Múzeum a múzeumban
MúzeumCafé 4.
A szentesi Koszta József Múzeum hat kiállítóhelyen üzemel: Szegváron a Falumúzeum és a Szélmalom (mint népi ipari műemlék) tartozik hozzá, míg Szentesen négy épülete van, amelyek mindegyike körülbelül kétszáz méteres körben elérhető. Ezek a Kossuth téri volt megyeháza, az új kiállítási hely, az irodák és a központ, a régi ligeti múzeum, ma a Koszta József Múzeum Régészeti Gyűjteménye, adattára és időszaki kiállítóhelye (a jelenlegi cikk tárgya), a Péterpál Polgárház, Helytörténeti Gyűjtemény és enteriőr-kiállítás, valamint a Fridrich Fényirda – Ipartörténeti Gyűjtemény és 19/20. századi fotóműhely-kiállítás.
A Koszta József Múzeum régi épülete gyönyörű környezetben áll a Széchenyi-ligetben: egy hosszú udvarház, amelynek első része sok neves muzeológus számára volt a „kedves otthon”. Az épület másik szárnyában voltak/vannak az állandó és az időszaki kiállítások. Ez volt maga a megvalósult „családbarát múzeum”, amely „rá is nyomta bélyegét” az éppen itt dolgozó muzeológus egész családjára. Lakott itt Csallány Gábor (1871–1945) Csongrád vármegyei múzeumőr és megbízott igazgató, és fia Csallány Dezső (1903–1977), aki a környék és a Kárpát-medence avar leleteit kutatta. Később Csalog József igazgató és őskoros régész, gyermekével, Csalog Zsolttal, akiből szintén néprajzos-régész lett, bár igazából íróként és a roma-kultúra védelmezőjeként ismeri őt a közönség.
Az 1970-es évek elején Visy Zsolt igazgató és családja költözött ide egy kisbabával, és igazán nem lehet csodálkozni azon, hogy a régész-restaurátor házaspár gyermeke is ötvös-restaurátorrá lett felnőtt korában, ihletet kapva a környezettől. Ebben az időben még itt lakott az épület első részében Csalog József és felesége is: Csalog itt nevelte kedvenc dísztökjeit a kertben, amelyek a régészeti kísérletek során a neolit edényeket voltak hivatva helyettesíteni.
Én 1969 nyarán laktam itt egyetemistaként, s akkor még volt alkalmam megcsodálni az állandó kiállítás falfestményeit, amelyeket – pénz híjján, az installációk kiegészítéseként – László Gyula, a kiállítás rendezője festett az ötvenes években. Az ihletet adó környezethez szorosan hozzá tartozik Szegvár-Tűzköves (nevezetes lelőhelye a „Sarlós istennek”), amely kerékpárral könnyen elérhető a Széchenyi-ligetből.
Nagyon üdvözlöm az új igazgató-asszony, dr. Béres Mária ötletét, a „Múzeum a múzeumban” kiállítás megrendezését, és Trogmayer Ottó elszánt küzdelmét, amellyel a régi kiállítás falfestményeit és installációját igyekezett védelmezni. Még sok hasonló bemutatóra lenne szükség ebben az országban a múzeumok hőskoráról.
Végül következzék egy részlet Medgyesi Konstantin kiállítás-bemutatásából: „1964-ben a szentesi múzeum könyvtárának legrégebbi kiadványait, közel ezerkétszáz könyvet vittek el ismeretlen helyre. A munkatársakat akkoriban arról tájékoztatták, hogy az ódon köteteket bezúzásra ítélték. Többszáz éves tudományos és bölcseleti kiadványokat, illetve kézzel írt könyveket fenyegetett a pusztulás réme. A Szentesről elhurcolt könyveket a hódmezővásárhelyi könyvtár pincéjében helyezték el, de különös módon a bezúzásról döntő illetékesek megfeledkeztek a régi kötetetekről. Most a legrégebbi százkét darab könyvet, köztük Szenci Molnár Albert 1608-ban kiadott Bibliáját is megtekinthetik a látogatók. László Gyula a kelta kor hétköznapi életét ábrázoló műalkotását is eredeti szépségében csodálhatják meg az érdeklődők. A tárlat rendezői, dr. Fári Irén és Richter Éva önálló tárlóban hívják fel a látogatók figyelmét dr. Csalog József régész, egykori múzeumigazgató munkásságára. Csalog nemcsak a világhírű szegvár-tűzkövesi Sarlós isten felfedezője volt, hanem a magyar őskor régészeti kutatásában új utakon járva a magyarországi kísérleti régészet egyik megalapozója.
A tárlat részét képzik a napjainkra több mint háromszázezer dararabot számláló szentesi gyűjtemény legszebb tárgyai, 48-as relikviái, illetve a múzeumalapító Csallány Gábor munkássága révén világhírnévre szert tett régészeti ásatások leletei, köztük a speyeri Attila és a hunok című, európai kiállítás szentesi műtárgyai is.”