavadászat Gödöllőn – háttérben a kastéllyal. A korabeli Gödöllőre „varázsolnak” bennünket Erdélyi Mór fotói a kastélyról és környékéről a kastély díszudvarától a királyné lugasáig, a kastély kápolnájától Erzsébet királyné lovardájáig, Erzsébet királyné szalonjától hálószobájáig – az úgynevezett Mária Terézia-szobáig –, Ferenc József dolgozószobájától a szalonjáig.

Részlet a „Magyarország áldott emlékezetű királynéja” – Sisi, Ferenczy Ida és a magyar udvartartás című kiállításból A szerző jóvoltából

¶ A terem kiemelendő műtárgyai Franz Horst híres festménye Ferenczy Idáról, amely magántulajdonból érkezett, valamint a Bozsó Gyűjteményből kölcsönzött, a Ferenczy család hagyatékából származó ülőgarnitúra. A Horst-festmény története is igen kalandos; Ferenczy Idától rokonához, Balatoni Farkas Zoltánhoz került, a második világháború idején egy szovjet katona szuronyával átszúrta, majd évekkel később Balogh Margit festőművész restaurálta. A festmény alapján készítette el Czédly Mónika Ferenczy Ida tárlatban látható ruháját. A festmény feletti idézet – „Ida nekem nem felolvasónőm, Ida nekem barátnőm” – látványosan érzékelteti kettejük kapcsolatának lényegét; Erzsébet királyné
Ferenczy Ida iránti szeretetteljes, bensőséges viszonyulását.

¶ Ferenczy Ida írott hagyatékát, az úgynevezett Farkas Archívumot is a Gödöllői Királyi Kastélyban őrzik, a tárlatban ezek közül a dokumentumok közül több is olvasható: Erzsébet császárné tintával írt levele Ferenczy Idának Kecskemétre címzett borítékkal, K(laushof), 1865. július 12. „Édes Idám!” megszólítással; Erzsébet királyné tintával írt levele Ferenczy Idának Garatshausenből Ischlbe, Elisabeth-monogramos levélpapíron, 1869. július 19; Gróf Andrássy Gyula tintával írt levele Ferenczy Idához, Schönbrunnba; dátum: Budán, szombat estve (1867); Ferenc József tintával írt üzenete Ferenczy Idának, Bécs, dátum nélkül: „Ha engedi, a barátné jönne ma egy órakor. Ferenc József”; Jókai Mór tintával írt levele Ferenczy Idához, Ischlbe, dátum: B. füred 1886. 5/9.; Falk Miksa tintával írt levele Ferenczy Idának Bécsbe, Hofburg, dátum: Budapesten 1893. nov. 24.; Nopcsa Ferenc báró tintával írt levele Ferenczy Idának, Kecskemétre, dátum: München 18/I. A kiállításban szereplők visszaemlékezései, gondolatai, benyomásai legalább annyira fontosak, kifejezőek, mint a kiállított műtárgyak, fotók, hiszen segítenek a korabeli hangulat megidézésében. Az udvarhölgy, Festetics Mária naplóbejegyzései szemléletes képet adnak a magyar udvartartás itteni életéről – ebből válogatás olvasható a tárlatban. A gödöllői vidám hétköznapokba néhány fotó is betekintést ad; például Festetics Mária grófnő és Ferenczy Ida szamárháton, Gödöllő, 1873 őszén a képhez tartozó Festetics-naplóbejegyzéssel: „Ma itt volt Andrássy. Mi megint a szamarainkon ültünk (Ferenczy Idával; P. M.), ő maga pedig egy pónin lovagolt ki. Amikor visszajött, úgy találta, hogy túlságosan könnyelműek vagyunk. A nyakunkat egy szamárról esve éppen úgy kitörhetnénk, mintha lóról tennénk ezt, csak hogy így még nevetséges is lenne!” (1873. november 13.) Az Erzsébet körüli magyarok királynéjuk iránti érzelmeiről sok mindent elárulnak Festetics Mária következő szavai is: „Most végre tudom, mivégre vagyok a földön, hogy testestől-lelkestől szolgáljak neki utolsó leheletemig, hűséggel, szeretettel, és odaadással.” (Meran, 1872. február 23.) A Ferenczy Idáról báránnyal készült fotó az 1870-es évekből a kurátor számára az igazi, okos, kedves, szerény, de ha a helyzet úgy követelte, igen határozott Idát ábrázolja.

¶ A két középső kiállítótérben látható műtárgyak jelentős része Ferenczy Ida hagyatékából származik. E teremben a Gödöllői Városi Múzeumból érkeztek többek között a kurátor számára különösen kedves darabok: gyerekfőkötő Ferenczy Ida hagyatékából: fehér horgolt főkötő, színes gyöngyhímzéssel; csipkepólya és rékli Ferenczy Ida hagyatékából: sárga betétes, ekrü színű csipkepólya
és a hozzávaló, kézzel varrott kis rékli.

¶ Megcsodálható továbbá Erzsébet királyné zsebkendője: fehér színű, kézzel szegett batiszt zsebkendő, egyik sarkában koronás „E” monogrammal; Erzsébet királyné zsebkendője: fehér színű áttört csipke zsebkendő; gyöngybortnik: fekete színű, áttört alapra varrott gyöngybortnik, cikcakk alakban fűzött gyöngyrojttal; Erzsébet királyné zsebkendője: ekrü színű selyem zsebkendő, hímzett, csipkeszegéllyel; ruhabetét: fekete selyemre, feketével hímzett, lefelé bővülő ruhabetét; díszöv: fekete és ezüst színű fűzött gyöngyből készített rózsakoszorús női öv, a legenda szerint Erzsébet királyné készítette Andrássy Gyulánénak; zsebkendő: fehér, csipkével díszített batiszt zsebkendő, sarkában hímzett „IDA” felirattal és ötágú nemzeti koronával; szalvéta: fehér damaszt szalvéta azsúr széllel, sarkában fehér hímzéssel a kisjátzi Szeless-címer; Rudolf trónörökös születésének emlékérme, 1858.

¶ Rónay Jácintnak sikerült megfejtenie Gödöllő titkát – idézete éppen ezért kiemelt helyet kapott e teremben: „Bécsben, az udvar, császári; Budán, királyi; Ischlben, Gödöllőn családi.”

¶ Erzsébet királyné negyedik gyermekét, Mária Valériát 1868. április 22-én Budán hozta világra. A kiállítás harmadik termének ő és magyar környezete a főszereplője. Mária Valériát magyar királykisasszonynak is nevezték, a kis fenség – ahogyan bencés nevelője, Rónay Jácint oly kedvesen említi naplójában – budai és gödöllői történeteiről sokan számoltak be. Valéria a tárlatban különböző életkoraiban készült fotókon jelenik meg például a híres budapesti fényképész, Koller Károly (Koller tanár) vagy a bécsi Ludwig Angerer felvételein. Testvérei, Gizella főhercegnő és Rudolf trónörökös mellett Véner Mariska, Mária Valéria gödöllői barátnője (Erdélyi Mór felvétele) és gróf Kornis Miklósné Vécsey Mária bárónő, Valéria nevelőnője is feltűnik. Az idők folyamán Mária Valéria olyannyira megszerette Kornis Máriát, hogy férjhezmenetele után sem vált meg
a szerető és hűséges grófnőtől, akit a főhercegnő esküvője előestéjén egyenesen „második anyjának” nevezett – „akire még Mama sem féltékeny”.

¶ Mária Valéria 1890-ben kötött házasságot Ischlben Franz Salvator főherceggel, tíz gyermeknek adott életet. A család az alsó-ausztriai wallseei kastélyban élt. „Wallsee angyala” egész életében jótékonykodott. A terem legkedvesebb, legszívhezszólóbb kincse a gyermek Mária Valéria Gödöllőn írt levele édesanyjához, amit a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban, Rónay Jácint hagyatékában őriznek. Mária Valéria gyermekkorától naplót vezetett – igen élvezetes stílusban. Ebből részletek olvashatók a teremben, könyvként installálva. Mária Valéria kiemelt helyét a tárlatban az is indokolja, hogy sajnos egyes vélekedések szerint nem kedvelte a magyarokat. Mi, az általunk ismert források alapján, ezt a téves képet igyekeztünk korrigálni.

¶ A kiállításban szerepel Mária Valéria néhány levele is (másolatban) a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum tulajdonából; például Mária Valéria főhercegnő tintával írt kettős képeslapja Ferenczy Idához, Bécsbe (Zenogasse 16–18.) „Szívből köszönöm…” kezdettel, „Valérieja” aláírással. Dátum: La Panne (Belgium) 1 Julillet ’05. 4 o., 2 beírt. Dupla méretű (9×28 cm) kinyitható képeslap La Panne – Panorama de la Plage felirattal és a feladó „Ezen végén de kissé hátul van a villánk” megjegyzésével.

¶ A terem hangulatos enteriőrjébe került az ibolyakék biedermeier ülőgarnitúra
a Gödöllői Királyi Kastélyból – Erzsébet gödöllői lakosztályának falán a tapéta színe is kedvenc virágának, az ibolyának a színe volt –, felette a Móra Ferenc Múzeumból kölcsönzött, Erzsébetről és Ferenc Józsefről készült portré díszíti a falat. Szintén az enteriőr része Erzsébet királyné biedermeier stílusú széke a Gödöllői Királyi Kastély tulajdonából és a királyné 1855-ös díszmagyar ruharekonstrukciója. A budai bálok hangulatát idézi Erzsébet híres báli ruhája a gyémánt csillagokkal, ami Franz Xaver Winterhalter olajfestménye után készült, valamint Strelisky Lipót Udvari bál a budai várban című fotómontázsa 1896-ból, sőt Festetics Mária vicces naplóbejegyzése is: „Tegnap volt a gyermekbál a kis főhercegnőnél (Mária Valéria), aki remekül érezte magát és mint egy kis megszállott, állandóan csak csárdást szeretett volna táncolni: »mégis gyönyörű azt táncolni.« (…) A császárné elragadó volt, amint háziasszonyi minőségében gondoskodott a gyermekekről.” (Buda, 1883. január 12.)

¶ A tárlat témája szempontjából különös jelentőségű Vinzenz Katzler–Heinrich Ger­-
hart 1868-as kőrajza: A királyné honleány szíve, midőn Horváth Mihály püspök elbeszéli neki az 1848-diki eseményeket. Falk Miksától tudjuk, hogy a ’48-as tudós-történész, katolikus címzetes püspök, Horváth Mihály is Erzsébet közbenjárására térhetett vissza az emigrációból Magyarországra. Horváth tagja volt annak a bizottságnak, amely előtt Rudolf trónörökös vizsgát tett magyar történelemből. A koronaherceget Rónay Jácint készítette fel.

¶ A Gödöllői Királyi Kastély tulajdonából kölcsönzött gazdag anyagból különösen figyelemre méltó a Ferenczy Ida tulajdonából származó Fotóalbum. A korabeli, csatos egészbőr album kötéstábláján ötágú hercegi koronával díszített rézveretű „IF” monogram látható, lapszéleken aranymetszéssel, benne 159 fényképpel I. Ferenc Józsefről, Erzsébet királynéról, a Habsburg családról, a királyi udvartartás tagjairól, a 19. századi magyar arisztokrácia és a politikai élet jelentős alakjairól, amiket a korszak neves fényképészei – Victor és Ludwig Angerer, Emil Rabending bécsi, Kozics Ede pozsonyi, Joseph Albert müncheni, a magyar fényképészek közül Borsos és Doctor, Doctor és Kozmata és Schrecker Ignác – készített az 1860-as és az 1870-es évek eleje közötti időben. A Falk Miksát ábrázoló fotó hátoldalán „Ferenczy Ida kisasszonynak szíves emlékül Falk Miksa” ajánlás olvasható fekete tintás írással. Értékes darab Ferenczy Ida úgynevezett utazó órája is, amit a korabeli Bécs híres órása, Ignaz Marenzeller készített vagy Ferenczy Ida kesztyűtartó fadobozkája, teknőcpáncél legyezője, az ekrü színű gépi csipkeszalag, amely egy nyakba köthető törtfehér tüll szalag, két végén csipke díszítéssel és a hagyaték egyéb darabjai: egy pár hosszú, gombos jersey kesztyű nyitott ujjvégekkel, egy pár csuklóig érő, gombos selyemkesztyű zárt ujjvégekkel, fehér, csücskös formájú csipkegallér megkötő szalaggal, fekete gépi guipure csipke ruhabetét, fekete gépi csipkestóla.

¶ Erzsébet királyné 1897 októberében járt utoljára Magyarországon. Márk Lajos festménye erre az alkalomra emlékeztet: Erzsébet királyné és Gizella főhercegnő a városligeti Királypavilonban előtt; festményről készített olajnyomat, keretben. A festményen a királyné mögött látható Ferenczy Ida és Festetics Mária. Erzsébet királyné gyakran felkereste Gerbeaud Emil és elődje, Kugler Henrik híres cukrászdáját a Gizella téren (ma Vörösmarty tér), ahonnan mindig édességekkel teli dobozokkal tértek vissza a budai várba vagy a gödöllői kastélyba.

¶ Márk Lajos festményéről a korszakban számtalan olajnyomatot készítettek, a tárlatban a Gödöllői Királyi Kastély gyűjteményében található verzió látható.

¶ Strelisky Lipót fekete díszmagyarban örökítette meg Erzsébet királynét 1896-ban; a kép apropója a királyné utolsó hivatalos magyarországi fellépése volt a Millenniumi Ünnepségek megnyitóján.

¶ Az utolsó teremben búcsúznak Erzsébettől Ferenc József, Mária Valéria, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór és Ferenczy Ida is; utóbbi fájdalmas sóhaja: „Erzsébet királyné halálával mindent elvesztettem.” Benczúr Gyula festménye 1899-ből – a királyné fekete gyászruhát visel, a háttér aranyszínű – az érzékeny, megbékélt Erzsébetet ábrázolja. A képet Ferenc József rendelte felesége halála után Ferenczy Idának; Benczúr alkotása elnyerte a császár tetszését, úgy emlékezett meg
a képről Mária Valériához írott levelében, mint szeretett felesége legszebb
és leghívebb arcmásáról.

¶ Ferenc József Erzsébet halála után több portrét is rendelt a kor neves festőművészeitől; Horovitz Lipót fotómásolatban látható festményével már 1898 végén elkészült, Mária Valéria főhercegnőnél azonban nem aratott nagy sikert a kép: „Horovitz magyar festő képe az, amit a Papa a legjobbnak tart: »Soha nem készült jó kép a Mamáról.«” Valéria szerint azonban: „Nem természethű portré.
És ez történik majd mindennel, amit a Mamáról mondanak.” Mária Valéria gondolatai próféciának bizonyultak…

¶ 1898 őszén, Erzsébet királyné halála után Ferenczy Idáéknak méltatlan körülmények között kellett távozniuk a Burgból. Ennek ellenére Ida nem költözött haza Kecskemétre, hanem Bécsben maradt, először a Reisnerstrassen bérelt lakást, majd később Schönbrunnban egy, a Grünberggassén álló, Hofvillaként emlegetett épületben. Az Idáról a Hofvilla erkélyén, az 1900-as években készült fotó erre emlékeztet. Szalonja az osztrák és magyar közélet számos személyiségének találkozóhelye volt. Az egykori „ungarischer Hof” tagjai közül többen Ida lakására tették át „székhelyüket”, itt emlékeztek a Sisi mellett eltöltött „régi, szép időkre”. Sok közös, feledhetetlen élményben volt részük a különös-különleges császárné társaságában, aki hűséges „barátokra” talált az „ungarischer Hof” tagjaiban. Ferenczy Idáék meghitt, oltalmazó szigetet jelentettek Erzsébet számára a bécsi udvarban (is), majd ez a menedék „harcedzett karavánná” alakult kalandos utazásaik, bolyongásaik során. Az Alte Garde című, Ferenczy Ida bécsi lakásában 1899–1900 körül készült színezett fénykép az Erzsébet körüli leghűségesebbeket örökíti meg, azokat, akik évtizedeken át szolgálták Erzsébetet, helyesebben több volt ez szolgálatnál, illetve más volt; szívvel-lélekkel támogatták királynéjukat: báró Nopcsa Ferenc főudvarmester, Festetics Mária grófnő, pater Mayer Lőrinc, Ferenczy Ida és Hermann Widerhofer udvari orvos.

¶ Ferenczy Ida segített az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum létrehozásában is a Budai Várpalotában, ennek ünnepélyes megnyitójára 1908. január 15-én került sor; a tárlatban a múzeumról több fotó is látható.

¶ Ferenczy Ida 1928. június 28-án hunyt el Bécsben. Csaknem harminc évvel élte túl Erzsébet királynét. Az ágostonrendiek templomában (Augustinerkirche),
a Loretto-kápolnában ravatalozták fel. 1854-ben Erzsébet ebben a templomban kötött házasságot Ferenc Józseffel. Ez és hogy a róla írt nekrológ a Wiener Salonblattban jelent meg (1928. július 8-án), is bizonyítja Ferenczy Ida különleges státusát – és mindezt 1928-ban, már az első osztrák köztársaság idején…

¶ Amint a nekrológ szerzője is kiemelte, Ferenczy Ida halálával az egykori Osztrák–Magyar Monarchia egy olyan személyisége távozott, aki a császári házat és Ausztria–Magyarországot évtizedeken át odaadóan szolgálta. Nagy ívű életutat járt be a hírös várostól Bécsig, az Osztrák–Magyar Monarchia birodalmi fővárosáig, hogy azután végső nyugalomra Kecskeméten leljen.