PÉLDÁK MÚZEUMÉPÜLET-BŐVÍTÉSEKRE

A múzeumépületek bővítései az utóbbi évtizedekben egyre inkább a szakmai és közérdeklődés homlokterébe kerültek. A „museum extension” témájának külföldön már jelentős a szakirodalma, itthon azonban még kevéssé foglalkoztak ezzel, pedig bőven lehetne válogatni a kínálatból. A bővítések okai elsősorban a kiállítási terület és a raktárterek szűkössége, az ezekre keresett és talált építészeti megoldások nem ritkán tovább növelik a már meglévő múzeumépület hírét, értékét.¹ Emellett fontos szempont az is, hogy a 21. századra jelentősen megváltozott, átalakult a múzeum feladata, működése, szerepe, s ez másfajta épület kialakítását tette szükségessé, amire sok esetben szintén a meglévő épületek átalakítása, bővítése lett a megoldás.

Hódmezővásárhely, a Tornyai János Múzeum új szárnya

¶ A külföldi példák már több évtizedes múltra tekinthetnek vissza, s kérdés, hogy a legújabb bővítési tervek lesznek-e majdan annyira elfogadottak, közkedveltek, mondhatni klasszikusak, mint az egyik legkorábbi, legjelentősebb és további bővítések sorát elindító vállalkozás, a Louvre 1989-ben elkészült, I. M. Pei által készített bővítési terve. A Pei-piramis több mint három évtizede abszolút rendhagyó vállalkozás volt, amelyet, mondhatnánk szerencsére, sok hasonló követett, itthon is.

Két külföldi minta

¶ A sok fellelhető példából kiválasztva egy európai és egy amerikai múzeumbővítés története példázza, mennyire kiemelt
jelentőségűvé váltak világszerte ezek a beruházások.

¶ A Stanton Williams cég csaknem ötvenmillió eurós munkája volt a Musée d’arts de Nantes épületének bővítése, ami 2017-re készült el. A londoni építészek tervezték a történeti épület megújítását és bővítését, ami Nantes városának büszkesége volt és maradt, s Párizson kívül az egyik legnagyobb francia szépművészeti múzeumépület. A különböző történeti korokból származó részekből álló épületegyüttes ily módon egy kortárs réteget is kapott. A 19. századi múzeumpalota mellett egy 17. századi kápolna is az eredeti múzeum része, ezekhez épült hozzá a négyezer négyzetméter kortárs művészeti kiállítótér, valamint egy előadóterem, könyvtár, oktatótermek, archívum és külső szoborudvar. A közeli Place de l’Oratoire-tól tájképi kert nyílik a múzeumépület felé, az azt körülvevő botanikuskert irányából, ezzel új megközelítési útvonalat teremtve, tovább hangsúlyozva a múzeum megújult központi szerepét a város szerkezetében.

A miskolci Herman Ottó Múzeum új szárnyának látványtervei

¶ A bővítés négy szintje négy galériát foglal magába, s mindenhol a természetes fény alkalmazására törekedtek – a tető üvegből, a falak áttetsző márványlapokból készültek, mint az antik és kora középkori épületek esetében a fényt áteresztő alabástrom. Az előtér, a kávézó, a múzeumi bolt, a ruhatár és a fogadótér egységes dizájn szerint formálódott, összekötve a múzeum külsejét és belső tereit.

¶ A Whitney Museum of American Art 1930-ban jött létre, alapítója és névadója, Gertrude Vanderbilt Whitney (1875–1942) maga is elismert szobrász és gyűjtő volt. A Whitney a 20. és 21. századi amerikai művészet alkotásait gyűjti és mutatja be, festményeket, szobrokat, grafikákat, fotográfiákat, film- és videóalkotásokat, élő művészek munkáit is. Gertrude Vanderbilt Whitney 1918-ban alapított Whitney Studio Club néven galériát, amely az avantgárd művek bemutatóhelyévé vált. Ekkor a gyűjtemény hétszáz darabos volt, amelyből ötszázat ajánlott fel a Metropolitan Museum of Art számára, de az visszautasította az ajánlatot. Ez, valamint az a tény, hogy a nem sokkal korábban megnyílt Museum of Modern Art is előnyben részesítette az európai modernizmus alkotásait, késztette végül arra a gyűjtőt, hogy saját múzeumot hozzon létre 1929-ben kizárólag az amerikai művészet bemutatására. 1931-ben Noel L. Miller építész Greenwich Village három régi épületét egybenyitva és összekapcsolva alakította ki a múzeum új épületét. 1954-ben elköltözött innen az intézmény, és ideiglenes megoldások után 1961-től helyet keresett egy jóval nagyobb, végleges épület számára. 1966-ban készült el a Madison Avenue-n a Breuer Marcell (1902–1981) által tervezett, három év alatt felépült új múzeumépület, amely mára a kortárs építészet mintaadó alkotása lett lépcsőzetesen szűkülő homlokzatával, gránitlapokkal burkolt tömbjével. Sajátos módon már kezdettől helyhiánnyal küzdött az intézmény, és több alkalommal is a bővítés mellett döntött a vezetése. 1978-ban
Derek Walkert és Norman Fostert bízták meg a feladattal,
a terv el is készült, a Breuer-épület melletti toronyszerű bővítés formájában, de végül nem fogadták el, ahogy a többi bővítési tervet sem, hol anyagi okokból, vagy a tervek nem nyerték el a döntéshozók tetszését.

A miskolci Herman Ottó Múzeum új szárnyának látványtervei

¶ 2003-ban Rem Koolhaast bízták meg egy újabb bővítési terv elkészítésével, amely sokkal radikálisabb módon a Breuer-épület átalakításával járt volna, de ezt sem fogadta el az igazgatótanács. Végül egy teljesen új épület mellett döntöttek, ennek tervezője a szintén világhírű építész, Renzo Piano volt. A helyszín a Gansevoort Street a divatossá vált Meatpacking Districtben, egy a város tulajdonában lévő telek.² Az építési munkálatok 2010-ben kezdődtek, 422 millió dollárt emésztettek fel, és az új épület 2015-ben készült el és nyílt meg. 19 ezer négyzetméternyi területével, nyolc szintjével ez lett New York legnagyobb olyan kiállítási tere, amelyet sehol nem tagolnak oszlopok. A múzeumi funkció mellett egyúttal oktatási központ, restaurátor-műhelyek, könyvtár, olvasótermek, színház kaptak helyet még az épületben. Két teljes szintet foglal el az állandó kiállítás, több mint négyszáz művész hatszáznál is több munkája látható. Az ötödik, hatodik és hetedik szinten kilátóteraszok vannak, a nyolcadik szinten található a kávézó, ezeket külső lépcsőház köti össze. A költségek fedezésében sokat segített, hogy a Breuer-épületet 2015-től bérbe adták. A Whitney második otthonát adó Breuer Marcell-épület bővítésének többszöri kudarca és annak okai illusztrálják, mennyire komplex feladat a múzeumbővítés.

Megvalósulatlan és megvalósult tervek – itthon

¶ A Magyar Nemzeti Múzeum épületének bővítésére 2010-ben kiírt pályázat nyertese a Mányi István Építész Stúdió terve lett. A bírálóbizottság véleményében részletesen indokolta döntését: „A bővítés jól kapcsolódik a monumentális előlépcső alatti terek, illetve az északi udvar kibontásával a főépület funkcióihoz, tereihez, alternatív bejáratként működve. Az udvar lefedése egyszerű, az eredeti tér meghagyásával, az észak–déli tengely összenyitásával izgalmas, változatos térsor jön létre. Az udvar lefedésére a bírálóbizottság a kéthéjú üvegtetőt találja alkalmasabbnak.

¶ Az északi udvar földszinti födémébe süllyesztett mobil installációval lehet a lefedett udvarokat berendezni, ami nem olcsó, de elképzelhető lehetőség. Nagy figyelmet szentel a tervező
a gépészeti kialakításra, a környezettudatosságra és a környezetrendezésre.

¶ A múzeum kiállító szintjei jól funkcionálnak, bár a konzekvens körüljárhatóságot mindenhol biztosítani kellett volna. A javasolt fejlesztés-bővítés viszonylag egyszerűen építhető, jól ütemezhető. Kevés eszközzel jól használható, igen nagy méretű terek, felületek jönnek létre. Ezek integrálása és a régi épületrészekkel való kapcsolata logikus. Az épület előtti tér mérete, minősége jó, de az északi, illetve déli udvarrész burkolati felületei túlzott méretűek, rendszere egy kissé merev. A kevesebb több lett volna. A terveken látható terek ábrázolása, látványvilága vázlatos. Ezek részleteinek minőségi kidolgozása a továbbtervezés folyamán kulcsfontosságú.”³

¶ Vitatkozhatunk természetesen, hogy a beérkezett tervpályázatok közül melyik tetszik jobban – a Mányi által „a nemzeti öntudat és felemelkedés origója és őrhelye” kifejezéssel illetett épület rangjához és hagyományaihoz „illőbb” vagy éppen rendhagyóbb, merészebb tervek, a lényeg azonban az, hogy
a bővítésből semmi sem lett, jóllehet nagyon nagy szükség lett volna rá.

¶ Csaknem egyidejű projekt volt a Szépművészeti Múzeum térszín alatti bővítése a Hősök tere felé.⁴ Az Építészfórumon 2010-ben közzétett tervekhez érkezett hozzászólások is jól érzékeltetik, mekkora ellenállást és ellenérzéseket váltottak ki ezek. Ebben a formában nem is valósult meg a bővítés, sokkal egyszerűbb, kisebb mértékű, az épület külső képét lényegében nem érintő bővítés és rekonstrukció lett a végeredmény.

¶ A két kiemelkedően jelentős országos múzeum bővítésének kudarca azonban nem jelentette azt, hogy Magyarországon ilyen tervek nem valósulhattak meg. Sőt egészen rendhagyó dolgok történtek – vidéken. A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum bővítésének tanulmányterve 2007-ben készült el, 2008-ban kapta meg az építési engedélyt, a következő évben a kivitelezési terv már további építési szakaszokat érintett,
és az építkezés kezdete 2009-re lett ütemezve.

¶ A szegedi Tér és Forma Építész Iroda készítette el a terveket,
az új fogadóépület pincéjében látványraktár, a földszinten rendezvénytér, az emeleten időszakos kiállítótér, könyvtár, múzeumi foglalkoztató és könyvesbolt kialakítása szerepelt.⁵ A Tornyai Múzeum és a mellette lévő bérház közötti foghíjtelekre emelték az új fogadóépületet, a múzeum két meglévő épülete homlokzatának érintetlenül hagyásával, egy földszintes ház elbontásával. A Sándy Gyula (1868–1953), a budai Postapalota építésze által tervezett „régi” épület mellett az új fogadóépület-részbe került a bejárat. A második épület fedett udvara körül a múzeum munkatársainak irodái találhatók, az épületsor sarkán a raktárokat tartalmazó tömb áll. A sétálóutca felől az egymáshoz kapcsolódó három, igencsak eltérő kinézetű homlokzat látványa meglepő és szokatlan, az épületsort lezáró új szárny folytatódik a Deák Ferenc utcai oldalon, és a Szegfű utcában kisebb parkszerű részek közbeiktatásával, a hátsó frontokkal zárul a bővítés. Itt is jelentős ellenállás és nemtetszés fogadta a tervet, elég ehhez az Építészfórumon közzétett anyagra érkezett reakciókat elolvasni. A megvalósult bővítés a tervekhez képest egyszerűbb, kevésbé részletgazdag kivitelezésű, anyaghasználata kevésbé változatos. A meglévő épületrészekhez való illeszkedését sem sikerült megoldani, ahhoz viszont nem elég hatásosak az új épületelemek, hogy különbözőségük révén keltsenek olyan benyomást, hogy azért ez itt együtt mégiscsak egy múzeumépület-együttes, de milyen jó, hogy ennyire eltérő részekből áll össze az egész. Ehelyett az új épületrész feltűnő idegensége marad a legerősebb érzés.

¶ A hódmezővásárhelyihez hasonló, de végeredményét tekintve sikeresebb elképzelés a gyulai Kohán Képtár, amely a Békés megyei első múzeumépület kibővítésével jött létre. A helyszín a városi Népkert, amelynek létrehozását 1884-ben Göndöcs Benedek apát-plébános, országgyűlési képviselő javasolta. A Holt-Körös mocsaras területeit feltöltötték, a létrejött, egybefüggő zöldterületet közösségi parknak szánták. 1886-ban ünnepélyesen megnyitották a Népkertet. 1888-ban tették le a ma Vigadónak nevezett Pavilon alapkövét, és 1895-ben adták át a neoklasszicista, egyszintes, dór oszlopos, timpanonos építményt, amelyet múzeumnak szántak. A már születése idején a múltat felidéző múzeumépület négyoszlopos portikuszának timpanonjában Békés vármegye címere jelenik meg, a klasszikus múzeummintát idéző kicsinyke épület mögött azonban 2015 óta szürkésfekete doboz emelkedik, amelyet a helyiek itt is nehezen fogadtak el, jóllehet a tervek elkészítésénél kiemelt fontosságú elvárás volt, hogy a két épületrész minél inkább eltérő legyen. Ez kétségtelenül sikerült is, ám egyáltalán nem zavaró módon. Az épületbe belépve már nem érzékelhető ez a kettősség: tágas tér fogad bennünket, amit bizony meg is kívánnak a Kohán-képek. Az életműtárlat méltó helye lett a 19. századi kicsiny múzeumépülethez illesztett kortárs bővítmény, meglepően jól sikerült vállalkozás a magyarországi vidéki múzeumi életben.

¶ A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumot 1899-ben alapította a Múzeum-Egyesület, a Közművelődés Házát 1914-ben avatták fel, a korábbi klasszicista múzeumpalotákat idéző épületet az egyesület működtette. A 2008-as rekonstrukció során jelentősen bővült az épület, de további bővítés lehetőségét jelentette a múzeumpalota és a mellette álló, szintén múzeu­mi feladatokat betöltő társasházi épületrész összekötése.
Az ily módon újonnan kialakított tér kiállító- és közösségi fogadótérként lett hasznosítva. A zárt fogadótér lehetővé tette, hogy a korábban az udvaron, szabadtérben megtartott kisebb zenés rendezvények, megnyitók is a belső térbe kerüljenek. A múzeum előtti terület, amely kerítéssel volt elválasztva az utcafronttól, részlegesen kinyílt, ezáltal a „múzeumkert” is
bővült.

¶ A műemlék múzeumpalota teljes hosszában történt a bővítés, amelynek padlószintjét a társasházhoz tartozó épületrész padlószintjéhez igazították, a műemlék épület mélyebb alagsori szintjére belső rámpán át lehet lejutni. A belső közlekedés természetesen akadálymentes, a szintek között a lépcsőház átalakításának és a lift áthelyezésének köszönhetően. A belső átalakítások során az alagsorban visszaállítható lett az eredeti állapot, és nagyobb kiállítótér jött létre. Az új épületrész viszonylag nagy alapterületű, amelynek zöldteraszként kialakított lapos teteje használatba vehető, egy belső lépcsőn megközelíthető, és alkalmassá vált szabadtéri kiállítások rendezésére is, illetve részben zöldterületként is működik. Ez a bővítés jó példája az adottságok maximális kihasználásának, látványos eredménnyel.

¶ A miskolci Herman Ottó Múzeum szintén egyleti alapítású, amelynek még az éve is azonos a békéscsabaiéval. Jelenlegi főépülete 1952-ben készült el Vincze Pál tervei szerint,
és a megyei pártbizottság székházaként működött csaknem három évtizedig. A múzeum 1980-ban költözött az épületbe, amely tervezője kvalitásának köszönhetően a szocreál jó színvonalú emlékei közé tartozik. Az épület bővítése itt is Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) pályázat eredményeképpen indult meg, s a pályázati ismertető megfogalmazása szerint „…az új épületszárny átadásával egy minden eddiginél modernebb, az innovatív európai múzeumok adottságaival is rendelkező, színvonalas kiállítóhellyel gazdagodik majd a Herman Ottó Múzeum s vele együtt Miskolc kulturális élete. A fejlesztés várhatóan 2022 tavaszára készül el.” A bővítésre szánt összeg időközben egymilliárd forintra bővült. A bővítés célja egy a városra hagyományozott magángyűjtemény elhelyezése. Barna György magángyűjtő kollekcióját az egykori Tokaj szolgáltatóházban kialakított, 2008-ban megnyitott Lézerpont Látványtárban mutatták be eredetileg, jelenleg is ott látható. Ami a bővítménybe kerül,
a Kárpát-medence népviseleteiből összegyűjtött, összesen 280 eredeti viselet, 173 életnagyságú bábun látható majd, tizenkilenc tájegység százhúsz településéről származik.
A projekt célja a pályázat megfogalmazása szerint „…a Herman Ottó Múzeum Görgey utcai épületének bővítése és környezetének rendezése révén egy új, komplex élményközpontú turisztikai attrakció létrehozása”. Ugyanakkor nemcsak a Barna-gyűjtemény elhelyezése volt a cél, hanem a 2015-ben a Magyar Nemzeti Bank által a Herman Ottó Múzeumban időközben letétbe helyezett Kövesi István-féle „titkos gyűjtemény”, 115 festménye is helyet követelt magának. Mindkét kollekciót állandó kiállításon tervezik bemutatni, s ehhez állandó épületre volt szükség. A múzeum jelenlegi épülete egy kétszintes kiállítótérrel bővül, ahol a két magángyűjtői anyag mellett az „újraértelmezett” Petró-gyűjtemény is helyet kap. Petró Sándor (1907–1976) orvos a Henszlmann-örökség indíttatására kezdett el gyűjteni, kezdetben kortárs műveket, majd 18–19. századi festményeket és szobrokat, amelyeket azután iparművészeti tárgyakkal is kiegészített. 1977-ben került végrendelete szerint a Herman Ottó Múzeumba gyűjteménye, ennek eredményeképpen vált a múzeum képzőművészeti anyaga egyedülállóan gazdaggá és a magyar művészettörténetet átfogóan illusztráló jelentőségűvé. Az új épületben egy „képzőművészeti módszertani tár” is létrejön a tervek szerint.
Az átalakítás révén megújul a Herman Ottó Múzeum főépületének földszinti fogadótere, mivel az új épületrész az aulához kapcsolódik. Itt is része a pályázatnak az akadálymentesítés, valamint új kiszolgáló elemek létesítése, általában véve a közönség magasabb szintű kiszolgálása eszközeinek szélesítése, „bővülnek a múzeum program- és kiállításszervezési lehetőségei”.

Zalaegerszeg, Mindszentyneum, látványterv

¶ A múzeum honlapján közzétett látványterv képei alapján
a bővítés legfőbb jellemzője a praktikum: az üvegfelületeket oszlopokra emlékeztető elemek tagolják, mintegy tükrözve és idézve a szocreál főépület stílusának egyszerűségét, szikárságát. Mindez a belső térben is megnyilvánul, s most úgy tűnik, a legjobb megoldásként kínálkozott az ötvenes évekbeli épülettől stilárisan nem eltérő, mégis korszerű bővítés kialakítása.

¶ Keszthelyen, a Helikon Kastélymúzeum komplexumában
a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében egy 1,5 milliárdos beruházás részeként új diorámák készültek a Vadászati Múzeum épületét kiegészítve-kibővítve. Ez az eddig említett példáktól eltérő vállalkozás, hiszen a keszthelyi épületegyüttes az „Egy a természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás kiemelt vidéki helyszíne, és bizonnyal ennek köszönhető, hogy augusztus 23-án át is adták (a sokat emlegetett agancskapu a budapesti zárás után Keszthelyre kerül).

¶ Zalaegerszegen szintén TOP-pályázat fejlesztéseként valósult meg múzeumfelújítás, a Modern Városok Program keretében, egyúttal a Göcseji Múzeum mellett, annak új szárnyaként épül a Mindszentyneum, amely egyszerre múzeum
és zarándokközpont.

¶ A Göcseji Múzeum viszonylag későn, 1950-ben jött létre. Önálló épülete sokáig nem volt, csak 1970-ben költözhetett be az eklektikus stílusjegyeket mutató egykori takarékpalotába, mi­után az addig ott lévő városi hivatalok átkerültek az új székházba. Ezt követően 1973–74-ben az épületet átalakították az új funkciónak megfelelően, de 1995-ig még itt volt „társbérletben” a Magyar Olajipari Múzeum is, amelynek távozása után jelentős felújításra került sor. A mostani munkálatok a műemlék teljes egészét érintették, mivel az elmúlt negyedszázad alatt meglehetősen rossz állapotba került, a homlokzat a beázások következtében több helyen sérült, a tetőtér hasonlóképpen, hogy csak a legsúlyosabb problémákat említsük.
Az állandó megyetörténeti kiállítás muzeális korú volt, helyére Elődeink élete címmel várostörténeti tárlat kerül. A tervezett új interaktív állandó várostörténeti kiállítás a látogatók aktív bevonására számos lehetőséget kínál majd. Németh
János keramikusművész kiállításának tartalma gazdagodik az utóbbi másfél évtizedben készült legjobb műveivel,
s a projekt része még Fekete György belsőépítész életművének új állandó kiállításon történő bemutatása.

¶ 2020 júliusában az alapkőletétellel elkezdődött a Mindszentyneum, a Mindszenty József bíborosnak és a kommunista diktatúra egyházüldözése áldozatainak emléket állító múzeum és zarándokközpont építkezése. A zöldmezős beruházás kivitelezése 8,3 milliárd forintból történik a Göcseji Múzeum épülete mellett. Az új épületben az állandó és időszaki kiállítások mellett konferenciaterem, irodák és közösségi helyiségek is lesznek.

¶ A Modern Városok Program keretében megépülő Mindszenty Múzeum több mint ezerkétszáz négyzetméteres alapterületű, pinceszinttel, tetőtérrel és három további szinttel meglehetősen jelentős méretű épület, lényegében szerkezetkészen áll jelenleg, honlapja önállóan, illetve a Göcseji Múzeum weboldaláról is elérhető.

¶ Mindszenty József 1919 őszén lett a zalaegerszegi Mária Magdolna-templom plébánosa, 1944-ig volt Zalaegerszeg apát-plébánosa, a város közéletében kiemelkedően fontos szerepet töltött be. Mindszenty építtette Kotsis István tervei szerint a zalaegerszegi neobarokk Jézus Szíve-ferences templomot
és kolostort. A templomot 1925 júniusában kezdték építeni
az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly (1887–1922) emlékére, az ünnepélyes felszentelése 1927. szeptember 25-én történt meg. A szószéke Zita királyné személyes ajándéka. Emellett még más emlékeit is őrzi a város Mindszenty itteni tevékenységének.

¶ A Mindszentyneum földszintjén az előcsarnok közönségfogadó tér, annak minden szükséges kellékével, és itt alakítottak ki egy nagyobb és két kisebb rendezvénytermet is. Az állandó kiállítások termei az első és második emeleten (állandó) és a tetőtérben (időszaki) sorakoznak, összesen 1150 négyzetméter területen, múzeumpedagógiai tér és vetítőterem csatlakozik ezekhez.

¶ A pinceszinten az előcsarnokot kiszolgáló kiegészítő funkciók – a ruhatár és a mosdóblokkok – található majd. Felszíni parkoló is szolgálja a látogatókat.

¶ A Göcseji Múzeum felújítása, új állandó kiállítások létrehozása és a múzeumhoz szervezetileg kapcsolódó Mindszenty­neum felépítése egy sajátos múzeumbővítési példa, amelynek különlegessége részben a helyszínhez, Zalaegerszeg városához és a névadó személyéhez kapcsolódik. A Göcseji Múzeum a szeptember 18-i Kulturális Örökség Napjai egyik programjaként Költözés előtt címmel a még üres, de már felújított egykori takarékpalotában kínált sétákat az érdeklődőknek. A még műtárgyak és kiállítások nélküli terek egyedi élményt nyújtanak, a három alkalommal vezetett sétán a látogatók megtekinthették az épület újjávarázsolt pincehelyiségét, a majdani állandó kiállítások termeit, a felújított kovácsoltvas lépcsőkorlátot, az átalakított időszaki kiállítótermet, a modern világítástechnikát, még a tetőtéri irodahelyiségeket is. Mindhárom sétát más-más múzeumi munkatárs vezette, így azok más útvonalat és tematikát érintettek.

¶ E rövid áttekintésből is kiderül, a múzeumépületek bővítései szinte elkerülhetetlenek a 21. században. A terjeszkedés okai az új feladatok, a megváltozott követelmények, célok. Az itthoni pályázatok szövegében mindig ugyanazok az elemek szerepelnek a bővítések céljaként – közönségfogadó terek, gyermekfoglalkoztatók, boltok, kávézók, kertek-teraszok, restaurátor-műhelyek és konferenciatermek. Ezekhez gyakran társulnak a műszaki felújítás és korszerűsítés feladatai, jelezve az épületek általános leromlott állapotát, és fontos, nélkülözhetetlenné vált feladat az akadálymentesítés.
Nálunk (még) nem, de a külföldi példák esetében a könyvtár, olvasóterem, oktatási központ, sőt színházterem, kilátóterasz is megjelenik a kínálatban, és mindez jól érzékelteti azt a funkcióváltozást, amely a 21. századi múzeumépületeket jellemzi. Meglepőnek tűnhet, de elgondolkodtató, hogy az itthoni, alapításkori ideáloktól, a „kultúrpalota”, a „közművelődés háza” típusától nem is olyan nagyon tér el ez az új,
a bővítések révén megteremtett múzeumépület-ideál.

[1] Financial Times, Marcus Binney, 2015. május 29.

[2] blogs.wsj.com/metropolis/2015/05/01/new-whitney-museum-makes-waves-on-social-media/.

[3] epiteszforum.hu/magyar-nemzeti-muzeum-palyazat-1-dij.

[4] epiteszforum.hu/szepmu-a-tervek,

epiteszforum.hu/dosszie/szepmuveszeti-muzeum-bovitese.

[5] epiteszforum.hu/muzeumbovites-hodmezovasarhelyen.