„Legyen érdemes eljönni ide Budapestről is egy tárlat miatt”
Kukla Krisztián filozófus, a Modem új igazgatója
MúzeumCafé 25.
Fellélegezhetnek a debreceniek: filozófus irányítja továbbra is a város modern és kortárs művészeti központját. A gép forog, vagy ahogy Kukla Krisztián fogalmaz: beletanult szerepébe a most ötévessé váló Modem. A május végén általános helyettesből igazgatóvá előlépett docens a Nyíregyházi Főiskolát hagyta el a debreceni múzeumért. Dékánhelyettes volt, elméletben pontosan tudja, hogyan érdemes közvetíteni a szépművészetet. Esztétikát tanított, vizuális kommunikációt, filozófiatörténetet és művészetelméletet, teoretikus munkákat fordított, Gadamer, Waldenfels, Gottfried Boehm írásait…
„Az én perspektívám furcsa a Modemmel kapcsolatban, mivel egyszerre látom kívülről és belülről is az intézményt. Háttérkutatóként alkalmaztak a nagyváradi Partium Egyetemmel közös projektben, így félállásban már akkor a Modemben dolgoztam, amikor még tanítottam Nyíregyházán” – mondja az idén negyvenéves, csongrádi születésű igazgató. Bár az ezredfordulón elköltözött Debrecenből, még látta az épületet a megnyitása előtt, és mivel a kezdetek óta követi az intézmény munkáját, a munkatársak jó részének sem kellett bemutatkoznia. Jól ismeri a helyi hatást, amit a Modem kelt, a regionális szerepet, amit kortárs múzeumként játszik, és egy ideje belülről is barátkozik az intézménnyel.
Páratlan figyelem, kritika és visszhang követte ezt a kívülről-belülről csodált öt esztendőt. Kísérletező installációival, irigylésre méltó felszereltségével a keleti régió egyik fő attrakciója lett a galéria. Gulyás Gábor, aki február óta a Műcsarnokot irányítja, értett a hírveréshez. André Kertész aktsorozata, Aba-Novák Vilmos életmű-kiállítása remek bevezető tárlatok voltak, de nemzetközi bemutatókkal, vagy ha kellett, egy kis politikai purparléval és múzeumi gagekkel is a cívisvárosra vonzotta a tekintetet. „A Modem hirtelen itt termett, mondhatni mindenfajta előzmény nélkül, és ezt a szituációt nagyon jól tudta kommunikálni. Alternatívát akart nyújtani, hogy legyen érdemes eljönni ide Budapestről is egy tárlat miatt, legyen valódi példája a kulturális decentralizációnak. Ez persze megint nem az én érdemem – mentegetőzik visszatérően a Gulyás-korszak örököse. – Egyszerűen belecsöppentem egy helyzetbe, amit az itteni munkatársak természetesnek vesznek. Amikor még közösen dolgoztunk Gáborral, már akkor egyértelműen látszott, hogy a kiállításszervezés, a műszaki, technikai bázis biztosítása erős gyakorlati tevékenységgé vált itt, és erre én nagyon jól tudok építeni.”
Az épület működéséből és méretéből fakad például, hogy képtelenség az egész házat egyszerre „átszabni”, el kell csúsztatni a három emeleten a tárlatépítéseket. A Ludwig Mú-zeum után ez az ország második legnagyobb időszaki kiállítóhelye, a legtágasabb egybefüggő térrel. „Különös gondot fordítunk a tárlatok installálására, hiszen itt mindig újraépülnek a belső terek. De ha lesz lehetőségünk, nagyon szívesen adunk helyet színházi előadásoknak, alkalmi produkcióknak is az éppen üres termekben” – mondja az új igazgató, merthogy szívesen nyitna a társművészetek felé. Ugyanakkor továbbra is külsős szakembereket kér fel a tárlatrendezésekre, hiszen a kurátori, grafikai munkák vagy az arculattervezés javarészt kiszervezett tevékenységek voltak eddig is. „Ma már nem feltétlenül a művészettörténészek, muzeológusok szabják meg a kiállítások arculatát, így ráadásul az állandó installációk helyett váltakozó tereket kapunk. Ettől válik érdekessé az állandó gyűjtemény is, hogy folyamatosan kommentáljuk az időszaki tárlatokkal.” Az igazgató ezzel az Antal–Lusztig-gyűjteményre utal, amelyből a Modem egy kisebbfajta kollekciót kezel a város megbízásából. Antal Péter tíz évre adta letétbe Debrecennek a hazai modern és kortárs műtárgyegyüttest, amelyből számos metszetet, tematikus és életmű-válogatásokat mutatott már be a galéria. „A következőkben az lenne a cél, hogy a letéti anyagot a teljes gyűjtemény horizontjában, újabb művekkel kiegészítve mutassuk be, mert abban még nagyon sok lehetőség akad.”
Kukla Krisztián már beiktatásakor észrevétlen átmenetet ígért, mert azért azt a szerepet, amit a Modem a város életében betölt, szerinte lehetne még finomítani, erősíteni. Steril még a tér az épület körül, le kell nyelni a városnak a regionális szereppel járó terheket, és jobban be kell lakniuk a debrecenieknek is a házat. „Egy intézménynek az a jó, ha megtelik élettel, és nem csak a tárlatmegnyitókon, rendezvényeken lehet látni nagy tömegeket. Ennek több módja akad, de én úgy látom, hogy aktívan kell tennünk ezért, társművészeti rendezvényekkel, egyetemi kurzusok kihelyezésével, vagy amit nagyon fontosan vélek, de azért nem mindenhatónak, a múzeumpedagógiával.” Gyerekprogramokat, szakköröket persze rendszeresen tartanak, de Kukla Krisztián felnőtteknek is szívesen szervezne foglalkozásokat, ahogy a városban tevékenykedő egyesületekkel is szorosabbra fűzné a kapcsolatot. A lehetőségekről szólva rámutat: a Modem nem feltétlenül a helyi képzőművészet bemutatásáról szól, a múzeum jelenléte ugyanakkor erősen hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi öt évben megszaporodtak a képzőművészeti tárlatok Debrecenben, és egyre több galéria is nyílik a városban.
A Modem előtti Baltazár Dezső tér is bőven tartogat még lehetőségeket. „Debrecen kulturális élete igen sokrétűvé vált, több olyan tér keletkezett a városban, amelyeket spontán módon belaknak az emberek, ahol koncertek, előadások vannak. Sőt komoly verseny is van az ilyen típusú rendezvények között. Abban bízom, hogy ezek a programok nem kioltják, hanem erősítik egymást.” Szerinte a múzeum előtti tér is belakható, ez pusztán urbanisztikai kérdés, sőt a még éppen felújítás alatt álló Déri Múzeum, a Modem és a szomszédos Református Kollégium háromszögében egy „mini múzeumi negyed” is kialakulhat a történelmi belvárosban. Kora nyáron, a pünkösdi szabadtéri operaközvetítésre például, amikor a valenciai Palau de les Arts Reina Sofia nagyterméből adta élőben Puccini Toscáját a Modem, benépesült a tér.
Ötéves működés után újabb fejlesztésen van túl az intézmény: a harmadik emeleten tavasszal multimédia-termet rendezett be regionális pályázati forrásokból az előző igazgató. Közösségi tér, szabadtéri programhelyszín lett a kert, látogatható a tetőterasz, és totemoszloppal, ledfallal is „kinéz” a térre a múzeum. „Óriási szerencse ez a fejlesztés, talán nem is jellemző az ilyen fiatal intézményekre. Konferenciákat, író-olvasó találkozókat, előadásokat tudunk immár szervezni, és reményeink szerint a konferenciatermünk beváltható hasznot is hoz, többféle szempontot, szolgáltatást tudunk nyújtani – színezi a terveket az új igazgató, hozzátéve –: Nincs a Modemben sem aranyból a vécéülőke. Az ilyen előfinanszírozott pályázatok terheket jelentenek, nagyon nehéz bekalkulálni az elnyert pénzek visszatértét. Mára talán elfogadták azt is, hogy az intézmény fenntartása jelentős összeg, mert a rezsi a mi valódi terhünk, az egyes tárlatok kapcsán már talán be tudunk vonni támogatókat.”
Önkormányzati fenntartású nonprofit kft.-ként, évről évre megítélt keretösszegből gazdálkodhat az intézmény. Impozáns látogatószámok, szponzorok és helyi támogatók egyaránt létfontosságúak ahhoz, hogy az új vezető egyszerre regionális léptékű kortárs múzeumként és városi találkozóhelyként tudja továbbformálni az eddig karakteresen épített brandet. „Talán könnyebb a lehetőségünk, ha olyan klasszikus modern tárlatokat rendezünk, amilyenekre volt már példa az elmúlt öt évben, mert megnyerhetjük vele azt a közönséget, amelyik a kortárs világ felé még nem annyira nyitott.” Az Aba-Novák-tárlatra gondol, A barbár zsenire, amelyik reprezentatív áttekintéssel és lappangó festményekkel egyszerre csábított, vagy a Csinszka–Márffy-tárlatra, amelyik szintén „hozta” a nagy látogatottságot. De említhetnénk a Szocreált is, a Rákosi-korszak művészetét bemutató reprezentatív seregszemlét. Kukla Krisztián szerint „komoly számvetés volt egy korszakkal” az a tárlat, amellett, hogy a szakmai és a szélesebb közönségréteget valóban egyszerre akarta elérni. „Ezek jó kísérletek voltak, én ezt a vonalat, hogy lehet sok mindent ironikusan is közvetíteni, mindenképpen folytatni szeretném. De most inkább az a feladatunk, hogy egységes arculatot adjunk mindennek.”
Kukla Krisztián februártól lett igazgatóhelyettes Gulyás Gábor mellett, majd a „hosszúra nyúlt párhuzamos munkavégzés” után a nyár elején foglalta el a kertre néző irodát. „Volt egy közös előkészítő munka, de a pontokat nekem kell kiraknom a mondatok végére. Az őszi tárlatok egy része már mostani szervezés lesz, de ez nem jelenti azt, hogy Gulyás tervei ne valósulnának meg később. Van egyfajta keveredés a két korszak között” – mondja az igazgató.
Találkozásunkkor a tervezés utolsó fázisában voltak az őszi tárlatok: elsőként Kilátás a lichthófra címmel a KulturKontakt Austria segítségével egy kelet-európai merítésű, a rendszerváltások tematikája köré épülő videoművészeti kiállítást nyílik meg a Modem harmadik emeletén. Ezzel párhuzamosan szeptemberben az egész második emeleten a konzekvensen fejlődő Irokéz Gyűjteményt mutatják be, Pados Gábornak a kilencvenes évekkel indult kortárs hazai kollekcióját. A legutóbb a Magyar Nemzeti Galériában kiállított gyűjteményből kifejezetten konceptuális műveket, új installációkat, „frivolabb, humorosabb, lazább alkotásokat” válogat Hornyik Sándor kurátor a „kulturális hibriditás” hívószava alapján. A korábbi, monografikus tárlatok mintájára Drozdik Orshi újrakomponált, visszatekintő kiállítása, A másik Vénusz érkezik még ősszel, a téli attrakció pedig feLugossy László retrospektív kiállítása lesz.
A tárlatok remekül kiegészíthetik egymást, kiváló kapaszkodók a kortársba nyúló modern magyar képzőművészethez. A hatvanas–nyolcvanas évek neoavantgárd, rendszerkritikus irányzataihoz, illetve mindahhoz, ami a ’89-es fordulat óta ezeken az alapokon kisarjadt. A tematika nem meglepő: az idézett korszak nagyváradi csoportosulása, a 35-ös Műhely alkotásaiból rendezett kiállítás volt Kukla Krisztián első nagyobb projektje a Modemben. Utalt rá hivatalba lépésekor is, hogy a korszakból a tárgyszemlélet helyett a fogalmi alkotásra hangsúlyt helyező konceptuális művészetet látná most szívesen a galériában. „Persze attól, hogy én azt gondolom, egy-egy alkotó, irányzat majd közönségbarát lesz, az nem feltétlenül van így, de kísérleteznem kell. Az Irokéz-anyag számomra például nagyon érdekes kísérletnek tűnik: nem csak szigorúan a szakmabelieknek szóló kiállítás lesz.”
Bevallása szerint sosem készült intézményvezetőnek, oktatóként kereste mindig is a kapcsolatot a múzeumokkal. „Ezek a kérdések engem leginkább elméletben foglalkoztattak. A filozófia borzasztóan nagy terület, ezen belül én kifejezetten képzőművészeti esztétikával foglalkoztam, ez azonban nem predesztinálja az embert múzeumvezetésre.” Sőt, mint mondja, oktatóként is remél új lehetőségeket a múzeumtól. Debrecennek szerinte fontos lenne, hogy szemináriumokat helyezzenek ki a Modembe, nyújtson olyan gyakorlati szolgáltatásokat az intézmény, amilyeneket az egyetem nem tud. „Hogyha műelemző órák vannak, akkor jöjjenek ide, hogyha kurátorokat, vizuális szakembereket képeznek, akkor legyen a Modem a gyakornoki hely.”
Kutatásait – úgy érzi – egy időre félre kell tennie, a munkájához kapcsolódó témákban azonban óraadó egyetemi tanár marad, és keresi a kapcsolatot, hogy a kortárs és modern művészeti központ vezetőjeként miben segítheti a filozófia, a művészetelméleti kutatómunka. DAAD-ösztöndíjasként Kukla Krisztián többször járt Németországban az egyetem alatt és után, a münsteri egyetemen kutatta például Konrad Fiedler munkásságát, későbbi doktorijának témáját. A 19. századi művészetfilozófus, a modern művészet teoretikus előfutára ügyesen billentette ki sarkaikból a műértés addig elfogadott alapelveit, új megvilágításba helyezte az alkotói látásmódot. Amiből nagyon érdekes, a múzeumi világot is érintő kérdések ágazhatnak ki – mondom. Kukla Krisztián azonban visszakozik: a tudományos munka jó elméleti háttér, de a napi verkliben vajmi keveset segíthet Fiedler olvasása.
„Nem vagyok jolly-joker, nekem jó értelemben véve csak láttamoznom kell, és nem is szabad azt gondolnom, hogy egyedül kell vinnem az egész múzeumot. A Modem alapvető struktúrájában, működési elveiben egyetértettünk Gáborral. Nyilván lesznek egyéni ízléskülönbségek, de az a munka, ami itt folyt, és az a csapat, akiket megörököltem, nekem nagyon érdekes kihívásnak tűnnek. Hogy hogyan tudom őket alakítani, és hogyan alakulok át én is velük. Az egyetemi, oktatói szférához képest a Modem vezetése jóval sokrétűbb feladat, sokkal pulzálóbb, sokkal több érdek keveredik benne. Lehet az eddigieket felkészülési fázisnak nevezni, de majd most válik el valójában, hogyan sikerült.”
Kukla Krisztián 1971-ben született Szegeden. Csongrádon érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett középiskolai tanári diplomát magyar–filozófia szakon. 2006-ban Konrad Fiedler művészetfilozófiájából szerzett PhD-fokozatot, ugyancsak Debrecenben. 1996-tól a Nyíregyházi Főiskola Filozófia Tanszék Alkalmazott Kommunikáció Intézetének oktatója, 2008–2009-ben megbízott tudományos és külügyi dékánhelyettes. Ösztöndíjjal többször kutatott Németországban, több tudományos és szakmai folyóirat szerkesztője. 1996-tól, a Debreceni Egyetemen szabad bölcsészeket tanít. Előadásokat szervezett és tartott a Modemben is, később tudományos munkatárs lett. Idén február óta töltötte be az intézmény általános igazgatóhelyettesi posztját, miután az előző igazgatót, Gulyás Gábort kinevezték a Műcsarnok élére.