A titokzatos Anjou-kárpit
MúzeumCafé 1.
Ahogyan a geológusokat is meglepi olykor, milyen kristályt is rejt egy egyszerű kődarab, úgy ámul el a régész is, ha kezébe vesz egy sárgolyót, amelyről kiderül: titokzatos leletet őriz. Márpedig éppen így jártak a Budapesti Történeti Múzeum archeológusai, amikor megpillantották az egy középkori kút mélyéről kihalászott, bűzlő iszapgolyó belsejét: egy Anjou-magyar címeres kárpitdarabot.
A régészek 1999. október 4-én bukkantak a különös leletre. A Budavári Szent György tér feltárásán dolgoztak éppen; az egykori Teleki-palota pincéjében volt – ma is vizet adó – kút tartalmát hozták a felszínre: többek között kiváló minőségben megmaradt bőrcipőket, magvakat, edényeket, textileket. Tíz méter mélyen jártak a földréteg kibontásában, amikor rátaláltak a 40x35x30 centiméteres sárcsomóra, amelyet pár nappal később bontottak ki a múzeum restaurátorműhelyében. Az rögtön látszott, hogy nem egyszerű kárpitról van szó, arra azonban ma sincs pontos válasz, hogyan is kerülhetett a kút mélyére. A szenzációs leletről azonnal értesítették a sajtót, pár hónappal később pedig B. Nyékhelyi Dorottya, a múzeum régésze konferencián számolt be az Anjou-kárpitról.
A lelet azért is különleges, mert a selyemtaftból, tűzött rátéthímzéses módszerrel készült kárpit mintázata kísértetiesen hasonlít a Károly Róbert 3. kettős felségpecsétjén ábrázolt trónt borító textil mintázatára. A kárpit eredeti mérete ismeretlen (a lelet hosszúsága 2,4, szélessége 1,1 méter), a rajta látható díszítések azonban arra engednek következtetni, hogy nagyobb volt a megtalált darabnál.
A kútból előkerült leleten négy sorban 26 rutapajzs az Árpádok vágásos címerét tartalmazza, három sorban és huszonegy rutapajzsban pedig az Anjouk családi címerét. A kárpiton az Árpádok címere minden esetben ezüst sávval kezdődik, ami azért érdekes, mert a korabeli ábrázolások szerint a címerek többnnyire vörös vágással indultak, kivéve az országalmán látható címert, illetve Nagy Lajos ábrázolását a Képes Krónikában, de ezüst vágással kezdődik a Magyarországi Mária királyné síremlékét díszítő címer is a nápolyi Santa Maria Donnaregina templomban. A kárpiton az Anjouk családi címere négy arany liliomot ábrázol, a felső liliomot háromágú, vörös tornagallér díszíti, amelyet a nápolyi Anjou uralkodók is használtak, így már Károly Róbert nagyanyja is.
Egyelőre rejtély, hogy ki használta és mire az egykori Teleki-palota kútjából előkerült Anjou-kárpitot, de annyi bizonyos, több ember dolgozhatott rajta, és rövid idő alatt készülhetett el. A szabályos varrásnyomokból az is kiderül, hogy eredetileg alá is bélelték, ám a bélelés már nem került a kútba.
A régészek és a történészek folytatják a kutatást, hogy kiderítsék a 14. század első felében készülhetett titokzatos kárpit eredetét és sorsát. Az Anjou-magyar címeres selyemnek külön termet alakítottak ki a Budapesti Történeti Múzeumban: fénytől védett, páramentes különteremben tekinthető meg a kútból előkerült többi lelet társaságban.
Felhasznált irodalom: B. Nyékhelyi Dorottya: Középkori kútlelet a Budavári Szent György téren – Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2003.
A kárpitot E. Nagy Katalin és Pataki Anikó textilrestaurátor (Iparművészeti Múzeum), valamint Bakayné Perjés Judit főrestaurátor (Budapesti Történeti Múzeum) restaurálta.