„Nem volt kockás papírunk”
MúzeumCafé 1.
Egy tapogatózó beszélgetéssel indult, aztán egy év után eldöntötték, hogy a cégcsoport magyarországi vállalatai összeadják a támogatás összegét. Hetente találkoztak, együtt gondolkoztak a múzeumi szakemberekkel – ebben is áttörést jelentett a Szépművészeti Múzeum Van Gogh-kiállítása, valamint a közel ötszázezer látogató mellett abban is, hogy a tárlat kizárólagos főszponzora, az ING csoport százmillió forinttal támogatta a kiállítást. A bank pr- és kommunikációs igazgatójával, Igaz Zoltánnal beszélgettünk a tapasztalatairól.
– Már az is szokatlan, hogy nem titkolóztak: kimondták, hogy százmillió. Sok szponzor ilyenkor azt mondja: több tízmillió, vagy azt, hogy üzleti titok.
– Az ING átlátható intézmény, a Dózsa György úti épületünk is azt érzékelteti, hogy nincsenek titkaink.
– Mi motiválta Önöket, hogy ilyen hatalmas összeget fordítsanak egyetlen, ám igaz, nagyszabású kiállításra?
– Évekkel ezelőtt megkeresett minket a Szépművészeti Múzeum baráti körének a vezetője, valamint az akkori holland kulturális attasé. Bevallom, akkor senki nem hitte, hogy ebből lehet valami. Aztán mégis találkoztunk, újra meg újra. Beszélgettünk fél évig, egyig, egyre több információt kaptunk és adtunk. Aztán kiderült, hogy jelentős múzeumok anyagából válogatott, csak erre az alkalomra összeállított kiállításról van szó – és ez döntő érvnek bizonyult.
– Megérte? Nyilván nem anyagilag, hiszen ekkora összegű kulturális támogatás nem térülhet meg.
– Nem volt kockás papírunk bevételi és kiadási oldallal. Ilyen jelentős művészeti esemény támogatása több mint szponzoráció, ez már a társadalomba való beilleszkedés jele. Hozzá kell tennem, Magyarországon sok mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy többen kapjanak kedvet a szponzorációhoz. Meg kellene változnia annak a gyakorlatnak, amely alapján a magyarországi médiában magas szintű öncenzúra alakult ki, ha arról van szó, nyilvánosságra hozzák-e a szponzorok nevét. A legtöbben a médiatörvényre hivatkoznak, noha a médiatörvény ezt nem tiltja.
– Utánanézett?
– Igen, és sehol nem találtam ilyesmit. Ezért is mondom, hogy alaptalan öncenzúráról van szó. Tudomásul kell venni: a világon mindenhol azért szponzorál egy cég valamit, mert azt várja, hogy javuljon a róla kialakult kép, növekedjen nevének ismertsége. Ha nem kér a támogatásárt semmit cserébe, azt nem szponzorációnak, hanem mecenatúrának, adományozásnak hívják. Mindenesetre: fontos volt a több százezer látogatónak örömet szerző, Budapest turisztikai vonzerejét is növelő kiállítás támogatása, és emellett nekünk is megérte. Egyértelműen nőtt az ING ismertsége és elismertsége, és ezzel párhuzamosan nőtt a Szépművészeti Múzeum nemzetközi elismertsége is, amely így akár a világ egyik leglátogatottabb múzeuma is lehet a 2007-es felmérések alapján. Mindezt az is elősegítette, hogy tudomásom szerint először hirdetett magyarországi múzeum a környező országokban: Bécsben plakátokkal, Horvátországban, Szlovéniában és Szlovákiában kulturális honlapokon.
– Nagy összegről volt szó, nagy lehetett a kockázat is.
– Amikor eldöntöttük, hogy az ING magyarországi cégei összeadják ezt az összeget, igazi együttműködés alakult ki közöttünk. Miközben a szakmai munkába természetesen nem szóltunk bele, sok mindenről együtt ötleteltünk az előkészítés során. Minden csütörtökön átsétáltunk a múzeumba, hogy beszélgessünk.
– Önök mentek át?
– Igen. Ezen sokan csodálkoztak, hogy miközben mi adjuk a pénzt, nem a másik fél jön ide. Sok mindent meg kellett beszélnünk ahhoz, hogy minden jól sikerüljön. Az Együtt a művészetért szlogen jól jelezte azt az összefogást, hogy az ING tagvállalatai együtt áldoztak erre pénzt, és hogy remek együttműködés alakult ki a Szépművészeti Múzeum kreatív és profi gárdájával. Továbbá ez a szlogen azt is jelezte, hogy a látogatók nélkül ez nem lehetett volna olyan jelentős kiállítás, mint amilyen volt.
– Várta a kiállítást?
– Annyira, hogy amikor eldöntöttük, hogy belevágunk, és már minden sínen volt, elkezdtem Van Gogh életrajzi könyveket olvasni.
– Látom, büszke a tárlatra.
– Az ING csoport tagvállalatai 15 év alatt először vállaltak ilyen nagyságrendű támogatást. Hosszú munka volt, életemben először dolgoztam együtt egy művészeti intézmény vezetőivel, munkatársaival. Végig egy hullámhosszon voltunk, rengeteget tanultunk egymástól. Tényleg büszke vagyok arra, hogy ez a kiállítás megvalósult.
– Minden bizonnyal sokan fölfedezték, hogy van itt egy lehetséges támogató. Mi a tapasztalata, megugrott a szponzori kérelmek száma?
– Fölfigyeltek az ING-oroszlánra. Többen keresik azóta a bankot, a biztosítót, a vagyonkezelőt és az ingatlanfejlesztőt; én magam háromszor annyi szponzori kérelmet kapok. De ez a jelentős összegű támogatás abból is adódott, hogy összekötöttük a Szépművészeti Múzeum százéves évfordulóját azzal, hogy az ING csoport 15 éve működik Magyarországon. Különleges esemény volt tehát, ami nem jelenti azt, hogy minden évben szeretnénk valami hasonló nagyságrendű támogatást nyújtani. Legközelebb – közösen a magyarországi holland nagykövetséggel – az Anna Frank-tárlatot szponzoráljuk a Holocaust Dokumentációs Központban, de a Van Gogh-kiállítás költségei miatt szerény összeggel. A szponzoráció minden évben a költségvetés függvénye, és a Van Gogh-tárlat egy időre kimerítette a keretünket.
– A hazai kulturális-művészeti élet résztvevői közül sokan panaszkodnak, hogy a multinacionális cégek nem támogatják megfelelően a magyarországi művészetet. Mit gondol erről, mit tanácsol a támogatót keresőknek?
– Először is tisztában kell lenni az adott intézmény arculatával, értékrendjével. Ma már könnyen lehet tájékozódni, mégsem jellemző, hogy megtennék ezt a kérelmezők; zömük arra sem tud válaszolni, miért éppen az adott céget keresi meg. A legtöbb terv mögött nincs megalapozott koncepció. Pedig több nagyvállalat honlapján megtalálható a szponzorációs kérelmi lap, nálunk is letölthető ez a www.ing.com webcímről.
– Ahhoz mit szól, ha azért keresik meg Önt, mert holland cégről van szó?
– Ennél lényegesen több kapcsolódási pontra van szükség. Minden szponzorálásnál alapvető kérdés, hogy találkozik-e az értékrendünk, a célunk. Ezért a legfontosabb, hogy akik támogatót keresnek, találják meg a megfelelő partnert, de ehhez tudniuk kell válaszolni a „miért”-re. Mi letettük a névjegyünket, tudattuk, hogy itt vagyunk, együtt képesek vagyunk akár egy Van Gogh-kiállítás megrendezésére is. Itt is leszünk hosszú távon. Közben készülünk a következő nagy támogatásra is – de az sok év múlva lesz.
Igaz Zoltán 1983-ban végzett a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, az általános után külgazdasági karon. A Magyar Nemzeti Bankban kezdte szakmai pályafutását, utána pénzügyi tanácsadó volt, majd a Providencia/Genaralinál töltött két évet. 1992 óta dolgozik az ING-nél, a bank pr- és kommunikációs igazgatója, egyben a business management igazgatója. 2007-ben a Van Gogh-kiállítás megrendezéséhez nyújtott segítségéért megkapta a Magyar Újságírók Szövetsége Műgyűjtő Szakosztályának Ezüst Mókus-díját.