A város, a múzeum, a Jurisics-vár és a művelődési ház Kőszegen
MúzeumCafé 43.
A kőszegi Fő téren több idegen szót hallani, mint magyart. Osztrák, német, horvát, szlovák, cseh turisták sétálnak az ország műemlékekben talán leggazdagabb városában, amely 1328 óta viseli városi rangját. A nyugati határszéli, alig tizenkétezer lakosú Kőszeg adottságai tehát kiválók, bár Budapestről nem könnyű megközelíteni, főként tömegközlekedéssel nehézkes. Persze nem is Budapest a legfontosabb itt – a regionális kapcsolatok, egyebek között Bécs, Graz közelsége jelentősebb Kőszeg története és fejlődése, múltja és jelene szempontjából egyaránt. A 2013-as alapító okirat szerint a Kőszegi Városi Múzeumnak négy tagintézménye van, és ezek közül az egyik valójában egy kiállítás. Innentől kezdve már sejthető az a sajátos helyzet, ami a 2013-ig a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának tag-intézményéből városi fenntartású, közérdekű muzeális kiállítóhelyekkel rendelkező területi múzeummá váló intézményt jellemzi.
Az átlátható szerkezetű, érdekes és gazdag, új, most már „saját” múzeumi honlapon olvasható küldetésnyilatkozatban ez olvasható: „A Kőszegi Városi Múzeum az alapításkor kijelölt célokkal összhangban fő feladatának tekinti a város emlékeinek, kincseinek feltárását, őrzését és bemutatását. (…) Hisszük, hogy a múlt ismerete serkenti a képzeletet, ösztönzi a gondolatokat, és alakítja a közösséget. A tárgyak, történetek, emlékek megőrzésével és megosztásával összekötjük Kőszeg és a szomszédos közösségek lakóinak egymásba fonódó múltját, hogy közösen alakíthassunk ki egy jobban megismerhető jövőt. Célunk megteremteni a lehetőséget arra, hogy utódaink is büszkék legyenek városunk kulturális értékeire.”
A honlapot is „karbantartó” igazgató, Révész József történész az elmúlt évek változásait említve reflektál a küldetésnyilatkozatra. A megyei tag-intézmény hátrányos helyzetéből – folyamatos anyagi gondok, korlátozott lehetőségek – az új helyzetben a tervezhetőséget tartja a legfontosabbnak. Ez ma már majdnem valóság: 2013-ban, a városi fenntartás első évében 23,7 millió forint, ebben az évben pedig már 25,5 milliós állami támogatásból gazdálkodhat az intézmény. Ehhez másfél (2014-ben 2,2) milliót tesz hozzá a város. Az önállóság másfél éve már bebizonyította, van miért büszkének lenni az intézményre, amely jelentős szerepet tölt be a város életében.
Ez azonban nem is olyan egyszerű és magától értetődő, hiszen jóllehet a városimázs a várra épül, az nem a múzeum része, csak a kiállítása. Az állandó kiállítás 2012 nyarán nyílt meg itt, és a vár nyolc évszázados történetét mutatja be, kiegészülve egy egyedülálló emlékkel, A Szőlő Jövésnek Könyvével. A kőszegi szőlőtermelés és borkészítés történetének megismertetése fontos, hiszen a 14. században Pozsony és Sopron mellett Kőszeg a legjelentősebb magyar borkereskedő és bor-exportáló városok közé tartozott.
Maga a felújított vár még nincs hivatalosan átadva, jóllehet a nagyközönség két éve látogathatja, de a tárlatra vonatkozó eredeti elképzelésekhez, a forgatókönyvhöz képest ami megvalósult, az hagy némi hiányérzetet, különösen azokban, akik a szakmai alapokat kidolgozták; közöttük vezető szerepe volt Révész József múzeumigazgatónak. Ahogy ő fogalmaz: nagyon nagy dolog, hogy az elavult, megkopott, régi, csaknem hatvanéves (!) kiállítást felváltotta egy a Narmer Építészeti Stúdió által készített látványterv alapján kivitelezett tárlat a felújított belső terekben. És bár a látványban hozták a szokásos színvonalat, a terek, termek jóval több műtárgy bemutatását is elbírnák. Ez persze viszonylagos, főleg a múzeumi gyűjtemény elképesztő gazdagságához képest érezhetjük így. Természetesen sok oka van mindennek, legfőképp a négy évig elhúzódó felújítás, a két megnyert Alfa pályázat kétéves kényszerű halasztása, ami miatt a harmadik ütemre készült pályázati anyagot már be sem nyújtották. Mindezek ismeretében hatalmas eredmény az új állandó kiállítás, ami a látogatószámon is meglátszik, jóllehet a hírverés alulmarad az eredmény jelentőségéhez képest.
A Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház neve és önálló honlapja is jelzi, ez nem „a múzeum”, a kiállítás révén azonban kézzelfoghatóan itt van a múzeum is. A lovagteremben időszaki tárlatok (ottjártunkkor éppen El Kazovszkijé), az udvaron színház, ahol éppen az Ostrom Operát adták elő. És ide került Somogyi Győző Történelmi arcképcsarnoka is, katonai viseleteket és fegyvereket ábrázoló rajzaival, állandó bemutatásra. A honlap az intézmény nevében is jelzett három funkció közül a művelődési központ vonatkozásában nem közöl semmit (bár ilyenként működik), ellenben a vár esetében „a város további jelentős kiállítóhelyei, múzeumai” címszó alatt a Kőszegi Városi Múzeum kiállítóhelyeit sorolja fel, de mintha magáról a múzeumról nem tudna. Ez a bonyolultnak tűnő helyzet is jelzi azokat a nehézségeket, amelyek a 2013 januárjától bekövetkező „múzeumi rendszerváltás”, azaz a vidéki múzeumi rendszer átalakítása kapcsán keletkeztek.
Nehézségeket maga a Kőszegi Városi Múzeum is érzékel, de a vezetés ezek megoldására törekszik. Az igazgató szerint a legnagyobb probléma a múzeum – divatos kifejezéssel élve – pozicionálása Kőszeg városában. Mit jelenthet a múzeum egy olyan városban, amely önmaga is élő múzeum? Mi legyen az a motívum, elem, amely egyediségét alátámasztja, indokolja? A vár, a szőlőtermesztés, a patikák, az ország második legnagyobb, huszonnégyezer kötetes gyógyszerészet-történeti könyvtárával, az egyedülállóan gazdag céhes anyag? Hogyan veheti fel a versenyt a múzeum a múzeumvárossal? Egyáltalán felveheti-e, kell-e versenyeznie vele? Az évi harmincezer látogató egy alig tizenkétezer lakosú kisvárosban nagyon sok, tehát ebben a tekintetben jól állnak. Amit kínálnak, máshol nem található: a több száz éves városfal részét képezte az egykori Árpád-kori déli kapu, amelynek helyén az 1932-ben épített Hősök Tornya, a város jelképe áll, mellette a Tábornokház, amely ma a Városi Múzeum központi épülete. A város 1719-ben megvásárolta a Nádasdyaktól; ettől kezdve szolgált szálláshelyéül az 1681-ben létrehozott lovas helyőrségnek és parancsnokának, innen származik a Tábornokház (Generalhaus) elnevezés. Ma a kőszegi kézművesipar történetét bemutató kiállítás található benne, ilyet máshol nem is láthatunk Magyarországon. Kőszeg az egyetlen olyan település, ahol több éven át tartó szervezett gyűjtést követően helyi műhelyek teljes felszerelésükkel kerültek a múzeumba. A nyerges és szíjgyártó, a cukrász, a mézesbábos, a hentes, a fésűs, az órás, a könyvkötő, a kéményseprő, a lakatos, a borbély, a takács, a fényképész, az asztalos mind Kőszegen élt és dolgozott egykor.
Szombathelytől eltekintve a megyében egyedüliként Kőszegen alapított a város múzeumot. A Tábornokház 1932-es rekonstrukciója során elvégzett feltárások és felújítások az épület múzeumi célra történő átalakítását célozták.
A Tábornokházhoz közvetlenül csatlakozó Hősök Tornya alatt érkezik a látogató a Jurisics térre. A torony az 1880-ban lebontott Alsókapu-torony helyén áll. A város vezetése 1930-ban határozta el az 1532-es várostromban és az első világháborúban elesett kőszegi hősök emlékművének felállítását itt. Az összenyitott Tábornokház és Hősök Tornya 1933-tól működik múzeumi kiállítóhelyként, az ország egyik leggazdagabb céh- és ipartörténeti gyűjteményének darabjait lehet itt megtekinteni. A történeti Vasvármegye egyetlen szabad királyi városában az első céh 1504-ben alakult, ezt követően még ötvennégy működött itt. A huszonhét méter magas torony nemcsak kiállítóhelyként, hanem kilátóként is funkcionál, ez külön vonzerőt jelent.
Csakúgy, mint az 1743-ban megnyílt, a Jurisics téren álló Arany Egyszarvú Patika, amelyet a jezsuita kollégium rektora alapított, és a rend gondozott. Bútorait, berendezését a rendtagok készítették. Az utolsó tulajdonos 1910-ben tizennyolcezer koronáért adta el a patikát az Iparművészeti Múzeumnak, ma is ennek az intézménynek a letéteként áll itt az elbűvölően szép késő barokk-rokokó bútoregyüttes. Szintén egyedülálló a drogpadlás, ahol a patikusok egykor a gyógyszerek előállításához szükséges gyógynövényeket szárították. A rekonstruált ládafiás polcozaton ma is a száradó friss növények illata fogadja az ide fölkapaszkodó látogatót. A múzeum belső udvarán található a patikakert, amelyben a 17. században gyógynövényként használatos növényekből csaknem nyolcvanfélét ápolnak. A másik híres gyógyszertár, a Fekete Szerecseny Patika 19. század közepéről származó fogadótere mellett 17. századi szekrényeket és laboratóriumot is találhatunk, ami szintén országosan egyedülálló.
A városfallal és várárokkal körülvett Belváros északnyugati sarkában álló, vizesárokkal körülvett egykori földesúri vár az Anjou-kori Öregtoronnyal csak kiállításában képviseli a múzeumot. A vár részleges helyreállítása és a vártörténeti kiállítás megrendezése ma már bevégzett feladat, az igazgató a jövőt tervezi. A városban szétszórtan megtalálható kiállítóhelyek és az időről időre megrendezett időszaki tárlatok mellett egy olyan központi múzeumépületet, amelyben a korszerű múzeumi feladatok egy épületen belül megvalósíthatók, raktárakkal, irodákkal és a gyűjtemény jóval nagyobb részét bemutató kiállításokkal, múzeumpedagógiai terekkel, digitális múzeummal. Ehhez adott a város egyik legjelentősebb épülete is, amely ma üresen áll, de felújításának koncepciója elkészült. A nagy ívű tervek pályázati támogatás révén valósulnának meg, és a gyűjtemény különlegességéhez méltó, regionálisan, sőt országosan is egyedülálló komplex múzeumi központot eredményeznének. Amikor a bejárat elhelyezéséről folyt a vita, olyasmi fogalmazódott meg, ami akár az új múzeum mottója is lehetne: nem a kézenfekvő, a tér felőli megoldást, hanem a hátsó, kis utcácska felőlit választanák. Fedezze csak fel a látogató, mit kínál a múzeumváros múzeuma.