Firenze, Tokió, Debrecen… Leonardo megmutatja igazi arcát
MúzeumCafé 1.
Fanyaloghatnak persze a kétkedők, hogy kevés eredeti Leonardo-rajzot láthatnak Debrecenben Az igazi da Vinci című tárlaton, hogy a legtöbb rajz csak másolat, a tárgyak pedig ügyes makettek, ám éppen ez a kiállítás bizonyítja: a fővároson kívül is van kulturális élet, szépre-izgalmasra vágyó közönség. Nyitás után egy hónappal már ötvenezren látták a Firenze után Tokióba, majd Debrecenbe költözött, Leonardo da Vincinek mindenekelőtt a gondolkodásmódját bemutató, egyedi tárlatot.
Ha ámultak egykor az emberek Leonardo agyaglován Milánóban, hasonlót érezhettek, mint a mostani látogatók Debrecenben a Modem, azaz a Modern és Kortárs Művészeti Központ épülete előtt, amikor megpillantják a reneszánsz mester Sforza-lovát. A sors iróniája, hogy ezt a szobrot soha nem öntötték ki bronzból: az eredetit azért nem, mert a hozzá szükséges hetven tonnányi bronzból ágyúkat formáltatott inkább Milánó akkori ura, Ludovico il Moro, ezt a mostanit pedig azért nem, mert mára feltalálták a speciális, bronzhatású üveggyapotot – padovai szabadalom. A kolosszus mégis páratlan a világon, mert bár készült belőle két bronzmásolat – Grand Rapids, Michigan; Cultural Park, Milánó –, Paolo Galluzzi, a tárlat kurátora megfogalmazása szerint a világon először Debrecenben láthatja a közönség Leonardo eredeti tervei alapján, 7,4 méteres alakjában. (A ló egyik hátsó lábát a firenzei és a tokiói tárlaton is bemutatták már.) A kolosszust a debreceni kiállítás után szétszedik és elszállítják: előbb New Yorkban, majd Madridban, azt követően pedig Rio de Janeiróban állítják fel újból.
„Debrecen merész hely” – így érvelt többek között a cívis város polgármestere, Kósa Lajos, amikor arról kérdezték, hogyan került a Leonardo-kiállítás éppen ide, ám illő hely és kellő felismerés is kellett ahhoz, hogy egy több százmillió forintos kiállítás mellé álljon a város. Debrecen bruttó kiadásainak tíz százalékát fordítja kultúrára, évente 4,6 milliárd forintot, s ebből 3,8 milliárd forintot intézményi működtetésre. Halász János, a város kulturális ügyekért felelős alpolgármestere szerint egy ilyen kiállítás sokszorosan megtérül: Debrecen nem tudna annyi hirdetést elhelyezni a külföldi lapokban, mint ahány cikk megjelent már a városról a kiállítás kapcsán – csak Olaszországban.
A debreceni kiállítás története stílszerűen Firenzében kezdődött. Az olasz városban, az Uffiziben látta Gulyás Gábor, a Modem igazgatója az eredeti da Vinci-tárlatot, és gondolt egy merészet: miért is ne hozhatná Magyarországra, azon belül is Debrecenbe Leonardót? Hazatérve levelet írt Firenzébe, ám a válasz nemleges volt: elutasították a kérését, hogy a da Vinci gondolkodásmódját bemutató tárlatot a cívis városban is megnézhessék a magyarok. A polgármester vezetésével ekkor városi küldöttség utazott az Arno parti városba, ahol Paolo Galluzzit – miután látta, hogy a város nemcsak retorikai szinten áll a kiállítás mögött, de kész bankgaranciát is vállalni – sikerült megnyerni a magyar tervekhez. Firenzei és római – olykor miniszteri szintű – egyeztetések után dőlt el, milyen rajzokat, tárgyakat, installációkat kaphat meg a Modem. A firenzei tárlaton szerepelt Leonardo-festmény, az Angyali üdvözlet például csak Tokióba utazhatott, Debrecen már nem kaphatta meg. Később kiderült az is, hogy hazai gyűjteményből sem lehet mindent a Modem rendelkezésére bocsátani: Leonardo Harcos fejek című tanulmányrajzai érzékenységük miatt a budapesti Szépművészeti Múzeumban maradtak, megkapta viszont a múzeumtól a debreceni tárlat azt a bronzból készül kisplasztikát, amely feltételezések szerint I. Ferencet, az idős Leonardót udvarába fogadó francia uralkodót ábrázolja ágaskodó lovon, s mely szobor – bár készítője ismeretlen – vonásaiban kísértetiesen hasonlít Leonardo da Vinci lóábrázolásaihoz.
Tokióból 2007. július 29-én futott be a kiállítás anyagát szállító hajó Genovába, majd onnan kamionnal érkezett Magyarországra a Debrecenbe szánt installáció. Ezen azt mutatják be, hogyan látta Leonardo da Vinci az arányosságot, a formák egyensúlyát, az univerzális erőt, a mozgást, vagy éppen a festészet tudományát – illetve itt Leonardo lovastanulmányaival is megismerkedhetnek a látogatók, ezekkel egészült ki ugyanis a Modem da Vinci-tárlata a firenzeihez és a tokióihoz képest.
Az igazi da Vinci kiállítás két szinten látható Debrecenben. A szervezők és a kurátorok célja az volt, hogy Leonardo elméjére irányítsák a figyelmet, így ennek megfelelően az alsó szinten a reneszánsz mester gondolkodásmódját ismerhetjük meg, technikai, mechanikai szerkezeteinek leírását, rajzait, szemléletmódját, a térhez, formákhoz, fényhez való viszonyát, a felső szinten pedig lovastanulmányait tekinthetjük meg, valamint animációval kiegészített tanulmány-filmeket láthatunk többek között a Sforza-szobor elkészítésének terveiről, vagy éppen az anghiari csata vázlatainak hátteréről, Leonardo zseniális képi ábrázolásainak magyarázatával.
A kezdeti időkben úgy gondolták, hogy 80-100 ezer embert vonz majd a debreceni kiállítás – ez persze nem vetekedhet a firenzei ötmilliós látogatóközönséggel, vagy a tokiói 1,5 millióssal –, de arra aligha gondoltak Gulyás Gáborék, hogy már az első hónapban 50 ezren látják a magyarországi da Vinci-tárlatot, amely még november 16-ig látható a Modemben, számos kiegészítő, olasz-magyar kulturális rendezvény kíséretében..
A debreceni Az igazi da Vinci-kiállítás érdekessége, hogy a Modem a két Leonardo-szint közé helyezte el Testbeszéd című válogatását, amely az Antal–Lusztig-gyűjtemény páratlan darabjaiból mutat be festményeket (például feLugossy Lászlótól), kisplasztikákat (például Medgyessy Ferenctől), performanszokat (például Kicsiny Balázstól). A tárlat ősszel Tóth Menyhértre (1904–1980) fókuszál, a földműves festőre, akinek életművét országos szinten csak a halála előtt négy évvel mutatták be a Műcsarnokban. A kiállításon helyet kapott a művész összes szobra, és számos grafikája is.