Linz09
Európa Kulturális Fővárosa – osztrák mintára
MúzeumCafé 11.
Nekünk, magyaroknak, kijut mostanában Európa Kulturális Fővárosaiból. Nem elég, hogy az elmúlt években olyan, szívünknek kedves városok viselhették ezt a címet, mint Krakkó (2000), vagy Nagyszeben (2007), hanem, amint kiderült, 2013-ban Kassa büszkélkedhet a címmel. De legfőképpen azért, mert szűk egy év múlva Péccsel igyekszünk kitenni magunkért ezen a fronton – és lehetőleg állni az ilyenkor óhatatlanul felmerülő összehasonlítgatásokat. Ilyen szemszögből sem számíthat érdektelen vállalkozásnak, ha egy rövid szemle erejéig átnézünk a felső-ausztriai Linzbe. Ez az eddig leginkább iparáról és kevésbé kulturális életéről ismert osztrák nagyváros – Vilniusszal közösen – Pécs előtt viseli az EKF címet.
Európa Kulturális Fővárosainak kijelölése egy kicsit mindig az annak helyet adó országot is jellemzi. (Jól mutatja az osztrák kultúra – kultúrpolitika? – erejét, teljesítményét, hogy alig hat évvel Graz 2003-as kultúrfővárossága után ismét erre a kis országra figyel a kontinens!) Az első évek „nagyjai” (Athén, Párizs, Berlin) után mára egyre inkább olyan tipikusan vidéki, kulturális lehetőségek tekintetében enyhén szólva „fejlesztésre szoruló” városok kapnak lehetőséget, (Patra – 2006, Stavanger – 2008, Guimaraes – 2012), amelyeknek eddig gyakran a létezéséről sem tudtunk, hacsak nem volt nevesebb focicsapatuk. Pár hónapos linzi tartózkodásom azonban meggyőzött arról, hogy ez a város aligha sorolható eme „gyenge kezdők” sorába. Modern, lüktető kulturális élet pezseg itt – már amennyire a mi jó osztrák szomszédaink egyáltalán pezsegni képesek.
„Linz. Verändert”, vagyis „Linz. Megváltozott” – hirdeti az EKF egyik kulcsmondata, ami napjában többször elúszik mellettünk a villamos oldalán. Pedig ha nem változott volna alaposan az utóbbi három évben, akkor is méltó helyszíne, csillogó célpontja lehetett volna ennek az egy évre prolongált európai rivaldafénynek. Hát még így. Bár először azt terveztem, mégsem sorolom fel, milyen kulturális „nagyprojektek” értek itt célba 2009-ben. Inkább mindenkit biztatnék, hogy aki teheti, menjen el és nézze meg maga. Csak egy fél tank benzin kérdése (na jó, szülőföldemről, Miskolc környékéről inkább másfél), és már magunk is elcsodálkozhatunk pár dolgon. Mert ezt a kultúrfővárososdit osztrák barátaink nagyon, de nagyon komolyan veszik!
Látszik a komoly előkészület azon is, hogy az EKF programjai nem csak az osztrák államelnök által is megtisztelt, szilveszteri „visszaszámlálással”, tűzijátékkal, „rakétaszimfóniával” és a Duna-parti hidegben százharmincezer ember által előadott éjféli keringőzéssel kezdődött. Az előzetes programok 2007 óta zajlanak, több emblematikus zenei és filmfesztivállal, kiállítással. Városi infrastruktúra, vagy éppen kulturális intézmények tekintetében Linz korábban sem állt rosszul, de az elmúlt három-öt év további látványos fejlesztéseket hozott. Ezt – kultúrfőváros ide, vagy oda – minden linzi látja, érzi, sajátjának vallja, és örül neki. A hazai muzeológus-aggyal talán fel sem fogható több ezer négyzetméteres újonnan épült (illetve kisebb részben felújított) múzeumi alapterületről – Lentos, Nordico, Landesmuseum, Ars Electronica Center, Ursulinenhof stb. – majd később lesz szó. Új korzókat, sétálóutcákat, városi tereket burkoltak, alakítottak ki, alattuk mélygarázsok sora épült, átszervezve a döntően 17-19. századi műemléki belvárost. (Tanúsíthatom: még a novemberi hidegben is krampácsoltak az utcán, hogy Karácsonyra készen legyenek. Jellemző a nagyarányú fejlesztésekre, hogy 2008 telén nem kevesebb, mint tíz toronydaru állt őrt a belváros fölött.)
Az elmúlt két-három évben az újonnan elkészült vasútállomás környékén több húszemeletes, ultramodern toronyház is épült, irodáknak, bankoknak. Ezek egyike a Wissensturm, amelyben a városi könyvtár álomszerű, 21. századi belsőépítészettel kialakított részlege is helyet kapott. És a Duna fölé magasodó, kéttornyú templomával Linz egyik jelképének számító Pöstlingberg sem maradt ki az átalakításból. A „kultikus hegyre” felkúszó, leginkább a mi budai fogaskerekűnkhöz hasonló, százéves Bergbahnt is felújították, egy zseniális ötlettel átvezetik a Duna fölötti Niebelung-hídon, így végállomása a Főtéren lesz, közelebb hozva a hegyet mindenkihez. E rövid kedvcsinálóban csak arra vállalkozhatom, hogy megcsavarom az olvasó szeme előtt azt a színes, képzeletbeli kaleidoszkópot, amivel talán legjobban jellemezhető ma Felső-Ausztria tartományi főváro-sának kulturális élete. Mert a linzi EKF programkínálata első pillanatra is bénítóan bőséges. Színház és komolyzene, design és digitális kultúra, mozi és kortárs festészet, modern építészet – 52 (!) helyszínen a városban. Köztük olyan, évek óta sikerrel zajló eseményekkel, mint áprilisban a Crossing Europe nemzetközi filmfesztivál, vagy ősszel a Brucknerfest, a 19. században Linzben tevékenykedő nagy, nemzeti zeneszerző-orgonista Anton Bruckner tiszteletére évente megrendezett komolyzenei fesztivál. Az osztrákok előkészületeinek komolyságára mi sem jellemzőbb, mint hogy 2009-re az év komolyzenei koncertjeire készülve felújították a belváros valamennyi templomának összes történeti korú orgonáját.
Csak tallózva a lehetőségek között, íme néhány érdekes helyszín, esemény. A belváros fölé emelkedő úgynevezett Római-hegyen áll Linz középkori eredetű vára, amelyet először III. Frigyes császár épített ki jelentősen, amikor Mátyás királyunk támadásai miatt kénytelen volt birodalma magyaroktól távolabbi, biztonságosabb részébe húzódni. A ma a Schlossmuseumnak helyet adó, egykor zárt udvarú, 16-17. századi, későreneszánsz-korabarokk palota déli szárnya 1800-ban tűzvészben elpusztult. Az EKF program keretében most bátor, üveg-acél szerkezetű, új szárnnyal „pótolták ki” az épületet, létrehozva benne a tartomány legnagyobb, a muzeológia teljes spektrumát (régészet, történet, természettudomány, képzőművészet) lefedő intézményét. Az új szárny júliusban nyílik meg a látogatók előtt, mégpedig a Das grüne Band Europas című, a kontinensünket 1989-ig kettéosztó vasfüggöny mentén kialakult, értékes természeti területet bemutató kiállítással.
A meglévő szárnyakban jelenleg is üzemelő múzeum igazi kiállítási kuriózummal csalogatott: Kulturhaupstadt des Führers címmel időszaki kiállításon ismerkedhettünk meg az egykor Linzben gyerekeskedő Hitler itteni városépítészeti terveivel, a nemzetiszocializmus felső-ausztriai történetével. Mint ismert, a Führer a nem tetsző városrészek eltörlése árán modern „Patentstadttá” tervezte átépíteni gyerekkori nélkülözéseinek városát, óriási középületekkel, hidakkal. Ide „álmodtatta meg” müncheni építészekkel többek közt régi tervét, a „Führer-múzeumot”, amelybe leginkább az ausztriai zsidóktól elrabolt műkincsgyűjteményekből kiválogatott, személyes ízlésének legjobban tetsző festményeket, valamint az új, náci művészet legjobb alkotásait tervezete összegyűjteni. A kollekció egybegyűlt darabjait végül a légitámadások miatt más, békésebb településekre, óvóhelyekbe kellett szállítani, a háború vége pedig a gyűjteményt is szétszórta.
A január eleji EKF-start kétségkívül legnagyobb „durranása” a Linz központjában, a Duna partján, a „belvárosi” híd mellett felépült Ars Electronica Center átadása volt. Kevesen tudják, hogy ilyen néven éppen idén harminc éve (!) működik már a magát „a jövő múzeumának” hirdető intézmény. Nem is igazi múzeum ez, hiszen a benne látottak nagy részére a legnagyobb jóindulattal sem használható a „műtárgy” kifejezés. Az ipari formatervezés, az automatizálás, a digitális és média-művészet, a robotok, a bio- és nanotechnológia világából kaphatunk felejthetetlen ízelítőt a négyszintes, kívülről csupa üveg házban. Maga az épület is önálló műalkotás: kívülről több tízezer LED varázsolja éjszakánként bizarr, színes, mindig változó képpé-szoborrá. A Duna túloldalán, az AEC-vel szemben áll a külalakra legalább ugyanilyen meglepő, és éjjel szintén maga is teljes terjedelmében színes műalkotássá változó, az éjjeli folyófelszínt lilára festő Lentos Kunstmuseum. A 2003-ban nyílt, hipermodern épületet kívülről szintén üveg borítja, belsejét végletesen leegyszerűsített formák, látszani hagyott betonfelületek uralják. Ebben a miliőben nyílt meg – szintén a január 1-jei EKF-nyitány tiszteletére – Best of Austria. Spitzenwerke aus Österreichs Muséen und Kunstsammlungen címmel egy bizarr válogatás. Néhány éve Magyarországon is nagy sikerrel vándorolt végig egy tárlat, amelyet úgy „adtak össze” a megyei múzeumok, hogy minden résztvevő intézmény gyűjteménye egy-egy vezérdarabját „delegálta” a kiállításhoz. A tárgyak között tapasztalt feszültség itt megsokszorozva látható – mégis illeszkedve a kölcsönző múzeumok igen széles spektrumához. Így kerülhetett egy terembe a bécsi Stephansdom 14. századi ólomüveg-ablakával és Franz Xaver Messerschmidt jól ismert torzfej-szobrával néhány – finoman szólva – elég nehezen leírható műalkotás. A kölcsönző gyűjtemények döntő többsége mindazonáltal kortárs, de legalábbis 20. századi képzőművészettel foglalkozik, így ez a kor adja a Best of válogatás többségét is.
A – fájdalmasan hiányos! – felsorolás végén meg kell jegyeznünk még egy fontos dolgot. Linz kulturális életében az európai kultúrfővárosi cím nyilván fontos, de korántsem ez a fő mozgatórugó. 2009-et inkább egy lényeges, de nem mindent meghatározó időpontnak tartják. Hiszen még be sem fejeződött minden, az EKF-re beígért fejlesztés, máris tervezik a következőket. A Johannes Kepler Egyetem idén elkészülő, monumentális méretű tudásközpontja után elfogadták a Bruckner Egyetem új, „zöldmezős” épületcsoportjának terveit, illetve a belváros peremén, hosszú viták után, sokadszorra kiválasztott helyszínen jövőre hozzálátnak egy új, nagy koncertterem építéséhez.
Ha Péccsel kezdtük ezt az írást, fejezzük is be azzal. Helyesebben: nélküle. Ugyanis Európa jövő évi kulturális fővárosa gyakorlatilag láthatatlan a Linz09 programban. Sehol nem találkozunk a nevével, beharangozó jellegű jelenlétével. Feltűnő ez akkor, amikor olyan, semmi apropóval nem rendelkező országok, mint Norvégia, Svájc, vagy Törökország önálló nappal, programokkal szerepelnek Linzben. Sportnyelven ilyenkor azt mondják: innen szép nyerni! (Amúgy a pécsi EKF korifeusai – honlapjuk szerint – kint jártak a hivatalos linzi megnyitón. Kár, hogy a saját gondjaikat apologizáló igyekezetük közben talán éppen Linz lényegét nem sikerült észrevenniük; v. ö.: http://www.pecs2010.hu/hirek/pecsi_delegacio_a_linzi_evadnyiton_).
Vilnius nem csupán a térképről látszik
Évek óta szokás már, hogy nem egyetlen város kapja a kitüntető Európa Kulturális Fővárosa címet. Idén Vilnius, Litvánia fővárosa is EKF-város, ami azt mutatja, hogy az egységesülő Európa igyekszik mind szélesebb kulturális hálót teríteni a kontinens fölé. Az apró balti állam nincs könnyű helyzetben, hiszen többé-kevésbé kiesik Európa vérkeringéséből, ám ez egyrészt az öreg kontinens lakóinak igen rossz szokásából ered, mármint hogy szeretnek inkább délre, a napsütés és meleg tengerek felé utazni, másrészt tény az is, hogy geográfiailag, és az 1990-es évekig politikailag is Európa térképenk peremén helyezkedett el az ország. Az ezzel járó kényszerképzettel szakít most többek között az EKF cím, s így csak egyetlen nehézség marad örökségül a balti államra, a távolság Európa szívétől. Pedig ha belegondolunk, hogy légvonalban alig több mint ezer kilométerre fekszik Európa két idei kulturális fővárosa, Linz és Vilnius, nem is érezzük olyan távolinak Litvániát, Vilnius kulturális tereit. A litvánok mindent megtettek azért, hogy Európa felfigyeljen Vilniusra. Az északi népekre jellemző módon igen nagy hangsúlyt kapott programjaikban a természet és az ember viszonya, a bennünk élő és a tőlünk függetlenül létező világ művészi kitárulkozása. Ez a kettősség mindig is jelen volt a Litvánia történelmében, még akkor is, ha mindennapi életét alapvetően határozta meg a birodalmi politika. Hangsúlyt kap az Ezüstkor (a 19-20. század fordulója) és a jelenkor, a posztmodern művészete közötti időszak minden etapja, mind képben, szövegben, konferenciák vitáiban, valamint a szakrális zene világától egészen a dzsesszig. A litván fővárosban bemutatkozik Pécs is: októberben Baranya megye székhelye tart kulturális hónapot, feltárva művészetének zenei, vizuális, irodalmi szeleteit. (Részletes információk: www.culturelive.lt/en/main/) (FTB)
A helyszínekről, a linzi EKF programokról a következő honlapokon találhat további információkat az érdeklődő: www.linz09.at; www.linz.at; www.landesmuseum.at; www.aec.at; www.lentos.at; www.nordico.at