Főleg civil szervezetek ünneplik Széchenyit

Százötven éve halt meg Széchenyi István. A gróf, akinek életműve kapcsán talán a legnagyobb a nemzeti egység, miközben alig van olyan történelmi kor, politikai irányzat, amelyik ne próbálná meg felhasználni a maga céljaira az alakját. Az idei évforduló azonban nem vált államilag támogatott eseménnyé: a kulturális kormányzat talán még túl élénken emlékezett az 1998 és 2002 közötti időszak Széchenyi-kultuszára ahhoz, hogy bele mert volna vágni egy emlékévbe. Ám megtörtént egy Magyarországon ma még ritka dolog: civilszervezetek kerestek meg nagy állami, nemzeti intézményeket, és aprópénzből, meg nagy adag lelkesedésből, emlékévet kreáltak. Így aztán lesz Széchenyi-kiállítás a Nemzeti Múzeumban, már látható egy a Magyar Tudományos Akadémián, volt a Lánchídról szóló tárlat a Közlekedési Múzeumban, és megújul a Nagycenki Emlékmúzeum kiállítása is.

Az idei év, Széchenyi István halálának 150. évfordulója lehetőséget adna, hogy a nagy magyar reformer életművét, alakját felidézzük. Az évforduló azonban nem emelkedett a pályázatokkal, óriásmolinókkal, nagy kiállításokkal „kistafírozott” emlékévek sorába. A kulturális kormányzat idén Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója és Liszt Ferenc születésének szintén a jövő évben esedékes két évszázados évfordulója kapcsán hirdette meg 2010–2011-re a Felemelő évszázad című évet, amelynek programjait a Nemzeti Kulturális Alap szervezi. Harsányi László, a NKA elnöke lapunknak elmondta: az év múzeumi programjaira 270 millió forintot irányzott elő az elnökség, 130 millió kerül a zenei programokra, és húszmillió forint lesz a színházi események támogatására. Ez a programsorozat a polgárosodás történetét és szellemét kívánja bemutatni – ilyenformán még különösebb, hogy hivatalosan nem került bele „húzó névként” Széchenyi. Pedig ki volna más, akinek példáján jobban lehetne érzékeltetni, miért is volt felemelő a 19. század? Úgy tűnik azonban, nem sikerült eldöntenie a kulturális tárcának, mi is álljon a választási év megemlékezéseinek középpontjában, milyen üzenetet, kik és hogyan fogalmazzanak meg ezzel kapcsolatban. Míg az NKA Felemelő évszázadról beszél, a Balassi Intézet Nemzeti Évfordulók Titkársága honlapján azt olvashatjuk, hogy ők Erkel-évet szerveznek. A Hungarofest honlapján egy harmadik variáció szerepel: a KLASSZ Zenei Iroda Erkel–Mahler-évet tart idén. Mindhárom szervezetre igaz azonban, hogy Széchenyi-emlékévről nem tud, erre kifejezett programokat nem szervez. Próbáltuk megtudni az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól, miért vált a legnagyobb magyar persona non gratává a nagyüzemi emlékezetgyártók között. Hivatalos választ nem kaptunk. Ám személyes beszélgetéseken kiderült, többen, többször felvetették, hogy valamilyen módon tegyék hivatalossá a Széchenyi-évfordulót. Név nélkül elmondták, azért futott zátonyra minden erőlködésük, mert a most leköszönt kulturális kormányzat a Fidesz hősei közé sorolta Széchenyit, ezért nem kívánta nagy dérrel-dúrral megünnepelni.

Néhány civilszervezet azonban elhatározta, hogy állami milliók nélkül is Széchenyinek szenteli a 2010-es évet. A Széchenyi Társaság kezdeményezésére 2009-ben megalakult a Széchenyi Emlékbizottság, amelynek tagjai – a Széchenyi Társaságon kívül – az Országos Széchenyi Kör és a Széchenyi Alapítvány. A civilek mellett tagjai közé lépett Nagycenk önkormányzata és a Duna Televízió is. „Az emlékbizottság a kovász feladatát vállalta” – mondta egyik vezetője lapunknak. Pénzbeli támogatást ugyanis nem tud nyújtani a programokhoz, de honlapjukon (www.szechenyiemlekbizottsag.hu) igyekeznek összegyűjteni a Széchenyivel kapcsolatos összes eseményt. Emellett maguk is szerveznek, kezdeményeznek, koordinálnak rendezvényeket. A 19. század patetikus hangvételében megfogalmazott felhívásukban „Magyarország és a határokon kívüli magyar területek valamennyi önkormányzatát, szellemi műhelyét, civilszervezetét, intézményét, gazdasági és kereskedelmi vállalkozását” megszólították, hogy emlékezzenek meg a legnagyobb magyarról. Javasolták, vállaljanak ebben a munkában kezdeményező szerepet azok a helységek „melyek gróf Széchenyi István szobrával vagy emlékével rendelkeznek, tegyék ezt különösen azok az intézmények és szervezetek, amelyek Széchenyi nevét viselik”.

Péchy Mária, az Országos Széchenyi Kör titkára a MúzeumCafénak elmondta: az emlékbizottság létrehozásának gondolata már 2008 decemberében felvetődött. A Kör és a Széchenyi Társaság már 1991-ben is együtt dolgozott Széchenyi születése 200. évfordulójának megrendezésén. Péchy Mária hozzátette: mindegyik szervezet egyenrangú, az emlékbizottságnak nincs vezetősége, az alapítók delegálják a megbeszélésre a saját elnökségük tagjait. „Célkitűzésünk: az ország lakóinak figyelmét Széchenyi István írásai és munkássága felé fordítani, gondolatokat meríteni ebből a széles tárházból. A diákoknak példaképet akartunk nyújtani a celebek helyett. Szükségünk van Széchenyi-ismeretekre, hogy reformálni tudjuk környezetünket.”

Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkárára elkészített egy körülbelül 120-140 millióba kerülő emlék-év-tervezetet, de a kulturális kormányzattól biztató szavakon kívül mást nem kapott. Ruboszky András lánya történetesen éppen a Hungarofest igazgató asszonya, Rubovszky Rita, s lapunknak elárulta: az édesapja tervezetén ő is dolgozott egy keveset, és igyekezett állami forintokat is szerezni a programok megvalósításához. Ám a minisztérium kulturális szervező cégének a vezetője sem tudta elérni, hogy a kormányzat felkarolja az emlékévet.

A Magyar Nemzeti Múzeumnál, az Országos Széchényi Könyvtárnál, a Magyar Tudományos Akadémiánál, az Országos Műszaki és Közlekedési Múzeumnál, illetve a Széchenyi nevét viselő iskoláknál és jó néhány más intézménynél, civilszervezetnél és magánszemélynél azonban értő fülekre és segítő kezekre lelt az emlékbizottság. Sólyom László köztársasági elnök és Pálinkás József, az MTA elnöke elvállalta a Széchenyi-emlékév fővédnökségét, az április 8-i nagycenki hivatalos, állami pompával megrendezett nyitórendezvényen mindketten személyesen is megjelentek. A köztársasági elnök beszédében Széchenyiről azt mondta: „Nem lett belőle, mint Kossuthból, Kossuth apánk, s nem szól nóta arról, mit üzent. Az ő üzenetei máig állnak, szótlanul is hatalmasan, mint a Lánchíd és az Alagút vagy a Magyar Tudományos Akadémia” – számol be a Múlt-kor történelmi portál a megemlékezésről. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint pedig „százötven éve nélküle, de általa vagyunk magyarok. Százötven éve vele számol, aki haladást remél, és benne talál példát, aki a közösségért munkálkodik.” Az április elejei rendezvény résztvevői előbb koszorút helyeztek el Döblingben, a legnagyobb magyar mellszobránál, majd a nagycenki Széchenyi téren folytatódott a megemlékezés. Itt az emlékbizottság nevében Rubovszky András méltatta a Duna-szabályozás kezdeményezőjét, a Lánchíd építtetőjét. A megemlékezők végül ellátogattak a Széchenyi-mauzóleumhoz, majd ünnepi szentmisén vettek részt a nagycenki római katolikus plébániatemplomban, ahol a hívek könyörgéseit Széchenyi imáiból állították össze.

A programsorozathoz néhány vállalkozástól támogatást is nyertek, így a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. szponzorálta egyes programjaikat, illetve vállalták, hogy ebben az évben a cég egyik mozdonya Széchenyi arcmásával közlekedve hirdeti az emlékévet. A CBA kiskereskedelmi lánc pedig díjakat ajánlott fel a diákvetélkedőre, egy filmes vállalkozás pedig dokumentumfilmet forgatott az április 8-i nagycenki rendezvényről.

A nagyszabású civil összefogás eredményeként a tervezett 120-140 millió töredékéből – gyakorlatilag néhány millió forintból – mintegy háromszáz program valósul meg az évben – mondta Rubovszky András. Ezek között találhatunk kisebb kiállításokat, mint például a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár Széchenyire emlékező tárlatát. A Hidak és Hajók – Széchenyi és az evezés című kiállítás pedig a Tabán Múzeumban volt látható kora tavasszal. Merjünk nagyok lenni – A Széchenyiek nyomában Európában címmel a Magyar Emlékekért a Világban közhasznú Egyesület (MEVE) tagsága készített fotódokumentációs kiállítást. A külhoni Széchenyi-emlékeket áprilisban a Magyar Kultúra Alapítvány székházában lehetett megtekinteni. A Várnegyed Galériában különleges kiállítás volt látható, amelynek anyaga I. kerületi polgárok gyűjteményeiből került ki. A Széchenyi István-emlékkiállításon számos relikvia szerepelt, például a legnagyobb magyar arany-fekete gyászleplének egy darabja, saját kezű levelei és a gróf által alapított Budapesti Hajós Egylet létrehozásának 1840-es dokumentuma. A kort metszetek, térképek idézték fel. A Szatmár Megyei Múzeum (Szatmárnémeti) nagytermében májusban rendeztek kiállítást „gróf Széchenyi István életéről és munkásságáról”.

Megújul a családi kastély

Nagyon szerteágazó az események sora: számos iskolai vetélkedő, emlékséta, kirándulás, koszorúzás, előadás szerepel a listán. Budakeszin a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban például jótékonysági koncert tartottak a felállítandó Széchenyi-szobor javára. A nagycenki kastélyban neves kutatók tartanak előadásokat a legnagyobb magyarról a Széchenyi Akadémia keretében. De helyet kapott a programok között a szegedi csillagászok által felfedezett Széchenyi nevű kisbolygóról a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolájának Fizika Tanszékén tartott előadás is. Széchenyi emlékének adózott idén a Nemzeti Vágta is, amelyet június 2. és 6. között rendeztek meg a Hősök terén.

Az események zöme két csomópont köré, Széchenyi halálának április 8-i, illetve születésének szeptember 21-i időpontjai köré rendeződik. Rubovszky András az általuk szervezett vagy koordinált események között a legfontosabbnak azt az általános- és középiskolai vetélkedőt tartja, amelyre 156 iskola nevezett. „Célunk az volt, hogy minél több iskolás megismerkedjen Széchenyi alakjával, művével, hogy a diákoknak például szolgálhasson személye” – hangsúlyozta a főtitkár, aki a legfontosabb események között említette az április 8-i nagycenki és döblingi megemlékezést is. Emellett az április 17-i, az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett konferenciát emelte még ki, amelyen Széchenyi Istvánt mint magánembert mutatták be. Hozzátette: szeretnének az NKA-hoz pályázni, hogy a kiváló történészek által tartott előadások szövegét nyomtatásban is kiadhassák. Az évben még várható események közül említésre méltó, hogy szeptember 19-én a Kincsem parkban Széchenyi-emlékversenyt tartanak, majd 21-én a Széchenyi Társaság 23. alkalommal koszorúz a MTA előtti szobornál, majd utána emlékülést tart, amelyen kiosztják a társaság díjait.

A legtöbb esemény természetesen Nagycenken, a családi kastélyban működő Széchenyi István Emlékmúzeumban lesz, hiszen a Széchenyi-kultusz szempontjából ez a legautentikusabb hely. A cenki birtokot apjától örökölte Széchenyi István, 1834 és 1840 között a soproni Hild Ferdinánddal végeztette az átalakítást, amelynek nyomán a főépület mellé a nyugati szárnyon egy új kastélyrész épült. Ebben az épületrészben folyt a mindennapi élet. Ide kerültek a nyugati tapasztalatok alapján a technikai vívmányok, mint például a fürdőszoba és a vízöblítéses WC. Sajnos abból a környezetből, ami egykor a grófot itt körülvette, mára csak a csupasz falak maradtak. A második világháborúban ugyanis súlyos károkat szenvedett az épület, berendezésének egy része elpusztult, majd a több mint húszéves gazdátlanság idején a maradék is eltűnt. Az állagmegóvás 1960-ban kezdődött, amikor tetőt húztak az addigra rommá lett falak fölé. A helyreállítás a főépület rekonstrukciójával kezdődött 1969-ben. Ebben az épületrészben nyitotta meg kapuit 1973. szeptember 21-én a Széchenyi István Emlékmúzeum, amely csaknem kétezer négyzetméteren, 17 teremben mutatja be a legnagyobb magyar életét és munkásságát.

Ám a tárlat mára jócskán megkopott – mondja Tóth Imre, a Soproni Múzeum igazgatója. Ezért pályáztak a Nyugat-dunántúli operatív programhoz egy konzorcium részeként a kiállítás és a park megújítására. A Széchenyi faluja, a nagycenki Széchenyi István emlékkiállítás és kastélypark turisztikai attrakciófejlesztése című programra csaknem bruttó 127 millió forintot nyertek, ebből körülbelül hatvanmillió jut majd a tárlatra, ötvenmillió a parkra, és tízmilliót szánnak a fogadótér korszerűsítésére. A támogatási szerződést május 25-én kötik meg, s ebben pontosítják a számadatokat. A megvalósításra két év áll rendelkezésre, de az igazgató reméli, hogy a jövő tavasszal már a megújult kiállításba léphetnek be a látogatók.

Tóth Imre szerint a hetvenes években épült kiállításon bemutatott – számos országos és nemzeti intézménytől kölcsönzött – tárgyegyüttes jó válogatás, segítségükkel ma is be lehet mutatni a gróf életét és munkásságát. Ám az installáció, a vitrinek, a világítás, a temperálás már nem felelnek meg a modern műtárgyvédelmi és vizuális igényeknek. Ma fontos, hogy a kiállítás legyen változatos, tanulságos, mozgalmas, alkalmazza a modern kor technikai eszközeit, oktasson, informáljon és szórakoztasson egyszerre. Az említett részletek felújítása elodázhatatlanná vált tehát, hogy méltók lehessenek a megye legfontosabb birtokosának, egyben legkiemelkedőbb magyar történelmi személyiségének emlékéhez. „Az emeleti kiállítótermekben gyakorlatilag egy a 19. századot bemutató tudományos-technikai kiállítás jön létre reményeink szerint, amely a látogatók számára érthetővé teszi, milyen elvek alapján működik a Lánchíd vagy a korabeli vasút, gőzhajó, milyen volt egy lóverseny a reformkorban” – mondja Tóth Imre, aki a kiállítás kurátora is. „A kastély azonban nemzeti emlékhely is – hangsúlyozza –, vagyis nem akarjuk megfosztani a látogatókat attól a szinte szakrális élménytől, hogy azokban a termekben járnak, amelyekben egykor a legnagyobb magyar élt és alkotott.” Az első emeleti kiállítótér enterieur jellegű kialakítása ma is kitűnő lehetőséget ad a Széchenyivel való érzelmi azonosulásra, bepillantást enged mindennapjainak világába. Itt látható például Széchenyi egykori miniszteri dolgozószobája. „Ezeket a pillanatokat szeretnénk sokkal intenzívebben átélhetővé tenni a látogatók számára” – olvasható a készülő kiállítás rezüméjében. Szeptember végéig látható például kamarakiállítás azokból a ruhákból, amelyekben Széchenyi István élete utolsó óráját töltötte. A gróf halálának pontos rekonstrukciója és bemutatása olyan feladat, amelynek új látogatói csoportokat vonzhatnak a múzeumba – reméli Tóth Imre. „Mindezek mellett a kiállításban alkalmazandó új technikai megoldásokkal el szeretnénk érni, hogy a kastély minden magyar iskolásnak elődleges információforrásul szolgáljon a Széchenyi család, gróf Széchenyi István és a reformkor megismerése és tiszteletének megalapozása tekintetében” – hangsúlyozza az igazgató.

Nem csupán a kiállítás felújításának jött el az ideje az évente 40-45 ezer látogató által felkeresett nemzeti emlékhelyen. A beléptetőszint elavult, esztétikailag korszerűtlen, minimális információkat képes csak adni a kiállításról, a Széchenyi családról, a múzeum intézményeiről és a környék más turisztikai attrakcióiról – mondja Tóth Imre. A ma múzeumlátogatója már elvárja, hogy mindenre kiterjedő, közérthető és könnyen hozzáférhető információkat kapjon a helyről, ahová érkezik, s mindezt kellemes környezetben, ahol szívesen tartózkodik, és szívesen visszatér. Ennek érdekében jelentős átalakításokra van szükség.

Az emlékévben Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata és a Soproni Múzeum még számos rendezvénnyel emlékezik gróf Széchenyi Istvánra. A programok már márciusban elkezdődtek (egy a néhány éve elhunyt egykori nagycenki múzeumigazgatóra, Környei Attilára emlékező időszaki kiállítással), és szeptember végéig tartanak. Kiállítások, koncertek, vetélkedők, előadások várják az érdeklődőket. A legnagyobb magyar születésnapját meg-előző hétvégén, a Széchenyi-emléknapokon néhány országos jelentőségű esemény is lesz Nagycenken: szeptember 17-én például Kocsis Zoltán Szé-chenyi István tiszteletére írt zeneművének ősbemutatója lesz a szerző tolmácsolásában; másnap pedig bált rendeznek a kastély egykor lakója emlékére.

Bozsvári István, a közeli Fertőszéplak polgármestere már kevesebb jó hírrel tud szolgálni. A faluban áll a Széchenyi család egyik volt kastélya, amelyet az 1680-as években kilencven évre vettek bérbe az Esterházy famíliától. Amikor a bérlet ideje lejárt, az Esterházyak magtárrá alakították át az épületet, s az ekként szolgált kétszázharminc évig. A leg-utóbbi időkben a téesz borászata üzemelt benne. A falu most Széchenyi Galériaként megnyitja ugyan a házat – amely időszaki tárlatokat fogad be –, de a felújításhoz és az üzemeltetéshez befektetőket keres. Évek óta hiába.

Radnainé dr. Fogarasi Katalintól, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság főtitkárától megtudtuk: szervezetük egyik fontos eseménye volt a Széchenyi Istvánnak a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia Templomban tartott gyász-szertartása 150. évfordulójára emlékező szentmise április 30-án. Az esten Mozart Requiemje csendült fel, a szentmise előtt pedig Széchenyi István történelmi szerepét, jelentőségét és hatását  méltatta Iván László professor emeritus. A szentmise végén beszédet mondott Széchenyi Mihály, gróf Széchenyi István egyik leszármazottja, a Széchenyi Tudományos Társaság elnöke.

Ez a szervezet is számos megemlékezést tart az idén. Meghirdették például a Széchenyi álma című nemzetközi gyermekrajzpályázatot. Ősszel neves művészekből álló zsűri értékeli majd a beküldött alkotásokat. Legfőbb partnereik a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, a Széchenyi István Egyetem, a Széchenyi Társaság és a Lomnici Zoltán által alapított Emberi Méltóság Tanácsa. A kiművelt emberfők programban a műszaki egyetemekkel és főiskolákkal közösen Új utak az oktatásban címmel előadássorozatot szerveznek. „Kezdeményeztük a Kiváló Magyar Áruk Áruháza Zrt. létrejöttét. Alapítói vagyunk a Kiváló Magyar Termékekkel a Nemzetért Egyesületnek, amely ernyőszervezetként igyekszik összefogni a pozitív kezdeményezéseket” – mondja Szunai Miklós, a Széchenyi Tudományos Társaság ügyvezető elnöke. Szintén az emlékév keretében kezdeményezték a fővárosi Kincsem parkban a Kis Magyarország elnevezésű programot, ahol a lósporttal, a lótartással és az ezekhez kapcsolódó nemzeti hagyományokkal naponta ismerkedhet mindenki a gyermekektől a felnőttekig. Terveik szerint itt lennének a megyék házai, árusítással egybekötött bemutatókkal, mindennemű játék- és szórakozási lehetőséggel – foly-tatja az elnök, hozzátéve: „Ebben a létesítményben Magyarország egy helyen bemutatkozna, egész napos családi programokat kínálva, természetesen zömében magyar árukkal, magyar filmekkel és egy olyan logisztikai központtal, amelybe szinte minden információ elérhető az országról. A hitelességről szakmai testületek gondoskodnának.”

A korábban említett, a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott Felemelő évszázad program a legnagyobb magyar korszakának nagyszerű eredményeit mutatja be. A tárlatok közül talán a legjelentősebb az 55 millió forintból megvalósuló A lehetőségek országa – Polgárosodás a 19. századi Magyarországon című vándorkiállítás lesz. A nyolc helyszínen, 2010–2011-ben megvalósuló tárlat projektvezetőjét, Basics Beatrix művészettörténészt, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettesét kérdeztük a részletekről. A muzeológus elmondta, a Múzeumok Éjszakáján startol a program a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban, és a Göcsej Múzeumban, Zalaegerszegen fejeződik be a vidéki körút 2011 novemberében. Másfél év alatt útba ejti a tárlat a nagycenki Széchenyi Emlékmúzeumot, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumot; a nagyváradi Körösvidéki Múzeumot, a nyíregyházi Jósa András Múzeumot és a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeumot. Harsányi László NKA-elnök a MúzeumCafének elmondta: arra kérte a közművelődési kollégiumot, hogy a vándorkiállítások helyszínei számára hirdessen meg kiegészítő rendezvényeket.

A haza hasznos polgárai

A kiállítás arra keresi a választ, hogyan alakult ki az a fontos szerep, amelyet a polgárság az ipar, a kereskedelem, a tudományok, a kultúra, a közélet terén betöltött. „Ezt a folyamatot hat családi, személyes történeten keresztül szeretnénk bemutatni” – meséli Basics Beatrix kurátor. Ezeket megismerve értheti meg a látogató, miként lehetett bárki – származásra, nemre való tekintet nélkül – „hazájának hasznos polgára”, ahogyan ezt Kner Imre édesapjának írt levelében célként megfogalmazta. A kiállítást fogadó helyszínek egy-egy helyi dinasztia sorsának bemutatásával gazdagítják az anyagot. Nagycenken például Széchenyi mellett id. Storno Ferenc életútját és munkásságát mutatják be augusztus 18-tól szeptember 30-ig.

A báziskiállításon megismerhető lesz a herendi porcelángyártás felvirágoztatója, Fischer Mór és családja. A magyar ipar úttörői közül Ganz Ábrahám és Mechwart András portréját rajzolják meg. A Korányi család históriája a magyar orvostudomány megteremtői előtt tiszteleg. Helyet kap a tárlaton az a makedón–román származású Sina György is, aki a gyapjúkereskedelemben szerzett vagyonát később banküzletbe és közlekedési vállalkozásokba fektette, megszervezte a Lánchíd finanszírozását, és Széchenyi más vállalkozásait is támogatta. Sináék az Oszmán-török Birodalomból érkeztek Bécsbe, és a hagyomány szerint az ő édesapjáról mintázta Jókai Mór Az aranyember lapjain Ali Csorbadzsi alakját. A nemzeti zene megteremtői közül Rózsavölgyi Márk és Bihari János szerepel majd a kiállításon. A tárlat igyekszik új szemszögből láttatni a polgárosodás hőskorát, így például a közvélemény előtt jól ismert művészek, Jókai Mór, Barabás Miklós és Borsos József itt elsősorban mint a polgári életmód, értékvilág képviselői jelennek meg. Basics Beatrix elmondta, hogy a helyi kiállításokat is mindenhol levéltári kutatási program előzte meg, amelyet az NKA külön támogatott.

A kurátor arról is beszélt, hogy tervek szerint a vándorút végén a teljes, tehát a vidéki „kiegészítésekkel” dúsított kiállítás valószínűleg látható lesz a Magyar Nemzeti Múzeumban is. Csorba László, a MNM főigazgatója lapunk megkeresésére megerősítette szándékát a tárlat befogadására. A főigazgató – maga is Széchenyi-kutató – saját múzeumi terveiről is beszélt. A Nemzeti Múzeum az ősszel mutatja be a Széchenyi világai munkacímű tárlatot. A kiállítás nem lép fel a teljesség igényével, hanem a hatalmas életműből néhány fontos elemet hangsúlyoz – mondja Csorba. Az első egység azoknak segít, akik nem ismerik igazán Széchenyit: rövid pályarajzon lehet végigkövetni életét és munkásságát. A második terem a nagy alkotót, a „magyar civilizátort” mutatja majd be, és a terem központi installációs és gondolati motívumaként a Lánchíd jelenik majd meg valamiképpen. „Ez a szimbólum alkalmas arra, hogy megmutassuk, hogy Széchenyi mindent sokoldalú összefüggéseiben látott – mondja a főigazgató. – A híd összeköt két országrészt, melyek között megindul az áruforgalom, de összeköt két várost is, amelyekből a magyar főváros születik meg. A hídpénz bevezetése a kiváltságokon üt rést, a híd maga pedig nagyszerű mérnöki munka, így a világszínvonalú hídépítészetet hozza el hazánkba.” A harmadik terem a legnagyobb magyar döblingi éveiről szól. „Érzékeltetni akarjuk, milyen eszközökkel szállt szembe az önkényuralommal a szanatórium vendége. De ebbe nemcsak a titkos röpiratgyártás részletei tartoznak bele, hanem a korabeli ideg- és elmegyógyászat világa, módszerei, beteg-orvos viszonya is. Igyekszünk összefoglalni azt, amit Széchenyi betegségéről tudunk.” Ebben a teremben kapnak helyet a halállal kapcsolatos források is. A múzeum kiállításának ez a része kettős célt tűz maga elé: „Egyfelől meg akarjuk mutatni, hogy a beteg ember is tud tenni a hazájáért, ha akar. Másfelől világossá kell tenni, hogy minden közvetett adat és bizonyíték ma egyértelműen amellett szól, miszerint Széchenyi öngyilkos lett” – mondja a történész. A tárlat többi része a legnagyobb magyar kultuszáról ad tájékoztatást. Széchenyi már életében mitikus figurává vált – fejtegeti a főigazgató –, és azóta a mítosz újabb és újabb motívumokkal gyarapodott. A trianoni sokkhatás után Szekfű Gyula konzervatív reformert faragott belőle, az ötvenes években teljesen elutasították, a kádári „puha diktatúra” pedig azt a nemzet érdekében a birodalommal kompromisszumot kereső figurát népszerűsítette, akinek éppenséggel Kádár János akarta láttatni önmagát. Ezekben a termekben értjük meg a Széchenyi-mítosz lélektanát, és így a gyilkosságlegenda máig továbbélésének okát: „Sokak számára ma is nehéz elfogadni, hogy a nemzet modern szentje öngyilkos lehet.”

Az emlékévet még januárban a Hídtörténetek – Lánchíd című kiállítás nyitotta meg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban. A tárlaton eredeti tervrajzok és a hídhoz kapcsolódó tárgyak segítségével ismerhették meg a látogatók hazánk első állandó Duna-hídjának történetét.

Az 1849-ben átadott híd alkatrészei mellett hídbárcákkal (ez a hídpénz megfizetését igazoló jegy volt), korabeli metszetekkel, képekkel, a nagyközönség előtt még soha be nem mutatott kéziratokkal, geodéziai műszerekkel találkozhattak az érdeklődők. Láthatók voltak azok a tervek, javaslatok is, amelyek a Lánchíddal szemben versenyeztek a megvalósításért. A kiállítás érdekessége az eredeti Lánchíd szerkezetét hihetetlen pontossággal bemutató modell volt, amely minden alkatrészében az eredeti hidat követi.

Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítási tervében eredetileg szerepelt egy Széchenyi István-emlékkiállítás, amellyel a gyűjteményükben őrzött Széchenyi-relikviák bemutatásával tisztelegtek volna a legnagyobb magyar emléke előtt – tudtuk meg az intézménytől –, ám végül a Széchenyi Társasággal való tárgyalás eredményképpen arra jutottak, inkább tárgykölcsönzésekkel csatlakoznak a Magyar Tudományos Akadémia kiállításához. Ez utóbbi állítást a MTA Könyvtára cáfolta ugyan, az viszont igaz, hogy helyet adtak a Széchenyi Emlékbizottság április 17-én tartott Széchenyi István mint magánember című konferenciájának. Az OSZK a zirci Reguly Antal emlékkönyvtárban is tervez kiállítást. A műemlék könyvtár az író, politikus eredeti munkáin kívül gazdag anyaggal rendelkezik a korabeli folyóiratokból, metszetekből, amelyek segítenek a 19. század hangulatát felidézni – tudtuk meg a szeptember 21-én nyíló és az év végéig nyitva tartó tárlatról. Ezt teszik teljessé Egervölgyi Dezső Széchenyi István témájú éremgyűjteményének értékes darabjai, de teret szentelnek a gróf édesapjának, Széchényi Ferencnek is, akinek az adománya képezte nemzeti könyvtárunk alapjait.

Eredeti napló, speciális vezetések

Május 3-án nyílt meg az emlékév egyik legjelentősebb tárlata. Mázi Bélától, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának főkönyvtárosától megtudtuk, a kiállítás az Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézete és a könyvtár közös rendezésében valósult meg, és az Akadémia székházának legfelső szintjén található Művészeti Gyűjteményben kapott helyet. A kiállítás döntően az Akadémiai Könyvtár Kézirattára Széchenyi-gyűjteményének dokumentumain és a MTA tulajdonában lévő műtárgyakon alapul. A falakon látható képgaléria mindenekelőtt Széchenyi István kultuszának kialakulását, valamint a gróf legjelentősebb kortársainak portréit mutatja be. A tárlókban elhelyezett mintegy kétszáz dokumentum igyekszik áttekinteni az egész életutat. Széchenyi István a magyar történelem legalaposabban kutatott személyisége – hívta fel a figyelmet a tényre Mázi Béla –, a róla szóló szakirodalom több ezer bibliográfiai tétel. Így írásai, levelei és a vele kapcsolatos dokumentumok a szakirodalomból jórészt ismertek. A kiállítás újdonsága, hogy a különleges alkalomra való tekintettel Széchenyi naplóit, kéziratait, ezeket a máskor elzárva őrzött kincseket most néhány hónapig a múzeumlátogatók is megnézhetik, megpróbálhatják kibetűzni a naplók sűrű, apró betűs sorait vagy éppen a gróf akadémiai működésének néhány dokumentumát.

A Magyar Tudományos Akadémia már csaknem másfél évszázada őrzi Széchenyi István hagyatékát – vezet be a főkönyvtáros a legjelentősebb Széchenyi-gyűjtemény történetébe. 1905-ben hozták létre a Széchenyi Múzeumot, amely korlátozottan látogatható kiállítóhely, egyszersmind kutatóhely is volt. A második világháború után az Akadémián megszüntették az emlékszobákat és a külön kezelt gyűjteményeket, így a Széchenyi Múzeumot is. A kéziratokat és nyomtatványokat az Akadémiai Könyvtár állományában helyezték el, a tárgyi anyagot az Akadémia intézményei kapták. Így jött létre az MTA Könyvtára Kézirattárának Széchenyi-gyűjteménye, amely a könyvtár működési szabályai szerint kutatható.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum sem vállalkozott összefoglaló életmű-kiállításra. Az okokról Estók János főigazgató-helyettest kérdeztük. A történész elmondta: Széchenyi halálának napján nyitottak meg egy kamaratárlatot a múzeum legforgalmasabb helyén, a barokk épület földszintjén, a múzeumi bolt mellett. „Ez a kiállítás nem elégszik meg azzal, hogy a grófnak a mezőgazdaságra vonatkozó tevékenységéről beszéljen – hangsúlyozza a főigazgató-helyettes –, hanem megkísérli bemutatni azt a komplexitást, ahogyan Széchenyi az ország polgárosodásáról gondolkodott.” Nem lehet például a hitel sokat emlegetett kérdését önmagában tárgyalni, beszélni kell annak politikai, társadalmi és mentális összefüggéseiről is. Estók János arra is emlékeztetett, hogy az 1825–27. évi diétáról ugyan jellemzően csak a Magyar Tudományos Akadémia 1825-ös megalapítása jut eszünkbe, pedig Széchenyi a tudós társaság létrehívását követő évben lófuttatást is szervezett Pozsonyban. A lóversenyek helyszínét a diéta feloszlása után pedig rögvest Pestre helyezte, hiszen a magyar nyelvű tudományosság fejlesztését és a lótenyésztést, illetve ezzel együtt általában a gazdaság korszerűsítését és a reformok elfogadtatása szempontjából is fontos társasági élet fellendítését együtt szorgalmazta. A kiállítás az Alföld arculatát átformáló folyószabályozások révén azt is igyekszik érzékeltetni, hogy a Széchenyi elindította folyamatokra miként építkeztek a következő nemzedékek. A tárlat azt is hangsúlyozza, hogy Széchenyi a legtöbb reformjához úgy szerzett támogatást, hogy mozgásba hozta a civil társadalmat. Ebből a szempontból a mának is üzen a kiállítás.

Ez az időszaki tárlat azonban leginkább csak „ínycsiklandozónak” készült: felvet bizonyos kérdéseket, amelyekre a válaszokat a Mezőgazdasági Múzeum állandó kiállításai fejtik ki. „Ezért is nem vállalkoztunk nagyszabású Széchenyi-kiállításra – mondja a főigazgató-helyettes –, hiszen a mi állandó tárlataink is jórészt éppen az ő korát mutatják be. Ezekben most olyan speciális vezetéseket tartunk, amelyekből kirajzolódik a látogató számára Széchenyi életműve.” Estók János szerint nagy figyelmet fordítanak a gyermekekre és a diákokra is. A múzeum honlapján a Gyereksarok menüpontból elérhető a Széchenyi-kvíz. A kétfordulós játékban nemcsak ismeretanyagukat bővíthetik, hanem – a helyes kitöltéssel – ajándékokat is nyerhetnek a diákok. Az első forduló tavasszal indult, négy helyes megfejtő egy-egy, a Múzeumok Éjszakájára szóló belépőjegyet kap ajándékba. A második forduló ősszel kezdődik, a helyes megfejtők közül négyen balatoni kirándulást nyernek Keszthelyre, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Georgikon Majormúzeumába.