Jelszónk az érték és a közös szellemiség
Horváth Krisztina, a Raiffeisen Bank vezérigazgató-helyettese
MúzeumCafé 7.
A Raiffeisen Bank magyarországi leányvállalata példamutató módon támogatja a kortárs művészet egyes ágazatait. A fiatal vezérigazgató-helyettes, Horváth Krisztina a mecenatúrát indokoló megfontolásaikról, a támogatottak kiválasztásának módjáról nyilatkozott a MúzeumCafénak.
– A komoly pénzintézetek, nagyvállalatok rendszerint rangos művészeti intézmények, együttesek szponzorálását vállalják, hiszen a színvonalas támogatottak a maguk imázsát is erősítik.
Végső soron mi is két dolgot tűztünk a zászlónkra: az egyik a minőség, az érték, a másik pedig a kortárs művészet. Azt szerettük volna, ha támogatottjaink alkotásai és bankunk szellemisége között lenne egyfajta gondolati közösség. Másrészt felismertük, hogy éppen a kortárs művészet szorul rá leginkább a támogatásra.
– A magyar nagyvállalati mecenatúra még gyerekcipőben jár, holott a piacgazdaságra való áttérés bizony sok gondot okoz a művészeti élet szereplőinek, tekintve hogy a fenntartó állam egyre jobban kivonul a támogatásukból. Hogyan látja a mecenatúra hazai helyzetét?
Optimista vagyok. De nem azért, mintha olyan jó lenne ma a helyzet, hanem mert látom az elmozdulást a hét évvel ezelőtti állapotokhoz képest, amikor még erre utaló jelek sem voltak. A Raiffeisen magyarországi pénzintézete 1999-2000-ben kezdett el foglalkozni a mecenálással, s jól emlékszem, mennyire magányosak voltunk akkoriban ezen a területen. Egy kezemen meg tudnám számolni, hány cég vállalt magára művészeti támogatást. Azóta viszont a számuk lényegesen gyarapodott. Természetesen a helyzet távol áll még az ideálistól, de a dolgok jó irányban haladnak. Egyre több cég ismeri fel, hogy a mecenatúra fontos, másrészt meg azt, hogy ez része annak a társadalmi felelősségvállalásnak, ami demokratikus államokban értelemszerűen a pénzintézetekre, a nagyvállalatokra is hárul.
– A Raiffeisen Bank mindenekelőtt a képzőművészet területén fejti ki kultúra-támogatási tevékenységét. Azt lehet tudni, hogy miben nyilvánul meg ez elsősorban?
Valóban, mi a képzőművészet felől indítottuk a mecenatúránkat, már csak azért is, mert a 2000-ben átadott új, Akadémia utcai székházunkat szerettük volna olyan értékes festményekkel dekorálni, amelyek gondolatokat is sugallnak, s amelyek illenek a mi szellemiségünkhöz. A kiválasztandó műalkotások színvonalának biztosítása miatt két művészettörténész részvételével létrehoztunk egy szakmai kuratóriumot, amely a koncepciónknak megfelelően, értékük szerint szelektálja a műveket. Ennek a jegyében született meg a bank képzőművészeti gyűjteménye, ami folyamatosan gyarapodik. Rendszeresen jönnek be új képek, s a székházunkban lévő Raiffeisen Galériában évente hat kiállításnak adunk teret. Egy közülük rendszerint fotótárlat, a többi pedig még be nem futott, fiatal képzőművészek munkáiból áll. Alapvető célunk a tehetséges pályakezdők megismertetése. A gyűjtemény bázisából albumot is kiadtunk, hiszen nemcsak arról van szó, hogy a falainkat szép festmények díszítsék, hanem arról is, hogy ezeket a művészeket népszerűsítsük is. A gyűjtemény egy részét kivittük Ausztriába is, ahol a bécsi Collegium Hungaricumban állítottuk ki.
– A képzőművészeten kívül a zene területén is vállalnak támogatást, például a Filharmónia Budapest vidéki koncertsorozatát szponzorálják.
Itt ismét két szempont merült fel: a Filharmónia Budapest garantáltan minőséget jelent, a társadalmi felelősségvállalás jegyében pedig bankunknak nemcsak a budapesti, hanem azoknak a vidéki közösségeknek is vissza kell adnia valamit, ahol fiókjainkkal jelen vagyunk. Pénzintézetünk 146 fiókjából igen sok vidéken működik, s ezért nagyon örültünk ennek az országos megjelenésnek.
– Magánjellegű a kérdés: önhöz, személy szerint, melyik művészeti ág áll a legközelebb?
Nem tudnék választani; több is. Már a családunkban is több művészeti ág képviselteti magát: a húgom zongoraművész, a férjem pedig művészettörténész. Közgazdasági végzettségemmel, mondhatnám, kisebbségbe szorulok közöttük. Magam a zenétől a képzőművészetig sok minden iránt érdeklődöm, de ha mindenképp választani kellene, akkor a színházra voksolnék.
Horváth Krisztina tanul-mányait a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazgadasági Karán végezte (1982–1986), majd a Manchester Business School MBA in Finance diplomáját szerezte meg (1995–2000). 1987 és 1989 között a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott, 1989-től a Raiffeisen Bankban kockázatért és pénzügyekért felelős vezérigazgató-helyettes. 2003 és 2008 között elnökségi tag a Magyar Marketing Szövetségben, 2004-től 2008 májusáig annak elnöke.