„Még sok változtatást tervezünk”
Farbaky Péter, a BTM új főigazgatója az intézmény lehetőségeiről
MúzeumCafé 40.
A Budapesti Történeti Múzeum több, ráadásul igencsak eltérő tematikát gyűjtő, feldolgozó és bemutató tagintézményből áll: ide tartozik a budai Vármúzeum, az Aquincumi Múzeum, a Kiscelli Múzeum, ahol a Várostörténeti Osztály és a Fővárosi Képtár működik, valamint a nemrégiben új helyszínen, a Duna-parti Bálnában megnyitott Budapest Galéria, ami a kortárs művészet egyik legfontosabb bemutatóhelye. A BTM feladata a főváros területén zajló összes régészeti feltárás lebonyolítása éppúgy, mint a városkép alakulásának folyamatos nyomon követése és a változások dokumentálása. Az intézmény közelmúltban kinevezett új főigazgatójával, a már évek óta itt dolgozó Farbaky Péterrel ennek az összetett múzeumkomplexumnak a terveiről és lehetőségeiről beszélgettünk. Természetesen szóba került a pénz, a külföldi szakmai kapcsolatok fontossága és a budavári palota jövőjének kérdése, utóbbi kapcsán pedig az is, hogy vajon mennyire vív harcokat benne egymással az építész, a műemlékvédő és a múzeumigazgató.
– A BTM korábbi vezetőjét, Bodó Sándort tizennyolc év után váltotta a főigazgatói székben. Szerencsés, vagy inkább gátolja az intézmény fejlődését egy ilyen hosszú vezetői időszak? Mi az, amin kinevezése után mielőbb változtatni szeretne?
Valóban, a korábbi főigazgató nagyon hosszú időn keresztül vezette az intézményt. A stabilitás szempontjából ez jó volt, ám megértek a feltételek a változásokra. Néhány dologban biztosan változtatni fogok. Számomra fontos a teammunka. A BTM nagy intézmény, sok egységből áll. Vezetőként sok emberre kell támaszkodnom, ezért számomra fontos a velük való jó kapcsolat, hogy együtt tudjuk előrevinni a múzeumot. Az intézményen belüli fiatalítás is része a terveimnek.
– A BTM-hez több, egészen más profilú tagintézmény tartozik. A köztudatban kevésbé él, hogy ezek a kiállítási helyszínek is a Budapesti Történeti Múzeum részei.
Valóban nagyon sokrétű múzeum ez. Működésünkben a Nemzeti Múzeumhoz hasonlítunk leginkább, csak nálunk még a kortárs művészet is nagyon hangsúlyos. Fontos, hogy egységes képet sugározzon magáról a múzeum, de úgy, hogy közben minden szervezeti egység megőrizhesse a saját karakterét. A Kiscelli Múzeum esetében azzal a nehézséggel is szembe kell néznünk, hogy a korábban egységes Fővárosi Képtárnak és a Várostörténeti Osztálynak együtt kell működnie. A Budapest Galéria viszont a helyszínváltással nagy lehetőséget kapott: a Bálnában a kiállítótér jóval nagyobb, de meg kell tölteni kiállításokkal, élő helyszínné kell tenni. Ez persze nemcsak a Galériának, a Bálnának is feladata, hogy megtalálja Budapest kulturális életében a saját helyét. A BTM-ben kiemelt szerepe volt mindig a régészetnek, hiszen Budapest területén minden régészeti feltárás a múzeum feladata. Ez pedig pénz- és beruházásfüggő. Néhány évvel ezelőtt még nagyon sok feltárást végeztünk, de az elmúlt években szűkültek a lehetőségek. Most újabb felfutásban reménykedünk. A Középkori Osztály a Vármúzeumban működik, az Aquincumi Múzeumban van az Ókori és az Ős- és Népvándorláskori Osztály. Aquincumban Zsidi Paula régészeti főigazgató-helyettesnek már sikerült a különböző osztályokat összehangolnia. Az ásatások megszervezésében a múzeum már egységes arculattal rendelkezik. Aquincumban uniós támogatás keretében valósulhatott meg sok minden (lásd MúzeumCafé 38. – a szerk.), de még itt is vannak feladatok; az ásatási terület több része például felújításra szorul.
– Aquincum egy feltárt ókori romvárosra épült kiállítási tér, az arculata adott. A Kiscelli Múzeum nagyobb falatnak tűnik. A Képtárban nagyon sok izgalmas kortárs kiállítást rendeztek az elmúlt évtizedekben, de a várostörténeti részt nem sikerült ilyen izgalmassá tenni.
Kiscellben az épület nagyon rossz állapotban van, így ott az a legfontosabb, hogy a rekonstrukció megtörténjen. Rostás Péterrel, a Kiscelli Múzeum új igazgatójával vállvetve küzdünk azért, hogy a múzeum megújuljon. A rekonstrukció mellett a múzeum bővítését is tervezzük: új, föld alatti raktárakat hoznánk létre. A tervek szerint megújul a kripta is, amelyhez újonnan épített lépcső vezet majd le. Az épületegyüttes alatt húzódó pincét is kiállítótérré alakítjuk. A saját gyűjteményt, amelyben kiváló modern anyag van, is jobban kellene hasznosítani. A debreceni Modem Kondor Béla-kiállítása több művet kölcsönzött innen. Mi miért nem csinálunk Kondor-kiállítást?
– Miért nem? Ki és mi határozza meg a kiállításpolitikát?
A Fővárosi Képtár igazgatója, Fitz Péter nagy hangsúlyt fektet a ma élő kortárs magyar és külföldi művészek bemutatására. Ezeknek az anyagoknak egy része vásárlás útján be is kerül a gyűjteménybe. Úgy gondolom, a meglévő gyűjteményt is jobban meg kellene mutatni.
– Két kiállítás is nyílt a múlt évben a Vármúzeumban: a város történetét bemutató Budapest – Fény és árnyék, és A királyi palota – a kultúra vára; ezek nemcsak a palota történetét mutatják be, de érintenek néhány aktuális kérdést is: mi lesz a palota jövőbeli sorsa, és mi történik a palotán belül a Vármúzeummal? Építész végzettsége, erős urbanisztikai vonzalma indukálja ezeket a kiállításokat?
Először valóban építészetet végeztem, csak utána művészettörténetet. A kutatási területem a reneszánsz és a barokk korszak, de ezen belül az építészet mindig prioritást élvez. Amikor 2001-ben a Kiscelli Múzeumban igazgató lettem, a BTM vezetőségének az volt az igénye, hogy újuljon meg az állandó kiállítás. A Vármúzeumban is azért volt szükség új kiállításra, mert éreztük, hogy nagyon elavult már a korábbi. Azt is jelentős hiánynak gondoltuk, hogy a királyi palotában nincs az épület múltjával és jelenével foglalkozó reprezentatív bemutató. Bár a főlépcsőház tere kevéssé alkalmas kiállításra, Kemény Gyula tervezővel és Rostás Péter kurátorral sikerült egy talán szép kiállítást létrehoznunk.
– Nemcsak a művészettörténet, a politika számára is fontos, hogy mi történjen a királyi palotával, melyik időszakát állítsák helyre. Többen a második világháború előtti képét szeretnék viszontlátni. A lengyelek két évtized alatt visszaállították a királyi vár klasszikus időszakát. Ön szakemberként melyik tervet támogatja?
A legnagyobb probléma, hogy a szűk szakmát leszámítva senki nem rendelkezik pontos tudással. Nincs benne a magyar köztudatban, hogyan is nézett ki akár a középkori, akár az újkori palota. Márpedig itt olyan jelentős szerkezeti beavatkozás történt az épületegyüttesben, hogy nem elegendő csupán a kupolát helyreállítani, szinte az egész palotát újra kellene építeni. De ez sok tekintetben irreális gondolat.
– A Várkert bazár felújítása a végéhez közeledik. Hogyan tovább: mi lesz az átadása után a palota és az itt található múzeumok sorsa?
A Hauszmann Alajos által tervezett, historizmus kori épületegyüttes a magyar építészet csúcsteljesítménye. Ma ettől a szinttől nagyon messze vagyunk. Én ma kisebb részek restaurálását tartom reálisnak. És ezt is komoly tudományos kutatás kell megelőzze. Meg kell vizsgálnunk, hogy az adott terekről rendelkezünk-e eredeti fotókkal, tervrajzokkal, információkkal, amelyek alapján hitelesen lehet a rekonstrukciót végezni.
– Évekig dolgozott a műemlékvédelemnél. A műemlékvédő, az építész és a főigazgató milyen viszonyban van egymással? Vannak harcok magában?
Inkább harmóniában vannak. De egy tér rekonstrukciója nagy felelősség. A Történeti Múzeum Szent István Termének átalakítása a terveink között szerepel, és elképzelhető a Nemzeti Galériában a trónterem helyreállítása is ami a korábbi tervek között is szerepelt.
– A jelenlegi tervek szerint 2018-ra elkészül az új múzeumi negyed, oda költözik a Nemzeti Galéria. Ha ez megtörténik, a BTM egyedüli múzeumként maradna a várban. Ez hogyan határozza meg a következő évek igazgatói terveit?
Már most próbálunk válaszolni az új helyzetre. A Várkert bazár felől még idén megépülő mozgólépcső és lift a palotakertbe hozza fel a látogatókat, ezért tervezzük, hogy a királypincében új bejáratot hozunk létre. Ha a Nemzeti Galéria valóban elköltözik, azzal űr keletkezik. Ennek a kitöltése nem a mi döntésünk. Egy új Széchényi Könyvtár megépítése is hosszú folyamat lenne. És hogy hogyan lehet majd hasznosítani ezeket a felszabaduló tereket, még a jövő kérdése. Szerintem kulturális intézményeknek kellene itt helyt adni.
– Úgy tűnik, a látogatószám növelése jelentős kihívás a múzeumnak.
Korábban rossz volt a tájékoztatás, a látogató sokszor elveszettnek érezte magát a palotában. Ezen már próbáltunk javítani. A jó, többnyelvű kommunikáció elengedhetetlen. Meg kell újítani a webes felületeken is a múzeum mára elavult arculatát. Ez kiemelt programja a következő éveknek. Részt veszünk a Támop és az EU által támogatott nemzetközi Museo Mundial programban. Szükség van strukturális átalakításra is. Ki kell használnunk az internet adta lehetőségeket, jobban kell nyitni a közönség felé. Jó kapcsolatunk van az iskolákkal, jók a múzeumpedagógiai foglalkozásaink. A felnőtt korosztály számára szabadegyetem működik évek óta, amit folytatunk. Kiscellben a Zöld múzeum program keretében megkezdődött a park rekreációja. De azt is látni kell, hogy egyre nagyobb küzdelem pénzt szerezni. Ez az egyik kiemelt vezetői feladat: megtalálni a pénzforrásokat.
– Önök fővárosi fennhatóság alá tartoznak.
Igen, de szerencsére a főváros elég nagy autonómiát hagy a múzeumnak. A források nagy részét az NKA-tól kapjuk, a főváros eddig főleg a beruházásokban támogatott bennünket. Tárgyaltunk a főváros vezetőivel, és úgy látjuk, hogy pozitívan állnak a terveinkhez.
– A közelmúltban több kiállításukat vitték külföldre (lásd MúzeumCafé 38. – a szerk.). Fontosak ezek a kapcsolatok?
Természetesen. Több külföldi intézménnyel is nagyon jó az együttműködésünk; a párizsi Musée Carnavalet-ben és a bécsi Harrach-palotában is volt már kiállításunk. A firenzei Corvin Mátyás és Firenze kiállításnak én voltam az egyik kurátora. Az idei év „nagy dobása” az Uffizi festőönarckép-gyűjteménye magyar anyagának kibővített bemutatása (portrénk ennek előkészítése során készült – a szerk.). A Krakkói Városi Múzeummal is közös projektet hoztunk létre: 2015–16-ban Krakkó és Buda a középkorban tematikájú kiállítást rendezünk. Ausztriával, Pozsonnyal, Kassával, Zágrábbal is több közös munkánk volt. Igen, fontosak ezek a közép-európai kapcsolatok.
– A BTM egyik fő feladata a város folyamatos építészeti változásainak dokumentálása. Ebben a tekintetben izgalmas korát éli a főváros.
A múzeumnak a jelen dokumentálása is a feladata, de ez korábban sokszor háttérbe szorult. Most megint átalakulóban van a város, amit meg kell örökítenünk fotókkal, tárgyi emlékekkel. Próbáljuk egy-egy városrész rekonstrukciója kapcsán a fontos rekvizítumokat begyűjteni; a Zeneakadémia felújítása során például egy öntöttvas csigalépcsőt szereztünk be az épületből. Ezekből az emlékekből később kiállítást is tervezünk. Bár a rengeteg építkezés miatt olykor „háborús” képet mutat a város, szerencsére sikerült megőriznie 19. századi karakterét. Fontos, hogy ez az arculata megmaradjon, de híve vagyok a modern építészetnek, modern városrészek megépülésének is.
– Milyen a maga által megálmodott 21. századi múzeum; milyen jó külföldi példákat valósítana meg itthon?
A nürnbergi Germanisches Nationalmuseum jó példa arra, hogyan lehet jól véghezvinni egy múzeum rekonstrukcióját úgy, hogy a régi és a modern aztán harmóniában éljen együtt. Jó néhány éve nálunk is tervben volt, hogy a palotában az Oroszlános udvar alatt létrehozzunk egy föld alatti szintet, ahol a középkori palota alapfalait is be lehetne mutatni, akár a Louvre-ban. Ma is látok benne fantáziát. Sok kiállításunk megújult, büszke vagyok rájuk, de még sok változtatást tervezünk.