A gödöllői szőnyeg száz éve
MúzeumCafé 2.
Négy reprodukció látható A gödöllői szőnyeg száz éve című katalógus címlapján: Körösfői-Kriesch Aladár, Mihály Rezső, Nagy Sándor és Undi Mariska egy-egy alkotásáé. Már ez az összeállítás is jelzi, hogy milyen sokszínű volt a gödöllői szecessziós művésztelep keretei között 1904-ben létrejött szőnyegműhely termése, s azt is, hogy a három évvel korábban alakult művésztelep tagjai mennyire nem külön műfajként kezelték a textilszövést, hanem az eszményükként megfogalmazott összművészet szerves részeként, s így festők, grafikusok, szobrászok, építészek egyaránt részt vettek a szőnyegek tervezésében. A szövés fáradságos munkája – olvasható Őriné Nagy Cecília tanulmányában – a szövőiskolában folyt, amelyet megalakulása után három évvel az Iparművészeti Iskola állami támogatást élvező tanműhelyévé nyilvánítottak, a műhely vezetőjét, Körösfői-Kriescht pedig kinevezték az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanárává. Az 1907-es esztendő amúgy is „nagy év” volt a gödöllői szőnyeg történetében, hiszen eddigre már hazai és nemzetközi díjak, valamint számos meghívás jelezte, hogy rangja nemzetközivé vált. A 2007-es évben három helyszínen rendezték meg A gödöllői szőnyeg száz éve című tárlatot: a városi múzeum adott otthont az 1920 előtt készült műveknek, a Gödöllői Galériában mutatták be az 1920 és 1945 közötti korszak termését, míg a GIM-házban a Kortárs gödöllői kárpitok című kiállítást rendezték meg. A gödöllői szőnyegszövést a két világháború sem tudta megszüntetni, nemzedékről nemzedékre adták itt át egymásnak tudásukat a tervezők és szövőasszonyok. Igaz, az 1950-es évektől egy időre háttérbe szorult a gödöllői alkotótelep és vele a szőnyegszövés művészete, ez azonban még inkább fölértékeli a centenáriumi tárlatok és a hozzájuk kapcsolódó kiadvány jelentőségét.
A gödöllői szőnyeg 100 éve
szerkesztő: Őriné Nagy Cecília