„A jó arborizáláshoz hideg fej és egy éles balta kell”
Mondja Budapest „élő múzeuma”, a Füvészkert főkertésze
MúzeumCafé 28.
„A kis sziget körül fénylett a kicsike tó, ahol a vízi növényeket tenyésztik, s amelynek partja sűrűn be volt nőve sással meg náddal. A sziget lombos fái, magas bokrai közt kicsi fénypont csillogott” – így ír Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényében a Füvészkertről. Csakhogy az akkoriban kőfallal körbevett, tízhektáros kert az eltelt több mint száz év alatt rengeteget változott: az épületeket átalakították, a medence, ahová Nemecsek elbújt a vörösingesek elől, jóval kisebb és sekélyebb lett, a várrom és a tó helyén pedig ma már a Semmelweis Egyetem klinikája áll. De bár a regényben megismert vadregényes kert a múlté, a mai napig időtlen hangulat járja át ezt a zöld szigetet a város közepén. „Valahogy itt a kertben másképpen viselkednek az emberek, mint egy plázában vagy az utcán. Egy kicsit mindenki türelmesebbé válik, megpihen a növények között” – osztja meg tapasztalatát Kiszel Péter, a hely főkertésze.
Magyarország első botanikus kertjét 1771-ben Winterl Jakab – a vegytan és a botanika professzora – alapította Nagyszombaton. Az intézményt több alkalommal is költöztették, végül az 1800-as évek közepén került a mostani helyére. Akkoriban ezen a területen a Festetics család vadászkastélya állt, amelyhez egy tízhektáros föld is tartozott. Az 1900-as évek elejétől kezdve aztán a klinikák épületei fokozatosan terjeszkedtek, jelenleg már a terület kétharmadát foglalják el, így ma a Füvészkert mindössze három hektáron fekszik. „Kicsit valóban összeszűkültünk ugyan, ennek ellenére a korábbi hatezer növényfajt a kertben az elmúlt három év alatt sikerült csaknem hétezerre növelnünk” – meséli büszkén a főkertész.
Kezdetben a több száz éves múlttal rendelkező, különleges történeti értékű botanikus kertek kizárólag oktatási feladatokat láttak el, később azonban a veszélyeztetett fajok megőrzésében is fontos szerepet kellett vállaljanak. A kertben bemutatott fajok öt kontinens flórájának képviselői. A tudomány ma mintegy 420 nyitva- és zárvatermő növénycsaládot tart nyilván, ezek közül a kertben 160 család képviselőivel ismerkedhetünk meg. „Összesen 250, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által veszélyeztetettnek minősített, »vörös könyves« fajt mutatunk be, illetve őrzünk a Föld flórájából” – olvasható a kert honlapján.
A botanikus kert 2006 óta az ELTE különleges oktatási egysége, napjainkban azonban a nemzetközi elvárásoknak megfelelően tevékenysége jelentősen eltér a felsőoktatás számára előírt feladatoktól. Elsődleges továbbra is az oktatás, az ismeretterjesztés, valamint a gyűjtemény fenntartása és folyamatos bővítése. Ugyanakkor a botanikus kert mint élő múzeum több muzeális értékkel bíró növényt is őriz. Ilyen az ipolytarnóci megkövesedett fatörzslelet, amelynek egy darabja a kastély teraszán kapott helyet. A fatörzs megkövesedését a vulkáni rétegekből kioldódó kovasav okozta. A helybéliek azonban ezt másképpen gondolták, ők igazi csodának hitték a „Gyurtyánkő-lóczát”, és annak kővé válásáról „varázslatos meséket szőttek”.
De a kertben található kétszáz éves gingko fák is igazi „élő kövületek”. Mintegy 270 millió évvel ezelőtt a földtörténeti őskorban fejlődtek ki. A kínai páfrányfenyő (ginkgo) az egyik leghosszabb életű fa, akár ezer évig is elél. A másik ilyen élő kövülete a Füvészkertnek az ausztrál Wollemia nobilis, vagyis a „sárkányfenyő”. A 65 millió évvel ezelőtt kihaltnak hitt fenyőre 16 éve talált rá Ausztráliában egy természetőr egy szinte megközelíthetetlen szurdokba leereszkedve. Azóta a szaporított kolóniából ide a kertbe is került egy példány. „Külső területről folyamatosan gyűjtünk be veszélyeztetett fajokat, megőrizzük, majd külön engedéllyel azokat tovább szaporítjuk. Így igyekszünk védeni Földünk növényvilágát” – avat be munkája egy részébe a főkertész. Ehhez persze elengedhetetlen az is, hogy a Füvészkert jó kapcsolatot ápoljon a többi botanikus kerttel, nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is. Van egy sok éve működő csereprogram, aminek keretében minden tavasszal elküldik egymásnak, hogy milyen magokat tudnak felajánlani a többi kert számára. „Minél több helyre próbálunk eljutni, mert nagyon tanulságosak tudnak lenni ezek az utak” – teszi hozzá Kiszel Péter.
Az élő kövületek mellett a gyűjtemény a többi között hazai és a világ más tájaira jellemző növényekből áll. Három üvegház, egy gyűjteményes ház, egy szaporító ház (amelyben növények szaporításán kívül a gyűjtemény újonnan érkező értékesebb részének a tartása is történik) és egy pálmaház ad otthont ezeknek a különleges növényeknek.
Tél kivételével már a bejáratnál igazi színkavalkád fogadja a látogatót. „Az egynyári növények nemcsak a látogatókat vonzzák, de nagyon jó tananyag is a gyerekek számára” – hangsúlyozza a főkertész. Télen a hideg és az ünnepek kicsit visszavetik a látogatók számát, ilyenkor az egyetlen rendezvény a Trópus a télben kiállítás és vásár, ahol a trópusi gyümölcsöt termő növényeket, illetve azok terméseit láthatják, sőt meg is vásárolhatják a résztvevők. „A rendezvény idejére építünk egy pálmalevelekből álló kis piacot, és olyan növényeket hozatunk be az országba, amiket egyébként itthon nem lehet kapni” – meséli Kiszel Péter.
A tavaszt a Sakura napokkal nyitja a kert. A cseresznyefa-virágzás ünnepe ősi hagyomány Japánban, ilyenkor a család a barátokkal elindul piknikezni, hogy együtt csodálják a virágzó fákat. Itthon a Füvészkertben az ünnepség alatt a látogatóknak is lehetőségük van lepihenni a virágzó cseresznyefák árnyékában, így köszöntve az újjászületés évszakát. Ezt a virágnéző ünnepséget (ohanamit) a botanikus kert öt éve rendezte meg először a japán nagykövetség támogatásával, és azóta is minden évben nagy sikernek örvend.
A kert nyárra is sok meglepetést tartogat. Ilyenkor virágzik a Victoria Cruziana tavirózsa. Az Amazonas partvidékén élő növény óriási tálcaként úszik a medence vizén, és akár a 150-170 centiméteres átmérőt is elérheti. A virágzás többnyire egybeesik a Múzeumok Éjszakájával, ilyenkor a gyerekek akár rá is ülhetnek erre a vízi óriásra. „Eddig a legnagyobb súly, amit elbírt a tavirózsánk, ötvenkét kilogramm volt, ezt fényképpel is tudjuk igazolni” – meséli mosolyogva Kiszel Péter. A medencében vannak még egyéb trópusi mocsárnövények és ötvennégy vitorláshal is. A medence mellett a rovarfogó növények és az akváriumok halai jelentenek további vonzerőt a gyerekeknek. „Télen a Pálmaházban még teknősbékákkal is találkozhatnak a fiatalok a sok rendkívüli növény mellett” – osztja meg velünk a kert dolgozója.
Az Eiffel által tervezett Pálmaházról Molnár Ferenc a már a bevezetőben is idézett Pál utcai fiúk című regényben a következőket írta: „A furcsa épület üvegtetején, üvegfalain beszűrődött a városi este halvány világossága. Furcsa, érdekes hely volt ez a nagy üvegház. Hosszú ládákban a páfrány és mimóza tenyészett. A középső rész nagy kupolája alatt pedig legyezőlevelű pálmák meredtek fölfelé, s délszaki növényekből valóságos erdő állott itt. Az erdő közepén aranyhalas medence, a medence mellett pad. S a gőzzel fűtött nagy üvegcsarnokban állandóan csurgott-csöpögött a víz. Koppantak a csöppek a nagy, kövér leveleken, s amikor egy-egy nagy pálmalevél megzörrent, a fiúk mindig valami furcsa, délszaki állatot véltek látni, amely itt futkos ebben a nyirkos, sűrű erdőben. Mégis biztonságban érezték magukat.”
A Pálmaház 1867-ben épült, eredetileg lapos tetővel és üveg nélküli hátfallal. Kezdetben csak raktárnak használták, majd miután a második világháborúban lebombázták, újjáépítésekor a középső rész üvegből készült csúcsos fedelet, az épület oldalszárnyai pedig magasított tetőt kaptak. A hátfalat szintén megbontották és ablakokat tettek a fal helyére. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy növényeket ültethessenek el az épületben. A Pálmaházban jobbra a szubtrópusi növények, a középső részben a nagyméretű pálmák, balra pedig a trópusi haszonnövények kaptak helyet. A 26-28 Celsius-fokos házban majdnem százszázalékos a páratartalom, így nem csoda, hogy odabent érezhetően nehezebb levegőhöz jutni. „A tavaly befejeződött felújításkor sajnos több növénytől is meg kellett válnunk. Némelyik a nagy felfordulásban pusztult el, és volt, amit nekünk kellett levágnunk. Olyan is előfordult, hogy a 22 méteres belmagasság ellenére egyes növények leemelték az üveget a háztetőről. Soha nem könnyű levágni őket, de a jó arborizáláshoz hideg fej és egy éles balta kell” – hangsúlyozza a főkertész.
A pálmaházból kifelé jövet a télálló mediterrán növényeket csodálhatjuk meg, például a kínai kenderpálmákat, amelyek a mínusz 20 fokot is túlélik, vagy a télálló díszbanánokat; ezek termése nem fogyasztható ugyan, de a nyári hőségben a dús banánliget hűs árnyéka kárpótol ezért. Pár lépéssel arrébb egy ártéri erdőbe csöppenünk: a bükk, a tölgy, a galagonya, a medvehagyma és a hóvirág mind a régi kert hangulatát igyekszik visszahozni. Kicsit odébb az ázsiai kertbe jutunk, ami a szép nagy tóval, a sziklakerttel és egy bambuszgyűjteménnyel igazi kuriózum. Van itt kínai mamutfenyő, japáncseresznye, varázsmogyoró, hibiszkusz, magnólia és egy bonsai-gyűjtemény. „Nálunk nincs üvegfal, szabadon meg lehet nézni minden növényt” – meséli büszkén Kiszel Péter. Az ázsiai kert mellett tuják, fenyők, cédrusok és ezek különféle alfajai kaptak helyet. Tavaly kénytelenek voltak egy kicsit megmetszeni az itt álló fákat, hogy minél több fajtát be tudjanak mutatni. De többnyire igyekeznek minél tovább megőrizni a növényeket, és ahol lehet, rugalmas rögzítőkötelet használnak a fűrész helyett. Ugyanakkor a ritkítással lehetőség nyílik arra, hogy a nagyobb fák lombja alá is ültethessenek. Például a legutóbbi metszés után negyven babérmeggyel lett gazdagabb a sziklakert.
A Füvészkertben öt sziklakert található. „Sokszor kapunk ki, hogy miért gazosak a sziklakertjeink, miért nem gyomláljuk ki őket. De a hazai magashegységekbe sem megy senki azért, hogy kihúzogassa a gyomokat az ott élő növények közül. Persze, le szoktuk nyírni a füvet, hogy kilátszódjanak az értékes növényeink, de az a fűszál is odatartozik” – meséli a főkertész.
A kert a növények mellett szobrokat is rejt: az igazgatók és alapítók alakja közé 2008-ban egy új szobor is került; a 2006. augusztus 20-i viharban kidöntött százéves csertölgyből készült alkotás Fülöp Gábor keze munkáját dicséri. Az Eloldódás címet viselő szobor abból a fából készült, ami annak idején Molnár Ferencet a Pál utcai fiúk megírására ihlette.
Az utóbbi pár év sok egyéb változást is hozott a Füvészkert életébe. A vezetőségnek 2005-ben az egyetem közreműködésével sikerült elérnie, hogy ne szűnjön meg a kert. „Tüntetést szerveztünk, különböző fórumokon próbáltuk tudatosítani az emberekben, hogy erre a helyre szükség van. Ma már tudjuk, hogy sokaknak fontos a kert jövője” – meséli Kiszel Péter. Szintén komoly sikerként könyvelhető el, hogy még ugyanannak az évnek a szeptemberében a Füvészkert a Magyar Örökség díj tulajdonosa lett, majd egy évre rá a hazai kulturális örökségek listájának védelme alá került. Ezzel már nem csupán az itt álló műemlék épületek, hanem a kert egésze vált védetté. „Ez viszont együtt jár azzal, hogy minden intézkedéshez a műemlék felügyelet beleegyezése szükséges, így akár egy egyszerű tetőcserét is hosszú engedélyeztetési eljárás előz meg” – fűzi hozzá a főkertész.
A legnagyobb változást mégis az Új Magyarország fejlesztési terv pályázatainak elnyerése hozta. Európai uniós pályázatoknak köszönhetően a kertben mostanra a kastélyt kivéve szinte mindent sikerült felújítani. A majdnem egymilliárd forintos felújítás célja a szebb és biztonságosabb környezet biztosítása és a gyűjtemény további fejlesztése volt. A pályázat során a trópusi haszonnövények gyűjteményét 152-ről 170-re, a pálmafélék gyűjteményét 153-ról 160-ra, míg a szubtrópusi tájak gyűjteményét 168-ról 180-ra növelték. Emellett a Pálmaház környékén élő állatállomány is bővült tavaly. „Az ajándékba kapott fürjeket a Pálmaházban fogjuk majd elengedni, hogy összeszedjék a kártevőket, a kacagó gerléink pedig egy nekik kialakított röptetőben kapnak majd helyet” – mesél a főkertész a madarak elhelyezéséről.
De a madarakon kívül más érdekes programok is vannak. Nyaranta szokták megrendezni kéthetes gyerektáborukat, amelyben a gyerekek megismerkedhetnek a kert különleges növényeivel. Mivel fontos feladatuknak tartják a természet- és környezetvédelmi nevelést, két szakközépiskolából is rendszeresen jönnek diákok ápolni a kertet, tanulni és szaporítani a növényeket. A Semmelweis Egyetemről gyógyszerészek szoktak a gyógynövények közül növénymintákat gyűjteni hatóanyag-vizsgálatokhoz, a Kertészeti Egyetemről pedig rendszertani, szervezettani gyakorlatra jelentkeznek ide a fiatalok. Hasonló programokat terveznek Gödön is a kert dolgozói, ahol egy 5,5 hektáros terület vár arra, hogy „arborizálják”. „Ez a terület korábban az egyetem biológiai állomása volt, és tökéletes helyszín lehetne ismeretterjesztő vagy akár Duna menti nyári evezős táborok lebonyolításához” – mondja Kiszel Péter. Szeretnének minél hamarabb berendezkedni, átültetni a gyűjtemény azon részét, amelyik már nem fér el a botanikus kertben, valamint van kint öt természetes tó is, ezeket szintén rendbe kellene hozni. Anyagi támogatás híján azonban mindezek egyelőre csak tervek maradnak.
Nagyon sok feladat vár a kert gondozóira a következő években: a többi között a gyűjtemény növelésére, a labor korszerűsítésére, és talán hamarosan a kastélyépület felújítására is sor kerülhet. Az ódon épület rengeteg kincset rejt: domborműveket, óriási könyvtárszekrényeket, freskókat a festék alatt. Kár lenne mindezeket veszni hagyni. Mert bár kívülről a vadszőlő még egyben tartja az omladozó falat, de mint tudjuk, semmi sem tart örökké.