A jó víznek Pécsett is kell a cégér!
Kamarás Judit, a Pécsi Vízmű Zrt. kereskedelmi igazgatója
MúzeumCafé 6.
Idestova egy esztendeje, hogy Pécsett a buszmegállókban „költészet folyt a csapból”. A tavalyi POSZT idején zajlott ugyanis a Művészetek és Irodalom Háza VersMegálló programja, a helyi vízmű-társaság támogatásával. A két lételemünket, a vizet és a költészetet egyszerre népszerűsítő kampány megkapta a Summa Artium projektdíját. A díjról, s ennek kapcsán a mecenatúráról beszélgettünk Kamarás Judittal, a Pécsi Vízmű Zrt. kereskedelmi igazgatójával.
– A Pécsi Vízműről – helyi szinten – tudjuk, nem egy rendezvényt támogat. Van tehát tapasztalata, rálátása: milyennek látja a hazai mecenatúra helyzetét, lehetőségeit?
A kultúra-, vagy sportfinanszírozás alapvetően állami feladat, ebbe a szerepbe a cégek nem is akarnak, nem is tudnak belebújni. Ellenben hozzátehetnek valamit. A mi feladatunk, hogy nyitott szemmel járva észrevegyük azokat az értékeket, teljesítményeket, alkotásokat, ötleteket, amelyeknek arra a kis lökésre van szükségük, amit társaságunk saját korlátai mellett nyújtani tud, segíti azokat, hogy megfelelő pályára álljanak. A Pécsi Vízmű támogatási stratégiájában a környezetvédelem, az egészség, a lokális minőségi kultúra és a minőségi sport számít kiemelt területnek.
– Így hallottak a VersMegálló tervéről?
Induljunk el a kályhától! A Pécsi Vízmű hatodik éve folytat ivóvízkampányt: a csapvizet népszerűsítjük. Szeretnénk ráébreszteni az embereket arra, hogy napi huszonnégy órában frissítő, egészséges, ráadásul olcsó víz áll rendelkezésükre, amikor megnyitják a csapot.
– Valószínűleg az előtagon áll vagy bukik minden: csap-víz, ásvány-víz!
Az ásványvizes-palackokon feltüntetik az összetevőket. Szórólapjainkon, hűtőmágneseinken mi is bemutatjuk a pécsi csapvíz ásványianyag-tartalmát. Szerencsés helyzetben vagyunk, a tettyei és a tortyogói vízbázis ásványi anyagokban gazdag vizet ad a hálózatunkba. Számos ásványvízként palackozott terméknél jobb a pécsi csapvíz.
– Miből áll a kampány?
A Pécsi Országos Színházi Találkozók (POSZT) idején a Király utcában (ez Pécs központi sétálóutcája – a szerk.) tűzcsapról osztunk vizet a járókelőknek. Nem csalás, nem ámítás, ez ugyanaz a víz, mint ami otthon folyik, ha megnyitjuk a csapot. Mi az általános reakció? Ez nem ugyanaz! Biztos máshonnan jön! Hidegen milyen más! Nagyon pozitív a visszajelzés, mert az emberek azt mondják, már tíz éve nem iszom csapvizet, de most meg fogom próbálni. Nem hallgathatom el, ugyanakkor arra panaszkodnak, a pécsi víz kemény. Azt igyekszünk tudatosítani, hogy ez az ásványianyag-tartalommal függ össze. Ezek az anyagok a melegítés hatására kiválnak, és vízkő formájában lerakódnak a mosógépben, a csapon, a fürdőkádban. De ez egyúttal arra utal, hogy a víz egészséges.
– Ez a kampány forrt össze tavaly a VersMegállóval?
Minden kampány egy szlogen és egy arculat. Tavaly a VersMegálló ötletével megkeresett minket a pécsi Művészetek és Irodalom Háza. Köztéri verskiállítást akartak rendezni, azzal a sajátossággal, hogy az alkotások egy részét különböző buszmegállókban teszik közszemlére. Várakozva a buszra, aki akar, verset olvashat. Azt mondtuk, ez remek ötlet, és eldöntöttük, hogy akkor ehhez kapcsoljuk a kampányunkat. Megszületett a szlogen: „Ezt mindig megengedheted magadnak!”, ami a versekre ugyanúgy vonatkozik, mint a csapvízre. Szóróanyagainkon nemcsak a víz összetételét tüntettük fel, hanem verseket is közöltünk. Ugyanilyen tartalommal készíttettünk könyvjelzőket, poháralátéteteket. Amikor a Vízmű a Summa Artium projektdíját kapta a Mecénás Napon, nem a befektetett összeg nagyságát, hanem az ötletet, a két gondolat találkozását ismerték el. Egyetlen vidéki vállalatként, csupa nagy, multinacionális cégtől körülvéve vehettük át a díjat, és arra vagyunk büszkék, hogy egy jó ötlet, annak kivitelezése, rengeteg belefektetett munkánk, marketingtevékenységünk nyert elismerést.
– És mivel álltak elő az idei POSZT-on?
„Együtt növünk” – ez volt a szlogen. A Vízmű ugyanis lassan tizenöt éve van jelen a városban, egyre intenzívebb a kultúrát, a sportot, a várost, ezáltal az itt élőket támogató szerepünk. Sportolók, balett- és fotóművészek, a társaság menedzsmentje állt a Király utcában, kínálta kóstolásra a csapvizet. Nem a sztárok, ismert emberek felvonultatása volt a cél, hanem annak tudatosítása, hogy mindent közösen csinálunk. A mi fejlődésünk mindannyiunk fejlődése, ha támogatunk valamit, abból mindenki profitál, és viszont: mások előrelépése nekünk is fontos.
– Mégis, mintha az a szó, hogy szponzoráció, mára devalválódott volna.
Nem mindig cseng jól, igaz. Vissza kell szerezni a mecenatúra régi presztízsét. Tudatosítani kell, hogy aki ad, noha másra is költhetné a pénzét, értéket teremt. Értéket a maga és az alkotó számára, és persze a műélvezőknek.
– Szóval nem jótékonykodik… a
Nem. De ez nem szégyen, ugye?!