Konfliktusban a formával
MúzeumCafé 3.
A pácienseket eredeti art deco bútorok fogadják a lépcsőházban, a váróteremben, a tárgyalóban. Varga Péter Pál gerincsebész, a Budai Egészségközpont főigazgatója azt mondja, munkájához szükséges, hogy szellemi felüdüléshez is juttassa pacienseit. Nem véletlen, hogy a kedvenc múzeuma az Iparművészeti Múzeum.
Hogy mit csinál egy gerincsebész, amikor nem a műtőben van? Varga Péter Pál, a Budai Egészségközpont főigazgatója például múzeumok katalógusait böngészi: kitüntetés-gyűjteményéhez keres újabb darabokat, vagy kortárs japán kerámiákról olvas. Emellett az Első Pesti Szőnyegtársaság alapító tagja, amatőr történész és műkedvelő művészettörténész.
„A múzeumoktól alapvetően intellektuális élményt várok. Azt, hogy újdonságot nyújtson, segítsen a szellemi felfrissülésben” – mondja. Amikor arra kérem, említsen példát, rögtön a Sigismundus Rex et Imperator – Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában című kiállítást említi a Szépművészetiben. Szerinte ugyanis nemcsak az a fontos, hogy számára ismeretlen műtárgyakkal, ismeretekkel szolgáljon egy tárlat, hanem az is, hogy a kultúrán keresztül nagyobb rálátást nyújtson Európa közös történelmére, a régió nemzeteinek identitására. Legszívesebben egy olyan kiállítást látna Magyarországon, amely a 7. és a 9. század közötti, honfoglalás kori emlékeket gyűjtené egybe egész Kelet-Európából, a Balkántól a lengyel alföldig. „Komoly intellektuális kihívás lenne egy ilyen kiállítás a területileg érintett nemzetek számára. Tudom, hogy ennek megvalósítása a lehetetlennel határos, de a közös gondolkodás, egymás kultúrájának, identitásának a megismerése még a napi politikára is kihatna” – teszi hozzá.
Varga Péter Pál hobbija a történelem, kedvenc korszakai a köztársaságkori, ókori Róma és a 11. és 13. századi keleti történelem. Érdeklődésének homlokterében mégis az iparművészet, azon belül is a kerámiaművészet áll. Visszajáró vendége például a Tokiói Nemzeti Múzeumnak, amely tekintélyes gyűjteménnyel rendelkezik.
„Szerencsés vagyok, a munkám révén ugyanis szinte mindenhova eljutottam, mondhatom, kevés olyan ország van, amelyikben nem jártam. Nagyszerű érzés az utazásokra készülni, belemerülni egy ismeretlen nép kultúrájába. Tisztában vagyok azzal, hogy az emberi kapcsolatok segítsége nélkül az ember inkább csak útvesztőbe jut, ha egy idegen kultúrát kezd tanulmányozni. Japánban például az ottani barátaim iránymutatása segített – meséli. – Ha rábukkanok valami szépre, érdekesre, az nem hagy nyugodni, önkéntelenül is elkezdek utána olvasni, kutatni. A műélvezetben csak az zavar, hogy az ember egy idő után mindig eljut arra a határra, ami a laikus műélvezőt a szakembertől elválasztja. Mindig sajnáltam, amikor ide elértem.”
Persze Varga Péter Pál az emberi testben sem csak a gyógyítandó szerveket látja, azt mondja, a röntgendiagnosztika fejlődése egy új, önálló műveszetféleséget hozott létre. „Folyamatosan a térben dolgozom. Alakítom a csontokat, konfliktusban élek a formával, az élő anyaggal. A modern röntgendiagnosztikában a képek már-már önálló művészeti alkotásként is megállnák a helyüket. Egy-egy műtét dokumentációja olykor erős belső esztétikát hordoz.”
A művészet egyelőre szabadidős tevékenysége, bár úgy tervezi, ha eléri a nyugdíjas kort, beiratkozik valamilyen művészeti képzésre. „A család van az életem középpontjában, a kerámiák, a szőnyegek, a művészetek a hobbim. Ami ugyanúgy az életem része, így azt hiszem, érdemesebb úgy fogalmazni: sok mindennel foglalkozom egyszerre.” Jelenleg a második világháború előtti kitüntetés-gyűjteményét építgeti. „Sokáig csak az Osztrák-Magyar Monarchia rendjeleit gyűjtögettem, ma már az orosz kitüntetések is érdekelnek. A kitüntetéseken keresztül ugyanis rá lehet látni a politika működésére, sok mindent elárul a kor gondolkodásáról, hogy ki miért kapott meg egy-egy rendjelet.”
Varga Péter Pál ráadásul rajong a szőnyegekért is. „Ha megnézzük egy-egy ország szőnyegkultúráját, képet alkothatunk a társadalomról is” – mondja. Majd hozzáteszi, hogy kevesen tudják, hogy a budapesti Iparművészeti Múzeum őrzi a világ második leggazdagabb, mintegy nyolcszáz darabos oszmán-török szőnyeggyűjteményét. (Az ebből válogatott kiállítás még március 10-ig látható – a szerk.) Varga Péter Pál szerint elszomorító, hogy ez az egyetemes kultúra szempontjából is egyedülálló gyűjtemény csak egy időszaki tárlaton látható, amúgy raktárakban porosodik. Ennek ellenére ez a kedvenc múzeuma, mert, mint mondja, az itt látható műtárgyaknak nincs párja a világon.
Varga Péter Pál: A kitüntetéseken keresztül rá lehet látni a politika működésére, sok mindent elárul a kor gondolkodásáról, hogy ki miért kapott meg egy-egy rendjelet…