Munkácsy Csíkszeredában
MúzeumCafé 1.
Júliusban zárt a Munkácsy-képek Erdélyben című kiállítás Csíkszeredában. Gyarmati Zsoltot, a Csíki Székely Múzeum igazgatóját a tárlat részleteiről kérdeztük.
– Miért éppen Csíkszeredában, és miért éppen Munkácsy?
Hogy miért éppen hozzánk került a tárlat, azt én is csak utólag rekonstruáltam. Nyilvánvalóan több oka is van. Egyszer csak megcsörrent a telefon az irodámban: Pákh Imre, a kiállított képek nagy részét birtokló magángyűjtő magyarországi menedzsere, Szemenkár Mátyás keresett. Kérdezte, elképzelhetőnek tartok-e egy ilyen kiállítást Csíkszeredában, és amennyiben igen, másnap legyek Békéscsabán, hogy megnézhessem az anyagot. Teljesen váratlanul ért a felajánlás, azonnal utaztam, majd beszámoltam a városvezetésnek a lehetőségről. A Múzeum fenntartója, Csíkszereda Megyei Jogú Város Önkormányzata nyitott volt a tárlat fogadására és támogatásáról biztosított. Később megtudtam, hogy Pákh Imre a vándorkiállítás magyarországi sikerét tapasztalva – több mint 750 ezren látták a képeket – döntött úgy, hogy célszerű lenne a határokon túl is bemutatni a tárlatot. A helyszínt illetően előzetesen érdeklődtek a múzeumi szakmától, és ugyan más város is felmerült, ám a múzeumunk utóbbi években kiépített szakmai kapcsolatrendszere döntőnek bizonyult.
– Úgy is, hogy ekkora kiállítást még nem rendeztek itt?
A Csíki Székely Múzeum ugyan Hargita megye legnagyobb múzeuma, de mi sem voltunk felkészülve egy ilyen volumenű kiállítás fogadására. A tét az volt, hogy fogadóképessé tudunk-e válni a tárlat fogadására a rendelkezésünkre álló fél év alatt. Van-e ehhez bennünk elég hit, erő, energia, bátorság, kitartás. A megnyitó után merült fel a másik kérdés: képesek leszünk-e üzemeltetni a kiállítást, be tudjuk-e fogadni a már akkor sejthető, előre jelzett látogatómennyiséget. A helyszín megválasztásában Csíkszereda kedvező földrajzi fekvése is meghatározó volt, hiszen a Székelyföldön belül jól megközelíthető helyen van, elérhető távolságban több erdélyi városhoz.
– Mennyire volt az önkormányzat és a múzeum „vevő” a technikai szükségletekre?
A fenntartó nem szólt bele, megkaptuk az induló tőkét, hiszen a költségvetésnek (80 millió forint) mintegy harmadát az önkormányzat biztosította. A bevételi oldal nagyobbik része pályázatokból, szponzorizációkból és a jegybevételből állt össze. Hat teremben – 400 négyzetméteren, a múzeum kiállítóterének mintegy harmadán – tudtunk felújításokat végezni. Négy hónap leforgása alatt jelentős és maradandó infrastrukturális beruházásokat hajtottunk végre (klímaberendezés, európai színvonalú fénytechnika, biztonságtechnika stb.), így végül megítélésem szerint egy (közép-)európai színvonalú kiállítóteret hoztunk létre. Ezáltal képessé váltunk nagy volumenű kiállítások fogadására, akár Magyarország nagy múzeumaiból, akár magángyűjteményekből, vagy akár Nyugatról érkezzenek is.
– Ezek szerint a Munkácsy-tárlat a nyitány volt csupán?
Mindenképpen folytatni szeretnénk ezt a sikeres kezdeményezést, ám akadnak dilemmák, hiszen a Munkácsy-tárlattal is az állandó kiállításunk rendjét kellett megbontanunk. Most majd döntenünk kell, hogy a hat terem megmaradjon-e a várható időszakos kiállításoknak.
– Miben rejlik a kiállítás-sorozatban a csíkszeredai tárlat egyedisége?
Látogatottság tekintetében a harmadikok vagyunk a listán Budapest és Debrecen után. A kilenc korábbi városhoz képest, ahol bemutatták a tárlatot, Csíkszereda a legkisebb, reklámkampányunk mégis a legnagyobb területet fedte le: 500 kilométeres körzetet. Egyediek voltunk a nyitvatartás tekintetében is, ugyanis nem sűrűn fordulnak elő olyan múzeumok, ahol a hét minden napján tizenkét órán keresztül fogadják a látogatókat. Az sem igen elterjedt – kivéve a nagyobb múzeumokat –, hogy saját honlapot készítsenek egy időszakos kiállításnak. Mi egy kétnyelvű, interaktív honlapot (www.munkacsy.ro) hoztunk létre, segítendő a tájékozódást.
– Volt-e a kiállításnak bármilyen politikai jellegű következménye, visszhangja?
Volt ilyen aspektusa a rendezvénynek, de ez elhanyagolható. Mind a civil szféra, mind a politika nagyon pozitívan fogadta a tárlatot. Nem volt még rá példa, hogy erdélyi múzeum tárlatát hetvenöt nap alatt hatvankétezren látogassák. Igaz, a megnyitóra az önkormányzat nem hívta meg a román sajtót – sérelmüknek hangot is adtak két lapban –, ám a kiállítást románajkúak is látogatták. Mindent megtettünk, hogy a magyarul nem beszélők is megkapják a szükséges információkat, és teljes mértékében élvezhessék a tárlatot. Háromnyelvű (magyar, román és angol) felira–tok igazították el a látogatókat.
– És hogyan fogadták az emberek Erdélyben Munkácsyt?
A közönség hihetetlenül pozitív reakciója minden várakozást felülmúlt. Rengetegen nyilatkoztak úgy, hogy életük páratlan élménye, hogy eredetiben láthatták kedvenc festőjük alkotásait. Hatalmas ajándék volt ez az erdélyi magyarságnak. Ezrek érkeztek az ország minden sarkából, Máramarosszigettől Brassóig, Temesvártól a moldvai csángókig. A vendégkönyv bejegyzései alapján tudjuk, hogy több mint ötszáz településről, több mint húsz országból jöttek látogatók. Közülük nagyon sokan nem jártak korábban nemhogy a múzeumban, de még a Székelyföldön sem. Több mint két hónapon át gyerekzsivajtól volt hangos a múzeum udvara, könnyező emberek jöttek ki a termekből. Ennél nagyobb hozadéka nem kell legyen egy kiállításnak. Úgyhogy ezúton is köszönöm Pákh Imrének, a Magyar Nemzeti Galériának és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumnak, hogy a tulajdonukban levő műtárgyakat ingyenesen kölcsönözték az erdélyi kiállításhoz.
Gyarmati Zsolt (1970, Székelyud–varhely) 2003 óta a Csíki Székely Múzeum igazgatója. Tanulmányait Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakán végezte 1997-ben, ugyanitt szerzett magiszteri fokozatot 1998-ban. 2002-ben az ELTE-BTK 19. századi társadalomtörténet doktori programja keretében szerzett abszolutóriumot.