A mobilszobrok otthonának is mozgásba kell lendülnie
Tamás Eszter, a Schöffer Múzeum új igazgatója
MúzeumCafé 17.
Szikrázó tavaszi napsütésben érkezem meg Kalocsára egy hétköznap délelőtt. A Dunához közel fekvő alföldi kisváros főutcáján poroszkálni látszik az idő, a hatalmas barokk érseki székesegyházban nincs egy teremtett lélek sem. A Szent István út külső részén, tipikusan magyar földszintes utcasoron, egy lámpabolt és egy számítógépes üzlet között merészebb színűre festett ház tűnik ki. A Schöffer Múzeum épületét az innen messze idegenbe szakadt magyar művész munkáinak jellemző színeire, fehérre, feketére, pirosra és kékre festették – persze azért csak a kisvárosi utcához illő mértékkel élve velük.
A ház természetesen így is elüt a kalocsai utcák képétől, mint ahogyan Schöffer Miklós élete és művészete is messze került az álmos alföldi városkától – hogy élete végén mégis ide kanyarodjon vissza a sorsa. Schöffer Miklós 1912-ben született Kalocsán, a múzeum abban a házban működik, amelyben felnőtt. Az alig néhány teremből álló, múzeumi kiállítóhely kategóriájú intézmény munkatársa gyorsan átvezet a félhomályos kiállítótermen, ahol Schöffer embermagasságú vagy még nagyobb kinetikus fémszobrain csillan meg a beszűrődő kevéske fény. A jelenből kiszakadva egy másik világba érkezem.
Az épület hátsó traktusában fiatal hölgy fogad: Tamás Esztert, a Schöffer Múzeum vezetőjét 2010 januárjában nevezték ki az intézmény élére, miután részmunkaidőben már itt dolgozott egy ideje. Először szabadkozik is, hogy nincs még gyakorlata az interjúadásban, de hamar mesélni kezd a múzeum múltjáról. Ahogy előbb szűken vett szakterületére, majd szerteágazó terveire terelődik a szó, máris érezni lehet, hogy mennyire otthon érzi magát itt. Sőt ha valaki, akkor ő érezheti igazán otthon magát a kalocsai kinetikus múzeumban. Többszörösen is.
„Tősgyökeres kalocsai vagyok, itt születtem, itt is jártam középiskolába” – mutatkozik be. Már gyerekkorától kezdve vonzódott a művészetekhez, sokat járt be a múzeumba is. Gimnazistaként is magáénak érezte, ismerkedett a hellyel, szívügyévé vált a múzeum. Olyannyira, hogy már művészettörténész-hallgatóként erről írta a szakdolgozatát.
Az új vezető mentorának tekinti múzeumi elődjét, Dargay Lajost, aki a kezdetektől csaknem három évtizedig viselte szívén a múzeum ügyeit, és a világhírű művész és hagyatéka iránti tiszteletből telepedett le Kalocsán. Dargay Schöffer Miklós tanítványaként a nyolcvanas évek elejétől 2009 végéig vezette a múzeumot, és most Dargay „tanítványa” viheti tovább az intézményt. „Dargay Lajos segített nekem a művészettörténeti felvételiben és a szakdolgozatomban is, hálás vagyok a segítségért, amit tőle kaptam.”
A „tanítvány” a kinetikus művészetről írta diplomamunkáját, tehát azon kevés művészettörténész egyike, aki ért ahhoz a területhez, amelyben Schöffer Miklós is alkotott. A múzeumban Tamás Eszternek van egyedül művészettörténész végzettsége, az egyetem elvégzése óta Kalocsán dolgozik a kultúra, a közművelődés területén. Középiskolásokat tanít, a városi galéria kiállításainak szervezője, és az év eleje óta tőle függ a gyűjtemény sorsa is. Amikor a város új vezetőt keresett ennek a különleges kis múzeumnak, Tamás Esztert előmenetele és jelenlegi tevékenységi köre alapján minden tekintetben alkalmasnak tartották a feladatra.
De kinek is állít emléket a kiállítóhely? „Kalocsa szülötte volt, és világhírű művész lett” – mondja Tamás Eszter az 1936-ban Franciaországba távozó alkotóról. Schöffer Miklós Budapesten szerzett jogi doktorátust, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Tanulmányait megszakítva 1936-ban, az ihletet keresve Párizsba utazott, és beiratkozott Sabatté műtermébe a párizsi Nemzeti Képzőművészeti Főiskolán. A harmincas évek végétől a francia művészeti élet aktív tagja lett. 1949-ben alapvető változás következett be alkotói munkájában: felhagyott a festéssel, és szobrászattal kezdett foglalkozni. Schöffer művészetének innentől három főbb periódusa van: térdinamizmus, fénydinamika és idődinamizmus.
Munkái közösségteremtő funkciókat is ellátnak: köztéri, a világra és a közönségre reflektáló alkotásokról van szó. Kalocsán áll Chronos 8 nevű kibernetikus fénytornya, amely eredetileg a közlekedési forgalom növekedésével együtt lendült mozgásba, majd állt le minden egyes nap. Schöffer szobrai többek között Párizsban, San Franciscóban és Bonnban is megtalálhatók, ezért Kalocsa is büszke lehet a saját példányára. „A mozgó szobor azonban jó évtizede egy helyben áll” – teszi hozzá sajnálkozva Tamás Eszter.
„Schöffer Miklós először 1976-ban jött haza, Dargay Lajos invitálta meg egy egri kiállításra, majd egy évvel később szülővárosában, Kalocsán, a Városi Galériában is volt egy tárlata” – részletezi az igazgató a múzeum megalapítása előtti évek eseményeit. A szülőházban elhelyezett Schöffer Múzeumot 1980-ban alapította Kalocsa akkori városi vezetése a művész adományából, aki életművét mindenképpen szülővárosára akarta hagyni. „Ezért is értékes az itt látható gyűjtemény, hiszen a kezdeti időszaktól a kései korszakáig teljes áttekintést ad a művész munkáiból” – mondja nem kis büszkeséggel a múzeumvezető.
A múzeum első évtizede – még Schöffer életében – nagy sikereket hozott: rendszeresen megszervezték a Schöffer-szemináriumokat, amelyeken világhírű képzőművészek vettek részt, komoly előadások, konferenciák zajlottak. „A nagyközönség is szerette a múzeumot, rengeteg iskolás csoport érkezett ide” – mesél az első időszakról Tamás Eszter. A szemináriumok azonban a kilencvenes évek elejétől megszűntek. 1992-ben elhunyt a művész, és lassan csökkenni kezdett a múzeum látogatottsága is. 1995-ben elkészült az időszaki kiállítások terme, amelyben az állandó gyűjtemény mellett más képzőművészek alkotásait is ki tudták állítani. Ez újabb lendületet adott a múzeumnak, mostanra azonban eléggé kikopott a köztudatból a gyűjtemény – ismeri el az igazgató, akinek azonban komoly tervei vannak.
„Egy ilyen múzeumnak nemcsak a gyűjteményével kell jelen lennie egy kisváros életében, hanem kulturális központként, közösségformáló térként is léteznie kell” – vázolja fel intézményvezetői koncepciójának alapgondolatát az új igazgató. A programok kiszélesítése, a társművészetek bevonása, múzeumpedagógiai előadások, filmvetítések és rendhagyó művészeti órák megtartása mind ott szerepelnek Tamás Eszter tervei között. Ezek egy része már meg is valósult, de persze hangsúlyozza, hogy még csak a munka elején járnak.
Az intézményvezető jól kihasználható lehetőségnek tartja Schöffer francia kötődéseit is. A múzeumban található egy francia nyelvű könyvtár, amelyet a művész özvegye, Eleonora Schöffer hozott létre. „Eleonora asszony évente el szokott látogatni Kalocsára, nagyon a szívén viseli a férje hagyatékát – mondja Tamás Eszter, sőt, teszi hozzá, anyagilag is mind a mai napig támogatja a múzeumot. – Egy a városban élő franciatanárral megkerestük a Francia Intézetet, és szeretnénk francia napokat szervezni filmvetítéssel, zenével és kiállítással.” Szeptemberben nyílik meg az első új időszaki kiállítás Ézsiás István szobrászművész alkotásaiból.
Tamás Eszter maga tart tárlatvezetést a csoportoknak. „Lehet azt mondani, hogy a személyes kitartásán múlik, hogy mi valósul meg a terveiből?” – kérdezem tőle. „Jelenleg hárman dolgozunk a múzeumban a teremőr kollégákkal – válaszolja –, de vezetőként nekem kell vinnem a vállamon az ügyeket.” Abból pedig akad bőven. Ahhoz, hogy a szép tervek megvalósuljanak, először fel kellett mérni a múzeum állapotát. Volt és van is mit kijavítani. „Jó viszonyt tartunk fenn a város vezetőivel, és most sorra meg tudunk újítani pár kisebb dolgot: tizenöt év után ki tudtuk festeni a kiállítóhelyiséget a közmunkaprogram segítségével. Átalakítottuk a termet is, hogy modernebb külsőt kapjon. Kifestettük az irodahelyiséget is. Az átjáró folyosó statikai megerősítését is elvégezték” – sorolja az apró, de létszükségletnek számító fejlesztéseket. A felújítások az idei kiadások nagy részét elvitték. A tervek megvalósulásához persze pénzre van szükség. „Örülök, hogy egyre több NKA-s pályázatot írnak ki múzeumfejlesztésekre. Mindennap lesem a pályázatokat, egy jelentkezésünk most is éppen elbírálás alatt van” – teszi hozzá. A város is hozzájárul a költségekhez, a múzeum költségvetését is állja.
„Schöffer műveiben a művészet és a tudomány ölelkezik – fogalmazza meg a művész alkotásainak lényegét Tamás Eszter –, legfőbb törekvése volt, hogy szimbiózist teremtsen művészet és technika között.” „Talán profán a kérdés, de ha már a mozgásnál tartunk, nem állom meg: hogyan lehet mozgatni ezeket a hatalmas, bonyolult műveket?” – kérdezem Tamás Esztertől. „Az itt kiállított műveket Schöffer Miklós és Dargay Lajos válogatta össze annak idején – válaszolja. – A szobrok Párizsból érkeztek Kalocsára: egy részük egyben, más részük viszont szétszerelve tette meg a hosszú utat. Mivel technikai megoldásokat, meg persze elektromosságot felhasználó alkotásokról van szó – meséli tovább –, más művészeti ágakkal szemben itt időről időre hozzá is kell nyúlni a művekhez.” „Hogyan bírják a bolygatást?” – kérdem. „A szobroknak az eredeti megállapodás értelmében itt a helyük, csak a legritkább esetben adunk kölcsön belőlük – válaszolja a múzeum vezetője. Az alkotások mozgatását ilyenkor is komoly biztonsági követelményeknek megfelelően kell megoldani. – Schöffer szobrainak karbantartása műszaki tudást is igényel, amivel én sajnos nem rendelkezem. Vannak állagmegóvó intézkedések, ezeket eddig Dargay Lajos végezte el, ezután is őt kérjük majd fel erre.” Csavarhúzás, kábelezés, motorcsere is szükséges lehet olykor-olykor. Ezek a kiállítási tárgyak ugyanis elromolhatnak. Tamás Eszter jó gazdaként, aggódó szavakkal mondja ki ezzel kapcsolatos gondolatait: „Ettől félek a legjobban: reggelente, amikor bejövök, gyakran beindítok minden szerkezetet, hogy működnek-e még. A szobrok javíttatása nem kis pénz. Jó lenne egy olyan pályázaton nyerni, amelynek a segítségével az összes Schöffer-művet át tudnánk nézni, hogy biztosan időtállók maradjanak” – reménykedik a múzeumvezető.
„Mi történik, ha valamelyik egykor beépített alkatrész már nem kapható többé a technikai fejlődés miatt?” – teszem fel a következő logikusnak tetsző kérdést. „Eddig szerencsére még nem történt ilyen, bár a kalocsai Chronos 8 torony felújításakor tényleg szükség lenne bizonyos cserékre” – válaszolja Tamás Eszter, és hozzáteszi: Eleonora asszony azt mondta, egy dokumentumban a művész engedélyezte: ha szükséges, nyugodtan hozzá lehet nyúlni az alkotásaihoz és korszerűsíteni azok technikai hátterét. Ez persze nem meglepő egy a technikai progresszióból ihletet merítő alkotó esetében.
Mint látható, végtelen számú feladat és lehetőség áll tehát a múzeum és új vezetője előtt. Azt, hogy az egyszeri művészettörténész-múzeumvezetőnek a kiállítások mellett mi mindennel kell foglalkoznia még, jól mutatja az alábbi két példa is. „Kértem egy biciklitárolót, hogy akik így érkeznek a múzeumba, legyen hova leállítaniuk a járműveiket. És persze a nagyközönséget is el kell érni. Még nincs honlapunk, de tervezem, egyébként most készítettem egy e-mail címet a múzeumnak, mert eddig még nem volt az sem.” Az igazgatónő közben elkezdte feldolgozni az archívumot, katalógust készít, és Schöffer életrajzát is kutatja.
A vezetői tisztség jelentős felelősséggel jár, és ezt Tamás Eszter is tudja. A sűrűsödő feladatok azonban további ki-hívások elé állítják a fiatal szakembert: „A marketinget, a menedzselést, az arculattervezést és egy sor más szakterületet is meg kellene ismerni” – sorolja a kívánatos teendőket a fiatal igazgató, aki jelenleg éppen ezeket az ismereteket igyekszik elsajátítani másodképzésben a bajai főiskolán. De emlékszik arra is, hogy gyerekkorában azt mondta Dargay Lajos: sze-retné, ha jó kezekben lenne majd később a múzeum. „Szeretnék én is hozzájárulni a múzeum fejlődéséhez. Gyerekkori álmom valósulhat meg ezzel.” A téli hónapokban takarékossági okokból bezárt a múzeum, márciusban viszont a szokásosnál többen jöttek el megnézni a kiállítást, ami bátorító jelzés az új vezetőnek.
Az interjú végén Tamás Eszter körbevezet a múzeumban, és sorra bekapcsolja Schöffer mozgó, világító, játékos fémszobrait. A színpompás kavalkádban, az elektromotorok kerregése közepette lelkesen mesél az idelátogató gyerekekről, akiket ugyanúgy elvarázsolnak ma is a szobrok, mint őt egykoron. „Felkerestem a helyi általános és középiskolákat, és a főiskolát is, elmondtam nekik, hogy márciusban ingyenesen látogatható a kiállítás. Nagy élmény volt a kisiskolásoknak és nekünk is, hogy mennyire élvezték a múzeumot. Voltak olyanok is, akik visszajöttek a szüleikkel később. Még a szájhagyomány is fontos. Minden fontos.”
Tamás Eszter 1983-ban született Kalocsán. 2008-ban végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet-esztétika szakán; szakdolgozatát a hazai kinetikus művészetről írta (ez a képzőművészeti irányzat a fény, a mozgás, a hangok, a ritmus összhangját mozgó, hangokat kiadó, fényeket kivetítő műalkotásokkal kívánja megteremteni) Kinetikus törekvések a 20. század második felének magyar művészetében címmel. Művészettörténetet tanít egy kalocsai humán szakközépiskolában, a városi galéria kiállításainak szervezője. 2010. január 1-jén vette át a kalocsai Schöffer Múzeum vezetését.