Írók és múzsák Gödöllőn
MúzeumCafé 3.
A múzsákkal minden rendben van, de hogyan kerülnek az írók Gödöllőre – kérdezheti a nyájas olvasó. A város nevének hallatán legtöbben a szecessziós művésztelepre gondolunk, vagy arra, hogy a gödöllői kastély fénykorában a múzsák találkozóhelye volt, pedig – derül ki az Írók és múzsák Gödöllőn című kötetből – jó néhány költő, író pályája kötődik a városhoz, és ezt a kötődést irodalmi alkotások is dokumentálják. G. Merva Mária, a Gödöllői Városi Múzeum igazgatója napjainkig tekinti át a sok szálból szövődő kapcsolatrendszert, hiszen egy-egy korszakban országos jelentősége volt mindannak, ami Gödöllőn történt. Nem volt ez másként a 18. században, amikor a Grassalkovichok jelentős szerepet játszottak az ország szellemi újjáépítésében, de a máriabesnyői kapucinusok művelődéstörténeti szerepe is vitathatatlan. 1867-1920 között Gödöllő mint királyi nyaralóhely került az érdeklődés középpontjába, olyannyira, hogy amikor Ripka Ferenc a millenniumra kiadta Gödöllő a királyi család otthona című könyvét, nem kisebb írót kért fel az előszó megírására, mint Jókai Mórt. A szerző szerint „gödöllői” Az aranyember főszereplője is, Tímár Mihály alakját ugyanis arról a Sina Györgyről mintázta az író, aki egy ideig a kastély tulajdonosa volt. Jókai mellett Mikszáth Kálmán, Ambrus Zoltán, Heltai Jenő, Sík Sándor, Móricz Zsigmond, Ottlik Géza és jó néhány más kiváló író, szerkesztő élete fonódott össze Gödöllővel. És persze ott vannak a múzsák, Démusz Ella, Németh László ihletője és Diósy Ödönné Brüll Adél – Ady múzsája az „elbocsátó szép üzenetig”. Léda 1923-tól haláláig, 1934-ig élt egy gödöllői villában, itteni életének leírása talán a könyv legérdekesebb, mondanám legmulatságosabb fejezete, ha nem lenne szomorú mindaz, ami az öregedő, szeszélyes, zsarnokoskodó nő körül történt.
- Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn
Gödöllői Városi Múzeum, 2007