A gépek lelke
MúzeumCafé 4.
Gépek, berendezések között élni lelketlen dolognak tűnhet – de csak annak, aki nem tudja, hogy a gépek- nek is van lelkük. Csippán István, az Országos Műszaki Múzeum gyűjteménykezelője azonban persze tudja ezt.
A Lágymányosi híd budai hídfőjéhez közel áll az Országos Műszaki Múzeum épülete, amelyet nem könnyű megtalálni – de érdemes. Csippán István ebben a technikatörténeti múzeumban gyűjteménykezelő, immár húsz éve. A nyugdíjas éveihez közeledő szakember 1949-ben született, és gyerekkora óta vonzódott a múzeumi világhoz, s azon belül is a műszaki tárgyakhoz. Közel laktak a Városligethez, így a Közlekedési és a Mezőgaz- dasági Múzeumot gyakran látogatták édesapjá- val és testvérével. Elemi kíváncsiság volt benne a műszaki tárgyak iránt: szerette szétszedni a dolgokat, ahogyan ő mondja, ép játéka soha nem volt, az érdekelte, mi lakik a tárgyak belsejében, hogyan működnek.
Később villanyszerelőnek tanult, ám mivel a Csippán család kétszáz éve hajós dinasztia volt, először ő is vízre szállt: hajózott a Duna magyar szakaszán, hajógépészként szolgált öt évig. Csak- hogy a család mellett nehéz kenyérkereset volt a gyakori távollét, és benne nem csörgedezett az igazi hajós vér, mint őseiben. Nem akart mégsem teljesen szakítani a vízi életmóddal, így köztes megoldásként a Vízügyi Múzeumnál kötött ki. Feladata különféle tárgyak restaurálása volt, ahol atyai barátja, Drexler Győző tanította – közös munkájuk eredménye volt, hogy rendbe tették az esztergomi Duna Múzeum gyűjteményi anyagát.
Később Szigetszentmiklósra költözött, és a nagy távolság miatt muszáj volt átszerződnie az Országos Műszaki Múzeumhoz, ahol a restaurá- torműhelyben dolgozott hat évig. Majd hét évre megszakította múzeumi munkáját, és a Pestvi- déki Gépgyárban dolgozott mint repülőgép-mű- szerész. Ezt követően, dr. Vámos Éva, az akkori főigazgató invitálásra visszatért a Műszaki Múze- umhoz, régi tárgyaihoz a műhelybe, tíz éve pedig gyűjteménykezelőként munkálkodik. Feladata nem könnyű, a szó fizikai értelmében, hiszen oly- kor többtonnás tárgyakat kell mozgatnia kollégá- ival, a parányi optikai lencséktől a tizenkét méte- res, elemekből összerakott ősszámítógépen át a gőzgépekig, gyakran pedig finom mozdulatokra van szüksége, például ha kényes csillagászati táv- csöveket kell kiállításba rendeznie.
A múzeum gyűjteményéből ő maga is főként a csillagászati, geodéziai tárgyakat szereti. Sze- mélyes kedvencei a régi fényképezőgépek, az első távcsövek, a korabeli földgömbök és a kezdetleges filmfelvevők. Nyugodt, hozzáértő, rögtönzött elő- adását hallgatva az embernek az a benyomása tá- mad, hogy Csippán István az a szó jó értelmében vett régi vágású múzeumi szakember, aki ismeri a gyűjtemény szinte minden tárgyának történetét és sorsát. Legyen szó akár muzeális értékű világ- óráról, melyet Mayr Gyula órásmester készített az 1911-es torontói világkiállításra, és egyszerre mutatja a világ ötvennégy országának helyi ide- jét, vagy legyen szó a majd’ ötven éves Ural 2 szá- mítógépről, amely tipuson a világűrt is megjárt Charles Simony is tanult programozni egykoron. Csippán István azt mondja, hogy a jövőben sok- kal nehezebb feladat vár a műszaki gyűjtemé-
nyek gyarapítóira, hiszen a manapság készült használati és tudományos eszközök élettartama bomlékony műanyag szerkezetük miatt megle- hetősen rövid. Így sokkal inkább a tárgyak mű- ködésének, elhelyezésének és használatának a dokumentálása válik fontossá. A jövő Műszaki Múzeumában még mindig láthatók lesznek a ma is többszáz éves tárgyak, míg a mai közkedvelt műszaki eszközök szétesnek, és csak digitalizált formában lesznek megismerhetők.
Ha valaki az Országos Műszaki Múzeumban jár, meglehet, éppen Csippán István lesz a kala- uza, hiszen gyakorta helyettesíti a tanulmányaik miatt távollévő tárlatvezetőket, és gyakorta meg- esik az is, mellé osztják be a kezdő munkatársa- kat, hogy próbáljon átplántálni beléjük valamit a múzeum és a kiállított tárgyak szeretetéből. Mert a gépeknek is lelke van, vallja Csippán István, őrzik alkotójuk eredeti szándékát, hogy jobbá és könnyebbé tegyék velük a világot.