A számok embere
Tusán Róbert, a szentendrei skanzen gazdasági igazgatója
MúzeumCafé 6.
Aki nem tervez bátran, az nem is gyarapodik. Ez vallja Tusán Róbert. A szentendrei skanzen gazdasági igazgatója szerint a múzeumi szakma soha nem állt a maihoz hasonló gazdálkodás-szervezési feladatok előtt. A tervezéshez persze az kell, hogy ne a hagyományos reflexek irányítsák a problémák megoldóinak gondolatait.
Tusán Róbertet sokan ismerik, közel tíz éve kulturális területen végez gazdasági feladatokat. Mindent a maga erejéből ért el, szorgalommal, kitartással és ambícióval. Kerepesről indult, közgazdasági szakközépiskolát végzett. Az érettségi után nem ment rögtön felsőoktatási intézménybe, hanem egy év alatt mérlegképes könyvelői képesítést szerezett. Nappal dolgozott a János Kórház könyvelésén, este tanult a Szent István Egyetem gazdasági mérnök szakán. „Hajnal kettőnél korábban nem nagyon kerültem ágyba, hiszen úgy éreztem, nekem mindig többet kell teljesítenem másoknál.” A tanuláshoz szükséges pénzt könyvelőként, majd adótanácsadóként teremtette elő. Hamar tovább is lépett a János Kórházból, a Kulturális Örökség Igazgatóságához került, majd a Nemzeti Múzeum gazdasági osztályára, ahol megbízott gazdasági-igazgató helyettes lett.
2005-ben megpályázta a Szabadtéri Néprajzi Múzeum gazdasági igazgatói állását, ahol nem is volt komoly versenytársa. Tanulmányait még ekkor sem fejezte be, elvégezte a Magyar Könyvvizsgálói Kamaránál a kétéves adótanácsadó-képzést, majd beiratkozott a Budapesti Gazdasági Főiskola speciális szakközgazdász szakára.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz szoros szálak fűzik. Ha kérdezem a munkájáról, szinte minden gondolatmenetének vége Cseri Miklós lesz. „Egy srófra jár az agyunk, ha az egyikünk kitalál valamit, a másik már tudja is, mit kell hozzátenni, hogy egész legyen.”
Hiába az imponáló adatok, a tavalyi év közel negyedmillió látogatója, a 175 millió forint saját bevétel: sok híja van még annak, amit Cseri és immár negyedik éve Tusán Róbert álmodik az ötvenhárom hektáros területre. „Mindig meg kell oldani valamit, mert mi nem állunk be a panaszkodó-kórusba, ha valami lehetetlennek tűnik, hanem addig agyalunk, míg meg nem találjuk a megoldást.” Most azonban a pénzforrások és a gondok is egyenes arányban nőnek. A múzeum projektje bekerült a kiemelt uniós fejlesztések közé. Egyszerre soha nem látott összeg: 2,222 milliárd forint érkezik a skanzen számlájára. Ebből kétmilliárdot az Unió, 222 milliót – mint önerőt – a magyar kormány ad.
Hogyan sikerült elcsípni ezt a lehetőséget? Kiderül, hogy aki nem tervez bátran, az nem is gyarapodik. A múzeum eredetileg 13 milliárd forintos fejlesztési tervvel állt elő: volt ebben újabb látványtár (az országban a legelsőt is itt építették), videokamerás őrzés, erdélyi tájegység építése, szálloda és önálló buszjárat (Ikarusz 55-ös fuvarozta volna a látogatókat Szentendréről) és még sok egyéb. Ám ezek zöme nem kerülhet be a 2,222 milliárdra szelídült költségvetésbe. De így is lesz 2010-re bőven új néznivaló a Skanzenben. Megépül az észak-magyarországi tájegység, és megvalósul végre a területen belüli közlekedés, ami a kisgyerekek, az idősek, a mozgássérültek számára nagy könnyebbséget hoz majd. Mindehhez új bejárat is dukál, amely egyben a mezőhegyesi vasútállomás modern résszel kiegészített másolata lesz.
A múzeumi szakma soha nem állt ilyen gazdálkodás-szervezési feladat előtt, mint amilyet az uniós pénzek fogadása okoz – mondja Tusán Róbert. „Ismeretlen úton járunk, amely tele van jó szándékkal, de buktatókkal is, hiszen nem lehet a hagyományos reflexek alapján gondolkodni.” Meg kellett szigorítani a számviteli fegyelmet, külső pályázatírót foglalkoztattak, saját könyvvizsgálójuk van, és közbeszereztető cég segíti kiírni a pályázatokat. Hiszen vannak olyan feladatok, amelyeket nem lehet a belső stábbal megoldani.
Ám a munka dandárját a kapukon belül végzik: fiatal, energikus felsővezetői stáb tervezte a projekt szakmai részét, és mindehhez jócskán át kellett alakítani a gazdasági igazgatóságot is. A belső átcsoportosításoknak köszönhetően nyolc-tíz fős stáb foglalkozott a pályázat előkészítésével, és ez a csapat tartja kézben ma is az aktuális kérdéseket. Hiszen az ütemterv szoros: 2008 áprilisában már szerződtek az EU-val – elsőként az OKM öt kiemelt projektje közül –, s június 30-án jelent meg az utolsó közbeszerzési pályázat, amit a vasúti pálya építésére írtak ki. A beruházás gyakorlatilag elkezdődött, hiszen az építési terület egy részét már átadták. Sietni kell, hiszen a szerződések szerint 2009-re állnia kell az új bejárati épületként funkcionáló vasútállomásnak, és indul a vonat is, 2010-re pedig látogatókat fogad az észak-magyarországi tájegység és a Nyitott Múzeumi Műhely. Ez utóbbi egyedülálló vállalkozás, amelyben múzeumi szakemberek segítik az egyéni kisgyűjtemények létrehozását, a tárgyi és szellemi örökség védelmét. És a kerék forog tovább, hiszen majd’ félmilliárd forint értékben egy másik uniós projektben is részt vesz a skanzen: az intézmény a Múzeumi Oktatási és Kutatási Központ keretében a múzeumi tudás közvetítésének új, országos bázisa lesz a közeli jövőben.