A MúzeumCafé 100. számának ünneplése
MúzeumCafé 102.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Kollegák!
Egy folyóiratot jöttünk ünnepelni. Egy múzeumi lapot, a MúzeumCafét. Miért fontos nekünk a MúzeumCafé?
A MúzeumCafé 2007. októberi indulásával egy olyan történet kezdődött a magyar múzeumi világban, amelynek hatása jóval túlmutat egy folyóirat történetén, hiszen ma, a 100. lapszám után már jól tudjuk, hogy a hazai múzeumi közélet, a szakmai diskurzus meghatározó, kivételes orgánumáról van szó.
Két nagyon egyszerű szó jut eszembe róla: szép és jó. Ilyen folyóiratunk van nekünk múzeumoknak, múzeumi embereknek.
A kezdetektől igényes grafika, kivitel jellemzi a magazint. Egyszerűen szép! De mit is jelent az, hogy valami szép? Nem egyszerűen arról van szó, hogy valamit vizuálisan – akár szubjektív szemmel – szépnek látunk. Vissza kell térnünk az antik görög világba, ahol a szépség fogalma sokkal tágabb és összetettebb volt és ez illik igazán a MúzeumCaféra.
A szép eleinte összekapcsolódott a valamire való alkalmassággal is. Így a szép egyszerre volt jó is, ahogy Xenophon írta az Emlékeim Szókratészról című művében: „Hiszen minden ott jó és szép, ahol helyénvaló, rossz azonban és rút, ahol helytelen.” [1]
Platón dialógusaiban a szép ideája elválaszthatatlan a jótól, a kettő egysége testesíti meg a kozmosz elrendezettségét éppúgy, mint az emberi jellem idealitását. A szép így már nemcsak szemléleti értéket, de etikai tartalmat is hordoz.
A szép ilyen metafizikainak nevezhető leírásával találkozhatunk A lakoma című dialógusában. A beszélgetés során Szókratész a szép iránti természetes vágy lépcsőfokairól beszél: az egyes testek szépségének szemléletétől elemelkedve először az általában vett alak (eidosz) szépségét ismerheti fel a szép iránt vágyódó lélek, majd a lélek szépségét becsesebbnek fogja tartani a test szépségénél, ezután a törvényekben és a cselekedetekben látja meg a szépet, majd a tudományok szépségét ismerheti fel, végül pedig az „önmagában vett szépségnek” a tudományáig juthat el, amiért egyedül érdemes élni. [2]
A „szépség” (esztétikai érték) és a „jóság” (erkölcsi érték), ahogy a görög filozófiában a kalokagathia fogalmában egyesül, ahol az ember belső, lelki megformáltsága világlik ki, és egyúttal bájossá, illetve vonzóvá teszi a külső, testi szépséget is.
A szókratészi–platóni koncepció, amelyben a kiválóság („erény”) nem elsősorban esztétikai érték, hanem erkölcsi, nem külső (fizikai), hanem belső (lelki), ennélfogva nem az egyéntől független adottság, hanem tanulható, elsajátítható és fejleszthető, a társadalom demokratizálódásának és az egyéni erkölcsi felelősség kialakulásának következménye. A modern demokratikus társadalmak és azok intézményei, köztük a múzeumok is ennek a felfogásnak az örökösei.
A MúzeumCafé mint kézzelfogható és ma már interneten is elérhető magazin ezt a szépséget testesíti meg.
És mitől lesz jó?
A modern múzeum a felvilágosodás terméke, azaz nem a Wunderkammerre, valamilyen gyűjteményképzésre vezethető vissza a történet, hanem a publikus gyűjtemény gyakorlatára. A modern múzeum szerepe minden bizonnyal nem a gyűjteményképzésnél kezdődik és ér véget, hanem a gyűjtemény publikus célú létrehozásában és értelmezésében (és a gyűjteményképzés értelmezésében). [3]
Ennek egyik lényegi kontextusa Platón általános művészetfelfogásának egyik elemére, a rendezettségre vezethető vissza, amely szemben áll a rendezetlenséggel, határtalansággal vagy aránytalansággal, ami részben püthagoreus hatás, részben általános görög nézet is. A múzeum mint médium egyszeri lehetőséget nyújt arra, hogy az autentikus tanúbizonyságokkal való találkozás nyomán a nézés fiziológiai folyamata az értő látás átfogó élményévé váljon.
Ezt közvetíti az ICOM 2022-ben Prágában elfogadott új múzeumdefiníciója:
„A múzeum a társadalom szolgálatában álló nem profitorientált, állandó intézmény, amely kutatja, gyűjti, megőrzi, értelmezi és kiállítja a tárgyi és szellemi örökséget. A múzeum a nyilvánosság számára nyitott, hozzáférhető és befogadó, elősegíti a sokszínűséget és a fenntarthatóságot. Etikusan, szakszerűen és a közösségek részvételével működik és kommunikál, változatos tapasztalatot nyújtva az oktatás, a szórakozás, a reflektív gondolkodás és a tudásmegosztás terén.” [4]
A múzeum számomra az igazság platformja, egy szövet, amely a kulturális javak védelmére, megmentésére, megőrzésére, kiállítására és tanulmányozására, a múlt és az identitás (a tárgyi és szellemi örökség) feltárására hivatott, ezáltal változást idéz elő, valamint ösztönzi a párbeszéd iránti rugalmasságot és a fenntarthatóságot.
A múzeumok társadalmi értéke olyan alappillér, amelyben a sokszínűség és befogadás, a hozzáférhetőség, a fenntarthatóság, és a társadalom szolgálata fogalmazódik meg. A múzeum a találkozás és a szocializáció helyszíne, ahol nincsenek, de legalábbis nem lenne szabad, hogy legyenek társadalmi vagy kulturális különbségek. A jó múzeum szolidáris, egyszerre egyéni és közösségi: szól az öngondoskodásról, a perszonális kapcsolatainkról, a közösségeinkről és a minket körülvevő természetről egyaránt.
A múzeumok ugyanúgy változnak, mint a körülöttünk lévő világ. Látható, hogy a múzeumokat körülvevő társadalom, a különböző közösségek – legyenek azok lokálisak, érdeklődési kör szerint elkülönülők vagy bármilyen kisebbség – egyre inkább hallatni szeretnék hangjukat a múzeumokban is, hogy saját kulturális örökségüknek ők maguk is az interpretátorai legyenek. Számomra az a jó múzeum, amelyik nem egy választ ad, hanem sokkal inkább kérdéseket tesz fel, és segít válaszokat találni. Ennek az alapja, hogy folyamatosan foglalkozzon a gyűjteményével, a benne lévő tudással. A jó múzeum demokratikus tér, amelyben a többszólamúság van jelen, nem egy uralkodó narratívát akar rám erőltetni, hanem engedi a vitát, a párbeszédet, terepe a diskurzusnak, a közös gondolkodásnak. Viszont nem enged abból, hogy hiteles maradjon, hogy tudományos alapossággal tár fel összefüggéseket, reflektál a mára és segít eligazodni a jövőben. Hiszek abban, hogy a múzeum egy olyan közösségi tér, amelyben a közösségek a gyűjteményen, annak értelmezésén keresztül önmagukkal találkoznak, a társadalmi vagy történeti traumák feldolgozását segítik, és a jól létnek az előmozdítói. Fontos, hogy jól érezzem magam a múzeumban, hogy ne idegen, hanem otthonos legyen számomra, ami nem feszélyez, hanem befogad.
A MúzeumCafé ezeket az értékeket képviseli, megmutatja azt a hatalmas, sokrétű és sokszínű hiteles szakmai munkát, ami a magyar múzeumokban zajlik. Bemutatja azokat a szakembereket, akik nemcsak itthon, de nemzetközi szinten is kiemelkedő tevékenységet végeznek. Azt hiszem, a MúzeumCafé a magyar múzeumi társadalom hálóját képes láthatóvá tenni. De a MúzeumCafé a magyar múzeumi szakma felelőssége is, Babits Mihály után szabadon, az írástudók felelőssége: „A gondolkodó ott kezd méltó lenni e névre, mikor függetleníti magát korától s nem oldódik fel abban.” [5] Ezt az üzenetet is meg kell találnunk mindennap, minden egyes múzeumi munkánkban.
A MúzeumCafé szerkesztői és szerzői most már száz lapszám óta vállalják ezt a nem könnyű feladatot. Megmutatni a magyar közgyűjteményekben rejlő tudást és örökséget. Hiszem, hogy sikerrel teszik mindezt.
Mint az ICOM Magyarország elnöke fontosnak tartom, hogy ezt ne csak itthon és a Kárpát-medencében, hanem a nemzetközi múzeumi közegben is felmutassuk. Ezért azt javaslom, hogy évente készüljön egy angol nyelvű különszám, amelyben az év legizgalmasabb és legfontosabb írásait mutatjuk meg a nemzetközi múzeumi világnak. Ebben az ICOM Magyarország örömmel lesz partnere a MúzeumCafénak, legalább a következő száz lapszám erejéig.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!
A beszéd 2024. június 3-án, a MúzeumCafé 100. lapszámának megjelenésére szervezett ünnepségen hangzott el a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokában
[1] Xenophon: Emlékeim Szókratészról. Bp., 1986. 114.
[3] A gyakorlattól a diszkurzusig. Kortárs művészetelméleti szöveggyűjtemény. Szerkesztette: Kékesi Zoltán–Lázár Eszter–Varga Tünde–Szoboszlai János. https://mke.hu/res/3_szoveggyujtemenytt_0406_0518.pdf.
[4] https://icomhungary.hu/hu/node/85.
[5] Babits Mihály: Az írástudók árulása. https://mek.oszk.hu/05000/05048/html/gmbabitsarulas0002.html.