A múzeumoknak újra kell fogalmazniuk a saját szerepüket
Bereczki Ibolya, az NKA Múzeumi Kollégiumának elnöke
MúzeumCafé 22.
A múzeumi kollégium nem finanszíroz, hanem támogatást nyújt! – olvashatjuk a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiumának stratégiájában, amelyben a jól körülhatárolt alapelvek, támogatási prioritások és a hatékonyságra való törekvés mellett olyan újdonságok is szóba kerülnek, mint a 60 milliós induló összeggel, címzett támogatási keret formájában tervezett, a múzeumok gyűjteménygyarapítását támogatandó Pulszky-program. De vajon milyen folyamatokra, kihívásokra kell reflektálniuk idén a múzeumi kollégium pályázati kiírásainak? Hogyan vehetik a múzeumok a leghatékonyabban igénybe ezeket a támogatásokat? Míg a MúzeumCafé előző számában Jankovics Marcell-lal, a Nemzeti Kulturális Alap bizottságának elnökével az intézmény általános támogatási stratégiáját jártuk körbe, most lapunk profilja szerint szűkítettük a kört: Bereczki Ibolyával, a Múzeumi Szakmai Kollégium 2010-ben kinevezett elnökével kifejezetten gyakorlati oldalról tekintettük át a változatlan és a megváltozó lehetőségeket.
– Mielőtt az NKA Múzeumi Szakmai Kollégiumának elnöke lettél, magad is számtalan pályázatot írtál, előbb a szolnoki Damjanich János Múzeum muzeológusaként, majd a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyetteseként. Változtak-e az NKA pályázati kiírásai az elmúlt években? Hogyan alakultak a főbb támogatási irányok?
– Sokat változtak, annak ellenére, hogy az alapok és a fő támogatási irány ugyanaz maradt. A múzeumi területen folyamatos a kiállítások, főleg az időszaki tárlatok, valamint a tudományos produktumok, kiadványok támogatása. Elődöm, Kaján Imre nagyon sokat tett azért, hogy a Múzeumi Kollégium pályázati kiírásai az új kihívásoknak is megfeleljenek, miközben megvalósítható, reális tervek megfogalmazására ösztönözzék a pályázókat. Ha a régebbi pályázati kiírásokat és az újabbakat összehasonlítjuk, egyre részletesebb adatlapokkal találkozhatunk. Az érem másik oldala, hogy a szakmai tevékenység a legtöbb vidéki és országos múzeumban a minimálisra csökkenne az NKA nélkül. Öt-tíz évvel ezelőtt a pályázatok még csak elsősorban kiegészítő forrást jelentettek, ma viszont gyakorlatilag a szakmai tevékenység anyagi alapját képezik, annak ellenére, hogy mi a stratégiánkban kifejezetten hangsúlyozzuk, hogy az NKA minden pályázatnak nem finanszírozója, hanem kiemelt támogatója.
– Reális ez az elképelés? Van esély, hogy a múzeumok más forrásokból is meríthessenek?
– Egyelőre a tendenciák nem ezt mutatják. A korábbi években az NKA Kiemelt Kulturális Programok Szakmai Kollégiumának pályázati kiírásait a turisztikai fejlesztésekért felelős aktuális minisztérium is támogatta 200 millió forinttal. Ez mára kiesett. Az egyik legérzékenyebb terület a műtárgyvédelem és a restaurálás kérdése, amely ugyancsak fő iránya a Múzeumi Kollégium stratégiájának. Míg néhány évvel ezelőtt a minisztériumi költségvetésből megvalósuló állományvédelmi program jelentős szerepet játszott ezen a területen, mostanra itt az NKA egyedül maradt. Tíz évvel ezelőtt az OTKA-nak volt egy műszerpályázata, amelyben a társadalomtudományok művelői, köztük a múzeumok is, olyan technikai eszközökre pályázhattak, amelyek a kutatómunkájukat segítették. Ez már ugyancsak évek óta nincs. A 2010-es megszorítás, amely a NKA-t is súlyosan érintette, arra kényszerített bennünket, hogy az állományvédelmi eszközpályázatot beolvasszuk a restaurálási pályázatunkba; ez megint szűkülést jelentett. Ugyanakkor nem mondtunk le arról, hogy ezt a pályázatot meghirdessük: tavaly ősszel a 2011. évi lehetőségeink terhére írtuk ki. Utána szerencsés módon az elvont kereteinkből visszakaptunk, ezért a korábbi évekhez hasonló szerkezetben és keretösszegben tudtuk újraindítani ezeket.
– Az előbb említett pályázatok állami forrásra épültek. Lehet-e azt remélni, hogy a múzeumok saját bevételek, civil támogatók, európai uniós források után nézzenek?
– Világszerte arra kényszerülnek a közgyűjtemények, hogy minél több saját bevétellel járuljanak hozzá a maguk fenntartásához és fejlesztéséhez. Ezt persze a kultúra fogyasztásának a trendjei szabják meg, másrészt a múzeum alapító okiratában megfogalmazott küldetés húz határvonalat. Másik lehetőség, hogy az intézmények nemzetközi színtérre lépnek, megkeresik a helyüket az európai pályázati struktúrában. Bármennyire nehézkesnek, túladminisztráltnak vagy kockázatosnak találjuk ezeket a pályázatokat (ROP, TÁMOP, TIOP), nem feledkezhetünk meg arról, hogy több országos múzeum (Természettudományi, Néprajzi, Szabadtéri Néprajzi) alapvetően turisztikai forrásokból jelentős infrastrukturális fejlesztést valósíthatott meg. Azt sem árt szem előtt tartanunk, hogy az európai uniós forrásokat főleg az oktatás irányából vehetjük igénybe. Ez persze ugyancsak szemléletváltást igényel: a múzeumoknak átfogó elemezés után újra kell fogalmazniuk saját szerepüket, feladataikat. Sok múzeum már újraértelmezte a társadalomhoz való viszonyát, az igazi vesztesek most azok az intézmények, amelyek ezzel a ténnyel nem tudnak, nem akarnak foglalkozni.
– Az NKA-nak – elsősorban természetesen financiális erejénél fogva – van-e arra lehetősége, hogy a múzeumokat progresszív kiállítások, programok szervezésére, korszerű gyűjteménykezelésre bírja? Vagy inkább a meglévő igények alapján írja ki a pályázatokat?
– Világosan látnunk kell, milyen a múzeumok helyzete, és ehhez képest kell a támogatási arányokat módosítani, újrarendezni. Az biztos, hogy tíz évvel ezelőtt sokkal erőteljesebb volt a kiállítások, a konferenciák, valamint a múzeumok kiadványainak a támogatása. Pedig egy kiadvány megjelentetésére sokkal könnyebben találnak szponzort a múzeumok, mint gyűjteménygyarapításra vagy egy időszaki kiállítás létrehozására. Ezért egy kicsit a kiadványok támogatásából visszavonultunk: alacsonyabb összeggel ugyan, de főként stabilan fennálló kiadványok megjelenését segítjük. Nem támogatjuk az ad hoc konferenciák költségeit, sem a „buli típusú” tanácskozások finanszírozását. Már tavaly is a szakági konferenciákat preferáltuk, de a beérkező tervek alig töltötték ki a pályázat keretét. Növeltük az idei kiírásokban a kiállításokra szánt keretösszeget, hetvenről nyolcvanmillióra. Ez még mindig alacsony, holott ez az a terület, ahol a kollégiumnak markánsan jelen kell lennie! Amikor a fenntartó önkormányzatok a büdzséjük gondjai miatt arról döntenek, hogy csökkentik a kiállítóhelyek számát, nyitvatartási idejét, az alkalmazottak létszámát, létfontosságú, hogy a múzeumoknak legyen olyan produktumuk, amely közönséget vonz, amellyel a kulturális életben betöltött szerepüket erősíteni tudják, amely után már nem mondhatja a fenntartó, hogy erre nincs szükség. A 2011 eleji, az NKA-t és a muzeális intézményrendszert egyaránt nehéz helyzetbe hozó zárolások közepette a kuratórium legújabb, márciusi döntései azokat a múzeumokat kívánják erősíteni, amelyek a nyitva tartás korlátozása vagy a bezárás helyett a szolgáltatások fenntartásával a közönség érdeklődését fent akarják tartani, hiszen hosszabb távon ez a múzeumok fennmaradásának záloga.
– A kulturális tárca és az NKA egyaránt kiemelt feladatként kezeli a digitalizációt. A Múzeumi Kollégium meg tudja-e úgy fogalmazni a pályázatát, hogy a múzeumok ne csak beszkenneljenek adatlapokat, fotókat, hanem valós digitális tartalmakat hozzanak létre, amelyek egy országos vagy európai rendszerben is összekapcsolhatók.
– Az ezredforduló elején az akkori informatikai minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap keretén belül működő ideiglenes kollégium egyaránt támogatta a digitalizációt. Ez meglódította a fejlesztéseket, ugyanakkor nagyon sok torzót hozott létre: a kész munkák továbbfejlesztésére, sőt egyszerű fenntartásukra már nem biztosított forrást. A Múzeumi Kollégium az előző ciklus óta meghívásos és egyedi támogatásával koncepciózus digitális tevékenységet inspirál. Megvalósult a múzeumi évkönyvek, periodikák több lépcsőben történő digitalizálása: ma egymillió oldal fölötti, egységes rendszerben kezelhető digitális adatbázisban kutathatjuk ezeket a kiadványokat a Museum.hu internetes oldalon.
– A gyűjteménygyarapítás visszatérő problémát jelent a múzeumoknak. A kollégium a címzett támogatási keret lehetőségével élve Pulszky-program címmel központi támogatást kíván nyújtani a kiemelt jelentőségű, nagyobb egyedi vagy gyűjteményi értékű gyarapítások támogatására. Milyen lehetőségeket rejt magában ez az új elképzelés?
– A szándékunk az, hogy olyan nagyobb gyűjteményi egységek – kutatói hagyatékok, kézirathagyatékok, tárgygyűjtemények –, amelyek egy magyar múzeumi számára kiemelkedő értéket képviselnek, elérhetővé váljanak. Ennek megvalósítása persze nagyban függ az NKA idei pénzügyi lehetőségeitől, és mindenképp bizottsági támogatást és döntést igényel.
– A Felemelő század tematikus évad azt bizonyítja, hogy az NKA támogatási gyakorlatában visszaszorultak a nagy költségű projektek, inkább hasonló összeggel a több intézményt és látogatót megmozgató, tematikus láncra felfűzhető kiállítások kerültek előtérbe.
– Stratégiánkban megfogalmaztuk, hogy az alkalmi, ad hoc támogatások helyett a koncepciózus, több múzeum együttműködését tartalmazó projekteket kívánjuk segíteni. Az önkormányzatok számára miniszteri rendelet nyújt lehetőséget arra, hogy állandó kiállításaikat megújítsák. Az országos, nem önkormányzati múzeumok számára azonban ez a pályázati forrás nem létezik, ugyanakkor egy állandó kiállítás megvalósítása akár több százmillió forintos tétel is lehet. Ez most egy hatalmas lyuk, amelynek betömésére a kollégium önmagában esélytelen. Mindenképp szükséges lenne valamilyen alapforrást találni, ami mellé az NKA fel tudna sorakozni. A fő irányok között említjük a határon túli intézmények támogatását is. Ez már eddig is működött. Egyedi pályázatként vagy a hazai múzeumokkal közösen megvalósítandó programokkal, kiállításcserékkel jelentkezhetnek, de a periodika- és a restaurátorpályázatokon is befogadjuk a határon túli magyar intézmények kéréseit.
– Vannak intézmények, amelyek viszonylag nagy pénzeket szakítanak le, míg másokat rendre elutasítanak. Személyfüggő a siker, vagy a fenntartón, a kapcsolatokon múlik?
– A siker legfőképpen attól a szakembertől függ, aki a pályázat felelőse. Az ő házon belüli érdekérvényesítő képessége éppúgy sokat nyom a latban, mint a múzeum vezetőjének támogatása és ereje. A múzeumigazgató főleg akkor van kulcsszerepben, ha önkormányzati intézményként önrészes pályázaton indul. Ha a fenntartójával el tudja fogadtatni, hogy a pályázat célja fontos és rentábilis, valamint a szakmai megvalósítás is megfelelően zajlik, akkor egyértelmű sikertörténetről beszélhetünk. Ugyanakkor vannak visszatérően rendetlen, összecsapott pályázatok kis és nagy múzeumoknál egyaránt. Ősszel úgy döntöttünk, hogy a 2011. évi keret terhére csökkentett összeggel vállaljuk a kiírást, akkor arra is figyelnünk kellett, hogy ne hozzuk olyan helyzetbe a múzeumokat, hogy nagy költségigényű pályázatokat készítsenek. Amikor 15-16 millió forint állt rendelkezésre gyűjteménygyarapításra, 30 millió forint volt restaurálásra, akkor muszáj volt a pályázati összegeknek felső határt szabni. Amikor az egész muzeológiát kell segítenünk, nem adhatjuk oda a pályázati keret felét-harmadát egyetlen intézménynek. Önmérsékletre kellett késztetnünk a pályázókat, aminek nem volt jó visszhangja. Arra is rákényszerültünk, hogy egy megyei szervezettől csak egy pályázatot fogadjunk be. Ezt a kényszerűséget azonban akár előnyre is lehet fordítani: a múzeumoknak saját maguknak kell sorrendet felállítaniuk a pályázatok között, és ez megalapozottabb döntéseket, komolyabb szakmai előkészítettséget eredményezhet.
– Mindez egy nagyobb múzeum pályázatíró praxisáról mondható el. Viszont vannak egészen pici múzeumok, egy-két munkatárssal. Ott az egyénen múlik a siker?
– Rengeteget számít, hogy egy kis intézmény vezetője hogyan strukturálja a saját múzeumi feladatait, miként fogalmazza meg rövid és hosszú távú elképzeléseit, és ezt a megyei múzeumigazgatóval vagy városi fenntartású múzeumként a város vezetőjével el tudja-e fogadtatni. Ha ez sikerült, a szakmát nem olyan nehéz mellétenni.
– Az vajon mérhető-e, hogy egy-egy projekt létrejötte során végül is mennyire volt eredményes a nyertes pályázat? Van-e arra lehetőség, hogy a múzeumok elemezzék saját pályázati munkájuk megvalósulását, megvalósítását?
– Fontos, hogy a szakmai beszámolókban a mérhető eredmények is jelen legyenek. A múltkoriban elemeztem a beszámolókat: még mindig visszatérők a semmitmondó, bárhová beilleszthető panelmondatok; a konkrét adatok – látogatók száma, sajtómegjelenések, bevétel – viszont gyakran hiányosak. Amikor 2010 januárjában elkezdtem a kollégiumvezetői munkát, megfogalmaztam, hogy szeretnénk egy olyan fórumot létrehozni, ahol a pályázók megismerhetik a mi szempontjainkat. Június elején ez meg is valósult, bár kevesebben voltak kíváncsiak rá, hogy mi mit gondolunk a munkájukról, mint amire számítottunk. A pályázati munka eredményeiről azonban azóta számos szakmai konferencián is tájékoztatást nyújthattunk, és bízom benne, hogy a szakmai, konzultációs fórumokra idén is nyílik majd lehetőség. Ugyancsak az előző ciklus óta írjuk elő, hogy a múzeumok közzé kell tegyék honlapjukon a szakmai beszámolójukat és az eredményeiket. Ez tükör kifelé és befelé egyaránt. Amikor egy restaurálásról szóló képes beszámolóban a restaurátort munkaköpeny és védőfelszerelés nélkül látjuk, a restaurálás alatt álló tárgyon pedig egy kávéscsészét, akkor érdemes elgondolkodnunk a munka szakmai színvonalán.
(Az interjú januárban készült. A kormány februárban az NKA költségvetéséből is zárolt egymilliárd forintot – A szerk.)