Kis kurátor- és művészképző
MúzeumCafé 24.
Petrányi Zsolt művészettörténész – előbb a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet, majd 2005 és 2010 között a Műcsarnok igazgatója – praktikus „kismindenes” kézikönyvében hitelesen analizálja a kortárs művészeti szcéna két kulcsfontosságú szereplőjét: a művészt és a kurátort. Könyvében tökéletesen megfér egymás mellett a sikeres szakemberré válás emelkedett receptúrája és a bagatellnek látszó praktikus segédeszközök – például a lézeres vízszintező – alkalmazásának részletezése. Így egy olyan komplex, minden részletre kitérő kiadvány született, amely elsősorban a frissen végzett, fiatal kurátorjelölteket kalauzolja el a kortárs művészet kulisszái között. A már a címben megjelenő alliteráció megelőlegezi azonban azt a könnyen emészthető stílust, amely az elsőtől az utolsó sorig uralja a könyv szó- és képhasználatát, és amely miatt a szakmához nem kötődő érdeklődő is élvezettel forgathatja a kiadványt.
A szerző a kortárs művészet dimenzióinak megfejtésére törekvő bevezető után a művész történeti aspektusát, sikeres működésének feltételeit boncolgatja praktikus tanácsokkal. Kitér az újonnan végzett képzőművészek első ellenségeként számon tartott menedzsmentjelenség fájdalmas jelenlétére és ennek elfogadására, illetve sikeres megszelídítésére, kinek-kinek a személyiségéhez igazított legjobb megoldásokat kínálva.
A következő nagyobb egység a jó prezentációra épülő portfólió jelentőségét taglalja, s készítésének legfontosabb szabályait veszi górcső alá. Végigjárhatjuk a szakmai sikeresség labirintusát, megmászhatjuk meredek lépcsőfokait, felkészülhetünk a buktatókra, megízlelhetjük a céltudatosság vezérelveit, találkozhatunk a karrierépítés helyszíneivel és szereplőivel, és természetesen az áhított „hepiend” sem várat magára, amely nem más, mint a gyűjteménybe kerülés katarzisa.
Az egy-egy kiállítás anyagának optimális elrendezésének íratlan szabályait a gyakorlatban már számtalanszor és igen rutinosan alkalmazott szerző a könyv második részében a kiállítások előkészületeinek ütemezését, kulcsfontosságú munkafolyamatait, pénzszerzési és gazdálkodási problémáit, a közönségkommunikációs eszközöket ismerteti.
Petrányi Zsolt „jegyzetének” legszellemesebb részében a kurátori intézmény és attitűd jellegzetes vonásait írja le. Megtudhatjuk, hogy a „művészet mediátora” nem más, mint egy Janus arcú művészettörténész, egy DJ és egy kreatív aktivista sajátos ötvözete. Feladata elsősorban a vizuális nevelés (megközelítőleg) tökéletes elsajátítása, valamint a kortárs művészeti gondolkodásmód és a közönség közötti távolság csökkentése.
A kurátori szakma fortélyait feltáró könnyed, empatikus tanács-zanza a pályakezdő művészeken és kurátorokon túl azok számára is hasznos olvasmány lehet, akik pusztán egy napjainkban jól működő képzőművészeti színhely és a falai között kibontakozási lehetőséget kapó művészek nem is annyira elvont alkotói és egyéni dimenzióira kíváncsiak.
Petrányi Zsolt: Kézikönyv kezdő kurátoroknak
Befejezetlen jegyzet, Műcsarnok, 2010