TRIANONRÓL – KICSIT MÁSKÉNT
Ablonczy Balázs Ismeretlen Trianon. Az összeomlás és a békeszerződés történetei 1918–1921, Jaffa kiadó, 2020
MúzeumCafé 78.
2020 májusában jelent meg a Jaffa Kiadó Modern magyar történelem című sorozatának legújabb kötete Ablonczy Balázs tollából. A kötet szerzőjének és a sorozat társszerkesztőjének – Müller Rolf mellett – nem ez az első könyve ennél a kiadónál, Trianon-legendák című munkája több kiadást (2010, 2015) is megélt nagy népszerűsége miatt, de itt jelent meg A miniszterelnök élete és halála. Teleki Pál (1879–1941) (2018), Keletre magyar. A magyar turanizmus története (2016), A visszatért Erdély (1940–1944) (2011, 2015, 2017) is.
¶ A trianoni békeszerződés és annak következményei száz év elteltével mind a mai napig hatnak a magyar társadalomra, politikai életre, történettudományra és a művészetre is. Annak ellenére, hogy az ország lakosságának nagy része számára ez a szó az ország romlásának kezdetét jelenti, jobb esetben az iskolai történelemórákról emlékeznek a szerződés aláírásának dátumára, Apponyi Albert gróf beszédére a békekonferencián, esetleg az ez alkalomból készített úgynevezett vörös térképre, valamint az ország területének és lakosságának nagy-
arányú elvesztésére.
¶ A 2016-ban indult ötéves Trianon 100 elnevezésű, Magyar Tudományos Akadémia Lendület program – melynek vezetője Ablonczy Balázs – négy pontban határozta meg a kutatócsoport céljait:
∙ Nemzetközi kontextus: iratok és interpretációk (eddig ismeretlen diplomáciatörténeti források felkutatása, főleg olyan dokumentumok ismertetése, melyek a kevésbé kutatott nagyhatalmakkal (Olaszország, Japán, Egyesült Államok) valamint a környező államokkal (Románia, Csehszlovákia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, később Jugoszláv Királyság) kapcsolatosak);
∙ Az összeomlás és a magyar társadalom (gazdasági összeomlás, menekült-, hadseregkérdés, paramilitáris erőszak, a Tanácsköztársaság szerepe);
∙ A békerendszer megszilárdulása (közép-európai kitekintés: átmeneti államok/kérész államok Közép-Európában, ezek létrejöttének, megszilárdulásának vagy megszűnésének vizsgálata);
∙ Trianon emlékezete a magyar társadalomban (Trianon és a revízió helye a külpolitikai gondolkodásban, a historiográfiában, a szépirodalomban
és az emlékezetpolitikában).
¶ Ennek érdekében időt és energiát nem kímélve kutattak különböző gyűjteményekben (levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban stb.) a csoport tagjai, hogy minél szélesebb témakörben ismertessék a trianoni békeszerződés előzményeit, magát a dokumentumot és annak hatásait a magyar társadalmi, politikai és gazdasági életre. Ennek érdekében számos tanulmány, könyv, ismeretterjesztő előadás és kiállítási terv született a kutatócsoport munkája révén.
A szerződés magyar aláírói, Benárd Ágost küldöttségvezető és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, államtitkár távoznak az aláírás után
¶ A trianoni békeszerződés korszakával és témájával kapcsolatban az elmúlt száz évben rendszertelenül ugyan, de számos munka foglalkozott. Már az aláírást követő évtizedekben jelentek meg munkák (A magyar béketárgyalások. Jelentés a magyar békeküldöttség működéséről Neuilly s/S.-ben 1920 januárius–március havában. I–III/B. Hornyánszky Nyomda, Budapest 1920–1921, Horváth Jenő: A trianoni békeszerződés megalkotása és a revízió útja. Sylvester Nyomda, Budapest 1939, Gratz Gusztáv: Forradalmak kora. Magyar Szemle Társaság, Budapest 1935).
¶ A második világháború után felálló új politikai berendezkedésben először
L. Nagy Zsuzsa jelentetett meg kötetet a témában (A párizsi békekonferencia és Magyarország 1918–1919. Kossuth, Budapest 1965), majd Ormos Mária írt a korszakról (Padovától Trianonig 1918–1919. Kossuth, Budapest 1983). A rendszerváltás után már szabadabban lehetett foglalkozni az első világháború elveszítésével és következményeivel, így különböző eszközök segítségével (Trianoni Szemle, Nagymagyarország című folyóiratok és a várpalotai Trianon Múzeum) a magyar társadalomban egyre nagyobb figyelmet kapott a téma. A szakirodalmak közül kiemelendő Romsics Ignác (A trianoni békeszerződés. Osiris, Budapest 2001), valamint Zeidler Miklós (A revíziós gondolat. Kalligram Pozsony 2009) munkái. Ezen kiadványok sorába illeszthető még a szerző korábban megjelent Trianon-legendák, illetve jelen könyve is.
¶ Mint ahogy a kötet címe (Ismeretlen Trianon) és alcíme (Az összeomlás és a békeszerződés történetei 1918–1921) is jelzi, a nagyközönség számára ez idáig nem annyira vagy egyáltalán nem ismert előzményeit, a konferenciát és eredményeit, valamint hatásait próbálja bemutatni az írás, amely egyfajta összegzése annak a temérdek munkának, amit a szerző és a kutatócsoport tagjai végeztek el.
¶ A kötet szerzője számos fontos forrást használt fel munkája elkészítéséhez. A levéltári források közül dokumentumokat találhatunk a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából, Hajdú-Bihar Megyei Levéltárából, Pest Megyei Levéltárából, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattárából, az Egyetemi Könyvtár és Levéltár Kézirat és Ritkaságtárából,
a Hadtörténelmi Levéltárból és az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárából. Mindezek mellett a ma Romániához tartozó gyulafehérvári Fehér Megyei Levéltárból (Servicul Judeţean Alba al Arhivelor Naţionale) is számos értékes forrásra építkezett a könyv szerzője.
¶ A levéltáriak mellett fontos kiemelni a nyomtatott forrásokat is, amelyek között egészen az elmúlt hónapokban kiadott gyűjteményeket is találhatunk (ezek közt szerepelnek korábban megjelent, ma már alapvető forrásgyűjteménynek tekinthető munkák, mint például a Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről. I–III. Szerk.: Ádám Magda, Ormos Mária. Akadémiai Kiadó, Budapest 1999–2006, de olyanok is, amelyek a Trianon 100 Lendület kutatócsoport munkatársainak tollából születtek, például a Trianon és az olasz diplomácia. Dokumentumok a békeszerződés előkészítéséről 1919–1920. Szerk.: Juhász Balázs MTA BTK TTI, Budapest 2018, Románia és az erdélyi kérdés 1918–1920-ban. Dokumentumok. Szerk.: L. Balogh Béni. MTA BTK TTI, Budapest 2020, Csehszlovák iratok a magyar–szlovák államhatár kijelöléséhez. Szerk.: Simon Attila. MTA BTK TTI, Budapest 2019, A magyar békeküldöttség naplója. Neuilly–Versailles–Budapest (1920). Szerk.: Zeidler Miklós. MTA BTK TTI, Budapest 2017), emellett nemcsak a hazai forráskiadásokra hivatkozott Ablonczy Balázs, hanem számos, külföldön megjelent kiadványt is bevont munkája elkészítésébe (mint a Documents diplomatiques français 1920–1932. Tome III. P. I. E.–Peter Lang, Brüsszel 2002). A korszakból fennmaradt nyomtatott kiadványokat is sikerült beépítenie a munkába, itt főleg a sajtóra (Az Ujság, Kis Ujság, Lajtabánság Hivatalos Lapja, Pesti Napló) lehet gondolni, de még más, a korszakban megjelent művek is értékes információkat adtak a könyv létrejöttéhez (Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1913–1923. évi állapotáról és működéséről. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1926, A magyar béketárgyalások. Jelentés. I. kötet. M. Kir. Tudományegyetemi Nyomda, Budapest 1920). Végezetül említést érdemelnek az emlékiratok és a naplók, amelyeket a többi forráshoz képest fenntartásokkal kell kezelni. Ezek különböző formában jelentkeznek a műben, a szerző felhasznált nyomtatásban megjelentetett (Gyalui Farkas: Emlékirataim 1914–1924. Sajtó alá rendezte: Sas Péter. Művelődés, Kolozsvár 2013, , David Lloyd George: War Memoirs. Volume 6. 1918. Little, Brown and Company, Boston 1937), valamint közgyűjteményekben vagy magántulajdonban fellelhetőket is (OSZKK, Quart. Hung. 2978, Teleki Sándor naplója, Hadtörténelmi Levéltár, MTK 1218. Vöröskatona visszaemlékezések, MNL OL, P 2043, 14. tétel, Krenner Miklós naplói,
Török Kálmán naplója, amelyek magántulajdonban találhatók).
¶ Az Ismeretlen Trianon című könyv a Bibliográfián, Jegyzeteken és a Névmutatókon kívül tizenkét fejezetből áll. E részek mindegyikéből – a bevezetés kivételével (Kirándulás Felekre) – a békeszerződés egy-egy fontos, de mégis kevésbé ismert hatását ismerheti meg az olvasó, amelyet széles tudásra alapoz a szerző, gazdagon ellátva jegyzetekkel és segítő ábrákkal.
¶ Mint a korábbi bekezdésekből is kitűnik, a szerzőnek nem ez az első megjelent könyve a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban. Mindkét műben Ablonczy Balázs kijelenti, hogy nem kíván politika-, illetve diplomáciatörténettel foglalkozni munkáiban, mivel ezekről már több alkotás is keletkezett. A Trianon-legendák című kötetben (írásomban a 2010-es kiadást használtam fel) olyan tévhiteket (például összeesküvés-elméletek, Apponyi Albertről szóló legendák, Georges Clemenceau magyar neje, a szerződés aláírásának helyszíne, szabadkőművesek) cáfolt meg, melyek még a mai napig is élénken élnek az ország lakosaiban. Mindkét könyvben a fejezetek egy-egy konkrét témát járnak körül, azonban az Ismeretlen Trianonban szereplők kevésbé köztudottak a társadalomban: miként élte meg a háborús összeomlást, a forradalmakat, és a trianoni békeszerződést a magyar társadalom, milyen összefüggés volt a politika, a párizsi békekonferencia, az antant hatalmak között, valamint a magyar társadalom mindennapi tapasztalatai az erőszakról, a menekülésről, a járványokról, a szénhiányról. Míg a Trianon-legendák egy-egy kisebb, viszont izgalmas és érdekes, akár egy mondatban vagy akár egy szóban, névben összefoglalható témákra reflektál, addig az Ismeretlen Trianon egy-egy folyamatot mutat be a részegységekben. Mindkét mű inkább a nagyközönségnek szól, ezt az első kötet előszavában tényszerűen ki is jelenti az író („…a kötet nem történelemkönyv, inkább rövid segítség azoknak, akik a (…) »és az szerinted véletlen, hogy Trianonban…?« kezdetű kérdésre egyszerűen nem tudnak mit felelni, és minden ösztönük tiltakozik az ellen, hogy igazságnak fogadják el a hallottakat” 11.), azonban nem klasszikus értelemben vett ismeretterjesztő könyvekről beszélhetünk, mivel a szerző a legkörültekintőbben közli az írása alapjául szolgáló forrásokat.
¶ A bevezető fejezetben a szerző egy olyan történetet ír le, amely a háború előtti magyarországi társadalomban meglévő feszültséget mutatta be. Kuncz Ödön, a kolozsvári egyetem tanára az első világháború utolsó évében túrázott Tordára, társa ekkor Schilling János volt. A túra alatt egy parasztszekér haladt előttük, amely pokrócokat és élelmet szállított nekik. Egyik pillanatban megszólalt Schilling, hogy nem gondolja-e Kuncz, egyszer ők is így fognak menekülni a román csapatok elől, ha az antant győz. Nem sokkal később román parasztok jöttek velük szembe, akik már nem köszöntek nekik. Maga a történet is előre vetítette mindazt, ami a háború elveszítésével és a trianoni békeszerződés megkötésével járt: a menekülést és a környező népekkel való ellentmondásos
viszonyt.
John Christen Johansen: A szerződés aláírása Verailles-ban
¶ A bevezetést követően a szerző egy érdekes kérdést vizsgál a korszakkal kapcsolatban: Mi lett volna ha…? A címben a kontrafaktuális történetírásra utal, aminek általános historiográfiai áttekintését végezte el. Majd a tárgyalt időszakban azokat a lehetőségeket (például a Monarchia fenntartása, a honvédség sorsa, területvédelmi lehetőségek 1918-ban, államrendszer és a szerződés, a békeszerződés aláírásának okai magyar részről) kereste, melyek megváltoztathatták volna a történelem eseményeit a kötet által vizsgált időszakban. Mindezek után tíz fejezet foglalkozik a világháború elvesztése és a trianoni békeszerződés következményeivel. Mint ahogy az a kutatócsoport céljainál is olvasható volt, az utolsó három pont eredményeit mutatja be könyvében a szerző, egyfajta szintéziseként az elmúlt évek munkájának: a szerződés aláírása előtti erőszakhullámokat, az utódállamok kialakulását, azt, hogy miként alakultak át a közigazgatási rendszerek a Kárpát-medence országaiban, milyen új államalakulat-próbálkozások voltak a korszakban, a menekültkérdést, amelyről a szerző által vezetett kutatócsoport adatbázist készített, valamint a mindennapi ellátás problémáit.
¶ Összességében elmondható: a könyvben olvasható fejezetek kiválóan körüljárják az első világháború elvesztésének és a trianoni békeszerződésnek eddig ismeretlen vagy kevésbé ismert következményeit. Ablonczy Balázs kiegyensúlyozottan használta fel a különböző forrásokat, kiegészítve azokat az eddig megjelent szakirodalommal, és olvasmányos nyelvezettel fogalmazta meg kutatásainak eredményeit.