VÁRKUTATÁS ZALÁBAN
VÉGVÁRAK ÉS RÉGÉSZETI EMLÉKEIK NYOMÁBAN
MúzeumCafé 84.
Az ország délnyugati csücske, a mai Zala megye várai nem igazán tartoznak az ismertek közé. Talán azért, mert az elmúlt évszázad úgy hozta, hogy a legismertebbek már nem Zalában találhatók. Trianon vitte el Csáktornyát és Alsólendvát, 1945 után került Veszprém megyéhez Sümeg, Csobánc, Szigliget, Hegyesd, Tihany, Tapolca, Rezi és Tátika, 1980-tól aztán a két utóbbi újra Zalához tartozik.
¶ A teljesen elpusztult várak – az egyetlen Kanizsa (ma Nagykanizsa) kivételével – nemigen foglalkoztatták a kutatókat. Igaz, régész sem volt sokáig ezen a területen, a kutatás folyamatosságáról csak 1972 óta beszélhetünk. Holott a megmaradt Zala megye igencsak gazdag erődítményekben. A folyamatban lévő, az egykori zalai várakat bemutató gyűjtés 119 erősséget (106 középkorit és kora újkorit, 13 honfoglalás előttit), megerődített helyet eredményezett. Közülük igen nagy számot tesznek ki a korábban nem lokalizáltak, illetve olyanok, amelyekről írásos említés szól ugyan, de pontos helyük mindeddig ismeretlen. A közölt számok még nem véglegesek,
de sokat már nem fognak változni.
¶ Az elmúlt csaknem ötven esztendőben öt őskori, két római kori, 24 közép- és kora újkori erősségben, a lelőhelyek majd egynegyedében volt kisebb-nagyobb régészeti kutatás. (Korábban összesen nem kutattak tíz helyen.) A különböző korszakok megismerése külön-külön is érdekes, de közülük most kiemelném a török időket, annak is több mint egy évszázadát, amikor a számba vett erődítmények mintegy fele (több mint ötven) működött hosszabb-rövidebb ideig, őrizve a Magyar Királyság megmaradt területének határait. Volt közöttük a középkor óta fennálló vár, a török veszedelem miatt falakkal övezett nemesi udvarház, templom és kolostor, és számos,
ez időben emelt erődítmény is.
17. századi részletek a zalaszentgróti kastély északi oldalán
¶ Ennek az korszaknak a váraival foglalkozom jelen írásban,
kiemelten azokkal, amelyekben régészeti kutatás is folyt,
bemutatva az ott előkerült legjelentősebb tárgyi emlékeket.
¶ A török kori várak szereplése két időszakra osztható a török hódoltság előrenyomulása okán. 1566–1600-ig a Balaton nyugati vége és a Mura–Dráva összefolyása közötti terület, 1600 és 1690 között pedig a Balaton nyugati csücske és a megye középvonalának területe volt ez a határ. Szigetvár 1566-os elestét követően szerepét (Nagy-)Kanizsa vára vette át, amely a Kanizsai család utolsó tagjától, Kanizsai Orsolyától csere útján királyi tulajdonba került. Létrejött a Kanizsai Főkapitányság, amelynek központi várát egy nagy ötszögletű, újolaszbástyás erődítménnyé akarták kiépíteni, amit azonban a vár 1600-as elestéig sem sikerült befejezni. Ebben az időszakban először Kanizsa előterében, a Somogy–Zala megyehatár közelében építettek ki egy védővonalat.
¶ Ebben a várláncban, Nagykanizsa közelében találjuk a Mátyás király uralkodása idején felemelkedett, országos méltóságokat viselő bajnai Both család Szentgyörgy nevű erősségét, amely 1566-tól 1578-ig végvárként szerepelt. Ekkor kiürítették, és hogy a törökök be ne fészkelhessék ide magukat, felrobbantották. Területén több ütemben folytak régészeti kutatások, a teljes feltárásra 1987–89-ben került sor. A négyzet alakú, széles és mély szárazárokkal körülvett téglaépület északi és keleti oldalán voltak a család lakóhelyiségei és a kápolnát magába foglaló épületek, a vár nyugati felén emeletes gazdasági szárny állt, földszintjén konyhákkal. A déli oldalon nagyobb öregtorony tagolta a falat. Az udvar közepén a vízszintig 25 méter mély, falazott kút állt. Az inkább kastély jellegű épületet a 16. század közepén erősítették meg palánkfallal, a kapuja elé elővédmű került.
Botszentgyörgy tömegrekonstrukciója, Szekér György
¶ Az épület építési idejéből késő gótikus, a 16. század első harmadának végén történt átépítéséből reneszánsz kőfaragások,
főleg nyílászáró keretelések kerültek elő.
¶ A fennállásának végén már Botszentgyörgynek nevezett erősség máig is az egyetlen teljesen feltárt Mátyás-kori castellum, az innen származó leletanyag legszebb darabjai a nagykanizsai Thury György Múzeum állandó kiállításában láthatók. A teljesen egyedi, áttört mázas kályhacsempék helyi műhely termékei, a velencei üvegkelyhek szerepeltek az országot körbejáró Mátyás országa című kiállításban 2008-ban.
¶ Az ebben az időszakban emelt erődítések másik érdekes példája az elpusztult Mórichely település 13. századi kerektemploma körül épült, a mocsárvidék egyik átkelőjének védelmére. A palánkfalak egyik sarkát képezte a valószínűleg utólagos toronnyal bővített kerektemplom, amelynek pontos építési idejét a más környékbeli templomokból ismert idomtéglák segítettek meghatározni.
Kályhacsempe a botszentgyörgyi várból. 15. század vége
¶ A Kanizsa előtti területet azonban nem tudták tartani, ezért 1578-ban a védvonalat visszavonták a Kanizsa várának is védelmet nyújtó, nehezen átjárható mocsaras völgyig. A mocsaras völgyek átjáróit új várakkal zárták el, ilyen volt például a Nagykanizsától északra, a ma Korpavárnak nevezett településrész mellett épült vár. Ebből az erősségből ma már semmi sem látszik, a helyén ház épült, de a 18. századi térképeken még ábrázolták.
¶ A védelmi vonalra nehezedő, egyre erősebb nyomás miatt
a fenntartásában nagy segítség volt, hogy Stájerország rendjei 1578-ban átvállalták a vonal egy részének, a Kanizsa és a Mura folyó közti, 13 kilométer hosszú területnek a védelmét, ahol átvették a középkori benedekrendi apátságból kialakított Murakeresztúr várát, és három új erődítményt építettek. Közülük kiemelkedik a stájer vonal fővárának, Bajcsa várának a felépítése. A stratégiai szempontból kitűnő helyen, de nagyon rossz talajadottságú (homokos) területen épült vár teljesen feltárásra került. Az ötszögletű, óolaszbástyás vár védműveinek északi fele téglából, míg a többi oldala palánkfalakból épült meg. Az itt talált leletanyag rendkívül reprezentatív, hiszen a vár falai között stájer, horvát és magyar katonák állomásoztak, ellátásukról, fegyverzetükről a grazi hadiszertárból gondoskodtak.
¶ A bajcsai vár anyaga a legjobban feldolgozott, önálló kötetben is megjelent. Ma a nagykanizsai múzeum állandó kiállításában láthatók a Bajcsáról származó olasz fajanszedények, ausztriai mázas kerámiák és ritka üvegtárgyak. Olyan egyedi darabokat is megcsodálhatunk, mint a zsebnapóra vagy a várírnok tolltartója. Egy ugyancsak ritka patikaedény is színesíti a gazdag leletanyagot.
Aranyozott bronz lószerszámdísz a botszentgyörgyi várból
¶ 1600-ban Kanizsa török kézre került, és itt jött létre az Oszmán Birodalom legnyugatibb tartománya. Vele szemben, természetes vízfolyásokra támaszkodva hozták létre a Kanizsával szembeni főkapitányság váraiból álló láncot, amely a Zala, a Kerka és a Mura folyók völgyeiben félkör alakban övezte a török erősséget, Kanizsát. A végvidék délen a Dráva–Mura összefolyásánál épült, ami a ma Horvátországhoz tartozó Légrádtól az Ausztria felé vezető utat őrző Lentiig, majd a végvidék központi várán, Egerszegen át a Zala szigetein épült (Zala-)Szentgróton és Zalaváron keresztül Komár (ma Zalakomár) váráig húzódott.
¶ A vonal két előretolt erődítménye a Kanizsa felé vezető utak mellett a benedekrendi monostorból kiépített (Nagy-)Kapornak és az 13. század óta álló Pölöske vára volt.
¶ A jelentősebb várak szinte mindegyikében voltak kisebb-nagyobb feltárások.
Évszámos tálka a keszthelyi várból
¶ A végvárvonal fővárában (Zala-)Egerszegen egy 16. századi belső és egy 17. századi külső várból álló viszonylag nagy méretű palánkerődítmény állott, amely ma beépített területre esik. A veszprémi püspök udvarházából kiépült vár területén az elmúlt évek építkezései során több feltárás is volt. Megtalálták a külső vár két ellentétes pólusú, északkeleti és a délnyugati sarokbástyáját, nemrégiben pedig az épülő Mindszentynum (múzeum és zarándokközpont) alapozásakor a külső vár keleti oldalán egy nagyobb falszakaszt a várárokkal s egy kisebb területet a külső várból a palánk belső oldalán. A Simmer
Livia által vezetett ásatáson korszakunkat érintően érdekes, évszámos kályhacsempék kerültek elő, amelyek a Göcseji Múzeum készülő új állandó kiállításán lesznek láthatók.
¶ A végvárvonal legjelentősebb váraiban szinte mindenütt folytak feltárások. A közelmúltban helyreállított Egerváron végzett újabb ásatások legjelentősebb eredményei nem a 16–17. századhoz, hanem az Árpád-kori várhoz és a 15. századi castellumhoz kapcsolódnak.
¶ A Stájerország felé vezető utakat őrző Lenti, amely az alsólendvai Bánffyak vára volt, a Kerka folyó árterének szigetén áll,
és jelentős maradványai vannak. Ma is látható az északkeleti sarokbástya, az Esterházyak által a 18. században mellé épített magtárépülettel együtt. Ebből a 20. század vége felé szállodát akartak kialakítani, az építkezés azonban sajnos abbamaradt, és az elhagyott épület azóta omladozik. A 20. század elejéig állt a kaputorony is, ekkor – sajnos – lebontották, feltárt alapfalai azonban láthatók. A 17. században külső várral bővült erősséget Kanizsa, Érsekújvár méretű erőddé akarták építeni, de ez csak terv maradt.
¶ Az építkezést előkészítő ásatásból rendkívül gazdag leletanyag került elő, amely a 13–14. század fordulójától egészen a 18. századig terjed, legérdekesebb anyaga a 15–17. századból való nagyszámú kályhacsempe. Ezek párhuzamai az egész Nyugat-Dunántúl mellett az osztrák és szlovén területekről is ismertek. Kiemelkedő darabok és egyedülállók a zalai leletanyagban a habán kerámiák a 17. század végéről.
Ásatás a keszthelyi Fő téren, 2011
¶ Lenti közelében találunk egy másik alig ismert végvárat, Szécsiszigetet. A vár Lentihez hasonlóan a Kerka folyó szigetén állt. A késő középkori várat Kanizsa török kézre kerülése után kapcsolták a végvárvonalba. A helyén álló barokk kastélyt a Szapáryak emelték a várépület alapjaira. A hozzá csatlakozó északi szárny – magtár szárny – késő középkori épületrészt foglal magába. A kastély körül ma is jól látható a két-háromszoros sánc és árokrendszer, amelybe egykor a Kerka vizét vezették. Sajnos itt nem volt még régészeti kutatás, az épület felújításakor sem tettek erre kísérletet.
¶ A megmaradt, de rejtekező zalai várak legszebb és látványos darabja (Zala-)Szentgrót. A Zala folyó egykori szigetén
a 13. században már állt a Türje nemzetség egykori vára, amely a 15. században négyzet alakú épületté alakult, körülötte
a 16. századtól palánkerődítés épült. A helyén egy szép arányú,
U alakú barokk kastélyt találunk, amelyet a Batthyány család emelt 1787-ben. A homlokzat latin felirata szerint az egykori romokból épült, és akinek nem tetszik, építsen szebbet.
¶ A Batthyányak után hosszabb ideig a Károlyiak tulajdonába került kastély nyugati homlokzatát ma az ő címerük díszíti. A kastélyban jelenleg gyógypedagógiai intézmény működik, így csak előzetes engedéllyel látogatható.
¶ A területén végzett két ütemű kutatás érdekes eredményeket hozott. Már az 1970-es években folyt ásatás tisztázta, hogy
a kastély jórészt a középkori alapok felhasználásával épült,
és hogy az északi szárnyban jelentősebb középkori részek rejtőznek. A keletre jelenleg nyitott, U alak úgy alakult ki, hogy a zárt udvar keleti szárnyát, ahol a vár kapuja is volt, elbontották. Az egykori épület nagyrészt alápincézett maradványait
a feltárás után visszatemették. A század vége felé történt az épület jelentős felújítása. Ekkor lehetőség nyílt az északi szárnyban egy komolyabb külső falkutatásra. Az épületrész északi oldalán jelentős, 17. századra datálható homlokzati felületek kerültek elő, a körmendi Batthyány-kastélyból ismert vakolatarchitektúrával. A feltárt falfelület, amely a barokk kastélytól eltérő szintelosztást mutat, bemutatásra került. A feltárások leletanyaga sokáig látható volt a helytörténetet bemutató kiállításban. Csak remélhetjük, hogy egyszer újra meg lehet nyitni a gazdag múltú település történetét bemutató anyagot.
¶ Nemcsak a Kanizsa elleni végvárakban, hanem az akkor Zalához tartozó északi Balaton-parton is – amely a győri főkapitánysághoz tartozott – is folytak feltárások. Keszthely vára a két főkapitányság kapcsolatának letéteményese volt, ma is áll a város közepén a középkori ferences kolostorból kialakított végvára. Itt látható az ország egyik legszebb gótikus szerzetesi temploma, amely eredetileg a Lackffyaké volt, ennek emléke a templomban Lackfi István sírköve. A kolostort a 16. század közepén alakították át erődítménnyé. Már az 1950-es években folytak feltárások a templom déli oldalán, ahol előkerült a templom elődje, a 13. századi Szent Lőrinc-kápolna. Már ekkor kiderült, hogy a terület alatt római épület is rejtőzik, de végleges választ a templom belső feltárásától, a kolostorudvaron végzett ásatástól és leginkább a 2000-es években a keszthelyi Fő tér rekonstrukciója során folytatott nagyszabású ásatástól kaptunk. Itt a legjelentősebb feltárás a keszthelyi vár nyugati oldali erődítésének kutatása volt, ennek során kiderült az is, hogy a gótikus templom építése egy nagy, padlófűtéssel, kerítőfallal övezett római villát pusz-
tított el.
¶ A templom és kolostor nyugati oldala előtt feltárásra került
a 16. században készült várárok jelentős szakasza, és a középkori falak elé húzott paliszádfal maradványai. Kiderült az is, hogy a 17. században a várárok külső sáncára, az ott húzódó paliszád helyére egy új védőövet kezdtek építeni. A középkori kolostor (vár) kapujával szemben egy kaputorony épült a várba vezető híd védelmére, és elkezdődött a toronyból kiinduló kőfalak építése is, ez azonban nem fejeződött be.
¶ A keszthelyi várba húzódtak a 16. század végén elhagyott rezi és tátikai várak urai, a Gersei Pethő család tagjai és örökösei. A nyugati oldalt emelettel bővítették, és eléje egy falazott toalettet magába foglaló torony került.
¶ A királyi Magyarország peremén állt a zalavári végvár, amelynek területén a Magyar Nemzeti Múzeum ásatásai jelenleg is folynak. Itt az elmúlt évtizedekben elsősorban a 9. századi periódust kutatták. Az 1950-es évek után azonban mostanában került sor arra, hogy a 16. században végvárrá alakított, Szent István által alapított kolostor területét az ásatások újra érintsék. Sajnos a területének nagy részét a 18–19. században olyan mértékben elpusztították, hogy a központi épületekből szinte semmi sem maradt. Ellenben a kolostor körül kiépített végvár palánkfalaiból és az azokkal övezett területből jelentős részek tárhatók fel, amelyek gazdag leletanyaggal járulhatnak hozzá a 16–17. századi végvári élet megismeréséhez.
¶ Ebben az évben fejeződtek be a Göcseji Múzeum ásatásai Türjén, a 13. századi premontrei kolostor területén. A török időkben Türjét ugyancsak várrá alakították, a feltárások ennek maradványait is megtalálták.
¶ A zalai várak további kutatása még számos értékes leletet, sok meglepetést hozhat. Tudjuk, hogy a lenti vár alatt ott rejtőzik egy jelentős maradványokban megmaradt 14. századi favár. Ugyancsak kutatásra vár a IV. Béla nádora, a Hahót–Buzád nembeli Arnold által is birtokolt Pölöske, amely a 13. századtól a 18. századig létezett, és több ostromot is átélt. A példákat még hosszan sorolhatnánk. De abban joggal reménykedhetünk, hogy a közeljövőben talán létrejöhet egy, az itt csak megemlített leletanyagot és az eddigi eredményeket együtt bemutató kiállítás!