Gyűjtemény a Tűztorony árnyékában
MúzeumCafé 1.
Victor Vasarely alkotásaiból nyílt kiállítás nyáron a veszprémi várban, a Tűztorony árnyékában. Ezt megelőzően hazai és külföldi kortárs művészek alkotásaiból rendeztek tárlatot Nemzetközi monokróm festészet címmel; ezen olyan alkotók is szerepeltek, akik a hatvanas évek végén születtek, így nemzedékek párbeszédeként kerültek tehát egymás mellé a festmények. És hogy a művészet jelenéről, közelmúltjáról és jövőjéről szóló eszmecsere széleskörű és tartalmas legyen, ahhoz nem kellett mást tenni, mint megszemlélni az állandó műveket is: Barcsay Jenő és Lossonczy Tamás, Max Bill és Aurelie Nemours, valamint más jelentős, immár a kortárs művészet klasszikusaiként emlegetett művészek alkotásait.
Izgalmas művek, izgalmas kiállítások várják az érdeklődőket több mint négy éve a veszprémi vár bejáratánál, a Tűztorony tövében, ahol 2003 júniusában nyílt meg a Modern Képtár – Vass László gyűjtemény, amelyet bízvást nevezhetünk a modern és a konstruktivista személetű művészet egyik új európai centrumának. Ahogyan Hegyeshalmi László, a képtárat működtető Művészetek Háza igazgatója írja: „Ezzel a kulturális beruházással a vár egyik kitüntetett pontjának nagyszabású, példa értékű építészeti rehabilitációja valósult meg. Olyan gyűjtemény épül itt Veszprém városa és az európai kultúra örömére, amely csak a XX. század elején ismeretes magyarországi gyűjtemények nagyságával, jelentőségével mérhető össze.”
Ha más nem, ez a bevezető valóban a múltba való visszalépésre, a műgyűjtés értékteremtő voltán való tűnődésre biztat. De csak annyi időre pillantsunk vissza a múlt század első felébe, amíg Petrovics Eleknek, a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatójának Újakról és régiekről szóló könyve egy mondatát idézzük: „A gyűjtés neveli legjobban az amateurt, s idővel még olyanokat is átalakít a művészet őszinte barátaivá, akik eredetileg nem belső szükségletből kezdték a gyűjtést”. Petrovics megállapítása érvényes a Vass-gyűjteményre is, még akkor is, ha Vass László nemzetközi hírű cipészmester belső szükségletből vált gyűjtővé a hetvenes évek közepén. A szakmai önállóság ébresztett benne igényességet a mindennapi munkáján túl, így jutott el a kortárs művészethez. Petrovics megállapítása abból a szempontból találó, hogy a gyűjtő felismerte: a gyűjtés öröme átadható, s ha megmutatja a világnak azt a sajátos szellemi arcot, amelyet kollekciója darabjai rajzolnak róla, továbbadhatja a kortárs művészet iránti érdeklődést, másokban is felébresztheti a gyűjtőszenvedélyt.
Az idézett Petrovics-mondatot egyébként abban az albumban is olvashattuk, amely 1998-ban jelent meg a Vass-gyűjteményről. Az akkori magyarországi művészeti könyvek sorában kitüntetett helyre számíthatott a kiadvány, mert egy viszonylag későn indult, de következetesen formálódott gyűjtői pályát, értékes művekből álló kollekciót tekintett át, másrészt a kötet sok tárlatlátogató kiállítási élményét erősítette meg: 1996-ban rendezték ugyanis az Ernst Múzeumban a Vass-gyűjtemény anyagából Az én múzeumom című válogatást, annak a gondolatnak a jegyében, hogy minél szélesebb körnek adhassák át a gyűjtés, a műélvezet örömét. Részben e gondolat jegyében nyíltak a következő években újabb és újabb tárlatok is az anyagból.
Az album megjelenése után nem sokkal éppen a veszprémi Csikász Galériában rendeztek ilyen kiállítást, amely közvetlen előzménye lett annak, hogy a gyűjtemény jelentős része néhány év múlva letétként hosszú távon Veszprémbe kerüljön. Ez a tárlat arra is alkalmas volt, hogy a gyűjtői érdeklődés újabb irányairól képet kapjon a látogató. Akkor vált széles körben nyilvánvalóvá, hogy Vass László gyűjtői érdeklődése ugyan elsősorban a konstruktív törekvésekre irányul, de nem mereven behatárolt. A végső szót a mű kvalitása, hitelessége mondja ki, így lehet, hogy az alapvetően a konstruktivizmus, a hard edge, az újgeometria által meghatározott gyűjtemény fő értékei közé tartoznak Lossonczy Tamás és Gyarmathy Tihamér látomásos kompozíciói, Tóth Menyhért embert-természetet egységben látó-láttató víziói, a „festői” Nádler István-művek, s a plasztikai anyagban is kiemelkedően fontos helyet kapnak Medgyessy Ferenc, Vilt Tibor, Jakovits József figurális művei.
A gyűjtői pálya kiindulópontját Barcsay Jenő négy festménye jelentette, azé a mesteré, aki – köszönhetően a nyolc éven át hetente egyszer nála töltött délutánoknak – talán a legnagyobb hatást gyakorolta Vass László gyűjtői érdeklődésének kialakulására. De megérintette Korniss Dezső művészete is: az ő első műve a gyűjteményben még az Európai Iskola működésének utolsó évéből, 1948-ból való, az utolsó pedig a „régi és új avantgárd” találkozásának, a progresszív tendenciák fölerősödésének időszakából, a hetvenes évek második feléből. Lossonczy Tamást a negyvenes és a kilencvenes, Gyarmathy Tihamért az ötvenes és a nyolcvanas években készült festmények képviselik, s majd harminc év választja el Marosán Gyula legkorábbi és legkésőbbi műveit is. A konstruktív tendenciák sokrétűségét, egyszersmind a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar művészetének sokszólamúságát többek között Deim Pál, Harasztÿ István, Hencze Tamás, Konok Tamás, Károlyi Zsigmond, Hajdú László munkái érzékeltetik.
A gyűjtemény megnyitásakor harmincöt magyar művész alkotásai kerültek a közönség elé, az említettek mellett Bak Imre, Molnár Vera, Megyik János, Szikora Tamás, Kovács Attila képei, valamint Csíky Tibor, Harasztÿ István, Ézsiás István szobrai. Rendkívül jelentős értéket képvisel Vass László Tóth Menyhért-gyűjteménye, a festményeket, rajzokat és a művészt ábrázoló, Tóth István készítette fotókat nyitáskor az épület felső szintjén helyezték el, ahol később a változó anyagú időszaki kiállításokat rendezték, rendezik. Húsz külföldi művész alkotása is szerepel az állandó kiállításon, köztük például Max Billnek, a konkrét művészet legjelentősebb képviselőjének a képei. De látható alkotás Aurelie Nemours-től, Bridget Rileytől, Kenneth Martintól, Robert Mangoldtól, Peter Halleytől, Francois Morellet-től, Adolf Luthertől és Luigi Tomasellótól is.
A kortárs művészet nagy győzelmeként értékelhető a Modern Képtár – Vass-gyűjtemény megszületése. Létrehozása egyszersmind a régió kulturális turizmusa történetében is új szakaszt jelenthet (mint ahogy nem sokkal később a László Károly-gyűjtemény veszprémi elhelyezése is). Abban persze, hogy a Vass-gyűjtemény rendkívül sok művészetkedvelőt vonzhat Veszprémbe, annak is szerepe van, hogy a 179 kép kiállításához a város a Tűztorony közvetlen szomszédságában álló épületekkel, illetve azok múzeumi célú átalakításával járult hozzá, amivel egy önmagában is jelentős vonzerővel rendelkező épületegyüttes jött létre. A rekonstrukcióhoz, múzeumi célú átalakításhoz a város adta a mintegy 130 millió forintot kitevő költségek hatvan százalékát, emellett mintegy 15 millióval járult hozzá a költségekhez a gyűjtő; támogatta az ügyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is, és majdnem 30 millió forintot nyertek el a Széchenyi Tervpályázaton a múzeum létrehozására. Az épületegyüttest a Turányi Gábor Ybl-díjas építész vezette Turányi és Simon Építésziroda alakította át múzeumi célokra.
Mintegy a régi és az új művészet, a természet és az épített környezet, az organikus és a konstruktív, a belső és a külső terek közti találkozási pontként állították fel a kilenc teremből álló múzeum bejárata előtt Pán Márta Franciaországban élő szobrászművész Lencse című alkotását, amelyet Vass László – ahogyan azt az avatóünnepségen bejelentette – Veszprém városának adományozott.