Mátyás Firenzében, építészek Kassán
A BTM két külföldi kiállítása
MúzeumCafé 38.
A Budapesti Történeti Múzeum ősszel két olyan jelentős külföldi kiállítás létrehozásában vett részt, amelyek szakmai jelentőségük mellett az országimázs szempontjából is kiemelkedők.
Az olaszországi Magyar Kulturális Évad keretében Mattia Corvino e Firenze (Corvin Mátyás és Firenze) címmel nyílt kiállítás október 9-én a firenzei San Marco Múzeumban. A 2008-as reneszánsz év idején a BTM nagyszabású kiállítást rendezett Hunyadi Mátyásról (Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458–1490). Ennek nyomán érkezett a firenzei múzeumok főfelügyelőjétől a meghívás, hogy magyar–olasz koprodukcióban a firenzei San Marco Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum együttműködésében jöjjön létre egy tárlat, amely Mátyás és Firenze kapcsolatát, annak szellemi-kulturális kontextusát, valamint az ennek eredményeképpen létrejött művészeti alkotásokat mutatja be.
A többéves előkészület után a Magyar Kulturális Évad talán legnagyobb szabású kiállítását láthatják a látogatók Firenzében, a Cosimo de’ Medici által építtetett egykori domonkos kolostorban. A múzeum az egyik legfontosabb úti célja a Firenzébe látogató turistáknak, a többi között az emeleti, Fra Angelico által kifestett celláknak köszönhetően, így óriási a látogatottsága. Az emeleti, Michelozzo által tervezett 450 négyzetméteres reneszánsz könyvtárterem méltó keretét adja a tárlatnak.
A kiállítás bevezetése a 15. század második felének két jelentős európai államférfiját: Mátyást és Lorenzo de’ Medicit állítja párhuzamba. A továbbiakban a Zsigmond-kor bemutatása következik, amely mind itáliai művészeti kapcsolataival, mind a korai humanizmus átvételével előkészítette Mátyás aranykorát. Zsigmond berni portréja mellett a Magyarországon is járt toszkán festő, Masolino egy festménye (San Giuliano, Firenze, Museo Diocesano), valamint Vitéz János és Janus Pannonius, a magyarországi humanizmus legfőbb alakjainak kódexei (Bibliothèque nationale de France, ELTE Egyetemi Könyvtár, Országos Széchényi Könyvtár, Österreichisches Nationalbibliothek) idézik a korszakot. A kiállítás egyik leglátványosabb műtárgya Mátyás trónkárpitja, a Magyar Nemzeti Múzeum kincse, amelyet Firenzében szőttek a 15. században, és amelynek restaurálása a kiállítás kapcsán az NKA miniszteri kerete támogatásával fejeződött be. A kárpit fél évezred után tért vissza készítése helyszínére. A tárlaton megismerkedhetünk az uralkodóval kapcsolatban álló firenzei humanistákkal, akiknek az írásai a Corvina-könyvtárban is helyet kaptak.
A budai (és egy esetben a visegrádi) palotaásatásból származó épületszobrászati töredékekkel Mátyás építkezéseit mutatják be, a Budapesti Történeti Múzeumból érkezett majolikapadlóval, valamint az úgynevezett Corvin-szerviz két pompás, nagyméretű majolikatáljával együtt; utóbbiak a londoni Victoria and Albert, valamint a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményéből valók. A kiállítás központi része az uralkodó és felesége portréit mutatja be: láthatjuk az újabban Giovanni Dalmatának tulajdonított kettős portrét (Budapest, Szépművészeti Múzeum), a fiatal Beatrix mellszobrát, Francesco Laurana alkotását (New York, The Frick Collection), valamint Andrea del Verrochio Nagy Sándor-domborművét, amely talán azonosítható a Vasari által leírt, Mátyásnak készült művel (Washington, National Gallery).
A Corvina-könyvtár és Lorenzo gazdagon díszített kódexei a kiállítás legnagyobb számú műtárgycsoportja. Ezen kívül külön hangsúlyt kapott a Firenzében és Budán is kiemelt jelentőségű Herkules-mítosz témája, valamint a két főszereplő studiolója, azaz dolgozószobája. Jan van Eyck Szt. Jeromos dolgozószobájában című festménye valószínűleg Lorenzo studiolóját díszítette (Detroit, Institute of Arts). A kiállítás a trónutódlás problémáját is bemutatja, Corvin János (München, Alte Pinakothek) és Bianca Maria Sforza (Washington, National Gallery) portréival, akik 1487-ben kötöttek közvetítők útján házasságot, amelyet azonban végül sohasem realizáltak. A tárlat a Jagelló-kor jelzésével zárul, középpontban a Magyar Nemzeti Múzeum ötvösremekével, a II. Gyula pápa által II. Ulászló királynak adományozott, itáliai készítésű díszkarddal, amely a kereszténységnek a török elleni harcát szimbolizálja (ilyet Mátyás is kapott, ám az sajnos elveszett), vagyis azt a küzdelmet, amely végül a középkori Magyarország bukásához vezetett.
A kiállítás tehát rendkívül változatos műtárgyakkal mutatja be a magyar kora reneszánszot és annak firenzei kapcsolatait: a festményektől a kódexekig, a szobroktól az építészeti töredékekig, az érmektől az ötvöstárgyakig, a hatalmas majolikatálaktól a textíliákig. A műtárgyak tíz ország harmincöt gyűjteményéből érkeztek, a már említettek mellett a Vatikáni Könyvtárból és nyolc firenzei gyűjteményből, például az Uffiziből, a Bargellóból és a Medici-könyvtárból. Magyarországról hét közgyűjtemény kölcsönözte műtárgyait a bemutatóra.
Minden bizonnyal ez az eddigi legszélesebb körű Mátyás-kiállítás a világban. Kurátorai Lia Brunori, Farbaky Péter, Pócs Dániel és Magnolia Scudieri voltak, akiknek a munkáját Spekner Enikő és Végh András segítették. A kiállítás olasz nyelvű katalógusát a 15. század óta fennálló patinás Giunti könyvkiadó adta ki. A kiállítást a római Kulturális-Turisztikai Minisztérium, a toscanai Tartományi Kulturális Igazgatóság és a firenzei múzeumok főfelügyelősége finanszírozta, a magyar részvételt a Nemzeti Kulturális Alap támogatása tette lehetővé. A tárlat 2014. január 6-ig tart nyitva.
A Budapesti Történeti Múzeum másik kiállítása Párhuzamos történetek – Budapest és Kassa építészete a 19. század második felében címmel Kassán látható a város Európa kulturális fővárosa éve alkalmából. Czimbalosné Molnár Éva, Magyarország kassai főkonzulja – a BTM Aquincumi Múzeum néhány évvel korábbi sikeres kiállítása nyomán – hívta meg a Budapesti Történeti Múzeumot egy kassai kiállítás megrendezésére. A tárlatnak az 1872-ben alapított egykori Felső-magyarországi Múzeum utóda, a Robert Pollák igazgató által vezetett Kelet-szlovákiai Múzeum (Východoslovenské Múzeum v Košiciach) adott helyet, és a két múzeum együttműködése révén jött létre. A 20. század elején épült historizáló múzeumi főépület földszintjén október 23-án megnyílt kiállításra a két múzeum műtárgyain kívül a kassai levéltár (Archiv mesta Košice), a kassai Kelet-Szlovákiai Galéria (Východoslovenská galéria Košice), valamint a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ kölcsönözte a kiállított tárgyakat. A tárlat Budapest és Kassa városfejlődését, építészetét mutatja be a 19. század második felében; rendezői B. Szabó János és Simon Magdolna (Budapesti Történeti Múzeum), valamint Richard Papáč (Kelet-szlovákiai Múzeum) voltak. A kiállított műtárgyak között szerepelnek építészeti tervek és térképek, városrészleteket ábrázoló festmények, grafikák és számos korabeli épületfotó. A kiállítás bevezetése a dualizmus kori modernizáció és urbanizáció problémáját veti fel, külön szekció foglalkozik a kassai dóm és a Szt. Mihály-kápolna, valamint a budai Mátyás-templom műemléki helyreállításával, párhuzamosan mutatkoznak be Budapest és Kassa vonatkozásában a kultúra és a szórakozás, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás épületei, a két város higiénéje és ipari övezeteinek kialakulása, a vasúti és postai hálózata, a laktanyák és a tömegközlekedés témái. A kiállítást három (magyar, szlovák és angol) nyelvű katalógus kíséri, és 2014. január 26-ig lesz nyitva Kassán, Európa kulturális fővárosában.