Szeretett/utált új a múzeumokban
Átalakult a Néprajzi Látóhatár
MúzeumCafé 41.
„A hétköznapokban szeretünk mindent, ami új. A hétköznapokban utálunk mindent, ami új. A legfurcsább az, hogy mindkét mondat igaz” – így kezdi felvezetőjét Frazon Zsófia a Néprajzi Látóhatár legutóbbi, Új muzeológia címen megjelent számában. Egy folyóiratban, amely részben régi, részben új. A lapot 1992-ben indította a Györffy István Néprajzi Egyesület, hogy a határokon kívüli magyarság népi kultúrájának kutatásával kapcsolatos eredményeket bemutassa. 2013-tól azonban a Néprajzi Látóhatár külső megjelenésében és tartalmában is megújult, sőt a negyedévente megjelenő lap szerkesztői új funkciót is kerestek a kiadványnak: a tematikus számok kortárs néprajzi-antropológiai, illetve társadalomtudományi kérdéseket tárgyalnak, de nem zárkóznak el más bölcsészet- és társadalomtudományi eredményektől sem, hiszen a tudományos műhelyek közötti átjárhatóságot, az interdiszciplinaritást kívánják erősíteni. Ebben a szellemben állt össze a Krízis – katasztrófa – válság lapszám után az Új muzeológia – kortárs múzeumi narratívák című kiadvány is.
Az új muzeológia fogalma és praxisa szintén magán viseli a bevezetőben említett kettősséget: új, mert még nem általános, és régi, hiszen nem most fogalmazták meg. A hetvenes–nyolcvanas években a társadalomtudományok megújulása a muzeológiát is elérte. Az önmagát önreflexív kultúratudományként értelmező új muzeológia, az „antropologizált” és a „társadalmi” jelzővel illetett múzeumtípus jól szemlélteti a múzeumtudományban végbement változásokat: a társadalom és a múzeum közötti kölcsönhatásokat; a mindennapokra és a személyes történetekre helyezett hangsúlyt; a tárgyak többszólamú jelentésvilágának bemutatását; a tárgyak és ember viszonyának értelmezését; a múzeum, a múlt és a kulturális reprezentáció fogalmának és gyakorlatának kritikai átrendeződését.
Frazon Zsófia Ú mint új muzeológia című bevezetője után múzeumelméleti tanulmányokkal nyit a folyóirat. Wilhelm Gábor Az új muzeológia fogalmai és problémái című írása az antropológia reprezentációs válságával foglalkozik, miközben az új muzeológia előtörténetét is elemzi – egyáltalán nem a megszokott látószögből. Fejős Zoltán Az évszázad és az én világa. Diskurzusok az „egy tárgy” muzeográfiájában című tanulmánya a múzeum és a tárgy kapcsolatát vizsgálja abból a szempontból, hogy egy-egy tárgy milyen értelmezési lehetőségekkel rendelkezhet; kitér a tárgyra mint korjellemzőre, a társadalmi kategóriák és a személyiség kifejező eszközére is. Foster Hannah A muzeológia elefántcsonttornya – hol maradnak a mindennapok? című írásában a hétköznapi banalitások megfigyelésére és felhasználhatóságára hívja fel a figyelmet. A múzeumi narratívákat, esettanulmányokat felvonultató egységben Nagy Veronika a Moskovszky-játékgyűjtemény muzeológiai értelmezésére tesz kísérletet, Vass Erika pedig a Skanzennek a második világháborút követő lakosságcserét bemutató kiállítását elemzi. A kötetből a hagyományokhoz híven a könyvismertetők sem hiányozhatnak, ami viszont újdonság, az Frazon Zsófia „alanyi kiállítási ABC”-je, amelyben saját muzeológiai praxisának tapasztalatait adja közre, alátámasztva a kötet elején megfogalmazott meglátását: az új muzeológia nem varázsszó, és nem jelent semmit, amíg nem kapcsolódik hozzá érzékelhető kritikai gyakorlat.
Új muzeológia
Néprajzi Látóhatár, 22. évfolyam, 2013/2.
Szerkesztő: Lajos Veronika