Hálózatokba szerveződő intézmények, interdiszciplináris gondolkodás – imho

Általános meggyőződés, hogy a múzeumoknak át kell gondolniuk jövőbeni szerepüket: válaszokat kell találniuk arra, hogy a jövőben milyen társadalmi feladatokat kell ellátniuk, ehhez milyen múzeumi struktúra lenne ésszerű, és milyen anyagi eszközökre lesz szükségük. Az új profilépítés közben Németországban kiemelten fontossá vált a múzeumi kutatás megerősítése mind szövetségi, mind tartományi szinten. A németországi művészettörténeti, muzeológiai kutatás struktúrája azon alapul, hogy a múzeum kutatási intézményként pozicionálja magát, illetve az egyes területi vagy szakmai alapon szerveződő múzeumi szervezetek kutatási intézményhálózatként határozzák meg magukat. Ennek fényében átalakulóban van a hagyományos, úgynevezett független kutatóintézetek, az egyetemi kutatóközpontok és a múzeumok mint kutatóhelyek viszonyrendszere. A partnerség igényével egyre sűrűbben hálózatosodó német intézményrendszerben a kutatások megerősítése zajlik, a cél új tudást előállítani és átadni. A kutatóhelyek jelentőségének növekedése látszik a hozzájuk rendelt új, növekvő finanszírozási formákból is. Az interdiszciplináris gondolkodás is egyre inkább meghatározza a kutatásokat. A német múzeumpolitika egyik legtöbbet idézett gondolata a humboldti eszményhez való visszatérés, amelynek szellemében a tudományterületeket összekötő kutatás, az „oktatás a kutatáson keresztül” elve kerül egyre inkább előtérbe. A múzeumok, kutatóintézetek, egyetemek célja a tudásalapú társadalom létrehozásához való hozzájárulás, ez is alátámasztja a hálózatosodás intenzitását.

A németországi Oktatási és Kutatási Szövetségi Minisztérium (Bundesministerium für Bildung und Forschung; BMBF) az elmúlt években egyre erőteljesebben hangsúlyozza, hogy a múzeumok legfontosabb alapfeladata az új tudást eredményező, gyűjteményi alapú kutatás. A kultúrafinanszírozást is meghatározó alapelv lényege, hogy az egyes múzeumokban zajló kutatásoknak össze kell kapcsolódniuk más múzeumok, illetve az egyetemi és egyetemen kívüli kutatóintézetek kutatásaival. Ennek az elvnek a megvalósulását segíti, hogy mind állami, mind magánalapítványi szinten akkor lehet sikeresen pályázni egy-egy téma kutatására, ha a projektben részt vevők kooperációs csoportot hoznak létre vagy nemzeti, vagy regionális, vagy nemzetközi szinten. [1] A Német Múzeumi Szövetség emellett azt is kiemeli, hogy a gyűjteményekkel kapcsolatos tudományos kutatásoknak, elemzéseknek elsősorban tárgyközpontúaknak kell lenniük. Hiszen, mint mondják, éppen az különbözteti meg a múzeumokat más kutatóintézményektől, hogy bennük kiemelt helyet kap az eredeti tárgy anyagiságának vizsgálata. [2] Ebből a szempontból a múzeum hagyományos önértelmezését megerősíti a német kultúrpolitika 2013-as tematikus fókusza: Materiális kultúra a társadalmi fejlődés kontextusában. A cím jól mutatja, hogy a múzeumokban látják a növekvő virtuális kultúrához képest az anyagi kultúra, az eredeti tárgyak kutatásának mentsvárát. Ebben a tekintetben a közvetlenül az eredeti tárgyakhoz kötődő információ kinyerését, a múzeumokban zajló társadalmi-gazdasági folyamatokból kiinduló kánonépítést és a nyilvános oktatási képességet hangsúlyozzák.

Az ebben a szellemben folytatott múzeumi kutatások két irányban is hatnak az intézmények kiállításaira: az új információk újdonságot vihetnek az állandó kiállításon szereplő tárgyak elbeszélésébe, ugyanakkor a nem elsődleges, úgynevezett kompilációs kutatásokat elősegítve új ötleteket adhatnak a tematikus kutatások irányához, amelyekből aztán az új tudást átadó időszakos kiállításokat lehet megtervezni és bemutatni.

A kiállítási katalógusok és a gyűjteményi szakkatalógus készítése, a provenienciakutatás, a restaurátori és műtárgykonzerválási kérdések vizsgálata területén azonban általában nem hoznak létre központi kutatóintézetet – ez alól mindössze két kivétel van.

Miután az utóbbi években mind több múzeum kutatta a nácik által egykor elkobzott műtárgyak eredeti tulajdonosainak vagy haszonélvezőinek fellelése érdekében az 1945 előtti zsidó műkereskedőket és műgyűjtőket, ennek a programnak a racionalizálására 2007-ben létrehozták a Berlinben működő Proveniencia-kutatóhelyet, amely szervezetileg az Institut für Museumsforschung (Múzeumtudományi Kutatóintézet) része. A kutatóhely célja, hogy az 1933 és 1945 közötti, illetve az 1945 utáni akvizíciók körülményeit minél gyorsabban tisztázzák, és rendezzék a tulajdonviszonyokat. A koncentráltan dolgozó új intézménytől nagy teljesítményt várnak, évi egymillió eurót ad erre a célra a szövetségi kormány. Az első három év alatt százhúsz jogi indítvány született, ami jóval hatékonyabb munkát jelent a korábbinál, de még továbbra is rengeteg műtárgy várja származásának tisztázását. [3]

A másik kivétel, hogy a műtárgykonzerválás és -restaurálás kutatására is egy-egy külön részleget hoztak létre a Staatlichen Museen zu Berlinben, illetve a Reiss-Engelhorn-Museen  in Mannheimben. Az egyik legsikeresebb eredményük a Megmentett istenek a Tell Halaf Palotából című kiállítás volt a berlini Pergamon Múzeumban, amelyet 800 ezren láttak.

A bevezetőben idézett humboldti gondolatot és a tudásalapú társadalom működését szem előtt tartva a németországi múzeumok tudományos közösségek hálózatába tömörülnek. Elsősorban azért, mert rájöttek, hogy magasabb színvonalú tudományos tevékenységet eredményez, ha egy átfogó tudományos eszmecsere része a múzeum. Ez részben annak a felismerését is jelenti, hogy a múzeumoknak általában van archívuma, vannak eredeti tárgyai és azokhoz értő kutatói, de „házon belül” legtöbbször nincs önmagában elég intenzív tudományos eszmecserére lehetőségük, ezért szükségük van rá, hogy különböző egyetemekkel, főiskolákkal, más kutatóintézetekkel együttműködjenek. Ez eddig elsősorban a természettudományi múzeumok körében valósult meg a Konsortium der Deutschen Naturwissenschaftlichen Forschungssammlungen, illetve a Humboldt-Ring-Initiative keretében.

Persze nem minden múzeum folytat független kutatást a legmagasabb akadémiai színvonalon (például egyetemekkel együttműködésben), miközben látogatóbarát tevékenységét végzi. Az ilyen jellegű kutatás csak azoknak a kutatómúzeumoknak a feladata, amelyeknek a munkáját rendszeres szakmai kiértékelés kíséri. Ezekben az intézményekben a kiállítás-előkészítésnek és a kutatásnak egyforma fontossága van, éppen ezért ezek a múzeumok sokkal inkább képesek hidat építeni a kutatás és az oktatás között, mint bármely más kutatási intézmény, hiszen gyűjteményeik nemzeti és nemzetközi szinten is igen elismertek. A legsikeresebb német kutatómúzeum-hálózat a Leibniz Közösség, amelyhez nyolc olyan kutatómúzeum tartozik, amelyek kutatási eredményeit a Német Természettudományi és Bölcsészettudományi Bizottság a legmagasabb színvonalúnak tartotta: Senckenberg Természettudományos Kutatási Társaság, Frankfurt am Main (www.senckenberg.de), Német Bányászati Múzeum, Bochum (www.bergbaumuseum.de), Német Hajózási Múzeum, Bremerhaven (www.dsm.museum), Természettudományi Múzeum, Berlin (www.naturkundemuseum-berlin.de), Német Múzeum, München (www.deutschesmuseum.de), Római-Német Központi Múzeum, Mainz (www.web.rgzm.de), Német Nemzeti Múzeum, Nuremberg (www.gnm.de) és az Alexander Koenig Zoológiai Kutatómúzeum, Bonn (www.zfmk.de). Ez a felállás jelentős szinergiahatásokat eredményez a különféle tudományterületek között. Egy kutatómúzeum éves költségvetése minimum 1,7 millió euró, aminek fejében a szövetségi minisztériumi alapelveket és az eva-luációs rendet betartva dolgoznak ezekben a központi kutató-oktató-információs facilitásokban.

A Leibniz Közösséghez hasonlóan kiemelt támogatást élveznek a Német Kutatási Közösség (Deutsche Forschungs-gemeinschaft; DFG) által támogatott múzeumok. A nemzeti kutatástámogató szervezetek közül a DFG világviszonylatban is a legtöbb pénzt adja a bölcsészettudományi kutatásokra, legyenek azok kis, közép vagy egészen hosszú távú (akár tizenkét évig tartó) projektek.

Ebbe a körbe tartoznak az interdiszciplinaritásra és a közös kutatómunkára épülő nagyobb kutatócsoportok, a különleges kutatási területek, egyes egyetemek és az úgynevezett „exzellenzcluster”-ek, amelyek egy-egy adott témára vonatkozóan koncentrálják a múzeumi és az egyetemi kutatói kapacitásokat egy közös projektben (ezek az úgynevezett „exzellenzinitiative” keretében kapnak támogatást, ilyen például az ókorkutató TOPOI – www.topoi.org). Igen nagy a jelentősége annak, hogy akárcsak a Leibniz Közösséget, úgy a DFG által támogatott kutatások színvonalát is folyamatosan értékelik, elsősorban a projektek eredményességét és hatásfokát vizsgálva.

A Leibniz és a DFG kutatási közösségei mellett a legfontosabb a német Oktatási és Kutatási Szövetségi Minisztérium által közvetlenül támogatott projektek csoportja. Ide olyan német múzeumok és tudományos gyűjtemények pályáznak, amelyek más kutatóintézményekkel indítanak együttműködéseket. Ez a program abban is különbözik a Leibniz- és a DFG-projektekben részt vevőkétől, hogy a célzott projekttámogatások miatt gyorsan tudnak reagálni az aktuálisan felmerülő társadalmi témákra és elvárásokra, illetve a Német Tudományos Bizottság ajánlásaira. A Bölcsészettudományok fordítófunkciója nevű támogatási program részeként – amely része a BMBF Szabadságot a bölcsészettudományi kutatásokban nevű kezdeményezésének – évente egy tucat kutatócsoport kap támogatást a művészettörténet, az archeológia, a kulturális antropológia és a kultúrakutatás területein.

A sok izgalmas, kreatív kutatási koncepcióból alább kettőt részletesen is bemutatunk. Nagyon tanulságos az interdiszciplináris múzeumi kutatás sikere, új tudást hozó eredménye miatt a Wallraf-Richartz-Museum Köln és a Bayerische Staatsgemaldesammlungen Doerner Institut München együttműködésében 2013 márciusáig lezárult Az anyagok nyelvén – technológiai és természettudományos kutatások a régi kölni festészetben Szt. Veronika mesterétől Stefan Lochnerig című kutatás. Ebben művészettechnikai szakértők, természettudósok és művészettörténészek dolgoztak együtt késő középkori festményeken: harmincegy művet infravörös, UV- és röntgensugarakkal világítottak át, azzal a céllal, hogy a kölni festészet 1380 és 1450 közötti technikai jellegzetességeit, fejlődését pontosan definiálják. A mérések művészettörténeti elemzése során a datálás, szignálás, több alkotó (kölni festőműhely) beazonosítása egy képen, rekonstrukciók, képfunkciók pontosítása történt meg. A másik kiemelendő kutatás a Képatlasz: az NDK művészete. Az NDK raktárban lévő művészete és története címet viseli, amely a drezdai Technische Universitat Szociológiai Tanszéke, a drezdai Galerie für Neue Meister, a Landkreis Oder Spree, a Kunstarchiv Beeskow és a Zentrum für Zeithistorische Forschung Potsdam Egyesület együttműködésében valósult meg 2012 végéig (www.bildatlas-ddr-kunst.de). A kutatás kiindulópontja az volt, hogy az NDK-ban készült művek nagy része raktárakban hevert 1989 után; az 1990-ben létrehozott úgynevezett eseti raktárakban (Sonderdepots) a szocialista üzemek, kombinátok képei kaptak helyet. Az 1990 óta tartó német–német képharc (deutsche–deutsche Bilderstreit) miatt szükséges volt alaposan megvizsgálni, hogy milyen különleges társadalmi szerepet játszott a művészet az NDK-ban. Négy intézmény dolgozott azon, hogy az NDK festészetének átfogó dokumentációját összegyűjtsék a különféle típusú gyűjteményekből: százhatvannégy gyűjteményből több mint húszezer művet gyűjtöttek ki, amelyek közül eddig sok ismeretlen volt, vagy azt hitték, elveszett. Vizsgálták a képek történetét is: milyen úton kerültek az egyes gyűjteményekbe, hogyan működtek az állami vásárlások. Felkeresték a még élő alkotókat, és vizsgálták azt is, mire használták az intézmények a képeket.  A kutatási eredményeket egy képatlaszban és egy internetalapú adatbázisban tették közzé. A kisebb helytörténeti múzeumok, archívumok és a nagy múzeumok (Lipcse, Drezda, Schwerin, Frankfurt am Oder, Berlin) kooperációja lehetővé tette, hogy az addig raktárakban fekvő művek végre láthatóvá váljanak. Ezt mutatta be a Neuen Museum Weimar Abschied von Ikarus. Bildwelten in der DDR – neu gesehen kiállítása 2012. október 19. és 2013. február 3. között.

A BMBF 2012-es felhívása új irányba terelte a 2013 és 2015 közötti kutatásokat a korábbiakhoz képest; a jelenlegi téma: A tárgyak nyelve. Materiális kultúra a társadalmi fejlődés kontextusában. Ezzel tehát a tervek szerint hangsúlyozottabbá teszik a kultúra anyagiságára irányuló tudományos perspektívát, hogy megerősítsék a múzeumi és az egyetemi gyűjtemények kutatását is.

A központilag kiemelt fenti három nagy csoporthoz képest külön kell tárgyalnunk a tartományok között kialakult három fő múzeumi-művészettörténeti kutatási centrumot: ezek Poroszország múzeumai – Berlin (Staatlichen Museen zu Berlin; SMB), a bajorországi múzeumok – München (Bayerische Staatsgemäldesammlungen München) és a szászországi múzeumok – Drezda (Staatliche Kunstsammlungen Dresden).

A Stiftung Preussischer Kulturbesitz részét képező berlini állami múzeumokhoz (SMB) tizenhat múzeum, két kutatóintézet (az Institut für Museumforschung és a Rathgen Forschungslabor), Központi Archívum, Gipszöntöde és a Vezérigazgatóság tartozik. A múzeumok elsősorban a saját gyűjteményeikkel kapcsolatos alapkutatásokkal foglalkoznak, az egész szervezet azonban együttvéve a legnagyobb nem egyetemi múzeumi kutatóintézménynek számít Németországban. Az itt zajló – globális kitekintésre törekvő – kutatások eredményei kiállítások, események, nyilvános vezetések, kiállítási katalógusok, gyűjteményi szakkatalógusok és saját tudományos szakfolyóiratok (például Berliner Jahrbüchern, Jahrbuch der Berliner Museen, Jahrbuch Preussischer Kulturbesitz, Acta Praehistorica et Archeologica, Berliner Beitragen zur Archeometrie) kiadásában öltenek formát. Az SMB évente nagyjából hetven saját kiadványt jelentet meg, és évi körülbelül százharminc kiállítást készít. Az utóbbi években egyre nő a saját készítésű kiállításaik száma és a kutatási munka is.

Érdemes kiemelni az Institut für Museumsforschung (IMF) szakmai tevékenységét, amely az egyetlen olyan szövetségi szinten aktív kutató és dokumentációs intézmény, amely a németországi múzeumokkal foglalkozik. 1979-ben alapították, mint az első nem egyetemi kutatóintézményt ezen a téren. Az IMF elemzi a múzeumok fejlődését, társadalmi jelentőségét, főleg statisztikai adatgyűjtéssel (ebben hasonlít a Magyar Nemzeti Múzeumban működő OMMIK-hoz). Ugyanakkor szolgáltatásokat is nyújt a német múzeumoknak és kutatóknak: archívum és kiterjedt múzeumtudományi szakkönyvtár, tanácsadás, adatbázisok állnak itt rendelkezésre. Az intézmény célja, hogy különféle átfogó területeken (például dokumentációs, digitalizációs standardok) együttműködéseket alakítson ki. Az uniós projektekre pályázó múzeumoknak tanácsokat ad együttműködési, stratégiai kérdésekben, szakmai napokat, továbbképzéseket tart az ICOM-mal és a Deutschen Museumsbunddal együtt. Kutatási célkitűzései közé tartozik az intézmények tartós feladataival kapcsolatos kérdések kidolgozása, kutatási projektek tervezése és fejlesztése interdiszcplináris kérdésekben, az éves statisztikai összesítés a német múzeumok helyzetéről, látogatószámáról nemzeti és európai összehasonlításban (ez a Materialien aus dem Institut für Museumsforschungban jelenik meg, elérhető online is), és az éves összesítések alapján trendanalíziseket is készít. Ezen kívül segít az SMB szövetségi programjának kidolgozásában, részt vesz a múzeumi témához kapcsolódó nemzeti és nemzetközi együttműködések kialakításában, európai networkökben egy-egy kutatási témában, együttműködik egyetemekkel, főiskolákkal, továbbképzési intézményekkel. Múzeumtechnikai kérdésekkel is foglalkozik, mint például a preventív konzerválás, a digitális adatbázisok hosszú távú fenntarthatósága, biztonsági koncepciók, kiállítástechnikai problémák. Kiemelkedő szerepe van a múzeumüggyel kapcsolatos jogi kérdések, problémás szabályozások (Handbuch des Museumsrechts sorozat) szakmai artikulálásában, ezek képviseletében. Az IMF jelentős eredményeket mutatott fel a berlini múzeumtörténeti kutatások terén, ennek jegyében jelent meg két fontos tanulmánykötet, a Zur Geschichte der Museen im 19. Jahrhundert 1789–1918 és a Museale Spezialisierung und Nationalisierung ab 1830 – Das Neue Museum in Berlin im internationalen Kontext.

A berlini Kunstbibliothek önmagát mint művészeti és médiatudományi kutatóintézetet definiálja, remek szakkönyvtára és öt külön múzeumi gyűjteménye van (Építészeti gyűjtemény, Fotógyűjtemény – Fotóművészeti Múzeum, Divatképgyűjtemény és jelmezkönyvtár, Könyv- és médiaművészeti gyűjtemény, Grafikai dizájngyűjtemény). A könyvtár tudományos irodalmat, történeti forráskiadványokat gyűjt a legmagasabb szakmai standardok szerint; az európai művészetek átfogó könyv- és szövegarchívumát gondozza a középkortól napjainkig. Kiemelt célja, hogy minden anyagát hozzáférhetővé tegye. Kutatási eredményeit  olyan kiállításokban mutatja be, mint például a Neue Baukunst-Berlin um 1800 című az Alten Nationalgalerie-ben 2007-ben, a Museen im 21. Jahrhundert – Ideen, Projekte, Bauten 2008-ban a Pergamonmuseumban, a Brazíliai modernek 1940–64 2013-ban. 2006 óta fejlesztési céljuk a gyűjteményeik témáján alapuló kompetenciaközpont kiépítése a médiatudományok, a grafikai tervezés, a történeti és kortárs fotográfia területén.

Még egy különleges kutatóintézetet kell kiemelni a berlini intézményrendszerből, ez a Rathgen-Forschungslabor, amely konzerválástudományi, a művészet technikatörténetét kutató és archeometriai kutatásokat végez, és az egyik legfontosabb és legrégebbi ilyen jellegű intézmény Németországban. Itt a műtárgy- és a műemlékvédelem kérdéseinek természettudományos vizsgálata zajlik. Az SMB összes múzeuma számára tanácsot ad ilyen kérdésekben, valamint együttműködik a technikai kutatást is igénylő projektekben.

A bajorországi kutatások legfontosabb helyszíne a müncheni Zentralinstitut für Kunstgeschichte, amely az egyetlen önálló németországi művészettörténeti kutatóintézet: nem tartozik egyetlen múzeum vagy egyetem alá sem. 1946-ban azzal a céllal hozták létre, hogy az 1933 és 1945 között összeomlott művészettörténeti tudományos kapcsolatrendszert újra felépítse, a német művészettörténeti kutatás renoméját helyreállítsa. Kutatásának fókuszában az európai művészettörténet áll az ókeresztény művészettől napjainkig. Páratlan archívuma, könyvtára, fotótára, kiadványai segítik a művészettörténeti kutatókat. Tagja a párizsi, római és firenzei német művészettörténeti kutatóintézeteket és a Bibliotheka Hertzianát tömörítő csoportnak (összevont online könyvtári keresőjük nagy segítséget nyújt). Itt szerkesztik a nemzetközi művészettörténeti kutatások újdonságait közlő RIHA journalt, amelynek online megjelenéséről is ők gondoskodnak (www.riha-journal.org). Leginkább hatalmas (több mint félmillió kötet, 1250 szakfolyóirat) könyvtára vonzza a kutatókat. A Deutschen Forschungsgemeinschaft 1972 és 2010 között kiemelten támogatta a francia és a kelet-európai témájú könyvek gyűjtését. Sok kutatót szolgál ki a tanulmányi gyűjteményként működő, 650 ezer darabos fotótár, könnyen kereshető rendszerrel és rendszeres nyitva tartással. Három fő kutatási fókuszt képvisel az intézet, ezek: tárgy és anyagiság (technikai vizsgálatok), művészettörténet mint tudás és tudomány (nemcsak mint tudománytörténet, hanem mint a tudás története), a művészet történelmi-politikai kerete és globális kontextusa (ezen belül főleg modern és kortárs művészettel foglalkoznak). A kutatások különféle területek szerint projektcsoportokban zajlanak, amelyekben az intézet munkatársai, ösztöndíjas kutatói vesznek részt. Interdiszciplináris és nemzetközi kutatási projekteket kezdeményeznek, koordinálnak és hoznak nyilvánosságra, például közreműködtek a drezdai múzeumok és a heidelbergi egyetem közös nagy projektjében is, amelynek keretében létrejött egy színvonalas virtuális művészeti szakkönyvtár (www.arthistoricum.net/). Fontos szerepet kap az aktuális kutatási eredmények bemutatása (előadások) és megvitatása, így az intézet a szakmai eszmecsere és diskurzus fontos fóruma. Rendszeres heti előadások (az úgynevezett „szerdai előadás”) és szakmai napok emelik a szakmai látogatottságot, kihasználtságot. Az új kutatónemzedék kinevelésében is jelentős szerepet vállal, jól működő ösztöndíjrendszer keretében számos külföldi és belföldi fiatal ösztöndíjas tudós kutat náluk (Landerstipendien, Kress Foundation Scholarship). Szakmai összefogó erejét tovább emeli, hogy a baráti kör három nagy presztízsű díjat alapított három terület kiemelkedő kutatóinak.

[1] Museen zwischen Qualitat und Relevanz – Denkschrift zur lage der Museen. Berliner Schriften zur Museumsforschung. Institut für Musuemsforschung – Stiftung Preussischer Kulturbesitz. G+H Verlag, Berlin, 2012.

[2] http://www.museumsbund.de/fileadmin/geschaefts/dokumente/Leitfaeden_und_anderes/Standards_fuer_Museen_2006.pdf. Standards für Museen (hg. vom Deutschen Museumsbund in Zusammenarbeit mit ICOM-Deutschland, 2006).

[3] Jó példa erre az aacheni Suermont-Ludwig Museum Schattengalerie. Die verlorenen Werke der Gemaldesammlung és a potsdami GemaldeGalerie Zerstört-Entführt-Verschollen. Die Verlüste der preussischen Schlösser in Zweiten Weltkrieg című tárlata.