Múzeumi füzetek korhatárral – avagy olvasni és nézni?
MúzeumCafé 7.
Az elmúlt évek egyik legsikeresebbnek mondható hazai múzeumi kezdeményezése a ma már egyre több családi, tárlatvezető, kiállítási kiadványok felbukkanása. Igényes és érdekes füzetek jelennek meg, amelyek célja a közönség jobb eligazítása, tájékoztatás, és lehetőleg játékos formában történő „beavatás” az egyes tárlatok megértéséhez. Korábban főként a Szépművészeti Múzeum és a Természettudományi Múzeum jeleskedett ezen a téren, de ma már az ország számos kiállítási intézményében alkalmazzák – pénzt és szellemi munkát nem sajnálva – ezt a hasznos gyakorlatot. A családi vezetők, tájékoztatók, feladatlapok számos típusa jelenik meg ezekben a kiadványokban. A múzeumpedagógia módszertanilag különbözteti meg ezeket a segédeszközöket. Vannak vezető jellegű füzetek (családi, vagy egy-egy korosztályt megcélzók), amelyekben az adott kiállítás szinte teljes tartalmát felölelő anyag szerepel, a kiállításnézés logikáját követve, kiemelve azonban a legérdekesebb alkotásokat, vagy tematikai csomópontokat. A másik típus a munkáltatófüzet, amelyben elsősorban a kiállítási anyag egyes elemeinek felfedezése és feldolgozása a fontos szempont, ezzel hozva közelebb az értelmezést. A feladatlap ennek leegyszerűsített formája. Jelen írás tárgya néhány aktuális, vagy éppen már bezárt kiállítás kiadványainak bemutatása, értékelése. Választásom a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria két-két füzetére esett, mivel szerencsés módon ezek jól reprezentálják a fentebb felsorolt módszertani lehetőségek mindegyikét.
A Szépművészeti Múzeumban pár hete zárt be a Lélek és test című kiállítás. A kiadvány, amely ehhez a tárlathoz készült, Fény Kép Ész címmel jelent meg, és szándékai szerint 14 év feletti látogatók számára készült kreatív útmutatóként. Mint a többi, később tárgyalandó füzet, ez is rendkívül igényes grafikai megjelenésében. A szerző, Deme Edina azt a technikát választotta, hogy a kiállítási anyag képei közül válogatva a fényképezés és a festészet jellegzetes témáit veszi sorra (táj, portré, életkép, riport stb.), s ezeket egy-egy fotós és festészeti példával illusztrálja, hasonlítja össze. A füzet vezérmotívuma Pécsi József egy fényképe, a Terített asztal, amelynek egyes részleteit ki-kiemelve új értelmezéssel ruházza fel a képet. A képkivágásoknak külön címeket is javasol az olvasónak: Mit látsz és mit látsz bele?; Adj címet ennek a képkivágásnak! Érdekes megoldás egy ilyen tartalmi variációkra épített vezető, ám úgy vélem, ez inkább a kiállítás utáni, a feldolgozást segítő módszer. Nehéz elképzelni, hogy a tárlatot járva, s közben a kérdéseket megválaszolva a kiállítást műélvezőként lehetne befogadni. Ugyanakkor hasznos kis füzet például a tanítási gyakorlatban.
A reneszánsz a fáraók Egyiptomában című családi füzet (szerző Dr. Bartos Zoltán) kevesebbet vállal: a 11 éves korosztályt célozva igazi kis munkáltató-kiadvánnyal lepi meg nézőit. A minőségi fotók, az egyszerű ábrák és az ugyancsak egyszerű, rajzban megoldható feladatok – a kiadvány papíranyaga azt is lehetővé teszi, hogy ceruzával, filctollal vázlatozzunk a megadott helyekre – segítik a befogadást. A szöveg szakszerű, néhol talán túlontúl szaktudományos, és számos olyan ismeretet is tartalmaz, amelyek a 11 éves korosztálytól távolabb vannak. Leginkább a Túlvilághit és a Mumifikálás fejezetek érdekelhetik a fiatalokat, s itt a szöveg is egyszerű, áttekinthető. A füzet így kettős célnak tesz eleget: a kiállításon a tárgyak megfigyelését, tanulmányozását, otthon, vagy iskolai körülmények között az elméleti tudás elmélyítését.
A Magyar Nemzeti Galéria Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” című, nemrég zárult tárlatának elegáns kis kötetet szentelt. Róka Enikő családi vezetőnek nevezi füzetét, s valóban egy-egy oldalon annyi információ és kérdés szerepel, hogy azt a család több tagjának kell majd egy időben „megoldania”. A füzet áttekinti a Zichy-életművet, a kiállítás majd minden fontos tematikai csoportját, és megfigyeltetésekkel, megválaszolandó kérdésekkel – Tudod-e?; Keresd meg!; Vedd szemügyre… – segíti a feldolgozást. Egyben katalógusjellegű is a kiadvány, hiszen mintegy félszáz reprodukciót és számos részletképet mutat be. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az elegáns kis füzet „túlvállalta” magát: a sok kis kép szinte bélyegszerű, nehéz akár a kiállításon, akár otthon alaposan tanulmányozni a reprodukciókat. Jó ötlet viszont a Zichy tervezte, 24 lapos kártyacsomag mellékletként való szerepeltetése.
Végül röviden szóljunk még az öt nagy budapesti múzeum közös rendezésében zajló 4 × A Reneszánszról kiállításlátogatói dossziéjáról, amelyet szintén a Nemzeti Galéria jegyez – sajnos szerző és szerkesztő nevének feltüntetése nélkül. Szép kivitelezésű, sok információval megjelenített kiadvány, amely a kiállítás-sorozat minden tematikáját nem kiállítási vezetőként, hanem kortörténeti feladatlapként kezeli. Kis elemzések, egy lapra jutó néhány kép, a hozzájuk tartozó ismertetések váltakoznak a feladatokkal, amelyek nem kreatív, inkább ismeretszerző-kutató-feldolgozó jellegűek.
A négy vizsgált kiadvány jól reprezentálja a múzeumok egyre erősödő igényét a közönség jobb kiszolgálására, tájékoztatására, múzeumi látogatóvá nevelésére.
Fény Kép Ész
Szépművészeti Múzeum, 2008
Felelős szerkesztő: Dr. Baán László, szerző: Deme Edina
Reneszánsz a fáraók Egyiptomában
Szépművészeti Múzeum, 2008
Felelős szerkesztő: Dr. Baán László, szerző: Dr. Bartos Zoltán
Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem”
Magyar Nemzeti Galéria, 2008
Felelős kiadó: Dr. Bereczky Lóránd, szerző: Büki Barbara
4 × a Reneszánszról
Magyar Nemzeti Galéria, 2008
Felelős szerkesztő: Dr. Bereczky Lóránd