Kiállítások más megközelítésben: Gyűjtemények és épületek
MúzeumCafé 14.
Múzeumokat bemutató könyv sokféle lehet. Majd minden nagy kiállítási intézmény kiadványok, albumok sokaságában mutatja be gyűjteménye egészét, vagy annak legfontosabb, legszebb, legkiemelkedőbb darabjait; a kötetek szerzői pedig teszik mindezt hol tudományosabb igénnyel, hol népszerűbb formában. Némelyik, vagy régisége, története, vagy éppen modernsége, építészeti bravúrjai miatt különleges esetben akár magáról az intézménynek helyet adó épületről is jelenhet meg könyv, album. Vannak aztán olyan nagy képeskönyvek is, amelyek egy-egy világhírű múzeumot egészében igyekeznek közel vinni az olvasókhoz: emlékezzünk csak például a Corvina Kiadó gondozásában az 1980-as években megindított A világ nagy múzeumai című sorozatra, amelyben többek között a madridi Pradót, a bécsi Kunsthistorisches Museumot, a londoni National Galleryt, a firenzei Uffizit, vagy a müncheni Alte Pinakotheket mutatták be sok-sok illusztrációval és az azokat kísérő szövegekkel.
A Giulia Camin által írt-összeállított album azonban egy kicsit máshogyan közelít a témához: ő a világ kultúrkincsének bemutatására szakosodott intézményeket azok épületének és gyűjteményének egységeként, egymásrahatásaként fogja fel, azaz gyakorlatilag ugyanolyan hangsúlyt fektet az egyes múzeumoknak helyet adó építészeti látnivalóknak, mint annak, amik ezekben mint az adott intézmény legkülönfélébb kincsei megtekinthetők. Így aztán könyvéből az is kiderül, hogy a világ jelentős múzeumainak kiállításai miért is éppen úgy láthatóak, ahogyan, vagyis ahogy azt az adott keretek, a történelmi múltú, vagy modern, múzeummá csak átalakított, vagy már eleve annak tervezett épületek adta lehetőségek meghatározzák.
Ráadásul a szerző arra is gondol, hogy a világ jelentős múzeumait bemutató panorámájába a lehető legkülönfélébb gyűjteményeket, tárgytípusokat felvonultató intézmények szerepeljenek: megismerhetünk itt ősi civilizációk emlékeit bemutató régészeti múzeumot, építészeti, néprajzi, antropológiai anyagoknak helyet adó épületeket, de természettudományi és különböző szakmai kiállításokat befogadó intézményeket is. Ami pedig a művészettörténeti emlékeket őrző és bemutató múzeumokat illeti, ott a sor sok más mellett a Vatikántól az Uffizin át a British Museumig, a New York-i Museum of Modern Arttól a németországi Weil am Rheinben lévő Vitra Design Museumon át a londoni National Portret Galleryig terjed. Múzeumi kalandozásai közben ráadásul a szerző figyelme olyan „apróságokra” is kiterjed, mint hogy például a San Francisco-i Museum of Modern Art történetében mit jelentett, amikor eredeti régi, neoklasszicista épületéből az ottani helyhiány miatt 1995-ben átköltözhetett a Mario Botta svájci építész tervei alapján elkészült új épületébe, a „művészetek templomába”.
A kötet sok képpel és az egyes épületek alaprajzával is illusztráltan mutatja be, hogy hogyan „hatnak” az egyes múzeumoknak helyet adó építészeti adottságok arra, hogy az adott intézmény gyűjteményét, legyen az bármi, végül is hogyan lehet megjeleníteni a látogatók előtt. És bár ahogy természetesen nincs két egyforma gyűjtemény, úgy nincs két egyforma múzeumépület sem, azért a szép kiállítású albumot lapozgatva nemcsak a nagyközönség ismerhet meg egy sor fontos múzeumot szerte a világból, de talán a múzeumi szakemberek is „elleshetnek” egy-egy náluk is használható kiállítási, installálási ötletet.
Giulia Camin: A világ múzeumai
Építészeti remekművek, világhíres gyűjtemények.
Gabó Kiadó, 2007, 304 oldal